Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-03 / 282. szám
2 RELETMAGTARORSZAG 1958. DECEMBER 3, SZERDA c4z élet tiuqif tani térne &tev... A Italában minden fiatalnak ”■ van eszményképe, ideálja. A diák szeretne jellemben, magatartásban tanárára hasonlítani. Sok ilyen vonást igyekszik is ..ellopni“. Az ipari tanuló mesterét utánozza, akinek aranyat ér a keze, hiszen olyan szép nemes- vonalú alkotásokat formálna* azok az ujjak. Ezért lesi a fogásokat, a fortélyokat. így lehetett ezzel Lőrinczy András is, amikor a nyíri homokkal jegyességre lépett, s mint fiatal asronómus kereste az ideált. Közép- és főiskolás korában talán más, szebb álomkép rajzolódott ki gondolataiban az eszményképről, mint amilyennel az életben találkozott. Lehet, hogy kezdetben csalódás is érte. Most mégis, ha megkérdezné tőle valaki: csalódtál-e, azt válaszolná rá boldogan, hogy nem. Megtanulta, hogy az élet nagy tanítómester. — És ezt Csongár Feri bácsinak köszönhetem. s. Az akadémiáról a Balkányi Állami Gazdaságba kerültem brigádagronómus- nak az egyik üzemegységbe, ahol Csortgár elvtárs volt a vezető — emlékezik a kackiás bajszú, fekete, hullámos hajú, de őszülő halántéké, alig huszonhat esztendős agronómus. I őrinczy Bandi a kommu- ■“* nista Csongár Ferencben, a tapasztalt gyakorlati gazdában, vezetőben találta meg eszményképét. Ha a szakmáról, a helytállásról, jellemről, magatartásról és viselkedésről esik szó, hozzá kanyarodik vissza. — Nyugodtan merem mondani, 8 nevelt, tőle tanultam a legtöbbet. Ha minden főiskolát végzett agronómus ilyen ember mellé kerülne gyakorlatra, akkor hálás lehetne... Gondolkodik, s mint akinek szeme előtt áll eszményképe, úgy jellemzi. — Feri bácsi nem ismer fáradtságot. Nem volt probléma a hajnali felkelés. Az állatok etetésénél mindig jelen volt. Soha nem tudtam előbb az istállóban lenni, mint ö... Ha valahová ment. követtem. Sokat magyarázott, tanított. Apró mozzanatok, a kötelességtudás, a szakma, a munkaszeretet egy-egy jelenségei kitörölhetetlen emléket hagyott Bandiban. Már önálló munkakörben dolgozik. a Hpdászi Állami Gazdaság csaknem ötezer holdas gazdaságának általános agronómusa, de azért ha teheti, most is felkeresi Csongár Ferencet. — Ha elmegyek hozzá, beszélgetünk, elmondom terveimet, elgondolásaimat, tanáesot. kérek, s ő mindig figyelmeztet: „Ne ugorj fejjel a falnak“. — örülök, mert most megyei tanácstagnak is - megválasztották — teszi hozzá dicsekedve, rapszodikusan. í' songár Ferenc azonban ' J nemcsak a szakmát szerettette meg Lőrinczy Andrással. Magatartásával, munkájával, viselkedésével azt is példázta a fiatal értelmiségi előtt, milyen egy kommunista. És Bandi a kommunista eszményképet is ebben az emberben találta meg. Egy egyszerű, a hétköznapokon sokat tevékenykedő gazdasági párttitkárban. , — Feri bácsi nem hangoztatta, hogy ő ilyen kommunista, meg olyan ember. Nem szónokolt, nem verte a mellét, hanem cselekeNyíregyházi vendég Besenyődön December első délelőttjén rendezték meg Besenyődön a községi tanács alakuló üié.