Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-13 / 300. (291.) szám

1958. DECEMBER 13, SZOMBAT KELETMAGYARORSZÄG 5 ■ff A TASZSZ nyilatkozata A nemzetgyűlés reakciós többsége még a kilátásba helyezett egy titkári hegytől is elütötte a Francia Kommunista Pártot Párizsi jelentés Párizs, (MTI): A francia nem­zetgyűlés reakciós és jobboldali többsége a pártok korábbi megál­lapodásától eltérően nem hagyott még egy titkári helyet sem a Francia Kommunista Pártnak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén szavaztak a 14 titkári hely betöl­téséről. Bár szerdán a pártok megállapodtak abban, hogy a 14 Felső-Volta a francia közösség új tagja Párizs, (MTI): A francia nyu­gatafrikai Felső-Volta székhe­lyén, Quagandougou-ban csü­törtökön kikiáltották a köztársa­ságot, egyben kimondták az új köztársaság' csatlakozását a hely közül egy a Kommunista Párté, a párt jelöltje, Robert Bal­langer a titkos szavazáson csak 184 szavazatot kapott, szemben a pártok megállapodásából szüle­tett közös listán kívül, külön in­duló algériai Mohammed Bedrs- dine-vel, akire 283 szavazat ju­tott. így az algériai képviselő lett a nemzetgyűlés tizennegyedik tit­kára. francia alkotmány szerinti kö­zösséghez. A Felső-Volta 270.000 négyzetkilométernyi területén 3 200.000 lakos él. A bennszülöt­tek nagyrésze ma is törzsfőnökök hatalma alatt van, „Diplomáciai fesztivál“ Párizsban (Folytatás az 1. oldalról.) Adenauer minduntalan el­árul, lépten-nyomon a Hitler által követett útra viszi öt. A szövetségi kancellár az európai hidegháború legfőbb sugalmazójának szomorú hír­nevét vívta ki. Adenauer elsősorban attól fél, hogy a külföldi csapatok — isten ments — elhagyják Nyugat-Ber- iint és átadják a németeknek. Adenauer alighanem jobban szí­vén viseli a nyugat-berlini meg­szállók elavult jogait, mint ma­guk a megszállók; micsoda kép­telen helyzet! Nem véletlenül állapítják meg, hogy Adenauer úgy vo­nul be Németország töténeté- be, mint „a megszállás kan­cellárja“, mint az egyetlen német kancellár, akinek egész politikája Németország kül­földi megszállásának fenn- , tartására irányult. ’ A nyilatkozat hangsúlyozza to­vábbá: Adenauer kancellár és azok a nyugatnémet körök, ame­lyek támogatják a kancellár poli­tikáját arra törekednek, hogy Nyugat-Berlint adott pillanatban a Német Demokratikus Köztársa­ság ellen irányuló agresszió, test­vérgyilkos háború kirobbantásá­nak támaszpontjává tegyék. Tud­ják azonban, hogy a nyugat-ber­lini felvonulási területet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszállók szuronyaira számítanak. A Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság nem fi­gyelheti közömbösen, hogyan vál­toztatják Nyugat-Berlint felfor­gató tevékenység központjává, NATO-támaszponttá. Világos, hogy! egyetlen állam sem nyu­godhat bele ilyen helyzetbe, ha törődik saját biztonságával. A szovjet kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy meg­teszi azokat az intézkedéseket, amelyeket a Berlinben ural­kodó rendkívüli helyzet meg­szüntetésének feladata meg­kíván. A szovjet kormány szívesebben szüntetné meg Berlin megszállási státusát a többi érdekelt hatalom­mal való ésszerű megállapodás útján, s továbbra is reméli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem akar együttműködni a Szovjet­unióval ennek a feladatnak meg­oldásában, akkor a szovjet kor­mány számára nem marad más hátra, mint hogy elhárítsa magá­tól a Berlin megszállási státusá­nak fenntartásával kapcsolatos funkciókat és megfelelő egyez­ményt kössön a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányával. flz NDK biztonsága jó kezekben van Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan hangok hallatszanak, amelyek erőszak al­kalmazását, a tankok megindítá­sát követelik a megszállók nyu­gat-berlini pozícióinak védelmé­ben. Mit lehet mondani az ilyen­féle követelésekről? Ezeket nem a józan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, amely erőszak segítségévei kíván Berlinbe behatolni, támadást jelentene a Német Demokra­tikus Köztársaság ellen, s egy­úttal a varsói