Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-08 / 264. szám

1958. NOVEMBER 8, SZOMBAT KELETMAGVARORSZAG 3 Képviselőjelöltjeink ERDEI LASZLÖNÉ •» KISUTZKY EDIT Az asztalnál fiatal lány ül. Piros kardigánja, sötétkék pan’a'íóia feszesen simul Tes- téhez. Tizenhétéves. A hal­ványpiros arcán gyakran meg­jelenő mosoly, a szeméből ára­dó csillogás, fiatalos tűz, ér­ces hangon csengő kacagása harmonikus összhangban van minden szavával. Egy éve könyvelő az ugyanilyen idős Székelyi Búzakalász téeszben. — Daróczi Erzsébet vagyok — nyújtotta kezét. Mellette az asztal szekrény felőli végén Demeter Erzsébet, a tíz holdas középparaszt szü­lők lánya állt. Fején kéndőszc- rűen sál van körül, lódsnka- bátjának gallérja az álla alatt van gombolva. Lehet, vagy húszéves. Érkezésünk kissé megzavarta, de az érdeklődést nem hagyta abba. — Azt sem tudom, mihez kezdjek — nézett barátnőjére a könyvelő s az asztalból köny­veket vett elő. — Tudod, hol­nap kezdjük a leltározást •- újságolta a fiatalabbik — s ilyenkor sok a munka. Demeter Erzsébet nem tanú­sított különösebb érdeklődést a készülő leltár iránt. Mit bán­ja ő, ha még több lenne a könyvelő munkája. Öt „csak” az érdekelte: milyen lesz a zárszámadás. A könyvelő azon­ban egyre csak mondta: — Tavaly nem volt ennyi munkám. Nem volt mit nyilvántartani. Tudod — for­dult a vendég felé csak az a hét darab ló volt, meg a föld. De most! — tárta szét karjait Leltár mélyről szálló sóhallyal kísér­ve. — Ha látnád, mennyi rub- likát kell kitölteni pontosan — s mutatta az előtte lévő köny­vekbe rajzolt apró kockákat. — Ide azt írom, hogy saját erőből építettünk eev harminc férőhelyes, tehénistállót. A két . siló építési költségeit ide írom — fordított egy oldalt a könyv­ben. — Csak ez a két siló . majdnem; negyvenezer forint­ba került. — Ez pedig az ú,i kút,, három szekér, a stréfko- csi helye. Te — nézett fel hir­telen a könyvelő — csak . a vizes la.it hétezer forintba ke­rült. A , két darab mérleg pe­dig nyolcezerbe. A középparaszt kislány ér­deklődve ismerkedett a köny­veléssel. Közelebb hajott az asztalra könyökölt. — A darálót, ekekapát, ekét, boronát, .vetőgépet, lószerszá­mot is felvesszük a leltárba — folytatta a fiatalabbik. — Most pedig, hogy egyesültünk a Dó­zsával, a pajtát és az,új istái-. lót is átvesszük. Ezek után már nagy számot fogok írni, mert megérnek azok félmillió fo­rintot is. — Milyen lesz a zárszáma­dás? — kérdezte Demeter .Er­zsébet, mivel őt az érdekel­te legjobban. — Az is jó lesz. Negyven' forirttöt ér egy munkaegység..; Tudod mennyit keresett Szi-, lágyi Jancsi az idén? — nézett hirtelen a. vendégre a könyve­lő. — Hatszáztiíennyotc mun­kaegysége van már s ez negy­vennel szorozva több mint hu­szonnégyezer forint. Az apjá­nak még háromszáznyolcvan­egy munkaegysége van eddig. A könyvelő újabo köny­vet vett elő. • ;. — Ide írom majd be ,a ta­karmánykészletét — folytat­ta. — Tíz kazal szálastakar­mányunk van, 22 mázsa ár­pánk és kilencven mázsa ku­koricánk. Ugye sok van? — l&rdezte Daróczi Erzsébet. — Sok — mondta barátnője elismerően. — Kell i$. Már nemcsak hét darab lovunk van! Húsz darab szarvasmarha, huszonkét , da­rab előhasú koca, két apaállat és százötvenkilenc juh, . Nem éheznek meg á télen'-— s