-,ét. Az ünnepi ülésre nyíregyházi vendég is érkezett; Gulyás Emilné, a megyei tanács elnökhelyettese személyében. Az ünnep hivatalos része után a megyei tanács elnökhelyettese és a községben megjelent járási vezetők barátságos légkörben hosszasan beszélgettek a besenyődi gondokról és a megoldás lehetőségeiről. Futó sorok dett. És ezek meglátszottak &/ eredményekben... — magyarázza komolyan Bandi. És így a valamikor idealista szellemben nevelkedett parasztfiúból, fokozatosan a kommunista eszménykép megtalálásával — Feri bácsi életének és magatartásának, szerénységének és tudásának is sok köze van hozzá — formálód':ft ma rial stává Bandi, aki egy napon kopogtatott a párt kapuján. Tagjelölt lett. Tanult, fejlődött, KISZ-titkárnak választották a fiatalok. S talán szerénységből is örökölt valamit ’’ácsitól. — Nem, nem kell a terveimről írni, nem nagy dolgok azok — mondj.., mikor munkája után érdeklődöm. — Hát azért valamit még's — úniszolom. —- Talajunk homokos. Ezen is többet kell termelni ma már. Szeretnénk a homoki lucernát elszaporítani, hogy fokozódjon a rozs- termés, s egyúttal a gazdaság fehérjedús takarmányszükségletét is biztosítsuk — magyarázza, majd hozzáfűzi': — Nemigen is-’ merik erre, de ha sikerül, vagyont jelent. W újból megjegyzi: — Ezt is Csongár elvtárstól tanultam. Bandi felelős a termelendő vetőmagokért. S bizony burgonyából, homoki lucernából, édescsil- lagfürtből, heterozis kukoricából és rozsból teljesítették is a tervet. Ez pedig dicséretes dolog. — Célom az, hogy munkámat legjobb tudásom szerint ellássam. Szeretnék még sokat tanulni. És ezt azoknak a főiskolásoknak is mondom, akik még nem hagyták el a padokat. Az akadémián a jó tanulók közé tartoztam. Azt h t- tem, tudok. Az élet megmutatta, sokat kell még tanulni. Rengeteg tapasztalatot szereztem az egyszerű munkásoktól. Olyan fogásokat. egyszerű dolgokat, amelyek hasznosak és a gyakorlati gazda számára elengedhetetlenek. Csongár elvtárstól is sok tapasztalatot gyűjtöttem. S tőle tanultam meg becsülni, tisztelni a munkásembert. | f gy hisszük, Lőrinczy Ban- di jó ideált, eszményképet választott. Embert, kommunistát faragott belőle Feri bácsi. Farkas Kálmán I Rendbe akarják hozni jövőre a ! tanácstermet, asztalokkal, széli nyírcsássári tisztikarról A „Nyírjes” császára székelt itt hajdan, innen a neve: Nyírcsászári. A csoda nyíri-ligetet és a nyíri népek jajszavát, az uraság ostorpattogását rég elnyelte az idő gyomra. Csupán a kérges bérestenyerek, ránccal futott koravén arcok, sajgó testrészek maradtak hátra — tálán bűnjelnek. De aki ezeket nem keresi, nem kutatja, ma nem lát itt mást, mint egy kamasz falucskát, feltűnően formás házaival s az imént emelt frissen „púderozott” kul- túrházzal, körülötte kedélyes embereket, fülig felöltöztetett, hangszereket cipelő apróságokat. December első derengés arcú napján pedig a tanácsházára siető ünneplés parasztokat. Ezek az emberek ma Nyírcsászári tisztikarába tartoznak, huszonheten, ők a falu felelős vezetői, a tanácstagok. Egymás kezét fogva Noha a ceruza megörökítette őket, e néhány futósor nem lenne tökéletes, ha csupán arcvonásuk elhelyezkedését summázná. A december elsejei alakuló tanácsülésén — ahol a találkozás lezajlott — olyan parasztok, falusi tanítók fogták meg egymás kezét, akiknek közös borújuk, derűjük. A kézfogásban benne volt a kommunista ifjú Sárga Mihály, a pártonkívüli Erdős Sándor kölcsönös becsülete, tisztelete, bizalma .. j Igen. Az alakuló ünnepi ülésen nem üresen csengtek a szavak: Minden lépésben együtt haladni a faluval, nélkülük, tudtuk és akaratuk híján semmit, csak velük és egyetértésben, — egymás kezét fogva. A nyírcsászári tisztikar megállapodott abban, hogy nem hágja túl a törvények tiltó