szerződésben résztvevő szövetségesei eilen? Felhívhatnék a figyelmet arra, hogy a szovjet csapatok nem azért vannak Kelet-Németor­szágban, hogy megmutassák az utat Berlin felé a nyugati hatalmaknak. A Német De­mokratikus Köztársaság ellen irányuló támadás esetén ar. agresszoroknak megfelelő vá­laszt adnának a varsói szer­ződésben résztvevő államok egyesült fegyveres erői. A Német Demokratikus Köztár­saság biztonsága jó kezekben van. A TASZSZ nyilatkozata végül leszögezi: Azoknak a lelki egyen­súlyukat vesztett vezetőknek nyo­mán haladni, akik ma Berlinnel kapcsolatban erőszak alkalmazá­sáról kiáltoznak, egyértelmű lenne a háború veszélyének felidézésé­vel az emberiségre nézve oly sú­lyos összes következményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne korlá­tok közé szorítani. Mindkét rész­ről bevetésre kerülnének a leg­újabb pusztító eszközök, a nuk­leáris és a rakétafegyver is. Va­jon ezt akarják-e elérni azok, akik tankokat akarnak küldeni Berlin ellen? Ha igen, akkor tu­datosan emberpusztító célokra törekednek. A Szovjetuniónak_Berlin meg­szállási státusa megszüntetésére vonatkozó javaslatai teljes mér­tékben lehetővé teszik Nyugat- Berlin kérdésének az európai béke érdekei szerint történő meg­oldását anélkül, hogy ebből kár származna bármelyik nagyhata­lomra, és úgy, hogy az feltétlenül hasznára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak kormányai reális szellemben fog­lakoznak ezekkel a javaslatokkal, elvetik maguktól mindazt, amit ma megbolygatott indulatok su­galmaznak és józan ésszel, tár­gyilagosan ítélik meg a helyzetet. Párizs, (MTI): A párizsi Chaii- lot-palotában csütörtökön dél­előtt megkezdődött a NATO ka­tonai bizottságának kétnapos ülése, s ezzel kezdetét vette a párizsi, „diplomáciai nagyhét’’. Egymást érik a francia főváros­ban az elkövetkező napokban a tanácskozások: alighogy véget ér­nek az Atlanti Szövetség katonai természetű megbeszélései, máris összeülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország szakértői, hogy előkészítsék a négy nyugati ország külügyminisztereinek va­sárnapi párizsi rendkívüli konfe­renciájára „a berlini kérdés dosz- sziéját”. Hétfőn ülést tart a Nyu­gat-európai Unió, az Európa-Ta- nács és az Európai Gazda­sági Együttműködés Szervezete (OEEC), kedden pedig megkezdő­dik az Atlanti Szerződés orszá­gainak külügyminiszteri konfe­renciája. A hangzatos kifejezéseket ked­velő párizsi sajtó „Diplomáciai fesztivál”-ról ír. A Szovjetunió nagy horderejű kezdeményezése Berlin szabad várossá tételéről, felborította a nyugatiak problémáinak sürgős­ségi rendjét. A nyugati főváro­soknak a szovjet jegyzékre adan­dó válasz okozza ma a legtöbb fejtörést, annyival is inkább, mert szemmellátható' ellentétek mutatkoznak a nyugati tábor­ban. A politikai-gazdasági katonai szövevény összekuszálódott szálai sok gondot okoznak majd a „dip­lomáciai fesztivál Párizsba ér­kező „sztárjainak“^ MuHslivai jegyzetek: emLíkek Moszkvától harminchat ki­lométernyire van egy kis falu, Gorki, annak közelében egy fe- hérkövű kastélyban élte utolsó éveit Lenin elvtárs. A faluban az egyik ház falán elhelyezett már­ványtáblán ezt olvashattam, ami­kor a közelmúltban„ Gorkiban jár­tam: A falu minden lakója szeretet­tel és megbecsüléssel emlékezik az emberiség nagy tanítójára, s ha idegen vetődik falujukba, el­viszik ehhez a házhoz. Szeretettel és lelkesedéssel beszélnek arról, hogy ennek a háznak öreg falai között járt Lenin, s aztán itt töl­tötte életének utolsó éveit a falu­tól nem messze fekvő, fehérkövű kastélyban, amely ma történelmi emlékmúzeum, s a nagy Lenin emlékét idézi. Gorki falu parasztjai sze­retettel látott vendégek voltak abban a kastélyban. Gyakran lá­togattak el Lenin elvtárshoz a környező falvak — Szjamovó, Be- lentovó, Korodovo — parasztjai is, hogy hallgassák Iljicset, aki egyszerű, világos szavakkal be­szélt a politikai helyzetről, a szov­jet hatalom feladatairól. 1921. január 9-én pedig Leóin élvtárs látogatott el feleségével a faluba a parasztok politikai gyű­lésére. Üdvözölte az egybegyűlte­ket, s amikor a hosszantartó taps elült, beszélni kezdett, Röviden és érthetően, egyszerű szavakkal vázolta a szovjet hata­lom külpolitikai helyzetét, majd beszélt az ellenforradalmi kérdé­Emléktábla hirdeti, hogy ebből a a parasztok sekről, részletesen foglalkozott a Bolsevik Párt politikájával és a villamosítással. — Az ő beszéde — emlékeznek vissza az öregek — olyan volt, máit a világosság az éjszakában, Megerősítette lelkünket és meg­mutatta az utat hosszú-hosszú időre előre .. s Iljics beszéde után vála­szolt a feltett kérdésekre s a ba­rátságos beszélgetés jócskán elhú­zódott, mert a parasztok érdeklő­dése a villamosítás felé fordult, s erről igen sokat kérdeztek. házból indult el Lenin elvtárs gyűlésére. — Rólatok van szó, elvtársak — mondotta Lenin elvtárs. —1 A villamosítás itt is hamarosan megkezdődik. Vannak, akik ar­ról panaszkodnak, hogy a villamos világítás tízszer drágább lesz, mint a lámpáeska, amely eddig nektek világított. A kolhoz életé­hez nélkülözhetetlen a villamos­ság. És ha valaki a parasztok kö­zül ‘a villamosság ellen van, az Gorkit akarja elzárni a világtól. Hamarosan mérnök jött a fa­luba, aki megcsinálta a villamo­sítási terveket, s csakhamar el­kezdődtek a munkálatok. A szom­széd falu lakosai is segítették Gorki parasztjait a villamosítás­ban. S Lenin elvtárs január 18-án az alábbi üzenetet küldte: „Ami Gorki villamosítását illeti, az vo­natkozik Szjamovo községre is. (Átküldték nektek?) Sürgessétek a magatok erejéből is a munkát.“ Miután Gorki és Szjamovo község villamosítási munkálatai befejeződtek, a parasztok meg­hívják Lenint, hogy vegyen részt velük együtt az ünnepségen, ami­kor bekapcsolják a villanyt. Le­nin a következőket írta a parasz­toknak: „Figyeljetek, eivtársak! Én nem vagyok egészséges. Nem tudok veletek lenni. Kérlek ben­neteket, ne várjatok engem és tartsátok meg az ünnepséget nél­külem. Szívből üdvözöllek benne­teket és sikert kívánok nektek.” — Azóta sok esztendő telt el — emlékezik vissza Ivan Andre- jevics Bujanov elvtárs, a Szocia­lista Munka Hőse — s a mi kol­hozunk, amelyet Vladimir Iljics- ről neveztünk el, a Lenin-álmodta jövőt váltotta valóra. Mert a szov­jet hatalom gondoskodása folytán évről évre fejlődött s a tagság szorgos kezemunkája nyomán gyarapodott Soha nem felejtjük el Lenin elvtárs szavait, aki azon az emlékezetes napon arra taní­totta ennek a falunak a paraszt­jait, hogy a villamosítással beha­tol a tudomány a házak kerítése mögé, mint az élet fenntartója és a jövő építője. Ebben a kolhozban a mezőgazdasági tudomány ered­ményei alapján folyik a munka, s a kolhoztagok szorgalmasan ta­nulmányozzák a korszerű agro­technikát, hogy egyre nagyobb terméseredményeket érjensk el. — Lenin elvtárs a gyűlésünkön ezernyi életreszóló tanulságot mondott — emlékezik vissza Mic­hail Vasziljevics Sulhin — ame­lyeket örökre a szívünkbe zár­tunk, s ezen az úton haladunk tovább Ezekre az igazságokra ta­nítjuk gyermekeinket, s így épít­jük a saját, boldog jövőnket. Gorki falu parasztjainak élete, munkája a nagy Lenin igaz­ságát példázza, miként szerte a nagy szovjet földön a városok és falvak szorgos népeinek alkotó, teremtő munkássága. Gorkiban, ahol egykoron apró lámpácskák világítottak, ma a szép házak tetején televíziós an­tennák sorakoznak, s egyetlen há­zat sem lehet találni, ahol rádió ne lenne. Két könyvtár — amely­nek könyvállománya 15.000 kötet — áll a kolhoz dolgozóinak ren­delkezésére, s korszerű iskolákban tanulnak a gyerekek. Az iskola tanárai és tanítói hűséggel és ke­gyelettel őrzik az emléket, hiszen alig két évtizeddel ezelőtt Lenin elvtárs felesége, Krupszkája taní­totta itt a gyerekeket A vörösnyakkendős kis úttörők és a meglett emberek egyaránt rajongó szeretettel be­szélnek Leninről. Az öregek . lát­ták őt, beszéltek vele, s a fiatalok kegyelettel őrzik szívük legmé­lyén az apák, nagyapák és déda­pák személyes emlékeit, s nemze- dékről-nemzedékre adják tovább. Kovács Jértő V, I. LENIN ebből a házból indult el 192R január 9-én a gorki-i parasztok gyűlésére.

Next

/
Thumbnails
Contents