Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-02 / 259. szám
8 RELETMAGYARORSZAO 1958. NOVEMBER 2, VASÁRNAP .regyoirasiíffi HUMOR - HOMOK - humor / iános gazda, mielőtt elindultak volna a szüretre, odaszólt azasz- szonynak. — Készíts két darab literes üveget! — Li-tc-rest? — csodálkozott az asszony. — Mi a csudának literes üveg szüretre? — Pálinkának! — hunyorított szemével az öreg, majd hozzátette. *— Mind a két üveg fekete legyen! — s mint aki jól végezte dolgát, magára hagyta feleségét. Mikor visszatért, az asztalon volt a két üveg. Egyiket a baloldali, másikat a jobboldali belső zsebbe tette. Ez utóbbit vízzel megtöltötte, s elindult az italbolt felé. Rozoga épületben volt a kocsma. Magasabb növésű emberek könnyen elérték annak a padlását HITEL NINCS is. Petróleumlámpa pislákolt a falon, mert még nem világította be a termet a napfény. — Jó reggelt, szomszéd! — fogadta a lcocs- máros János gazdát. — Mivel szolgálhatok? — dörzsölte kezét az eladó. — Egy liter kisüstivel — mondta a vevő és benyúlt a kabátja belső zsebébe. Kihúzta a literes fekete üveget. — Oszt, jól tessék megmérni — mondta s a pulton keresztül oda adta az üveget a kocsmárosnák. — Olyan erős ez a pálinka, hogy megemlegetnek róla! — nyújtotta a megtöltött üveget a kocs- máros. — Az lehet — felelt János gazda kurtán, majd visszatette a kabát baloldali belső zsebébe az üveget. A kocsmárosnák feltűnt, hogy János gazda nem igyekszik a pálinka árának kifizetésével. Mégjobban meglepődött, amikor a vevő kalapjához emelte kezét, mint amikor köszönni szokott. — Majd holnap kifizetem az árát, most nincs pénzem! — mondta. Sarkonfordult, de mielőtt egyet is léphetett volna a kijárat felé, megszólalt a kocsmáros. — Hitel nincs, nem is adok! — mondta mérgesen s ügyesen átugrotta pulton, mintha János gazda szaladni készült volna. Annak azonban esze ágában sem volt, hogy elszaladjon. —• Szóval, hitel nincs? fordult szembe a csodálkozástól pirosodó arcú lcocsmárossal. — Nincs! Erre János gazda belenyúlt a kabátja jobboldali belső zsebébe és a vízzel megtöltött üveget kezébe nyomta a kocs- márosnak. — Ha nincs, hát itt az üveg! — nyújtotta ét János gazda az üveget. A kocsmáros rövid idő múlva üresen adta vissza vevőjének az üveget, aki mielőtt kilépett volna az utcára mégegyszer odaszólt a kocsmárosnák. — Egyszóval, hitel nincs...! Nagy Tibor. A kígyóbűvölő fuvoláaih Az udvarias gyermek A gyöngéd oroszlán Gyermek: Apuka, ennek átadhatom a helyem? H szerelmes lovag JCélő JCöi'flél lialaitdfai Feleség: Ez az utolsó eset, többet nem hozom utánad! gondolkodásra, máris ott termett az igazgató az idomító ostornál, a közönség tapsolni kezdett. És máris megjelent az oroszlán is. hatalmas mancsain nesztelenül odalopódzva. Egy félelmetes oroszlánfej nézett szembe vele. — Nern lenne jobb az utolsó pillanatban talán mégis inkább elmenekülnie? De az igazgató már meg is kezdte beszédét a közönség felé: — íme tisztelt közönség, itt láthatják a világ leggyöngédebb oroszlánját! Megláthatják, amint játszadozó kiscica módjára közeledik barátjához, amint felemeli a mancsát, hogy azt megsimogassa. Az oroszlán valóban felemelte mancsát. A fiatalember a tigris- bőrben reszketett, mint a nyárfalevél. Könnyen beszél az igazgató! Mi történnék, ha a gyengédnek dicsért oroszlánon hirtelen újra eluralkodnék őstermészete, és hatalmas mancsával lesújtana? Mi történnék, hogyha felnyitná félelmetes torkát, és belevájná éles, hosszú fogait? Az oroszlán feje már ott volt közvetlenül a halálfélelemtől reszkető fiatalember fölött. Egy talán barátságosnak szánt, de mégis igen fenyegetően h&ngzj morgás szakadt tel torkábó'. A fej egyre jobban közeledett feléje, már szorosan a félelemtől megdermedt fiatalember füle mellett volt. Ez azonban ekkor azt hitte, nem hihet tovább a saját fülének sem. Mert az orosz- lán'orokból egy basszus férfihang szólalt meg: — Mondja csak kedves kollégám, az a vén gazember magának is csak 500 lírát fizet ‘ _ 1 ’’ „ J ^----l.ánf) Feleség: Húzd fel a futócipődet, abban talán még beérsz. Pénztáros: Mit parancsol? Feleség: A férjemet keresem.- mert e fontos holmijait otthon felejtette. Késő Kornél: Na, úgye szaki- kám, pontos vagyok . ., Feleség: Miért nem vetkőzöl le? Késő Kornél: így legalább ébredés után azonnal indulhatok. Fontos diagnózis Feleség: Kornél, Kornél, hallod? Gyere vissza, ma vasárnap Párviadal |VI alfatti, a kövér olasz cir- kuszigazgató kézfogásra nyújtotta zsíros mancsát a vele szemben álló fiatalembernek. — Nosza, csapjon bele barátom. Semmitől sem kell félnie. Az én oroszlánom nemcsak, hogy gyöngéd természetű, hanem a legjobb indulatú oroszlán is a világon; A fiatalember belecsapott az eléje tartott tenyérbe, habár belülről reszketett. Bárcsak ne szorult volna annyira erre a keresetre! Amit az igazgató kért tőle, életet, vagy halált jelentő kockázat volt. A ravasz igazgató ugyanis egy olyan idomítási szántót talált ki, ami egészen biztosan becsalja a publikumot: „A vadon gyermekei is szeretik egymást!“ volt a jelenet címe. Ebben két különböző, a macskafélék családjához tartozó ragadozót mutatott be, nevezetesen egy oroszlánt és egy tigrist, amint egymással barátságosan enyelegve játszadoznak. De most az igazgatónak elpusztult a tigrse. nem maradt más hátra belőle, mint egy tigrisbőr, amelyet újra meg kellett tölteni. És a fiatalembernek az volt a feladata, hogy ebbe a bőrbe belevarrva, el játszadj izék az oroszlánnál. A fiatalember nem volt éppen gyáva természetű, de amikor ,;,z előadás előtt belebújt a tigrisbőrbe, ellepte a halálos verejték a félelemtől. Mi történne akkor, ha az oroszlánt bántana az emberszag. vagy pedig, hogyha rcssznéven venné a hamisított tigris gyomrából szármáz '» önkéntelen morgást? Azonban kevés idő maradt a — Na látja —válaszolja az orvos kedélyesen, — nem megmondtam magának? — De hiszen én már 70 éves vagyok! — méltatlankodik a páciens. — Az Ön szíve teljesen egészséges — állapítja meg az orvos — ezzel még elérheti a 70 éves kort is!
