Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-18 / 272. szám

1*S8. NOVEMBER 18, KEDD KELETMAGYAROR8ZÁG 9 Gondos István lelkész édesanyjával. HITVALLÁS C ok ünnepet ültünk már. Zenés, nótás, hangosan vidám ^ ünneplések részesei voltunk nem egyszer, mióta szaba­don, igazán szabadon lélegzik és a maga örömére alkot a ma­gyar. Megmondjuk őszintén — amúgy magunk között —, hogy kurjantgattúnk is néha magyarosan, amikor koccintásra csen­dültek Össze a poharak. Mert amolyan mulatós, nótáskedvű fajta a mienk.És főként vigad, ha kedve szerint váló dolgokat ünnepel. Most valahogy azért mégiscsak megdőlt az a nézet, amely szerint „csak hangosan tud ünnepelni a magyar". Megdőlt, mégpedig vasárnap, november tizenhatodikén. Hogy ünnep v<jlt, azt senki nem tagadhatja, mert a valóság ezernyi cáfoló tényével találná magát szemközt. Nemcsak azért volt ünnep, mért vasárnap amúgyis ünneplő feketét, vagy sötétkékét ölt magára a városi és falusi ember egyaránt. Hanem elsősorban azért volt ünnep, mert — egy cseppet sem túlozunk, ha ezt mondjuk — történelmi jelentőségű események részesei vol­tunk mindannyian. És ezen a szép ünnepnapon mégsem volt hangoskodó, amolyan kurjongatásos ünneplés sehol a város­ban, a Nyírségnek ebben a szélesutcás, akácokkal szegélyezett, egyre csinosodó.,.fővárosában”. Mégis mindenkit megkapott az. a csendes, szerény és minden hangoskodó csinnadratta nélküli ünneplés, ahogyan — talán túlságosan száraz is, tálán túlsá­gosan hivatalosan hangzik is ez a kijelentés — állampolgári jogát és kötelességét gyakorolta a nyíregyházi ember. Vezetőket választottunk. Vezetőket küldtünk a nép okos gyülekezetébe, a parlamentbe. Magunk közül a legkipróbáltab- bakat, a dolgos emberek ügyének legjobb képviselőit küldtük a megyei tanácsba és városi tanácstagokat választottunk. Rá­termett embereket jelöltünk ki arra szabad akarattal és ünne­pélyesen, hogy a legjobb tudásuk szerint és a legnagyobb odaadással intézzék dolgainkat az országgyűlésben, a megyei és a városi tanácsban. És — mindenki láthatta vasárnap a szavazókörzetek helyiségeiben ■— talán egyetlen ünnepünk sem volt még olyan egyszerűen szerény és csendes hitvallás, olyan felemclően szép, igazi ünneplés, mint a november tizen- hatodiki. Talán éppen ezzel az egyszerűséggel' féjezte ki Nyír­egyháza népe a legérthetőbben azt, hogy ünnepel. Hogy sza­bad akaratából, a jog asztalánál maga dönt sorsáról, jövőjéről. És hogy mindez minden rezesbanda, rigmusbrigád és másfajta „hangos keret’1 nélkül történt, talán éppen ez fejezte ki a leg­beszédesebben azt a komoly, ünnepélyes megfontolást, aho­gyan döntött a nyíregyházi nép. Ünneplés emberek a kora reggeli utcán, szerény egyszerű­séggel,. vörös és nemzetiszínű térítőkké! díszített szavazóhelyi­ségek, néhány szál szerény fehér virág az első szavazóknak, ugyancsak nekik néhány emléklap, a gomblyukba néhány picinyke fehér békegálamb — ez volt minden. Ez volt min­den? Dehogy! Ez csak a külső kép volt csupán. Az .emberek és mondjuk meg: most már ez is igazán magyar ünneppé lett — belül ünnepeltek. Kora reggeli kép Nyíregyházáról Biró elvtárs, a városi tanács elnöke az urnánál. Bár a szavazókéi yisé- rekben reggel hét óra előtt — a rendelkezések szerint — mm volt sza­vazás, a választópolgárok már hosszú sorokban vá­rakoztak a szavazás kez­detére. A nyíregyházi 11-es szavazóhelyiség előtt is így történt. Há­ziasszonyok, munkások, vasutasok várták a sza­vazás kezdetét. Varga Áronná dohánygyári munkásnő például éjsza­kai műszakos volt a do­hánygyárban. Első útja a szavazóhelyiségbe ve­zetett. Leszavazott és azután tért haza család­jához. A nyolcas szavazókör­zetben az első szavazó Dévényi György gép és motorszerelő tanuló volt. Dévényi György életében először szavazott. A vá­rosi KISZ-bizottság sok­sok társával együtt em­léklappal jutalmazta. A városi 28-as szava­zókörzetben Hódi Sán- dorné férjével együtt elsőnek szavazott. Mint mondotta, a szavazás ünnepet jelent neki és ezt az ünnepélyességet azzal is ki akarja fejezni, hogy elsőnek állt oda a szavazóurnához. Lakodalmas nép a szavazéurnáknál Kedves jelenetnek le­hettek tanúi a nyíregy­házi 107-es szavazókör­zetben. Ugyanis Lakatos Ferenc és Lakatos János felsősimái parasztok szombaton este tartották kettős esküvőjüket. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, reggelig volt együtt jó hangulatban a násznép. Reggel aztán újra befogtak a feldíszí­tett szekerekbe és a nász­nép együtt ment el a szavazóhelyiségbe. Mi­után leszavaztak, a sze­kerek még egyszer meg­fordultak, hogy a körzet­be hozzák az öregeket is, akiket távoliétűkben a lakodalmas házak őrzé­sével bízták meg. Egyébként a nyíregy­házi tanyákban is min­den a legteljesebb rend­ben történt november tizenhatodikén. A szava­zókörzettől hat kilomé­terre lévő úgynevezett Csajkosi-rész választó- polgárai lovasszekereken mentek el a szavazóhely­re. A Polyák-bokorból vontatókkal mentek a választók a szavasöhe- lyiségekhez, hogy telje­sítsék állampolgári kö­telezettségeiket. Kállómenti körkép Aránylag kicsi járás a káUói, de a tanya világa talán legna­gyobb a megyében. A Balkány- hoz tartozó Trombitás-tanya például 26 kilométerre van a községtől. Először probléma volt, hogy a tanyavilág szava­zását is gyorsan meg tudják ol­dani. De a lelkes emberek vál­lalták, hogy vándocurnákkal ke­resik fel otthonukban a tanya­siakat — meg a betegeket — és már a reggeli órákban meg­ejtjük a szavazást. így történt. — Köeel félszáz mozgóurna „mű­ködött” a járásban, és mint a jelentések mutatták: a tanyák népe az elsők között szavazott a járás területén. meg az esőáztatta, sáros űtat. Felkérezkedtek. Míg a motor ..bemelegített” a kocsin is me­legebb lett a hangulat az egyé­niek és a téesz-tagok között. — Simon László elnézte a jólöltö­zött és friss kedvű közösbei te­két. Aztán mielőtt indított vol­na a vezető, ott a pótkocsin az elnök elé állt: — Látjátok, most is lemarad­nék ..: Adnátok egy belépési nyilatkozatot, hogy aláírjam? Maguk közé fogadták Simon Lászlót, csakúgy mint a szava­zás utáni percekben Terdik Jó­zsefet, meg Kévés Mihályt. .. ★ KETTŐS ÜNNEP SIMONÉI­NÁL Biriben történt a választás napján ..: A falutól kieső Táncsics-tele­pen előállt a pótkocsis Zetor, hogy a szavazás helyére igye­kezzen a szövetkezetiekkel. — Nézték, csak nézték az egyé­niek a jókedvű készülődést, ÉGY CSALÁD A SOK KÖZÜL Korán kelt a Toronyi-család Nagykállóban. Már este — az ünnepi vacsora előtt — fényes­re tisztították a fiúk a cipőket, kikészítettek a vasalt ingeket. Aztán ahogy reggel hetet vert az óra, Toronyi József heted- magával kilépett a kiskapun. — A múltban a választás alatt csendőrt' állítottak a ka­pum elé, és már napokkal élőbb közölték, hogy ki ne merjem tenni a lábam. Okuk volt rá, mert az egyik választás alkal­mával plakátokat adtak, hogy ragasszam ki a községben. Meg­láttam a jelölt nevét és az egé­szet a tűzbe dobtam. Hát ezért „vigyáztak rám” a kakastolla­sok ... Négy' ftú — Sándor, György, Béla és Antal — meg Rózsika, az idősebb lány haladt a két szülővel a szavazás helyére. Jó­'T-j .... kedv sugárzott az apa szavából, ahogy megkérdeztük: kire sza-’ vaztak: — Azokra, akik biztosítják, hogy én a Zöld Mező TSZ-ben 30 ezret kereshetek évente, meg a fiaim jövője is* szebb legyen. Es arra szavaztunk, hogy ne le­gyen többé háború és Rózsika lányom kigyógyulhasson a leg­utóbbi harcok alatt kapott be-! legségéből. Dr. Jesztrebényi Érnő orvos a választók között. A munkáspárt és ax emberréválás IJ ajnal hasadt, s nem ■*-* sokára beköszöntött a reggel a kis vályogházak ablakszemein... Nagy'ot nyújtózkodott a cigány­telep, s a nyomorék Ba­logh Aladár kopogtatásá­ra felkelt a had... Már napokkal azelőtt úgy tervezték, hogy cso­portokban mennek sza­vazni. Alig múlt hat óra, mái ott álltak a vásártéri is­kola bejárata előtt. Fia­talasszonyok karjukon gyermekeikkel, öreg ci­gányok, közöttük Szilá­gyi Feri bácsi az óvodá­sok ételhordója, aki egy­ben a választási bizott­ság elnökének is tagja. Jöttek a cigányok, s ünnepelték emberré vá­lásukat. Egymásután ad­ták szavazatukat a nép­hatalomra. Feri bácsi lo- gadía őket, s egy-egy szé­les mosollyal üdvözölte * „vendégeit”. Sokszor negyvenen, ötvenen is álltak az urnák előtt sorban. Utána a máso­dik, harmadik, negyedik csoport... Az öreg Erdélyi Ferenc bácsi, a szavazatszedő bizottság elnökséginek, a tagja magyarázta öröm­mel: — Becsület illeti a cigányokat. Ök voltak az elsők. Nagy részűk lesza­vazott már — dicseke­dett úgy háromnegyed kilenc körül. A helyiségben őszhajú asszony állt. Kerényi Ist­vánná, a cigányosztály lelkes pedagógusa. — Nagyon örülünk. Valamennyi „gyerme­kem” anyja leszavazott. — újságolta. — Nagyon boldogok ezek az embe­rek, hogy joguk van, hogy igazán emberek lehettek. I S jöttek a cigányok. Balogh András MÁV munkás, aki Füzesabony­ban dolgozik. Nem ta­lálták a nevét, de nem tágított. Szavazni akart. —Én a munkáspártra akarok szavazni — mondta. Egyszerű megfogalma­zása a jövőjének, annak amit ő akart, amerre szavazatát adta. S Varga Miklós, Balogh András, a sármunkások, a nap­számosokból lett ipari munkások, termelőszö­vetkezeti tagok, zenészek, öreg és fiatal cigányok, asszonyok és lányok egy­ségesen szavaztak. Fekete szembogaraik'oó! boldogság sugárzott: em­berek lettek a néphata­lom évei alatt, igazi, jog­gal rendelkező emberek. Valamennyien, sokezren itt az ország keleti és északkeleti csücskében is. És egységesen szavaz­tak, emberré váltásukra! Csorba József, a Vasvári gimnázium, igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents