Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-25 / 309. szám
8 KELETMAGYARORSZÁG 1958. december 25, csütörtök 4 vadász és a Élt egyszer a közelben egy vadász. Arról volt híres, hogy roppant feledékeny volt. Olykor még öltözködni, felkelni is elfelejtett, egyet azonban soha — enni minden reggel, minden délben és minden este evett. bátor nyuszi posztót. Egy ideig figyelte, hogy jól látja-e, aztán fontolgatta, hogy elég nagy-e a nyulacska egy vacsorához, aztán elővette fegyverét, fogta a töltővesszőt, a puskaport, a folytáspapírt és betöltötte a fegyvert. A nyuGyakran még éjszaka is felkelt, mondván: Harapok valamit, mert úgy ég a gyomrom! így éldegélt evés és felejtés közt, amikor is egyszer eszébe jutott, hogy mily jó volna egy kis nyülpecsenye. Jól megsütve, vagy vadason elkészítve islacska nem vette észre, hogy mi készül a káposztasor másik végén. Evett, rágott, káposzta-- • zott nyugodtan. A vádász pedig — biztos, ami biztos — letámasztotta a puskavesszőt, rátette a fegyvert és célbavette a nyuszit. teni falatokat költhetne el belőle. Fogta a vadász-rütíáját, kabátját és felöltözködött. Magához vette távcsövét, vállára akasztotta puskáját, puskaport készített egy zacskóba és elindult kémlelve a határba. Minden tíz, tizenöt lépésnél megállt, a távcsövet a szeméhez No, nyulacska, egy pillanat az életed! Dördül a fegyver és kimúlsz, pecsenye lesz belőled, estére jó étvággyal elfogyaszt a feledékeny vadász. Lőtt is a vadász. Bum. Á lövés eldörent, nagy füst támadt. emelte és figyelt, hogy hol, merre láthatna egy nyuszit. Egy ideig sikertelenül kémlelö- dött, mert nyúl nem akadt. Ez méregbe hozta, mert lusta lévén, nem akart sokat járkálni. Azt szerette volna, ha elébe jönnek a nyulak és azt mondják neki: A köyetkező pillanatban a nyulacska nézett farkasszemet a vadásszal. Két hátsó lábán állt, „kezében” egy fej káposzta volt. Éppen az, amit az imént rágott. — Aki lőni akar, ne felejtsen el tölteni! — mondta a nyulacska és teljes erőből a fe— Itt vagyunk, vadász bácsi, tessék közülünk választani és aztán lőni! A nyuszik azonban nem voltak ilyen szamarak, ha közeledni látták, elinaltak minél messzebbre. A vadász azonban addig-addig figyelt, hogy észrevette: a szomszédos káposzta- földön egy nyulacska eszi a káledékefty vadász fejéhez vágta a félig rágott káposztát. A vadász elejtette a fegyvert, és hanyatt esett. Amikor feltá- pászkodott bosszúsan morogta: — Ej, elfelejtettem a csőbe sörétet tenni... ej, pedig milyen jó pecsenye lett volna belőle... Szomorúan és korgó hassal, minden zsákmány nélkül tért aztán haZa... Karácsonyi szokások Itt legyék a kotkodács, nálunk meg a sok tojás Karácsonyi legényavatás Általánosan ismertek a karácsonyi szokások, játékok, alakoskodások. Mégis megemlítünk néhányat a kevésbé ismertek közül, bizonyosan nem lesz érdektelen. Vámoscsaládon karácsonykor tartják a legénykeresztelést a fiatalok. Ez úgy történik, hogy este a 17—18 éves ifjú megjelenik a kocsmában és bort rendel. A borból egy pohárral megkínálja azt a korosabb legényt, akit keresztapjául akar. A kínálás után a legény felveszi a poharat, bal kezét a „keresztfia” vállára teszi, megissza a bort, aztán azt-mondja: — Szervusz keresztfiam, legény vagy! E pillanattól kezdve boldog az újdonsült legény, mert most- már joga van a lányos házakhoz eljárni és a legények mulatságain résztvenni. vetkező varázshatású szavakat mondja: — Az én tyúkom toj, toj, toj, a másé csak kot, kot, kot. Este szokás, hogy a gyerekek odalopakodnak a szomszéd baromfiudvarának kerítéséhez és a résen át bekiáltják: „Itt legyék a kotkodács, Nálunk meg a sok tojás.” A karácsonyi varázslat sok vidéken már Luca napján elkezdődik. Számtalan helyen dívik az a szokás, hogy éjszaka az asz- szony a szomszédja házának zsupfedeléből kihúz egy szálat, majd odatapasztja kemencéje oldalához. Ettől neki sok apró jószága lesz, a szomszéd jószágai viszont elhullanak. Hasonló művelet a forgácslopás. Az asszony valakitől forgácsot lop és a tyúkok alá teszi. Ettől azok szépen szaporodnak majd, viszont ahonnan a forgácsot lopta, mind elhull a csibe. közt volt elsőpásztor és egy öreg, akik ily párbeszédet folytattak egymással: Első pásztori ' Hallod öreg, glória! öreg: Tyúk jár a göréba? Első pásztor: Nem, nem