Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-09 / 287. szám

1358. DECEMBER 9. KEDD KELET.MAbYARORSZ.4f> 3 Sok a csúzli*. itcigy a kár már elkészültek a tervek a jövő évi községfejlesztésre vonatko­zóan. Jellemző a meggondolt ter­vezésre, hogy minden fillért a közjó érdekében hasznosítanak. Néhány dolgot említünk csupán: Az utóbbi években új utcák nőttek ki a földből hihetetlen gyorsasággal. Ide villanyhálóza­tot kívánnak építeni. A közös alapból százezer forintot fordíta­— a terv szerint — eléri majd az 50 ezer forintot. Iskolabővítést is meg kívánnak valósítani. Két tanteremmel bővítik a falu is­kolahálózatát. Ez a beruházás — szintén az összeadott alapból — mintegy 160 ezer forintba kerül. Nagyméretű munka lesz még a jövő évben a község csatornahá­lózatának megjavítása és a jobb szennyvizlevezetés biztosítása. Ma: ilyen nagy { szerelem • > < * Pável Kohout csehszlovák író\ ’ „Ilyen nagy szerelem” című drá- mája Európában az utóbbi idők;; legnagyobb színpadi sikere. Ját-',; szották és játsszák Moszkvától',; Londonig minden nagyobb szín-'.', házban, s á. siker mindenütt;; óriási, A csehszlovákok, már fái-'! met is csinálnak a darabból. Pá-\ j vei Kohout átdolgozta a művét o' I kritikák észrevételei alapján és ;; ezt a második kiadást viszik mo- \; zivászonra, valamint ezt játsszák', ’ Londonban, Moszkvában is. Nyír- | egyházán a Debreceni Csokonai ; Színház azt a művet mutatja be, • amit az író először írt. A közön-',! ségnek tehát a két forma közt II meg lesz az összehasonlítási al-'.! halma később, ha majd a film is1 megérkezik. Á debreceniek elő-‘.‘, adása kitűnő, a szereplő színészek'! kivétel nélkül a Csokonai Színházt élgárdájához tartoznak. Az , elő-2 adás este 7 órakör kezdődik a Jó-1 zsef Attila Művelődési Házban. X Nagy lármával szaladtak a fiúk az utcán. Hónuk alatt az iskolatáska, kezükben pedig a csúzli. Kabátjuk zsebében ka­vics csörgött és ahogy szalad­tak, hullott a főidre. Az utcasarki telefonpúznánái megálltak. Földre kerültek a táskák. — Fogadjuk, hogy háromból eltalálom! — Fogadjuk, hogy nem ta­lálod, de én egyből eltalálom! Kavics került a csúzliba, nyúlt a gumi és a fiú célzott. Az első kavics elrepült a dró­tok között. A második célbata- lált. A fehér poreelánpipa di- rib-darabban hullt a földre. A tettes büszkén mondta cimborái­nak, hogy „na, mit mondtam!” A többiek is megmutatták, hogy „mit tudnak!” Négy por- celanpipát tönkretették, azután vették w irányt a következő póznához. Ki tudja, hányadiknál tartot­tak már, mikor az utcán járó­kelők közül egy idősebb férfi rájuk szólt és megleckéztette őket. Egy darab porcelánpipa négy forintba kerül az államnak, s ebben az esztendőben már 4200 d.arabot tettek tönkre a csuzü- sok! Ez 16.800 forint! — hacsak a porcelánpipák értékét számít­juk. S mindez a csúzli miatt, az olyan fiúk miatt, akikkel ne­velőik, szüleik még nem beszél­gettek el a csuzlizással okozott károkról. Jó lenne ezt a mulasztást mi­nél előbb pótolni és elszcdni a csúzlikat a gyerekek kezéből. S ha az utcán találkozunk ilye­nekkel, ne menjünk el mellet­tük szótlanul és tétlenül, fogjuk le tékozló kezüket. Takarékossági versenyfelhívást adtak ki ax* érpatahi KISZ-fiaialok Az érpataki Alkotmány TSZ KlSZ-szervezefe a zárszámadá­sok után egyéni takarékossági versenyre hívta ki a megye