Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-20 / 306. szám
2 KELETMAGYARORSZAG 1958. DECEMBER 20, SZOMBAT Fiatalos étvágy, csattanó egészség Tanterem: a nagy termeszét. Mennyezete: a kék égbolt. Lámpa benne: az őszvégi napfény. A tanulók ötvennyolcán; 14—16 éves gyerekek az ország minden tájáról. A feszes vigyázz- ban álló szőlőkarók között hajladoznak. A kislánykák szoknyáival enyeleg a szellő, s fiúk arcára is piros rózsát csókolt a december. Nyírlugoson, az állami gazdaságban van ez az iskola, ahol a tanszerek ott kint a határban vannak felhalmozva, hol gyümölcsös, hol egy szőlőtelepítvény képében. Ez az iskola nem más, mint a mező- gazdasági szakmunkásképző s itt „a nagy lehetőségek hazájában“ a nyíri homokon a kertészkedés titkaival ismerkednek a fiatal .ember-csemeték.“ Éppen a szőlőskertben találom ókét, mert gyakorló napjuk van. Ez heti egy alkalom, különben ide azért jöttek messze vidékről ezek a gyerekek, hogy a téli hónapokban elméleti kiképzést nyerjenek. Nyáron pedig otthon, a szülőföldön ízlelgetik ezt a szép tudományt — a gyakorlatban. Eljöttek Bács, Pest megyéből, Borsodból, de legtöbben, közel harmincán itthonról, Szabolcs-Szat- márból gyűltek össze. Egy óra körül, az amúgy sem túl csendes társaság megbJ'ydult és özönlött ki a szőlőből. Megéheztek a délelőtti munkában. Az üzemi étkezdében már várta őket a párolgó, ízletes leves. Mig a szöszke, vagy barna fejek a tányérok fölé hajlottak, elnézegettem őket; micsoda fiatalos étvágy, milyen kicsattanó egészség. Az általános iskola kapuit éppen átlépték és már a rohanó élet forgatagába vetik magukat Nem olyan tanulók ők, mint azok, akik továbbtanulnak, hogy érettségi bizonyítvánnyal a kezükben eldöntsék, milyen pályát akarnak választani. Ezek a kis emberpalánták már most eljegyzik magukat a munkával. És tanulnak érte! Egészen természetesnek veszik a tanulást, nem mint nyűgöt hanem mint amire szükségük van. Három év száll majd így el a fejük fölött — télen elmélet, nváron a kétkezi munka — és utána beállnak a felnőttek közé, okosabban, műveltebben — dolgozni. A kétkezi munkás, tanuló magyar paraszt bimbózó szimbólumát látom ezekben a fiatal fürge gyermekekben. Letelepszem az egym asztalhoz. Itt egy „nemzetközi brigád“ ebédel. Marsi Marika, egy csillogó feketeszemű csöppség MezőkovácSházáról jött ide a szabolcsi buckák közé. Tóth Katicát Végegyházáról hozta yje a véletlen az új barátnők barátok közé. Varga Irén csak a „szomszédból“, Debrecenből jött tanfolyamra, mig Biró Sanyi, Kiss Pista madaiak, Mező Gabi pedig Má- riapócsi. A lányok a koszt, az ebéd dícsérgetésébe kezdenek, de Kiss Pistának más a véleménye, ő könnyűnek találja a reggelit és a tízórait. Ezen persze vitatkozni kell. Vitáznak is, nagy nevetve betudják a dolgot annak, hogy Pista szereti a hasát. A kosztolás felett így „napirendre“ térünk és az iránt érdeklődöm, hogy érzik magukat a távoli vidékre valók. Marika — amilyen kicsi, olyan fürge a nyelve — rögtön kész arra, hogy tájékoztassa az „újságíró bácsit“ az életükről. — Jó nekünk itt. Megszoktuk három hét alatt. Tanulni is jó. Csak az a rossz, hogy keveset alszunk. Reggel hatkor mór talpon kell lenni, este meg... olyan jó sokáig fent maradni, játszani, olvasni. Már egy bált is csináltunk — folytatja dicsekedve. Kis Pista már „öreg“ legény itt a tanfolyamon. Tizennyolcadik éves. — Meg álláshalmozó — mondják a lányok csilingelő kacaEj9 Anna néni! Kopogtatnak. — Baj van — panaszkodik egy Szabadság utcabeli fiatal asszony. — Mi baj lelkem? — kérdezi a rohodi tanácstitkárasszony. A másik asszony mosolyog. — Csak tán nem megint Anna néni?... — Ki tetszett találni. Mar megint kötölőzködik. Apám kiment, hogy a felgyülemlett vizet beleengedi az árokba, és Anna néni neki állt. Elmondta mindenféle vén embernek. Azt kiabálta, hogy háza alá engedi a vizet apám, el akarja mosatni a házát Nevetnek. — Hát tessék mondani, nem azért van az utcán árok, hogy abba vezessék a vizet az utca lakói? Hisz a tanácstagok is azt mondják, rend legyen az utcában. A titkárasszony bólogat. — Hát nem tudom, hogyan beszéljünk a lelkére Anna néninek, hogy változzan meg. De ha ez volna az első eset..,! Aztán magyarázza: — Senkivel nincs kibékülve. A kákán is görcsöt keres. Veszekszik, még az élő fába is beleköt. Szegedi Erzsébet a múltkor panaszkodott, hogy nekiállt a menyének... Tóth Miklósné kislányát megszólította, mert a járdán ment. Szegedi Bertivel is összekapott. Minden áron rá akarta fogni, hogy el akarta ütni a kerékpárral. Pedig Szegedi csengetett, s kitért. Igen ám, de Anna néni mindig arra akart menni, amerre Szegedi tért a kerékpárral. Beszéltek már a lelkére az utca lakói, a tanács vezetői, de nem ér semmit. Hiába. Anna néni, özvegy Papp Józsefné már öreg asz- szony. S az öreg asszonyok sok mindenért zsörtölődnek. Volt egy kis földje, de eladta. Lánya Pesten dolgozik, s a keresetből élnek. Hetenként egyszer haza látogat. Anna néni pedig unatkozik, s abban leli elfoglaltságát, ha kifogásolhat valamit. Nagyon egyedül van. Nincs aki beszélgetne, foglalkozna veié. A „megnevelésébe'r eddig mindenkinek beletört a bicskája. No de még a Nőtanács vezetői, tagjai nem próbálkoztak. Még Ferenczi Béla tsz. pír titkár, az utca új tanácstagja sem. Majd meglátjuk, milyen ered ménnyel járnak. Hogyan tudjál; békességes asszonnyá változtatni a hatvanhat éves Anna nénit. Tudjuk, hogy az öregség bizonyos velejárója a zsörtölődésnek. El is néznek annyit, amennyit lehet Anna néninek. De ami sok az sok. Anna néni, Anna néni! Ej, ej. Hát már csak ilyen marad? Lehetne más is pedig, egy kis akarat kellene hozzá. gással. Álláshalmozása onnan ered, hogy előbb kőművestanoncnak indult, hozzá is kezdett, de végül itt kötött ki a kertészetnél. Nem is kötött ő ki egészen itt sem. Tanul, azt mondja, aztán majd meglátja. Hanem a szőke, ábrándos Katicának már határozottabb a véleménye. Ö bizony — mondja, — azért jött ide hogy szakmunkás legyen belőle. A Me- zőhegyesj Állami Gazdaságban fog majd dolgozni barátnőjével, Marikával együtt. Vannak aztán olyanök is, akik fiatalos hévvel vetik bele magukat a tanulásba és egyre többet akarnak. Varga Irénke már elvégezte a dohányipari szakiskolát s úgy gondolja, telik még az időből és azért a gyümölcskertészetet is megtanulja. — Nem vész el, amit az ember megtanult — mondja felnőttes bölcsességgel. Ha már a bölcsességnél tartunk, feltétlenül szólni kell a társaság legkisebb és legfiatalabb tagjáról is. Mező Gabi 14 éves. Ami felnőttes komolyság és pro- fesszoros temperamentuma van, ^zzal mind fel kell ruházni ezt a kis emberkét. Mikor megszólal, azt hiszi az ember, hogy mögötte már egy hosszú, tapasztalatokban gazdag élet áll, bölcsessége meghökkentő. — Mivel a gyümölcs! ermelés nagy léptekkel halad előre, kötelességünk tanulni, hogy el ne maradjunk — kezdte Gabi, a nagy- jelentőségű nyilatkozatát. Az asztaltársak persze kuncognak, néha hangosan kitör a jókedv. Kicsattan a kacaj, de Gabit ez nem zavarja. — Az életben mindig tanul az ember. Mindenből. Jóból is, rosszból is. Ha elrontom a permetezést, jövőre biztosan nem csinálom úgy. — Hát, ha az eszem nem visz félre, akkor jó lesz, mert szeretem a kertészkedést. Haj, haj — mondogatja nagy sóhajok között — veszélyes kor ez a kamaszkor. Magam is meglepődöm Ilyenkinyilatkoztatást nem vártam Gabitől, meg nem is értettem egészen az összefüggést A fiuk is ífclnyihantottak, mint ■> harmad- füves csikók, a lányok szintén , csilingelően nevetgéltek: — Miket szoktál te olvasni’ — kérdeztem Gabitől. Mire aztán sorolja, hogy Sándor Mátyás, A rejtelmes sziget, meg Észak Dói ellen a legkedvesebb olvasmányai. Csupa fiatalságnak való könyv. Rejtély, hol gyűjtötte ez a Gabi a bölcsességet. De amit mond, az igaz. Hát valahogy így fest ezeknek a fiatal gyermekeknek a terve a nagy terv, amely egy egész életre szól. A tanfolyam vezetői megvannak velük elégedve. Nem rosszabbak, nem jobbak, mint általában az ilyen korú fiatalok lehetnek. A szakmai oktatók — egyetemet végzett szakemberek — igen igen nagy értéknek tartják, hogy ezek a fiatalok el mertek indulni az életnek azon az útján, amelyiknek nálunk nincs kitaposott ösvénye a mezőgazdaságban. I i Ok, ezek a gyerekek úttörői az új szakmunkás generációnak s felsorakoznak majd az idősek mellé, hogy átvegyék a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséért folyó küzdelem lobogóját, ahol művelt közkatonákként virágoztatják fel a magyar földet. S. AMISIERLEVELEKET AT ADNAK December 28-án a KIOSZ ny.rc“'házi kli.,’'h':.v,A"'e 1 ünnepélyes keretek között adják át cl - -' pelt mestereknek az elismerő bizonyítvány t. Mint illetékesek tői megtudtuk: ez alkalommal 10 szakember kapja meg a mesterlevelet. Mátésxalkai kommunisták a szövetkezeti mozgalomért \ mátészalkai Sernevál 21 tagú üzemi pártszervezetének vezetősége a napokban értékelte az évi munkát, hogy ezzel reális alapot szolgáltasson a jövő évi új célkitűzésekhez. A kommunisták igen nagy segítséget adtak a gazdasági vezetésnek a korábbi két vállalat egyesülésének időszakában és az új kollektív munkák megszervezésében és végrehajtásában. A kommunisták példát mutattak a gépkocsik kihasználásában, az aratás, cséplés lebonyolításában és más feladatok végrehajtásában is. A párszervezet jó összetételű: 16 fizikai dolgozó és 5 adminisztratív dolgozó tagja van. Azonban itt még van tennivaló, mert egész évben csak egyetlen tagjelöltet vettek fel, pedig a központi javítóműhelyben még van jóné- hány derék és becsületes munkás, akik szívesen lennének a párt tagjai. A tagdíjfizetés aránya megfelelő, a havi átlag 25.70 forint, az átlagos fizetés pedig 1200 forint körül van. Jó a pártszervezet és a KISZ- szervezet kapcsolata is, mert mindkét részről sokat tettek a kölcsönös kapcsolatok kiépítéséért. A vállalat központjában 3 fajta oktatás folyik: a gazdaságvezetők részére gazdaságpolitikai, a párttagság részére Marxizmus—leninizmus tanfolyam és az ifjúság részére a KISZ-oktatás. A megindulás is , nehézkes volt és ez. idő szerint is vannak problémák. Itt tehát szintén fontos teendők várnák a pártvezetőségre. A párt- és gazdasági vezetés közös tervet készített már korábban a szövetkezeti mozgalom támogatása céljából. Ebben egyik fő pont volt a kétlaki dolgozókkal való beszélgetés, aminek mór meg is mutatkozott • az eredménye. Ezek közül többen beléptek a termelőszövetkezetbe. Például Szatmárcsekén 7 ilyen dolgozó választotta életcélul a nagyüzemi gazdálkodást. Mások még gondolkodnak. Ezt a munkát tehát az eddigi tapasztalatok felhasználásával érdemes / tovább folytatni. Másik fontos pontja e tervnek: a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségének, . eredményeinek propagálása a központi és a megyei telepek mintegy 500 főnyi dolgozói között. Ezzel kapcsolatban, előadásokat fognak tartani a tél folyamán. A terv szerint még sok más elgondolás vár megvalósításra, amelyeket ' szorgalmaznia kell a kommunistáknak, mert azok végrehajtása segítséget jelent a dolgozó nép felemelkedéséhez, a szocializmus építéséhez. „Borjúpörköltből" — telefon Pusztadoboson az utóbbi időben sokat javult a pedagógusok és a szülők kapcsolata. Egyre több rendezvény lát napvilágot a szülői munkaközösség és a nevelőtestület jóvoltából A közelmúltban családlátogatásokat tartottak a pedagógusok és a tanulmányi gondok mellett megbeszélték a legközelebbi közös rendezvény tervét is. E hét csütörtökjén pedig szülői értekezleten ismertették a jelenlévőkkel a legidőszerűbb tennivalókat és megbeszélték, hogy szilveszterkor a szülői munkaközösség rendezi meg a községben az ünnepséget, s a borjúpörkölt-vacso- ráért befolyó összegből beszereltetik a telefont az általános iskolába. Énekkari tagoiat, népi táncosokat keres a József Attila Művelődési Ház A József Attila Művelődési Ház központi népitánc csoportjába, valamint a központi énekkarba szívesen fogadna' tehetséges, új fiatalokat. A Művelődési Ház vezetői kéréssel fordultak a Kelet- magyarországhoz, hogy hívja fel a figyelmét a nyíregyházi, valamint a megyei iskolaigazgatóknak, népművelési előadóknak, hogy nyújtsanak segítséget ehhez a toborzó munkához. Az énekkarnak tenor és szoprán hangú tagokra volna szüksége, a népitánc csoportba pedig táncosok kellenek. Az illetékes művelődésügyi aktívák jelöljék ki a tehetséges fiataljaikat és küldjék el a Művelődési Házba, lássák be, hogy ezzel általánosabb, széle- sebbkörű kulturális célt szolgálnak. A vidékieknek a Művelődési Ház megtéríti az útiköltséget. + Mulatozó gyerekek Csipőskaugú megjegyzés Szerda este tíz után még három gyerek tűnődött az Anna bárban azon, hogy mi az ördögöt szeretnek a szüleik a mulatozáson. Arcukra volt írva, hogy fogalmuk sincs róla, miért nem alhatnának már. mikor ők szörnyen álmosak és a jazz muzsika csak fárasztja őket. húzza lefelé a szempilláikat. A tíz éves gyereket féltizenegy felé elvitte az apja. Am a másik két kis mondvacsinált duhaj — lehettek fejenként öt-öt évesek — még ott maradtak, sőt az <*gyik közölök majd éjfélig kitartott három felnőtt társaságában. Szívta a kisfiú a füstös hári levegőt és közömbösen fogadta a mellette ülő fiatal platinaszőke hölgy szórakoztatási kísérleteit. Minden hiába volt, a fiúcska unatkozott és csoda, hogy a hölgy nem látta be; a gyereket be kell vezetni a szórakozás tudományába. Elvégre mikor kezdjen el mulatni, ha nem ötéves korában? Miért nem rendelt neki is az az idősebb jólmegtermett szemüveges férfi egy üveg habzóbort, adtak volna a gyerek szájába egy füstölgő cigarettát és hívták volna fel a már „mámoros figyelmét“ a bár- hölgytagjaira. Hát csak azért hozták az Annába, hogy ne tudja az igazak álmát aludni9 Hogy a poros füstös levegő csak éppen- hogy rongálja az éjszakázástól legyengült szervezetét'’ Kedves Szülők, eny- nyiért. nem volt érdemes. összefér a lelkiismeretükkel. hogy a betegség veszélyének teszik ki gyermeküket? Kis*.