öreg, glória! öreg: Hun jár itt télben gólya? Első pásztor: Csapófát az öreg! alá! öreg: Csapófát a nagyanyád: ruhája madzagja alá! Fel tud' még az öreg állani! Hej öreg testem, mikor élj meg Pesten! (Feláll.) így folyik a beszéd tovább, egyszer aztán rázendítenek az énekre, közben az öreg táncol. Jó móggya vót Jakabnak, míg fiatalabb vót. Tőtyfa,' nyárfa bokrokat könnyen átugrott, de mán vénségére jutott nagy ínségre az öreg Jakab. Szentesti varázslat A keresztények számára a karácsony-est a szeretet ünnepe. A felebaráti szeretet gyakorlása azonban olykor igen különös módon történik. Hazánkban sok helyen a falusi gazdaasszony karácsony éjszakáján kimegy a baromfiudvarra a tyúkólhoz, megpiszkálja a tyúkokat és a köEzekben a babonákban az a legfurcsább, hogy a babonás embernek eszébe sem jut': mi lesz, ha a szomszéd a karácsonyi szeretet jegyében ugyanazt cselekszi ővele? Szakoly i betlehemesek Szakoly ban szokásban volt a betlehemjárás. A betlehemezok Az öreg Jakabnak jól megy dolga, mer’ már házasodni volna vágyása. De mit tegyünk véle, megházasítani bolondság vóna, A falu, a város annyira megváltozik, hogy lassan-lassan csak az idősebbek emlékezetében maradnak meg a régi karácsonyi játékok, szokások és alakoskodások. Füleky úr doktor lesz! Ezzel volt tele minden iroda a sárgafalú városházán. Bagócsy Béni, Füleky úr principálisa mondta legelőször. Ö érkezett elsőnek az adócsoporthoz és egy levelet talált az asztalán. Felbontotta. „Kedves Bénim!. Budapestre utaztam vizsgázni. Mire visszajövök doktor leszek! Füleky” Bagócsy megcsóválta a fejét, mosolygott és bosszankodott. Ismerte jól beosztottját és valami bolondságtól tartott, mert Füleky úrtól nem állt messze az ilyesmi. Egyszer például — amikor még a vadászhírt többre becsülte, mint a doktori megszólítást — szép vadászöltönyt, puskát szerzett magának és felcsapott vadásznak. A hivatalba akkor is csak egy levélkét küldött be, melyben megírta főnökének: „Vadászni mentem. Szarvast hozok! Füleky”. S valóban hozott is másnap este egy szarvast. Pénzért vette valami erdésztől, szekeren hozatta be, mert mint mondta „ily nagy vadat nem fuvaroznak vonaton”, és eléje ment a város széléig. Este volt már ekkor, éjfél felé járt az idő. Füleky úr a színház elé vitette a vadat. Letetette a parkban, aztán fényképészért küldött és amikor tódult a tömeg a színházból, magnéziumfény mellett lefényképeztette magát. A fényképező előtt puskájára könyökölt és egyik lábát hanyagul az elejtett vadon nyugtatta. Az esetnek már másnap híre ment. Nevetett az egész város. Füleky urat nem is emlegették másként, csak úgy, hogy ,já nagy vadász”. A polgármester bosszankodott, összeszidta Bagócsyt, mert „megengedte ezt a fegyelmezetlenséget”, Füleky t pedig kinevezte csoportvezető-helyettesnek. Gondolván, hogy a nagyobb beosztásban hátha megjön az esz®. Füleky úr azonban ezután mást vett a fejébe. Egy este, amikor a magyar nemzet lovas sajátosságairól esett szó, kijelentette : — A magyar mindig úr volt és lovas, következésképpen aki úr, az jó lovas is! Másnap tiszti egyenruhába öltözött és kiment a huszárlakta- nyába. Kért „kölcsön” két lovat és egy lovászt, felnyergeltetett, aztán belovagolt a városba. A főtéren többször átugratta a parki kerítést, aztán felléptetett a járdára. Az adócsoport ablakain sorra bekopogott. Amikor a kollegái kíváncsian kidugták a fejüket, finoman tisztelegve azt mondta: Szervusztok, szervusztok urak! Ezután egy vad vágtával végi gszáguldott ismét a városon, a szélső háznál leszállt, a lovásznak adott egy pengőt és visszaküldte a két paripát. Ezután Füleky úr nemcsak nagy vadász, de’ nemes lovas is lett. Tévednénk, ha azt mondanánk: Na, ezzel aztán már csak beérte! Nem, Füleky úrnak még ez is kevés volt. Fejébe vette, hogy az ő neve elé úgy kell a „De.”, mint a falat kenyér. Beiratkozott az egyetemre, halomszám vette a jogi könyveket és hozzáfogott a jogi tudomány elsajátításához. Negyven éves le-' hetett akkor. Barátai hol biztatták, hol pedig figyelmeztették: — Vigyázz Kázmér, mert nehéz az már ebben a korban! — Egy magyar úrnak a vérében van a jog! — felelte és egy év múlva elment vizsgázni. Nem kevesebből akart vizsgát tenni, mint az egész jogtudományból. Természetesen — megbukott. Hét esetben próbálta meg, mindig si-