ter­melőszövetkezeteinek KISZ-szerv ezeteit. A versenygyőztes az a KISZ-szervezet lesz, amelyikben a legtöbb fiatal vált takarék- betétkönyvet és ahol a takarékban lévő pénz átlagos összege a legnagyobb lesz. A versenyt kétízben értékelik a megyei KISZ- bizottság és a helyi TP: januárban és márciusban. A második értékelés után a legjobb eredményt elérő KlSZ-szervezeteket a KISZ Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága jutalomban részesíti. Mii terveznek Kisvárdán 1959-re? A kisvárdai községi tanácsnál nak az új hálózat megépítésére, míg a lakosság segítsége Ahol szívügy a fiatalok nevelése Egy MBS szerveset munkájáról A nyíregyházi Állami Áruház rejtvényeinek sorsolási listája Közel negyven tagja van a Sza­bolcs Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat MHS szerveze­tének. Figyelmesen, nagy gond­dal foglalkoznak itt a fiatalok nevelésével. S ezért elsősorban a vezetőség érdemel dicséretet. Olyan elvtársak vannak a vezető­ségben, mint Pokrovenszky Jó­zsef országgyűlési pótképviselő, Jeles László idős kommunista, akik sokszor maguk is részt vesz­nek az ifjúság részére szervezett foglalkozásokon. Bár Jeles elv­iére nyugdíjban van, mégis rend­szeresen felkeresi a fiatalokat és a régi harcokról, a 19-es élmé­nyekről tájékoztatja őket. Ezek a találkozások érdekesek, sokat ta- -nulnak a fiatalok, s nem ártana, ha minden MHS alapszervezeí felkérne egy-egy kommunista veteránt, hogy azok patronálnák, segítenék a szervezet munkáját. Motoros kör 17 taggal tálak. A vállalat sok 1 áldozatot vállalt azért, hogy az. MHS moto­ros kör tagjai képezhessék ma­gukat. A vállalat biztosított ré­szükre motorokat, s üzemanyag­gal is segített. A fiatalok — köz­tük Pokrovenszky és Sáradi elv- társak — rendszeresen részt vet­tek a foglalkozásokon és az álta­luk összeadott pénzzel is hozzájá­rultak ahhoz, hogy ne legyen probléma üzemanyaghiány stb. miatt. Maguk biztosították az ok­tató részére a tiszteletdíjat is. A foglalkozásokon nemcsak szak­mai, hanem fontos ideológiai kér­désekkel is megismerkedhetnek a hallgatók. Még csak növelte a ta- nulási kedvet az a látogatás, amelyet Satyilov altábornagy elvtárs, az MHS szovjet testvér­szervezetének elnökhelyettese és Szabó István elvtárs, az MHS el­nöke tett a motoros kör tagjainak / foglalkozásán. Tanulásukat siker koronázta, mert valamennyien jól vizsgáztak, '• . A Bevonuló Hatolok nevelése Az MHS szervezetben rendsze­resen megtartják a taggyűléseket amelyeken a tagság túlnyomó többsége részt vesz. A fiatalok kezdeményezésére megtartották a kézigránát cél- és távdobó ver­senyt, valamint a honvédeíihi na­pot, amelynek; Vefsenyszámai próbára .tették a fiatalok állóké­pességét, ügyességét, erejét. Gondoskodott a vezetőség arról, hogy a -bevonulás előtt álló fia­talok tanuljanak is. Ezért most megszervezték a honvédelmi alapismereti tanfolyamot, amely­nek keretébeen 20 hadköteles fia­tal ismerkedik a honvéd esküvel, fontos politikai, katonai kérdések­kel. Az MHS hadköteles tagjai szívesen járnak a foglalkozások­ra, amelyeket Jeszenszki István tartalékos tiszt vezet. ’ Szombaton délután élénk ér­deklődés mellett tartották meg a nyíregyházi Állami Áruházban a lapunkban rendezett keresztrejt­vény-verseny jutalomsorsolását. A sorsoláson a beérkezett mint­egy 400 pályázat beküldői közül az alábbiak nyerték a különböző összegű vásárlási utalványokat: Dr. Szabó Lajosné Nyíregyháza, Vöröshadsereg u. 6. 200.— Ft. Baranyi Ernő Nyíregyháza, Ke­reszt u. 7. 200.— Ft. Csorba Er­zsébet Nyíregyháza, Sóstóhegy 200.— Et. Papp Margit Balkány, Napközi otthon 200.— Ft. Gerda Józsefné Nyíregyháza, Szabadság tér 10, 200 Ft. Simkó Magdolna Nyíregyháza, Selyem u. 18. 100.— Ft Csók Árpád Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 4. 100.— Ft. Vá- radi Ilona Dombrád, Andrási u. 99. 100.— Ft. Kovács Sándorné Nyíregyháza, Sas u. 4. 100.— Ft. Hiross László Dombrád, Kossuth Lajos u. 1. 100.— Ft. Kásu János Nyírbátor, Zrínyi Ilona u. 11. 50.— Ft. Erdélyi Sándor Nyír­egyháza, Megyei Tanács VB. 50.— Ft. Barzó György Nyíregy­háza, Dimitrov u. 24. 50.— Ft. Ijkó Andorné Nyíregyháza, Posta 50.— Ft. Csiszér Imre Nyíregy­háza, Bartók B. u. 29. 50.— Ft. Hagymást József Nyíregyháza, Csillag u. 30. 50.— Ft. Tóth Jó­zsefné tanítónő Nagycserkesz 50.— Ft. Dénesi Józsefné Nyír­egyháza, Kossuth Lajos u. 72. 50.-—- Ft Lácz Erzsébet Nyíregy­háza, Zrínyi Ilona u. 5. 50.— Ft. Bodnár József Nyíregyháza, Er­dősor 18. 50.— Ft. A nyertesek részére a vásárlási utalványokat az áruház tegnap ajánlott levélben küldte meg, amelyek az áruház üzleti pénztá­raiban válthatók be. Ez évi eredményeik között első­ként lehet említeni az önálló mo­toros kör megszervezését. Szor­galmasan tunultak a munkás fia­Diszoótoros évzárás Kótajban Vasárnap este tartotta zárszám­adását a kótaji Vörös Október Tsz. Nagy volt az öröm a tagság kö­rében, mert első eset, hogy szö­vetkezetükben zárszámadáskor pénzt is osztanak. Eddig vagy természetben osztották a járandó­ságokat, vagy pedig már előre felszedték a pénzbeli juttatást is. Most 6—8 ezer forintokat vittek haza a sárszámadási közgyűlésről. A munkaegység értéke 37 forintra rúgott. A szép részesedés mellett mintegy 300 ezer forintot ér az évi beruházásuk, amivel a közös vagyont növelték. Dicséretes az állatállományuk is. ■Az eredmények láttán 4 család kérte felvételét a zárszámadási közgyűlésen. Az új és a régi tagok együtt mulattak az eredményes év zárásakor. Sertést vágtak és saját termésű borral locsolták meg a jó zsíros falatokat. Tsmeretségüjik nem újkeletű. ■*- Pár esztendővel ezelőtt még Debrecenben az egyetemi faliúj­ság szerkesztője volt. ő felsőéves magyar és orosz-szakos hallgató, akinek már kijárt a tanárok ré­széről a „kollega”-megszólítás, magam pedig elsőéves „gólya”. Itt az egyetemen találkoztunk és kerestem az alkalmat az ismer­kedésre; ugyanis annyira olva­sott faliújságot addig sehol sem találtam, mint amilyen az egye­temi volt. Valóságos fórumnak számított. Addig tolakodtam a szünetekben a faliújság-olvasók tömegében, míg kedvet kaptam az íráshoz. Danes Sándort emlí­tették, mikor érdeklődtem. — Fordulj hozzá — mondták — ha írni akarsz. Megkerestem s így lett a szer­kesztőm, az első az életemben, aki nyesegette, javítgatta s kö­zölte írásaimat. Jó barátság fej­lődött ki köztünk. Hatásáról csak annyit, hogy meg is marad­tam az írás mellett. Emlékszem, szorgalmas ember volt. Mikor egyszer-másszor pa­naszkodtam neki, hogy nem megy a nyelv, s aligha jutok si­keres vizsgák végéhez, a saját példájával vigasztalgatott: — Ügy jöttem be az egyetemre, hogy utoljára 1945-ben hallot­tam orosz beszédet, egy év múl­va pedig majdnem