küszöbeit, megismeri a tanácstörvényt, annak betűjét, tartalmát. S nem hagyják magára az új tanácstagokat, foglalkoznak velük ... Topörtyűzcs közös tálból S a ceruza még sok mindent megörökített. Ott „fülelt” a beszélgető csoportok mellett, amint a végrehajtó bizottság tagjai Nehéz János, Dobós Jánosné, ifj. Sárga Mihály, Kovács Gábor és Szilágyi Sándor kiteregették elgondolásaikat az emberek előtt kekkel berendezni. Arrébb egy beszélgető csoport Nyírcsászári világítási gondjait, vendégmarasztaló útjait vélte kiküszöbölhetőnek. Beszéd közben a „homok vére”, a csázsári „piros” is az asztalra kívánkozott. A hivatalos ünnepség baráti poharazással, kellemes tervezgetéssel folytatódott. S miután a nyíri vinkó meglo csolta a friss sertéstöpörtyű ágyát, előkerült a közeli szomszédok kredencéből a kenyér, a zsebből a bicska és a közös tálból elcsipegetett az idős paraszt, a vendéglátó, a szövetkezeti elnök s a vendégek Suszla Sándor országgyűlési képviselő, Fekszj István a megyei tanács elnöke, Petermann, Polcnkai, Jakab elvtársak s minden teremtett lélek. S mindez oly természetes volt, mint a toronyiránt elköszönni készülődő nap, vagy az útjára bo- csájtott, — hazafelé tartó nyáj. S a vendégek s a vendéglátók isoly ttimészetesnek találták, hogy mea is feledkeztek róla gondolkozni. Senki nem mondta ki — ott belül hagyták, — de mindenki tudta, így van ez rendjén, országgyűlési képviselő, megvei tanács elnöke, a járási, a községi tanács emberei egyforma szülőktől származnak — egy asztalnál ülnek . ., (Páll G.) Csúcsforgalom a boltokban Még néhány nap s a Télapó köszönt be. Kinek-kinek érdeme szerint osztogat puttonyából — így a mese. S hogy nem is olyan mese, arról az üzletek forgalma is tanúskodik. Fényképezőgéppel kukkantottunk be néhány boltba, s mit láttunk? A Zrínyi Ilona utcai Háztartási Boltban ember-ember hátán. Többezren fordulnak meg itt naponta. Az üzlet dolgozóit dicséri példás, előzékeny figyelmességük, a gyors és pontos kiszolgálás! Sokan derülnek mosolyra az Állami Áruházzal szemben lévő hentesüzlet kirakatánál. S ami a boltban van, egyenesen ínycsiklandó. Közeleg az esküvő? Van miben válogatni a rövidáru üzletekben is. (Hammel J. felvételei.) 3 9 FÍJZET A minap ott ültem Levelekén egy tanácsülésen. Valami mégis különbözött a szokásostól. A jegyzőkönyvvezető asztalán több csomag szépen kihegyezett ceruzát és egy halom füzetet pillantottam meg. A tanácsülés vegén kiosztották a füzeteket, ceruzákat, majd a tanácstitkár emelkedett szólásra, hogy elmondja a ,,használati utasítási — Harminckilencen vagyunk tanácstagok. Most mindnyájan kaptunk egy negyvenlapos füzetet, egy ceruzát. Az első oldalon ott sorakozik a körzet minden választójának a neve. Azt szeretnénk, ha minden tanácsülésre ez a 39 füzet „eljönne‘ és a körzet egy havi eseményei- tőI. kívánalmairól feljegyzések lennének az üresen hagyott lapokon. A tanácsülések határozatait, itt az üléseken röviden ugyancsak ebbe a füzetbe írhatják be a tanácstagok, hogy aztán a körzetükben tudassák a választókkal. Ennyit, mondott a tanácstitkár és a 39 füzet .,kiment“ 39 körzetbe, a község mi d ? utcá jába, tanyájára. Talán a első sorok azóta már benne sorakoznak egyik-másik füzetben. A választók várják ezeket a kékfedelű füzeteket, hiszen alig volt jelölőgyűlés, ahol azt ne mondták volna: „Aztán választás után is látogassatok majd meg bennünlcet!“ Cs. B.
