Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-13 / 268. szám

o KELETMAGY A HORSZAO 1,958. november 13, csütörtök SZAVAZÁS ElÖTT KEMECSÉN Képviselő felőlijeink Számszerint öt urnát és szavazófülkét készítettek a ke- mecsei termelőszövetkezeti ta­gok és a községbeli KlSZ-íiata- lok, öt szavazóhelyiséget jelöl­tek ki, ahová szép rendben el­helyezik a már említett kellé­keket. De tartsunk sorrendet, mert vasárnapig még megelőzi egy és más a találkozást a sza­vazóurnákkal. Először is: még a hátralévő napokban is gondoskodnak ar­ról, hogy a 2791 kemecsei sza­vazó időben, várakozás és zök­kenő nélkül, szabadon lesza­vazzon. Erről hallottunk a képekkel és feliratokkal díszí­tett „választási központban” _ a kemecsei tanácsháza egyik szobájában. A hátralévő napo­kat az utolsó „simításokra” használják fel. Ilyen például a szerdán este összehívott szava­zatszedő bizottság ismételt ta­nácskozása a szavazásnál elvég­zendő tennivalókról. De ide tar­tozik a községi választási el­nökség tartalmas megbeszélése és az a szerdai ünnepi összejö­vetel, amelyen a község 187 első szavazóját köszöntötték baráti szavakkal, virággal és szavazási emléklappal. A betegekre és az öregekre is gondoltak; a választókerületi bi­zottságok szombaton déli 12 óráig jelentik a betegek és öregek névsorát, akiket kis mozgó urnával keresnek fel. A látogatások már meg is kez­dődtek, s az egyik dolgozó pa­raszt, Kálmándi Zsigmond és felesége idős kora és jelenlégi gyengélkedése ellenére kereken kijelentette, hogy rájuk ne le­gyen gond, feljönnek ők a sa­ját lábukon, akárhogy is .;, És hogy fáradnak fel a távolabbi települések lakói? A volt ura­sági tanyákon kinőtt állami gaz­daság dolgozóit a gazdaság ko­csija hozza a községbe. A sza­vazás első pillanatától motoros futárok, telefon ügyeletesek tart­ják az összeköttetést a választó heyiségek között és jelentik, melyik választókerület hogy áll a szavazással, hányán szavaz­tak, nincs-e fennakadás? A készenlétbe helyezett urnák előtt azt is megtudtuk: azokat sem éri meglepetés, akik vasárnap reggel valamilyen sürgős ügyben, vagy látogatás céljából a háromnegyed hetes vonattal el akarnak utazni. A helyi népfront bizottság és a választási elnökség jóelőre úgy intézkedett, hogy mind az öt szavazó-helyiségben már .reggel hat órakor helyükön lesznek a szavazatszedő bizottságok, a sietők hét óra előtt leadhatják szavazatukat. No és akik Pes­ten, vagy nagy városokban dol­goznak, üdülnek? A legnagyobb körültekintés ezekre a dolgo­zókra terjed ki, nehogy vala­milyen „papírmunka” miatt ki­maradjanak a névjegyzékből. Kemecsén a hét derekáig 32 igazolást adtak át azok részére, akik távolabb dolgoznak, vagy bevonultak katonának. Többen levélben kérték az igazolást, amit a tanács postán továbbí­tott. Persze olyanok is akadnak, akik bevonultak katonának, kap­tak is oda szóló igazolást, de va­lamilyen okból visszajöttek. Ró­luk sem feledkeznek meg, ne­hogy kimaradjanak a szavazók közül. Egyébként, hogy a pa­pírmunka szaporábban menjen, a szavazatszedő bizottságok pontosan megkapták a választó­kerületi bizottságok névsorát, így a jegyzőkönyvek elkészíté­se, aláírása sem vesz el sok időt. Még azt is elárulták, hogy vasárnap reggel a hangoshíradó köszönti a választópolgárokat és