beszéltem a nyelvet. „Csak tanu\ni kell so­^Qétji ii.uzt'Ss kat, huszonnégy órából lehetőleg negyvennyolcat és megy minden, mint a karikacsapás.” Ezt megcsinálni sose tudtam, de mint hallottam, Sándor tény­leg megcsinálta, ha nem is olyan pontosan, mint ahogy mondta, de elvégzett sokszor 24 órában annyit, mint mások kétannyiban. Nemrég találkoztunk. Itt tanít Nyíregyházán, gimnáziumi ta­nár. Beszélgettünk sokminden­ről. S az egykori munkatárs, fa- liújságíró elhatározta közben, hogy megír egyet-mást korábbi „főnökéről”, és abból, amit most mondtak egymásnak. ő kezdte azzal, hogy itt akar letelepedni Nyíregyházán. Lete­lepedni — így mondta. Igen megkapott ez a szó. A jövő fel­építését sejtettem belőle, valami megfontolt, életreszóló tervei. Még most, ez évben kezdte a kö­zépiskolai tanárságot. Egy esz­tendőt Kállósemjénben tanítót'., onnan került a Kölcsey Gimná­ziumba, s máris kész van vele; letelepedik. — Miért? — kérdezem. Azt mondja erre: — Jó itt, mindent megtaláltam, amire számítottam és a későbbiekben is — úgy látszik — meglesz, amit akarok. — Mit akarsz? — Dolgozni. Minél jobban dolgozni. Mert hidd el, nemcsak szólam, hogy a jövő társadal­mának új ember szükséges. S nekünk már ezt az új embert kell nevelnünk. Van még hiba? Ugye van? Miért? Minden az embereken múlik. Ha mindenütt műveltebb, felfogásban, gondol­kodásban tökéletesebb ember tevékenykedne, mennyivel köny- nyebb dolgunk volna. Javítani kell, ez a feladat és azért is akarok megragadni egy helyen. A csavargás, a jövés-menés csökkenti az energiát: egy he­lyen az adott körülmény isme­résével többre lehet menni. — Na meg — teszi hozzá — látni szeretném az eredményt. Nem engedem tovább, érdekei ez a letelepedési kérdés. — Mit csinálsz, ha nem vagy az isko­lában? Hol laksz? A fizetésed, .—■ igen, régi pedagógus problé­ma, — erről mi a véleményed? Legyint. — Egyenlőre, így kí­vülről, semmi sem utal arra, hogy itthon vagyok. Otthonom al­bérlet. A fizetés? Hát bizony... — kevés. Bízok, a jövő év majd kárpótol. Az idővel is igen cse­hül állok, néha egy délután há­rpia értekezletre is hívnak egy­időben, külön öröm, ha naponta csak egy van. Közben várhatnak a könyvek. Minden órára vázla­tot írok, filozófiai továbbkép­zésre járok, ugyanakkor előadá­sokat tartok az iskolában szer­vezett ifjúsági akadémián. Most is viszem haza a vázlatköny­vet, a holnapi óra anyagát kell elkészíteni. Elkérem a vaskos füzetet. Pon­tosan benne van minden óra, felépítve, kidolgozva alaposan. A legutóbbi: Arany János élete, a Toldi megjelenésének körülmé­nyei. Eszembe jut: huszonnégy- óra alatt negyvennyolcat... Igen, ez még mindig az a Danes Sa­nyi, a faliújságszerkesztö. Min­den szava olvasható, tiszta, átte­kinthető az egész füzet. Miből csinálod ezt? — mutatok a jegy­zetre. — Még az egyetemen össze­gyűjtött könyveimből —• mond­ja, meg az élményekből is. Sokat segítenek az idősebb kollégák. Beülök szabadidőmben az óráik-* ra, és figyelem, mivel kötik le a diákokat. Megfigyelem, megkér­dezem a módszereiket és fel­használom őket. De bocsáss meg, megyek — búcsúzik, s már nyújt-, ja is a kezét. — Te, én írok valamit a be-* szélgetésünkről — mondom. Szerény ember, kicsit ellenére is van: — Már megint témasze­gény vagy? — kérdi búcsúzóul. KISS JÁNOS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents