Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-18 / 272. szám
XV. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM Ára 50 fillér _3momCEDDODDDQDDOQDOC03aiODDaGL030COJDDC03Ci I ^ fl Ia nép ■ BIZALMA Még folyik a szavaitok összeszámlálása, számszerű ada- ■a tokról még nem számolhatunk be, de a számoknál élettől lüktetőbb eredmények ezrei forognak közszájon. Ezek a kis események, — amelyek szerte a megyében történtek a szavazó urna mellett — mindennél világosabban tükrözik népünk akaratát. A vasárnapi választás nagy napja volt hazánknak, s feledhetetlen napja népünk történelmének. őszintén, bizalommal. E két egyszerű szóval lehetne jellemezni a vasárnapi választásokat. Komoly, megfontolt, érett gondolatokkal járult megyénk lakossága is az urnákhoz, s a szavazás fontosságának tudatában tett eleget hazafias kötelességének. Jól tudta mindenki, mit is jelent választópolgári kötelességének gyakorlása. Még nem volt választás, amelyet ilyen mérvű, fontosságú felvilágosító munka előzött volna meg. Még nem volt választás, amely előtt intenzívebben kapcsolódott volna be a nép az ország dolgainak, közös ügyeknek meg vitatásába, a néphatalmi szervek, a tanácsok tagjainak, a képviselőknek jelölésébe. Kisgyülések számtalan tömegén hangzott el, hogy a nép egyetért a párt, a kormány kül- és belpolitikájával, hogy helyesli célkitűzéseinket, s azt a gyakorlatot, amellyel a célokat valóra váltja államunk. Jól tudta mindenki. hogy rajtunk a világ szeme, hogy a szocialista tábor testvér milliói töretlen hűséget várnak tőlünk, amely feleletet ad, megerősítést: igenis, mi magyarok őszintén akarjuk államunk, társadalmunk ilyen berendezését, amelyben élünk, őszintén akarjuk a népi hatalmat, a szocialista építést, hazánk függetlenségét és mindezt a szocialista táboron belül, a testvéri országok fiainak szeretetével, közös segítséggel, velük együtt! Jól tudtuk, hogy ez a szavazás milyen jelentőséggel bír nemcsak hazánk, hanem az egész világ előtt. így felkészülten virradt fel november 16. A nép válaszolt! Nyírbátorban reggel 8 órakor már nagy tömegek álltak a választási helyiségek előtt. Tiszalökön egyöntetűen vonultak a munkások a kora reggeli órákban, demostrálva közös akaratukat, hűségüket. Berkeszen kora délelőtt leszavaztak. S ahol csak urna volt, mindenütt már a korai órákban megjelent a szavazók zöme. Számtalan kedves, megkapó jelenetnek lehettek tanúi a szavazatszedő bizottságok tagjai. Vaján a választók ezt hangoztatták, mikor felszólították őket, hogy menjenek a szavazó fülkébe: — Hiszen már másodszor szavazunk! Mi már szavaztunk azzal, hogy a jelölőgyűlésen kijelöltük tanácstagjainkat Nyíregyházán a 24-es körzetben igen sok gyermeket vittek magukkal a szülők a választó helyiségbe. Dudás János püspökről szállt a hír: négyszer fordult meg a szavazóhelyiségben, hogy jöjjenek már el a háztartási alkalmazottjának szavazatáért, ugyanis az fekvő beteg volt. Számtalan helyen már reggel hat órakor, vagy hat előtt álldogáltak az emberek, dolgozó parasztok a helyiségek előtt, s szinte minden urnának története született ezen a napon, egyszerű történetek ezek, de mindnek közös a nevezője: hűség, őszinteség, bizalom. Az országos jelentés alapján közölte a rádió, hogy a választás az egész ország területén teljes rendben, a legnagyobb nyugalomban folyt le. Mindenki előtt ismeretes, hogy a szavazás titkos volt, s meggyőződhettek a nyugati újságírók is, hogy a választás kényszeréről a legvérmesebb ellenséges propaganda se költhet mesét. A szavazatszedő bizottságokban egyszerű emberek dolgoztak, kora reggeltől éjszakáig, s ezért köszönet illeti őket. Világos, tiszta lap volt a vasárnap népünk életében, amelyre munkások, parasztok, öregek és fiatalok, katonák, tanárok, papok, első választók és háztartásban dolgozó asszonyok írták fel a maradandó sorokat: őszintén és bizalommal választottunk. Az elmúlt két esztendő eredményeit részleteiben nehéz számba venni, az eredmények sokasága miatt. Tömören és szépen Dobi elvtárs fejezte ki így: „Életünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom erős proletárdiktatúrával, szilárd demokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva: — csodákra képes, mind külpolitikában, mind belső fejlődésünk értelmében." Még folyik a szavazatok összeszámlálása, de az eredmény nem lehet kétséges. A mi népünk őszintén, és bizalommal szavazott, üüDuacxüxiDcraxxiXMCxxxap^^ 1958. NOVEMBER 18. KEDD Másfél in i llió tég la terven felül A versenyt november 7 és a lanácsválasztások tiszteletére indították a téglagyárak között. — Gyorsan megtörtént az értékelés. A tiszavasvári téglagyár 557 jó pontot szerzett. így lett második —, maga után hagyva Hajdú-Bi- har megye nagyobb téglagyárait Is. Terven felül másfélmillió nyerstéglát gyártottak és 400 ezer darabbal több téglát égettek. A se- lejtet 12 százalékról 3 százalékra csökkentették. Megérdemlik a dicséretet és a több mint tízezer forint pénzjutalmat a jó munkáért. Soha nem tapasztalt, őszinte lelkesedéssel szavazóit melyért, dolgozó népe Benkei András elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára családjával szavaz. Legtöbb helyen zenés ébresztő köszöntötte a falvak lakóit. — Ünnepi díszt öltöttek a szavazó- helyiségek. Már a kora reggeli órákban csoportosan várakoztak munkások, szövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségi dolgozók, hogy mielőbb leadhassák szavazatukat a népfront jelöltjeire. A Kossuth Gimnáziumban diákok fogadták a szavazókat. «Felsőbaduron egyenruhás úttörők sajátkezűleg készített fehér békegalambokat tűztek azok mellére, akik leszavaztak. Egy-egy háztömb lakói csoportosan keresték fel a szavazóhelyiségeket. Végvári István, aki tegnap szavazott először, azt mondta: „Jóleső érzés, hogy már így is segíthetek a szocializmus építésében.” A dolgozók többsége nyíltan szavazott bizalmat a jelölteknek. Pap községben zászlókkal vonultak fel a szavazóhelyiség elé. Tiszakanyáron a kiszisták együtt járultak az urnák elé. Olcsván, Jándon az úttörők virágcsokrokkal fogadták a választókat. Kis- varsányban, Tákoson térzene szórakoztatta a dolgozókat. Tóth Im- réné nagyecsedi parasztasszony mondotta: Ünnep ez a mai nap. nem úgy mint a múlt rendszerben. Most a mi fiainkra szavazunk.” A nyírbátori járásban — és még számos helyen — a nők már a kora reggeli órákban, leszavaztak. Egységes állásfoglalással viszonozták a pártnak, a kormánynak, a szocialista rendszernek azt a nagyjelentőségű vívmányát, mellyel egyenlő jogú küzdőtársai lettek a férliaknak. özvegy Kulcsár Imréné sányői dolgozó parasztasszony legszebb ünneplő ruháját vette fel a szava zás alkalmával. A községektől távol eső helyekről, tanyavilágokból járműveken, csoportosan érkeztek szavazni. Az egykori zsellérek, napszámosok, cselédek szavazatukkal is kifejezésre juttatták: az elmúlt 14 esztendő eredményeinek megvédéséért szavaznak. Érpatakon egy lakodalmas sereg tartott hazafelé a kora reggeli órákban. Jókedvűen daloltak, s mikor a szavazóhelyiseg elé értek, leszavaztak s kérték, hogy az udvaron is dalolhassanak. Víg nótaszó közben szavaztak az érpataki dolgozók. Kálló- semjénben Tóth Jánösné 65 éves dolgozó parasztasszony, mikor szavazatát elhelyezte az urnába, azt mondta: „Üdvözlöm Kádár elvtársat, a magyar kormányt és kívánom, hogy továbbra is jól dolgozzanak.” Számos községben már a délelőtti órákban befejeződött a szavazás. A dolgozók egy emberként járultak az urnák elé. — A Tiszalöki Erőmű dolgozói és a családtagok reggel 8 óra előtt valamennyien leszavaztak. Azt jelenti a tegnap, hogy megyénk dolgozói készek az áldozatvállalásra. összefogtak ezen a napon munkás, szövetkezeti tag, dolgozó paraszt, értelmiségi dolgozó; asz- szonyok, lányok, legények és idősek egyaránt. Bizalom volt ez a szavazás a párt, a kormány politikája, célkitűzései, intézkedései iránt. Kifejezője annak, hogy megyénk dolgozó népe szereti a pártot, bízik a Hazafias Népfront jelöltjeiben. Márton András „magára szavazott“ Ébred az utca. A fuvalat kora reggel, mint egy hírnök, végigszaladt a vajai tájon. A férfi, aki az imént szénfekete báránybőr süveggel kilépett egy barátságos otthonból, és sietősen betért a főutca őszirózsával díszített sza- vazóhelylsígébe rém volt más, mint Márton András, a vajai Béke Termelőszövetkezet állatgondozója. — Én most saját magamra szavaztam... — nyilatkozik keresetlen szavakkal. — Engem megokosított a sorsom. Ha százéves koromba jövök szavazni, akkor is csak az olyan magamfajta emberekre adom le a cédulát, mintha saját magamra szavaztam volna; a családra, a közös gazdaságra .. j Nincs igazam ... ? De igen. Igaza van András bátyám! Virágot kapott az új választó. lövőnkre szavaztunk Vll4f prmlttir iái t £ jr • * 41 j«*«Á
