Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-30 / 280. szám

6 RF'LPTMAGYARrmszAfJ T3.:s KÖVEI TT7ÜR Z» VASÁRNAP A barátság autója Gyermekeknek — úttörőknek Néhánysoros hírből tudtuk meg a közelmúltban, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság ajándékot kapott a Szov­jetuniótól, Egy autóból, filmve- tí tógépből, magnetofonból és agregátorból állt a küldemény. Aztán később olvashattuk az újságokból, hogy a kultúrautó útrakelt és Csongrád megyében szerez kellemes estéket a fal­vak, tanyák népének. A vándorautó második állomá­sa a mi megyénk lett. Pénteken érkezett és már este Gemzse község kultúrházában szórakoz­tatta a kisközség közel három­száz lakosát. A megyei előadássorozat meg­nyitása alkalmával a gemzsei filmvetítés előtt Nagy Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott rövid beszédet a megjelentek előtt. — Látszólag nem nagy dolog egy filmvetítés — szólt beveze­tőben — de engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és néhány szóval vázoljam önök előtt, hogy mit jelent nekünk a Szovjetunióval való kapcsola­tunk, baráti együttműködé­sünk. Már negyven évvel ez­előtt, majd pedig a második vi­lágháború alatt a Szovjetunió volt az az ország, amely re­ményt gyújtott az elnyomott, kisemmizett embennilliók szívé­ben. Vagy hogy közelebbi pél­dát említsek: emlékeznek a két „őfny,e dtpuka“ rp egnap este történt. Az Ál- lami Áruház kirakata előtt az apró emberkék népes tábora valósággal eltorlaszolta a gyalogjárót a közlekedők felől. Nem is csoda. A kirakatban „lenn a földön” valóságos játék- eldorádó csalogatta a kandi gyer­mekszemeket. Vonatok, autók, mcsekönyvek és még ki tudná felsorolni az ott sorakozó játé­kok tömkelegét? S a játékok fö­lött maga Télapó siklott tova. Szánkója előtt, négy kecses őzi­ke. A gyerekeket bizony nehéz volt elcsalogalnl a kirakat elől. Sőt uram bocsa‘ — az alábbi kedves kis epizódot is ott lestük el. Az egyik okosszemű kisfiú is ott csodálta a szép kirakatot, papája kezét fogva. Négy-öt éves lehetett, s korának megfelelő ér­BÉLYEGSAROK deklödéssel alaposan megszem­lélt mindent. Egyszer jó idő múlva, mikor kigyönyörködte magát megszólalt: — Apuka mostmár mehetünk tovább! — De a papának nem akarózott. Szemmelláthatóan le­galább olyan érdeklődéssel né­zegette a Télapó panorámát, mint a gyerekek. A kisfiú egy darabig ismét nézelődött, majd végképp megsokalva a papa ér­deklődését ismét sürgetni kezd­te: — Menjünk már tovább. Meg akarom nézni a többi kirakatot is. Enyja Apuka!!! Miért nézed annyira a sok szép játékot??? — A jelenlévők megmosolyogták az esetet, a papa pedig kézen fogta a kisfiát cs tovább sétál­tak. j~\ icséret illeti az Állami Aruház dolgozóit, akik az ötletes szép kirakattal, még a felnőttek számára is visszaidéz­ték pár percre a gyermekkort. (BÉZI) Nemzetközi bélyeg és fotókiállítás N riregy házán Decemoer ti—7—a-án a 6. sz. Mélyépítő Vállalat kultúrtermé­ben nagyszabású nemzetközi bé­lyeg- es loto-kiállítás, valamint újítói és karikatúra kiállítás ke­rül megrendezésre. A kiállítást a 6. sz. Mélyépítő Vállalat párt- szervezete és üzemi bizottsága, a vállalat fotoszakosztályával, va­lamint a Nyíregyházi Építők Bé­lyeggyűjtő Körevei karöltve ren­dezi. A kiállításon négy külföldi bélyeggyűjtő szerepel önálló anyaggal (egy-egy szovjet, kínai, japán és indonéz gyűjtő) to­vábbá négy külföldi fény­kép és képeslap gyűjtő (egy-egy finn, svájci, francia és svéd gyűj­tő). A kiállítás a népek barátsá­gát és összefogását a béke meg­védése érdekében kívánja tük­rözni. A kiállítás legérdekesebb látni­valói természetesen a külföldi gyűjtök kiállítási anyaga lesz. — Ezek a következők: szovjet né­gyestömb gyűjtemény, összes szov­jet Lenin emlékki adások, szput- nyik motívum gyűjtemény, a Nem­zetközi Geofizikai Év tiszteletére megjelent emlékbélyegek, a Kí­nai Népköztársaság legszebb bé­lyegei, az Indonéz Köztársaság bé­lyegei, a Japán Nemzeti Park propagálására megjelent blokkok gyűjteménye. A négy külföldi fénykép és ké­peslap kiállító anyagából valószí­nűleg nagy sikert fognak aratni a színes felvételek a vjlág leg­szebb tájairól, így a következő témájú kiállítási anyagok: Svájc városai és svájci tájak (színes), Finnország az ezer tó országa (fe­kete), svédországi tájképek (szí­nes), Franciaország képekben (szí­nes), valamint Olaszország leg­szebb tájai (színes). A Nyíregyházi Építők Bélyeg­gyűjtő Köre is rendkívül értékes anyaggal vesz részt a kiállítá­son. Lathatjuk majd a világ első bélyegét, amely 1840-ben jelent,;' meg Angliában, továbbá Üj Zé-;; land, Bajorország, Szászország, ; • Helgoland és Magyarország eiso;; bélyegeit. Ritka tévnyomatosat, —;; mint pl. felezett Samoa, — és:; specialitásokat. Az országgyüjte-;; menyek között szerepelni fog egy!; magyar használatlan négyesblokk í í gyűjtemény, továbbá Belgium.! í Ausztria, a spanyol gyarmatok,: I Etiópia és Lengyelország bélye- 11 gei. Az első magyar kő- és réz-E nyomatos bélyegek mellett ott j '• láthatjuk majd a KMP 40 éves; j évfordulójára megjelent emlék-;; bélyegeket is. Az országos gyűjte- •; mények mellett számos motívum;; összeállítása is tarkítja majd a;; kiállítást, így több sport, állat ;; virág, népviselet, és Május 1;; motívum összeállítás. A világ;; „legöregebb’’ bélyegei mellett ott;; láthatjuk majd a világ legfiata-; I labb államainak, az Egyesült Arab;: Köztársaság és Ghana bélyegeit!; is, továbbá több repült levél,!I elsőnapi boríték és Carte Maxi-I ■ műm gyűjteményt is. Külön kiál-;j lítási anyag fogja dokumentálni ■ • a világ népeinek barátságát és;; összefogását a béke megvédése;; érdekében. Ebben sz összeállítás-;; ban az összes földrész képviselve ;; lesz a földrész legjellegzetesebb;; bélyegeivel, A különböző orszá-;; gok bélyegei mellett érdekesség- 2 ként fog hatni egy nem létező or- 2 szág — Malaku Seoatan, — fan-J tázia bélyegei is. i A kiállításon a Vasvári Pál- * gimnázium ifjúsági bélyeggyűjtő j köre is részt vesz órát endszerűen 2 feldolgozott kiállítási anyaggal. | 1 Dr. Horváth Sándor. cv előtti eseményekre, amikor az elleníorradaimárok kígyót-bákát rákiabailak a Szovjetunióra. Éj íme; ez az ország mentette meg a mi hazánkban 19o6-ban is a munkások és parasztok ha­talmát, és segített bennünket talpraállásunkban. A továbbiakban azt hangsú­lyozta Nagy elvtárs, hogy első­sorban a mi népünknek drága, kincsetérő a Szovjetunióval való barátság. — A jövő a szocializmusé, s az imperialisták hiába mentik, ami menthető: az idő bennün­ket igazol majd. És ezért tölt el büszkeséggel bennünket, hogy olyan ország mögé sorakozhatunk fel, amely nemcsak ámulatba tudja ejteni az egész világot a fejlődés tekintetében, de baráti segítője a szocializmust építő ál­lamoknak is. hgy nagy nép megismeréséhez Majd néhány adattal illuszt­rálta az előadó a Szovjetunió­ban folyó gigászi munkát, s a nemrég ismertté vált hétéves terv célkitűzéseit. — Gondoljunk arra is itt ma este — zárta be beszédét, — hogy ez a film is közelebb visz bennünket egy nagy nép meg­ismeréséhez, s hogy barátsá­gunk a szovjet néppel ezáltal is melegebb lesz. összeverődtek a tenyerek. A zsúfolásig megtelt kultúrház- ban, a kifeszített fehér vásznon pillanatok alatt leperegtek a híradó első kockái. Ott, ahol ed­dig még nem sikerült kigyúj­tani a villanyfényt ett, most a Szovjetuniótól kapott filmes- kocsi terjesztette a kultúrát, a fényt. Csuk és Gek történetét elevenítette fel a budapesti szov­jet nagykövetség által adomá­nyozott film. A naményi járás falvaiból Csenger felé irányítja a kocsit Fellegi Gyula, aki egyszemély­iben gépész, kocsivezető és fá­radhatatlan szervező. A megyei körút a nyírbátori járás távoli falvaiban ér véget. (— gyal —) A világ legháziasabü oroszlánja! Gyerekek, most egy orosz­lánról írunk, méghozzá egy házias oroszlánról, amely Kai­róban él és Bőből a neve. Gaz­dái — egy cirkusz — szeret­tek volna jópénzért túladni ezen az oroszlánon. Akadt is egy vevő, az alexandriai állat- kert. Bőből azonban ellenezte a tervet, ö Kairóban akart maradni. Ott is maradt. Ezt roppant egyszerűen vitte vég­hez: sem erővel, sem ravasz­sággal nem engedte magát ki­lakoltatni ketrecéből. Először úgy akarták becsap­ni, hogy egy szállítható ketre­cet feltettek egy teherautóra és Bőből ketrecének ajtaját ki­nyitották a szállítható ketrec ajtajával szemben. Ezután ud­variasan bíztatni kezdték, hogy kegyeskedjen felszállni a teher­autóra. Bőből azonban úgy tett, mintha semmit sem értene az egészből. Ekkor egy hosszú vasrúddal csiklandozni kezdték a rácson kérésziül. Az orosz­lán rá sem hederített az egész­re, unottan morgott és fekve maradt. Ekkor az ápolók közül egy kitalálta, hogy vízipuskával kell jobb belátásra bírni Bobolt. Elővették hát a nagyteljesít­ményű tűzoitófecskendőt. Ez már kellemetlen volt Bobolnak. Amikor eltalálták az erős víz­sugárral, felugrott és dühösen ordítani kezdett, de a nyitott ajtónak a közelébe se ment. Tehát ez a kísérlet is kudarcot vallott Bőből állhatatossága miatl. Elhatározták, hegy ki­éheztetik a nemes állatot. Na­pokig nem adták neki enni, de a szállítható ketrec tú só vé­gébe naponta egy jól látható és szagolható húsdarabot helyez­tek el. Bőből rákacsintott a kí­vánatos húsra, nyalogatta a száját, de nem mozdult. Kitar­tott első elhatározása nícl ett: semmi áron nem mozdult ki a ketrecből. Végül is abbahagyták a kí­sérletezést, Az állat öreg ápo­lója meghatottságtól könnyes szemekkel legelőször is egy jó­kora darab lóhússal kedveske­dett a hű oroszlánnak. Tud-e ielcjonálni a »irály? Bizonyára mosolyogtok, ami­kor e kérdést olvassátok, pedig nem mosolyogni való. íme, bi­zonyítására leírunk egy törté­netet. A Zürichi-ló partján egy állatbarát arra lett figyelm-s, hogy a közelében leszállt egy sirály. A víz felett sűrű köd fe­küdt, látni nem sokat lehetett. A magányos sirály mégis rá­talált kedves csemegéjére, a gilisztákra. Röviden ezután fel­tartott fejjel különös hangokat hallatott. Jóval halkabban, mint ahogy a sirályok egyéb­ként szoktak. A megíigye.ő is, pedig alig néhány lépésnyire állt csak, alig hallotta a jel­adást. Nem sokkal később szárnycsapásoktól lett hangosa levegő és egész íelhőnyi sirály szállt le. A csapat, láthatólag vidáman nekiesett a bőséges reggelinek. Vajon hogyan szereztek ezek a madarak tudomást arról, hogy egy társuk bőséges éle­lemre talált? Talán azt az alig hallható hangot hallották meg? Kizárt dolog. A jelenség egyet­len.elképzelhető magyarázata, hogy a sirály halk torokhangja csupán meUékzöngéje másféle — az emberi fű) számára nem hallható — olyan hangoknak, melyeket csupán a sirályok messziről is felfognak. Ezzel magyarázható az a je­lenség is, hogy nyílt tengeren csapatostól jelentkeznek a sirá­lyok, mihelyt egy hajó kidobja a tengerre a konyhai hulladé­kot. Megfigyelték, hogy a si­rályok mindig meghatározott kiáltást hallatnak, ha élelemre akadnak is ezzel hívják a töb­bit. Hívó szavukat magnetofon szalagra vették fel és kísérle­tezték vele: a gépi hangra C kilométer távolságról is érkez­tek sirályok. Ha mi, emberek, ily nagy távolságra akarunk hírt adni, ehhez ágyúszóra, vágj’ — telefonösszeköttetésre van szükségünk. IIMMMtHttttttttltttttttttttTttttttTTT*-*"^'**-****,‘*^'*-*,*^A>***-' *♦♦♦♦♦♦♦•***+*♦♦* A vörös kakas és a voks HA VALAKI azt mondta volna akkor: no fiúk válasszatok! Egy pár tormás virsli, nagy- fröccsel, vagy Géza nagyságos úr címerestől, ak­kor biztosan a virslit választottuk volna. De a nagyságos urnák abban az időben nem volt ver­senytársa — bennünket meg, akik az állam ke­nyerét ettük akkoriban, azzal a bizalmas ren­delettel örvendeztetett meg a hivatalfőnökünk, hogy nagy nap virradt ránk! Mindnyájunkat fel­vettek a képviselőválasztók névjegyzékébe. — öfőméltósága — hangzott a pénzügyigaz- / gatósági „bizalmas" — a hon üdvén munkálkod­va reméli, hogy minden állampolgár eleget tesz honfiúi kötelességének és — főnökünk feltolva homlokára a pápaszemet, könyvnélküi folytatta tovább — a kormánypártra szavaz! Mert mit kapnak önök az államtól? Mi?! HALLGATTUNK, mert tudtuk: havi nyolc­van pengőt és a reményt, hogy a jövő hónapban is megkapjuk, ha jól viselkedünk. Abban az időben Tiszát lehetett volna re-, keszteni nemcsak facér kubikusokkal, de min­den rendű és rangú mesteremberrel és olyan diplomással, aki rosszul választotta meg a ke­resztapját. Még a nadrágot is hat hónapi rész­letre árulta a Trunkhahn cég, paraszt meg pen­gőért a malacot. De el is engedte, ha nem kelt el a bátori vásáron. Kánaán volt a világ azok­nak, akik havi kétszáz pengő fikxszel néztek szét a piacon! Persze, ilyenek kevesen voltak. A több­ség részletre vette a nadrágot, kontóra a tejet, a koporsóra való deszkát meg a harmadik utcá­ban feszegette le a kerítésről. FÉNYES ÜNNEPSÉG virradt a torony al­jára a szavazás napján. Nyíregyházáról hozták a hírt, hogy ürül sütnek nyárson a népnek! Hogy úgy járt-e a sütögető, mint Krisztus a három hal­lal, azt nem mondták a népnek; azt se, hogy mindenki jóllakott. Ünneplőbe öltöztünk mi is, nehogy sumákolással vádoljon bennünket a fő­nök! Mintha a kakastoiiakat is átpingálták volna zöldarannyal: ragyogott a rézcsat, csillogott a szu­rony. A bajuszok meg mintha valódi tiszaújlaki bajuszpedrővel lettek volna kifenve. Egy pofon sem csattant, pedig máskor még a szerenádozó legényeket is bevitték egy röpke félórára az őrs­re, ha valamelyik a nagy szerelemtől eleresztette a hangját; máma meg annyi részeg ember abaj- gott a marhavásártéren felállított sátrak között, hogy a jóisten különös kegyelme oltotta be mé­reg ellen a csendőröket. Csak barátságosan vigyo­rogtak, meg sétáltak körbe-Körbe a nagy térsé­gen. Ha valakinek félreállott a kalapja, csinál­hatott, amit akart. De ha ketten hárman megáll­tak a nagy akácfák alatt #s pusmogtak a csizma orrát, meg egymás kalapját nézegetve, akkor mindjárt ott termett egy délceg járőr — Maguk meg mit búslakodnak itt!? Izibe no, ott a sátor! Máma ihatnak ingyér, de itt ne állják el az utat, hallják!... ÉS MENNI KELLETT, mert a csendőrök nagyon jól tudták, milyen beszéd folyik azok kö­zött, akiknek kezében nem volt üveg. Kóródi, a Kisgazdapárt főkortese egy pnraszlházban ütötte föl tanyáját. Nem merte kérni se az isko­lát, úgy sem adták volna oda, ez maradt meg neki csak. Az alacsony, gerendás szobában ült Santa Tóth Lajos, aki már hetedéve korteskedik ICóródinak. A Piavénái állt bele a térdkalácsába egy gránátszilánk, azóta biceg. De nem bicegett bizony az esze! Ott suttogott a parasztokkal: — Ne siessetek Józsi... majd zárás előtt két óra fe­lé. Addig csak járkáljatok, beszéljetek az embe­rekkel... de vigyázzatok, halljátok! Jártak szálanként a zsuptető alá a parasz­tok. Némelyik a kerten át jött, mert ott lengett az utca két végén q kakastól!. Egyszerre Süveges Imre bukik be a küszöbön. — Hallod Lajos... liheg, mint akit megkergettek — Hány Zóbel Ignác van a faluban, meg Kiskéri József? KORODI gondolkodik, azután felvágja a fe­jét — Zóbel Ignácbul egyse, csak a Nándi. Kis­a beregi légeken.., Elsősorban nekünk drága ex a barátság...

Next

/
Thumbnails
Contents