felkéri őket, fáradjanak cl a* szavazóhelyiségekbe. Az urnák-j ban megérlelődött szavazatokat,! a bizalom mandátumait gyors-» futár továbbítja- rendeltetésig helyükre ..; ? Utoljára maradt néhány sor. Nem az urnákról, hanem az urnák „atyjáról”, a becsü­letben megőszült Udvarhelyi Istvánról, a kemecsei népfront­bizottság elnökéről. A 67 éves István bácsi kezemunkája, gon­doskodása mindenütt ott van a választási előkészületekben. Hű segítőtársa a községi pártszer­vezetnek, a községi tanácsnak. A családi gondokat, bajokat fel­cseréli a közösség, a község gondjainak orvoslásával, Ks- mecse jövőjének formálásával. A választás előestéjén a napi szőlőfedés, otthoni szorgoskodás mellett sem feledkezett meg a hozzá hasonló kisemberekről. A kisebb-nagyobb gondokról, ba­jokról, — mint valakinek a nyugdija, iskolába helyezése, az új legelő ügye, szeszfőzde és ki tudja, hány egyéni és mégis közös sors hordozásáról. Talán e sorok olvasása után ie előve­szi a konyhaszekrényről a szemüveg mögül, az öreg jegy­zetet és feljegyzi: holnap nép­frontgyűlés, ezt vagy amazt el­intézni i.; Nagyon szerény, halk- szavú ember Udvarhelyi Ist­ván, Nem tanácsos e néhány sornál többet írni róla, mert bi­zonyára így is elégedetlenül csóválja fejét: Minek ez? Nem azért csinálom! Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, valóban nem dicsőségért, pénzért szor­goskodik oz idős ember, hanem becsületből, kötelességből. És minden bizonnyal becsületből, kötelességből jelölték őt tanács­tagjuknak a hozzá hasonló dol­gozó emberek. 5, <P G.) KOVÁCS SÁNDOR Jól ismerik őt Ibrányban és a környező községekben. Nem cso­da, hisz itt született, a nyíri dom­bokon. 1929-ben a Tuskolán ta­nyán látta meg a napvilágot. — Szülei uradalmi cselédek voltak. S ha nem következik el népünk életében a felszabadulás, Kovács Sándor sem tanulhat a nyíregy­házi tanítóképzőben. A felszaba­dulás után végezte el a képzőt; s került vissza falujába. 1948-tó1 tagja a pártnak. Tevékenyen résztvett az iskolai munkában, a szocialista oktatás fejlesztésében. Sokat fáradt ezen kívül a köz­ügyekben is, amelynek eredmé­nyeként 1953-ban pótképvisslő- nek jelölték a parlamentbe. 1957 elején a parlament rendes képvi­selői közé sorolta; Ibrány község egyhangúlag szavazott újra-jelö- lése mellett. Kovács Sándor 40 tanerős iskolát vezet, becsülete­sen, lelkiismeretesen látja él fel­adatát. Megérdemli a bizalmat. FOLCZ JÁNOS Most 46 éves. Szülei Ibrányban cselédeskedtek, de ő fiatal korá­ban elkerült Királytelekre dohá­nyosnak. Azután részes munkás volt Déssewífynél. Itt érte a fel- szabadulás. 1945-bén, az ideigle­nes nemzeti kormány megalaku­lása után a megyei földbirtok- rendező tanácshoz került. Ö haj­totta végre az évszázadok harcá­nak eredményeképpen 1945-ben . született f'öldbirtokreíorm törvé­nyét, 1947-től az újonnan földhöz- juttatcttak országos szövetségének megyei elnöke. Később a Nem­zeti Parasztpárt megyei titkára. 1949-ben országgyűlési képviselő­nek választották. Közel 8 éve igazgatója a Gyulatanyai Kísér­leti Gazdaságnak. A gazdaság ve­zetése alatt kiváló eredménye­ket ért el. Az ellenforradalom idején leváltották tisztségéről, de Polcz elvtárs a közeli termelőszö­vetkezet tagjának jelentkezett. 1957 februárja óta a dolgozók visszahív­ták a gazdaságba, amely azóta kiváló munkájáért országos di­cséretet kapott. Területén öröm­mel jelölték a Hazafias Nép-1 front pótképviselői közé. R jó inuüka iuiaima A napokban, az Októberi For­radalom évfordulóján több szövet­kezeti dolgozót tüntettek ki me­gyénkben. Így — mint a KISZÖV- től megtudtuk — Tihanyi Zoltán, a nyíregyházi fodrás ktsz vezetője „A szövetkezeti ipar kiváló dol­gozója” kitüntetésben részesült. Ezenkívül 10 dolgozó kapta meg „A kisipari szövetkezet kiváló dol­gozója” jelvényt és hozzá két heti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat. A KISZÖV ezen felül számos dolgozóját jutalmazta kisebb-na­gyobb pénzösszeggel. Az alispán úr választási elvei 1921. év végén a magyar kormány belügyminisztere körlevelet intézett a vármegyei alispánokhoz. A belügyminisz­ter a kormány megbízásából abban az ügyben akart előzetesen tájékozódni, mit szólnának a vármegyék akkori vezetői a törvényhatósági bizottságok és a megyei tisztviselői kar újjáválasztásához. A kér­dések között akadt olyan is, melyből arra lehet következtetni, hogy a kormány ta­lán reformálni akarja az eddigi válasz­tójogi rendszert, az önkormányzatok leg­nagyobb és legerősebb tartópillérével, a virilizmussal együtt. Szabolcs megye hír­hedt alispánja, Mikecz István a „Nagy­méltóságú Belügyminiszter Űrhoz” kül­dött véleményében erőteljesen tiltakozik a reformnak a gondolata ellen is. Külö­nösen érzékenyen érinti a virilizmust fe­nyegető esetleges veszedelem. Erélyes hangon kijelenti tehát: „A virilizmusnak a fenntartása azon • vezérgondolaton alapszik, hogy -feltétle­nül meghagyandó a törvényhatósági bi­zottságnak az az alkateleme, amely ter­mészetszerűleg a conservativizmus, a sta­bilitás alapja.” De Mikecz virilizmusa még különleges magyarázatot is igényelt. Szerinte nem elég egyszerűen a legna­gyobb adófizetők bekerülése a törvény- hatóságba csak úgy, válogatás nélkül. Az előbb idézett vezérgondolat feltétlenül megkívánja, hogy „a virilizmus ezen hi­vatásának gyakorlására alkalmas összeál­lításban kerüljön a törvényhatósági bi­zottságba, vagyis tényleg azon társadalmi réteg képviselője legyen, amelyek tör­ténelmi hagyományok, erős nemzeti ér­zés, politikai érettség és megbízhatóság tekintetében hivatottak a mérséklet, a conservativizmus, az állandóság elvét képviselni.” Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a törvényhatósági bizottság felerészben továbbra is virilistákból, történelmi ha­gyományokkal rendelkező, nemzeti érzé­sű virilistákból álljon. De ez nem elég. A virilisták jegyzékében 75%-ban csak azok veendők fel, akik vagy egészében, vagy túlnyomó részben ingatlan vagyonnal rendelkeznek, csak 25%-ban olyanok, akik kereseti, jövedelmi adót fizetnek. E javaslat célja nem más, minthogy a viri­listák y/.-ed része feltétlenül a földbir­toksok közül kerüljön be a törvényható­sági bizottságba, tehát a polgári foglal­kozású és keresetű virilistákat mellőzni lehessen. Mikecz alispán ezzel még nem ■yyott ki ötleteiből, javasolta azt is, hogy a virilisták ne automatikusan kerüljenek be. a törvényhatósági bizottságba, hanem választás útján. S kik válasszák őket? Természetesen a többi virilisták. Ez úgy érhető el, hogy névjegyzékbe négyszer annyi virilistát kell venni, mint ahányan a törvényhatósági bizottságba be fognak kerülni. Ez a fogás ismét alkalmas lehe­tett arra, hogy a vármegye urainak, vagy éppen a kormányzatnak a virilisták kö­zül nem tetsző egyéneket mellőzni lehes­sen, hiszen a választásokat és a választó­kat, lehet „sugalmazni.” Az alispán úr szerint ez még mind nem elég a conservatizmus és a stabilitás alapjának. Ha az eddigiekben a virilisták ..minőségét” igyekezett javítani, a továb­biakban arra is kísérletet tesz, hogy számszerűen is növelje a minőségileg leijavított virilisták arányát. Azt java­solja, hogy a törvényhatósági bizottság­ban „megfelelő képviselet biztosítandó a törvényhatósági bizottságba virilizmus apján be nem jutó birtokos osztálynak, mint a szerzett tapasztalatok szerint úgy nemzeti és politikai, mint társadalmi szempontokból egyik legmegbízhatóbb­nak, legértékesebbnek és legtevékenyebb­nek bizonyult közéleti tényezőnek, me,rt alaposan tartani lehet attól, hogy ezek a mai és jövőbeli gazdasági és adózási vi­szonyok között nemzeti és állami érde­keinek nagy kárára, a törvényhatósági . zottságban kellő súllyal s mértékben i sásként képviselve nem lehetnének.” I sen meggondolás alapján, „értelmiségi on” még 20 földbirtokost kell delegál­ni szerinte a törvényhatósági bizottságba. Ha Mikecz ilyen makacsul tiltakozott a törvényhatósági bizottsági választások reformja ellen, vájjon hogyan fogadta a kormánynak azt a szándékát, hogy az új törvényhatósági bizottság felhatalmaztas- "dk a vármegyei tisztviselői kar újjává- Vasztására? Az alispán úr határozottan le­szögezi, hogy egy ilyen választás megen­gedhetetlen a tisztviselői kar szempontjá­ból. Véleményét azzal indokolja, hogy a háború és a forradalom alatt felzaklatott kedélyek még nem csillapultak le, s az „átkos emlékű bolsevizmus” leverése után az új rend nem szilárdult még meg annyira a megyei élet vonatkozásában, hogy elbírna egy iyen tisztújjítást. Azt gondolhatnánk ezekut,án, hogy a nemzeti élet önzetlen bajnoka későbbi időpontban helyesnek tartotta volna a tisztújítást. Azt gondolhatnánk, hogy a nemzeti élet önzetlen bajnoka későbbi időpontban helyesnek tartotta volna a tisztújítást Feltételezésünk téves. Nem óhajt keve­sebbet, minthogy „a jelenlegi (1921!) tisztviselői kar rendkívüli időkben telje­sített emberfeletti munkássága kivételes erkölcsi elismerések gyanánt, mostani ál­lásában élethossziglan — azonban a szük­ségessé váló időközi tisztújítás alkalmán val előmenetel lehetőségének biztosításá­val — továbbra is meghagyassék és en­nek megfelelően törvényben kimondan­dónak vélem azt is, hogy az ezentúl a fel­merült szükségekhez képest megtartandó időszaki választáson megválasztott tiszt­viselők megbízatása is életfogytiglanra szóljon.” Hogy mit kell értenünk a „rend­kívüli idők” alatt és „az emberfeletti munkásságon” 1921-ben nem is nehéz ki­találni. S ha belegondolunk abba, hogy az alispán úr ebből az „emberfeletti mun­kából” bőven kivette a részét, az ő szem­pontjából talán nem is nagyon szerényte­len a fenti igény. Jó ezeket a már korukban is korsze­rűtlen eszméket tanulságul, emlékeze­tünkbe idéznünk. De még jobb az, hogy ezeket az eszméket ,és a hozzájuk méltó embereket régen és örökre eltemette a történelem. HP.

Next

/
Thumbnails
Contents