mint­ha most jutott volna először eszébe, hogy rajta kívül nui.es több lány á szövetkezetben, nevetve kérdezte barátnőjétől. — Mikor jösz közérik? Unom magam egyedül, néha, cseveg­nénk egy kicsit. A vendég felegye uesetíeti az asztalról. — Nem éf\ 'rajtam múlik, A szüleim még gondolkoznak, Várják a zárszámadást, — És há jó lesz? kaca­gott a könyvelő, — Akkor ők is jönnek. A két lány összedugta fejét, s valami , olyat mondtak egymásnak, ami bem tartozott miránk. Mindketten hangosan nevettek s búcsúzásul a köny­velő odaszólt Demeter Erzsé­betnek. — Gyertek minél előbb. Nagy Tibor. . TÖLGYFAZUZMÓBÖL ILLATSZER A tölgyfazuzmó főleg tölgy- és cserfák kérgén található. A zuz­mótelep felszíne szürkészöld, le­mezei elágazóak, hasogatottak, bokrosán állnak. Fonákuk szür­kés-fehér. A tölgyfazuzmót a fa kérgéről félköralakban behajlított erre al­kalmas kaparóval kell eltávolí­tani. Az így gyűjtött tölgyfazuz­mót gondosan ki kell válogatni, hogy abban idegen zuzmó, faké­reg ne legyen. A tölgyfazuzmót a „Herbaria” Gyógynövény Központ megbízá­sából a ’ földművesszövetkézetek korlátlan mennyiségben . veszik: Gyűjtésébe bekapcsolódnak az út­törők is. Az ipár a tölgyfazuzmót illat- szerkészítésshez „használja fel. Az évi szükséglet hatvan-hetven­ezer kiló. > KÍNAI ASSZONYOK LÁTO­GATNAK RAKAMAZRA Vasárnap délután három órai kezdettel . a rakamazi Nőtanács baráti asszony találkozót rendez, melyen két kínai, gsszony ,fog be­számolni a kínai nők,, a kínál asszonyok életéről. 1923-ban Pesterzsébeten szü­letett munkás szülőktől: Édes­apja vasöntő, édesanyja varró­nő, majd textilmunkásnő volt a Hazai Fésűsfónóban. A három Kisutzky-gyermek nehéz gyer­mekkort élt át. Edit például 11 éves korában 1937-ben kényte­len vo’t édesanyját követni a Ha­zai Fésűsfonóba, ahol cérnázónő von egészen a felszabadulásig. Még ebben az évben aktívan be­kapcsolódott a munkásmozga­lomba, mert az emlékezetes nagyméretű textilsztrájk alkal­mával a fiatal lányt — akire nem gyanakodtak -— használták fel az- üzemrészek közti kapcsolat fenntartására. A felszabadulás után belépett az MKP-ba és részt vett az MNDSZ alakuló munkájában szülővárosában. 1947-től kezdve életét,-' munkáját teljesen a nő- mozgalomnak szentelte. Előbb az MNDSZ-központban, majd So,, megyban dolgozott. Kaposvárott előbb városi, majd megyei titkár volt. 1950-ben ismét az MNDSZ-. központba került vissza, ahol szervezési, sajtó- és agitáclós munkát végzett. 1951-től kezdve, az MNDSZ főtitkárhelyettesi munkakört látta ei. .Erdei elvtársnő, amikor csak tehette, tanult,' hogy pótolja, amit a Herthy-rendszgr nem adott meg neki, a megfelelő kép­zettséget. Vasszórgalma legyőzte az éjszakába nyúló , tanulás, ne­hézségeit, nem is beszélve az otthonában ráháramló kötelezett­ségekről. Sikeresen letette az FEKETE ANNA 1921-ben született Nagyna.á- szon agrárproletár szülőktől. Fekete elvtársnő alig került ki az elemiből, már 13 éves kő­ére itsegi vizsgát, pártiskolát és egyéves pártfőiskolát végzslt. Többször képviselte a magyar nőket a nemzeti nőszervezetek kongresszusain, ünnepségein és a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség ülésein, mint a, tanács tagja. (Erdei elvtársnőnek ,a férje is munkás volt, cinkográ- íus. 1945 után ő is tanult és most,1 a filozófiai ' tudományok kandi­dátusa.) 1957 májustól novemberig, a MNOT nőkoníerenciájáig, a SZOT nőfelelőse volt. Ekkor a nőkonferencián a MNOT újjává­lasztott végrehajtó bizottsága az elnöki teendők ellátásával bízta meg. Azóta itt dolgozik és gyak­ran ellátogat megyénkbe, mert nagyon szívén viseli a Szabolcs- Szatmár megyei nők sorsát, akik s-ivat várnak Erdei e.vtársnőtől parlamenti munkája során. Ezért- is jelölték szívesen képviselőnek. rában summáslányként kellett keresnie a kenyeret az égjük nagybirtokon. A felszabadulásig nem is lehetett, előtte más. pers­pektíva, úgy élt és dolgozott ala­csony napszámbérért, jyiint ak­koriban nagyon sokan, szerte az országban. . 1945rben 3 hold földet kaptak Fekete Annáék is. Amikor Nagy­halászon is megalakult az első termelőszövetkezet, a Fekete- család azonnal belépett: Fekete Anna 1948-tól dolgozik a nőmozgalomban. 1948—1950rig járási titkárként, X950-től.a nj-ai napig az MNDSZ, illetve á Nő- tanács megyei titkáraként tevé­kenykedett. Mint a nép által megerősített képviselőjelölt, to­vábbra is azon van, hogy a párt politikáját követve, segítse, a nép felemelkedését. Ahol drágulnak a könyvek Nj'ügat-Ném etóyszágban megdrágultak a köny­vek. Hatvanöt nyugatnémetországi kiadó újabb áremelést jelén tett be. Az elműlf év őszéhez ké­pest a regények ára 5.78 százalékkal, az életraj­zoké 6.75 százalékkal, a történelmi munkáké 27 százalékkal emelkedett, egyes zsebkiadványok áremelkedése pedig eléri a 35 százalékot. Hason- sonló jelenség tapasztalható az Egyesült Álla­mok könyvkiadásában is. A z egyik éjjel különösen rosszul voltam. A víz elöntött, a lázam végsőkig heví­tette testemet. Forogni se volt erőm. Ilyenkor, a kórházi ágy­ban, a letompított fényű lámpa mellett képtelen víziói támad­nak az embernek. Kis karikák, kockák, félelmetes, tompa ne­hezékek. jönnek, ülnek az ember mellén, mászkálnak arcán, sze­mében. S akkor, hogy végignéztem az alvó betegeken, úgy tűnt, hogy csupa-csupa hulla között fek­szem, s felém is mászik valami hideg. Kiáltani szerettem volna, de képtelen voltam. S akkor halkan nyílt az ajtó, s belépett Erzsébet. Már ez is jó volt, hogy be­jött. Egyszerre megtelt a szoba élettel, s tudtam, hogy a szom­széd fehér ágyakon nem halot­tak, hanem gyógyuló betegek fekszenek. Erzsébet vakító fehér kötényével odasuhant mellém, szinte ropogott a frissen kemé­nyített vászon. Aztán egy hűs érintést éreztem a homlokomon. „Hü, hü! Bizony, egy kicsit lá­zas“ — suttogta megnyugtatóan. Nem tudom megmondani, mi­lyen jólesett a keze. Az a hűvös, magabiztos kéz a homlokomon. Regényt lehetne írni egyszer az Hideg kéz a forró homlokon ápolónő kezéről, amely a beteg szennyét viszi, ágyat húz, orvos­ságot készít, és homlokot hűsít egyforma biztonsággal, egyfor­ma. kivételezés nélküli hűséggel. Jy1 rzsébet nem volt szép nő■ Csak a szeme, az ragyo­gott mindig tiszta nyíltsággal, magabízó, reményt hintő szere­tettel. Erzsébet egyebet mm tud­tam róla. Tegnap találkoztam vele az utcán.- Egyirányba mentünk. CSa la­koztam a kedves asszonyaoz, mert ahogy kezetfogtunk észre­vettem ujján a karikagyűrűt. — Most ment férjhez? ■ — Áh, dehogy — nevetett. — Tíz éves asszony vagyok már én. Két gyermekem van. Azért is sietek. ebédet kell főznöm az éheseknek. A kórházból jött, egész éjsza­kai szolgálat után. Csak a sze­me alatt volt sötétebb a karika, egyébként friss volt, mim min­dig. — Ebédet, most? Mikor alszik/ — Majd, délután. Van időm — tette hozzá —, csak este hatra kell újra bemennem. A gyerekekre terelődött a szó: Kisült, hogy a kisebbik igen jó tanuló, a nagyobbik lusta kutya, fiú, azt nem " fogja a> betű, _az mindig farigcsál. Olyan lesz, mint az apjuk. Mert az géplaka­tos. ' ' ztán megtudtam, hogy öreg édesanyja van, akit szintén eUart. $ hogy apja éppen akkortájt lialt meg, amikor én a kórházban voltam. Én erről semmit sem tudtam. — Persze, hogy nem tudott — bólogato't kedvesen —, a? ápo­lónő mm viheti magával rossz­kedvét a betegek közé. Mit szól­nának, ha én ott, a lázas bete­gek közt elkezdenék sírni! Nem csodálkoztam. Még mhí­dig Erzsébetnek láttam öt, fe­hér kő oben, amint suhan ágytól ágyig a Íésöié.ített betegszobá­ban. — Tíz éve... illetve lassan ti­zenegy éve, hogy ápolónő va­gyok. Ilyen öreg vagyok, látja? — Korán kezdhette. — De nem bántam meg. Hosz- szú a tíz év, mégis úgy tűnik, csak tegnap léptem először a betegszobába. Akkor még sok- minderi nem volt. Mennyi új gyógyszer! És mennyi minden más van azóta. Akkor még elő­fordult, hogy nekiálltunk szol­gálat után köpenyt mosni. Ágy­neműt mosni. Most gépek csi­nálják. Nem is tudom, de vala­hogy most már inkább orvosnak érzeni'magam, mint akkor va­lami olyannak, akire csak a ne­héz, kényelmetlen munka vár. — A fizetés? — Hát, több, mint akkor. Nemcsak az enyém, az újaké is. Szóval, magasabbak a bérek, mint akkor. De... gen, jogos a de... Kádár elvtárs beszélt róla. hogy felemelik az egészségügyi dolgo­zók fizetését. De másik ..de“ is van. És ez a kórház, a munka, amelyet szeret. — Persze, a kórházon kívül is akad munkám. — A család? — Az is. Hanem én tanácstag is vagyok. — És az sok munka? — kez­dek most már íjedezni, hogy mi minden kitelik ebből a mosoly­gós asszonyból. — Hát... bizony, sok. Ka lát­ná, mennyien keresnek ügyes­bajos dolgaikkal, és mennyit kell utánajárni, amíg valami kí­vánság teljesül, mint például at új üzlet nyitása. Ott, látja! AZ az én művem! Persze, nem min­den művem szemmel látható. Hacsak az nem. például, amikor esténként, vagy délután, mikor hogy, négy-öt asszony is össze­gyűl a konyhámban, cs beszél­getünk. — Miről? — Mindenről. Hogy hogy lehet jobban csinálni az életünket. Még a főzésről is. Politikáról, az utcáról. De nem pletykázuni: ám! Most, persze, arra gondol, hogy mi időm marad a családra1 Csodálkozni fog: Marad. Én úgynevezett boldog családi éle­tet élek. Nemcsak szeretnek, hanem becsülnek is. Megérti? Egyre többet tanulok, Tíz évvel ezelőtt álmodni se mertem, hogy ennyit fogok tudni. Hogy nehéz? Dekát melyikről mondjak le? A gyógyításról? Vagy tagadjam. meg a szomszédaim bizalmát? És a család. No, látja. Nem megy, nem tudok lemondani egyikről seih. Node — nyújtja hirtelen a kezét —, én itt be­megyek. C zembefordultunk. Erzsébet, az ápolónő hűi kezét fogták át ujjaim. — Este meg öblögessen sós vízzel, meleg sós vízzel, mert érzem, hogy meg van hűlve a torka — mondta még tiszta, ra­gyogó mosollyal. y—b.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents