Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-23 / 277. szám
2 RKLETMAGYARORSZAG 193« NOVEMBER S3, VASÁRNAP Céltudatos, tettekben megnyilvánuló megyei kultúrpolitikát S Beszélgetés Orosz Ferenc elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával Miután megjelent a párt kulturális határozata, világosabb lett az út és a cél a kultúmrmnkások előtt. De a széles alapokon nyugvó, általános elvi határozat mégis bizonyos határozatlansággal találkozik a gyakorlati emberek körében, különösen a tudományos és művészeti kérdésekben. A határozatot sokan nem értik meg teljesen, vagy csak egyes részeinek tulajdonítanak fontosságot, má6 részeket kevésbé fontosnak találnak, s ez jelentkezik megyénk kulturális életében. Munkatársunk ezért felkereste Orosz Ferenc elvtársat, hogy néhány kérdésben világos, tiszta állásfoglalást nyerjen a megyei pártbizottság titkárától; Kérdések felvetésére nem került sor. Közvetlen beszélgetés alakult ki, amelynek során Orosz elvtárs sok, igen fontos megállapítást tett megyénk kulturális helyzetére. A többórás beszélgetés egész anyagát lehetetlen lenne közölnünk. Néhány jellemzőbb kérdésben történt állás- foglalását most ismertetjük, — Büszkeség, jóleső érzés volt hallgatni a legutóbbi ünnepség kultúrműsorát — mondotta Orosz elvtárs. — Ez meggyőzhetett bárkit, hogy a mi lelkes, öntevékeny embereink többet tudnak nyújtani a harmadrangú hivatásos művészeknél. Néztem ezeket az embereket, akik annyi lelkesedéssel tökéletesítik tudásukat, dolgoznak, küzdenek, önzetlenül. Es arra gondoltam, hogy vajon a megbecsülés is ilyen fokú-e? Sajnos, egész sor réteg van, akikkel nem foglalkozunk úgy, ahogy munkájuk nyomán a megérdemelt figyelem azt követelné! Sokkal jobban meg kell becsülni a kultúra önzetlen munkásait, akik ezt a becsülést, az összefogást, a munka irányítását, kifejlesztését igénylik iSj — Gazdag a mi megyénk, nemcsak gazdaságilag, hanem szellemiekben is, Olyan káderanyag van itt, a kultúra minden ágát, részletét tekintve, hogy bámulatos eredményeket érhetünk el, csak jobban meg kell találni ezeknek az erőknek érintkezési pontját, az egész kulturális munkának céltudatosabb, politikailag és a műveltségnyújtás szempontjából is határozottabb összefogására van szükség. Foglalkozni kell az emberekkel! Fel kell kelteni az érdeklődést, s emellett erkölcsi és anyagi támogatást kell nyújtani minden olyan törekvésnek, amely hasznosan gazdagítja megyénk kulturális életét. Annyi sok fiatal tehetség van, és került ki eddig is megyénkből. Kutatók, festők, írók, előadóművészek; bárhová nyúlunk, találkoznunk kell tehetségekkel. Miért történt meg, hogy a tehetséges emberek ir.ás megyékbe, a fővárosba mentek, hogy tehetségük érvényre jusson? Többé nem történhet meg, hogy megyénk ne tudjon talajt, gondoskodást adni ezeknek az embereknek! Nem patriótizmus ez, nem lokálpatriotizmus, megyei sovinizmus, hanem ellenkezőleg! Meg vagyok győződve arról, hogy nem egy fiatal tehetség elvész, mert magára van hagyva. Ennek nem szabad többé megtörténnie. A mi hazánkban, a szocializmust építő országban nyitva áll a lehetőség minden becsületes ember előtt. Ezt meg kell érte* nie mindenkinek. Nyíregyházán egy festőszabadiskola működött. Miért hallgatott el? Pedig ez az iskola adta nekünk, a megyének Bereczet, Váczi Andrást, Dániel Reinholdot..: És ha körülnézünk, találunk más példákat is. A művészetet a megfelelő módon értékelni kell! Akik azt hiszik, hogy ez valami különleges hajtás csupán a kultúra törzsén, azok nagyon tévednek! A szocialista kultúra fejlesztése egyik legfontosabb ügye a munkásosztálynak! Nem lehet eléggé örülni a párthatározat megjelenésének, hogy ilyen biztos irányvonalat jelölt. Így kell ezt végrehajtani. — Sokan azt állítják, hogy az emberek nagy többsége nem tudja értékelni a komoly művészetet. Tagadom! Az emberek szeretik a szépet, a jót. Csak tudjunk szépet, értékeset, jót mutatni nekik! Nem igaz, hogy nem értik meg! Nem igaz, hogy nem tudnak különbséget tenni! Miért fogadnak gyenge előadást hűvös tapsok, s miért ütik vörösre tenyerüket a valóban művészi teljesítmény láttán, hallatán? Az embereknek igenis, fejlettebb ízlésük van ma már. Tiszalökre például hiába megy egy gyengébb csoport, vagy bóvli színésztársaság, egyszerűen nincs irántuk érdeklődés. Azonban az igaz, hogy az embereket érdekeltebbé kell tenni! Hozzá kell őket szoktatni a színházhoz, s más kulturált szórakozásokhoz, hogy azoknak rendszeres résztvevői legyenek! És éppen ezért nagyon fontosnak tartanám egy olyan központi kultúr- csoport kialakítását, amely az egész megye élenjáró csoportja, gárdája lenne. Hiszen vannak itt erők, Míg az állandó színház kialakul, de azon tül is, — ez hogy, s mint lesz, azt a következő idő majd meghozza, — ez a gárda képes lenne a megyének, s elsősorban Nyíregyházának színvonalas, céltudatos kulturált szórakozást, művelődési lehetőséget biztosítani. Prózai színjátszók, énekesek, előadó tehetségek, kitűnő szimfonikus zenekar, a egy sor szakemberünk van. Kialakíthatnánk olyan műsorpolitikát, amely példamutató lenne az egész megyének. Ez egyben fórumot adna a zenei és irodalmi tehetségeknek ia. Fórumot kell biztosítani más eredmények közkinccsé tételéthez is. Tarthatatlan dolog, hogy a megye szellemi munkája nem tükröződhet egy folyóiratban, hogy a kutatások, történelmi és más tudományos munkák eredményei asztalfiókban maradnak. Feltétlenül szükséges a megyének gyakrabban megjelenő folyóirat, fóruma szellemi életünk felszínre hozott új értékeinek. Ennek megszületése különben folyamatban van. Sok fiatal tehetség él a megyében, akiről alig tudunk, pedig dolgozik, és ami még hiba: ezeknek helyi képzésük sincs! És legalább ilyen nagy hiba, hogy ezeket a munkákat, kutatások eredményeit, tanulmányokat, az irodalom és képzőművészet, általában a művészet értékes termékeit nem ágyazzák be a megyei kultúra egészébe! Szerte falvainkban is sok erő van. össze kell fogni ezeket az erőket. Minden attól függ, hogyan nyúlunk hozzá, milyen komoly szándékkal, tenni akarással. A tanácsokról, és a párt- szervezetekről sok terhet vettünk le, megszüntettünk sok felesleges bürokratizmust. Most a felszabadult energiát ezekre az igen fontos feladatokra kell fordítani. Persze, gyakori még a szemléletbeli' hiányosság, fel kell ezt váltania a céltudatosságnak, a tetteknek! — Nagyon foglalkoztat engem a felnövekvő fiatalság kérdése. A tapasztalat szerint a KISZ még nem tudja átfogni az egész fiatalság problémakörét, nevelésük, a bennük rejlő energiák felszabadítása nem megnyugtató módon nyer teljességet. Meg kell találni a lehetőséget a fiatalság helyes nevelésére, tenniakarásuk, készségük jó irányú kibontakoztatására. És ez elsősorban a helyi párt- és állami szervek feladata. Egyes tömegszervezetek sokkal több gondot fordítanak a sportra, különösen a labdarúgásra, mint a művelődésre. Az aránytalanság ilyen formában ártalmas dolog. A tömegsport igen fontos, de mellette elhanyagolni a művelődést: bűn. A szocialista átnevelésben jobban esnék latba a kulturális nevelés. Hiba volt, hogy sokan a ma előadott színdarabból, vagy „csasztuáká"-ból holnap már csengő forintokat, búzát vártak. Sokkal behatóbban kell foglalkozni a kultúra tartalmi kérdéseivel. Ez nem megy máról holnapra — de nem is várja ezt senki. Tudomásom szerint az újonnan megválasztott tanács a lehető legrövidebb időn belül a megye kulturális helyzetét tárgyalja meg. Nem véletlen, hogy éppen ezt a programot tűzték ki. Pártunk kulturális tézisei reflektorként világítják meg a feladatokat. Végtelenül örülök ennek a határozatnak, s azt hiszem, nagy távlatai senki előtt nem kétségesek. — A megye 15 éves kulturális távlati terve kerül kidolgozás alá. Ha mi ketten, vagy hárman leülnénk itt, és készítenénk egy tervet, irodai torzszülött lenne. Ez a nagy terv csak jelentős társadalmi megmozdulás útján születhet meg! Nem egy személy terve, nem olyan, hogy ha jó, ha nem jó, meg kell lenni, — ez a terv a megye terve lesz! Gyümölcsöző kapcsolat épült és méginkább épül a párt, az állami szervek és a tömegek között. Közvetlen kapcsolat alapján kell, hogy kialakuljanak a terv pontjai, s mondják el a kultúra különböző területén élő szakemberek, kutatók, művészek, tanárok, orvosok, de mondják ed az üzemek munkásai, a termelőszövetkezeti dolgozók, a dolgozó parasztok is gondolataikat, hogy sok oldalról kerüljön megvilágításra a jövő. Mondják el véleményüket az eddig megtett útról, és a továbbiakról, amelyen haladnunk kell! Ügy gondolom, hogy a terv menetközben kialakuló főbb pontjait közzé kell tenni majd a lapban, vitassuk meg, szóljanak hozzá a megye dolgozói. És az összefoglaláskor az összeállított tervet is közölni kell a lap hasábjain. — Rengeteg új kultúrház épült a megyében. Ezekben az otthonokban minden lehetőség megvan arra, hogy valóban a művelődés álljon a középpontban. Gondolom, a dolgozó parasztok nem azért építettek fel jónéhány ilyen művelődési otthont, hogy legyen hová gyűlésre járniuk. De hiszen csupán rajtuk, rajtunk áll, hogy a gyűlésen kívül pezsgő kulturális élet folyjék az otthonban! Lassan kultúrpalotáink is épülnek, mint a fehérgyarmati. Milyen távlata lesz? Mi fog benne folyni? Meg kell határozni, meg kell szabni a távlatokat! Kétségtelenül Nyíregyháza lesz a megye kulturális központja. Rajta kívül a járási székhelyeknek hasonló posztot kell betölteniük. Az ipartelepítés jelentős lépés lesz a megye számára. De határozat van rá, hogy semmilyen fejlesztés nem folyhat, ha mellette ugyanolyan mértékben nem fejlesztik a kulturális és szociális létesítményeket. S ez elsősorban Nyíregyházára, és a járási székhelyekre vonatkozik. — Az erők összefogásában, a határozott, céltudatos megyei kultúrpolitikában óriási fantáziát látok! Sokat beszélgetünk Nagy Sándorral, az ágit. prop. osztály vezetőjével a lehetőségekről. Meg kell mondanom, hogy minden pártvezető őszinte örömmel kíséri az értékes kulturális törekvéseket, és teljes bizalmat ad az áldozatos munka végrehajtóinak. Azt az elvet vallják, hogy száz ember közül legalább kilencvennyolc őszinte szándékú ember, s legfeljebb kettő, aki megcsalja a pártot, a hazát, a népet. De ha akad is a százban ilyen egy- kettő, ez ne legyen fékezője a feltétlen bizalomból fakadó lelkes munkának, ami a mi népünk javát szolgálja. Ez a bizalom az, ami záloga a megye jövőjének is. A múlt választás tanúskodott arról, hogy az értelmiségiek, s általában a kultúra frontján dolgozó emberek becsületesen óhajtják folytatni országépítő, szocializmust építő munkánkat A bizalom kétoldalú, és feltétlenül gyümölcsöző! Millió lehetőség van! A magyar szocialista kultúrát fejleszteni központi feladat! Az egész népnek részt kell vennie benne, együtt tanácskozva, ha kell, vitatkozva, de az igazi céloktól soha meg nem tántorodva, óriási léptekkel vihetjük és visszük is előbbre életünket. — A folyóirat mellett rendkívül fontosnak tartanám egy rendszeresen megjelenő kiskönyvtár sorozat megjelentetését is. Mikor és hol olvashattuk, hogy a megyei üzemekben milyen nagyszerű újításokat, találmányokat hajtottak végre? Legfeljebb híreket olvashattunk az újságban. A lap azonban nem alkalmas ezeknek a nagyszerű gondolatoknak a dokumentálására, részletes kifejtésére. Ugyanígy nincs megyei dokumentációja a mezőgazdaság fejlesztésének, átszervezésének, komoly tanulmányok hiányzanak, amelyek sajátosan megyeiek. Nincs fórumuk a hosszabb szépirodalmi műveknek, a kutatásoknak, a tanulmányoknak. Hogy csak egyetlen példát említsek, a múlt évben tartott, Nyíregyházán megrendezett orvosi kongresszus anyaga a miskolci nyomdában látott napvilágot. Milyen nagy lendítőerő ez orvosainknak! Meg kell találni erre megyénkben is a lehetőséget Festőinkkel nem foglalkoznak eléggé, anyagi megbecsülést nem éreznek a fővárosi Képző- művészeti Alaptól. Valahogy úgy érzem, Budapesten érvényes még néhány ilyen köméi a „tűz mellett való melegedés” elve. Ez természetesen idegen a szocializmustól, s előbb-utóbb meg kell szűnnie. — Igen sok dolgot meg lehetne valósítani, és sok dolgot meg is kell! így felvetődött — és én magam is gondoltam rá még 1949-ben, — hogy egy „kul- túr-buszt” állítson munkába a megye. Ez a busz központi rendelkezés szerint, megfelelő elosztásban szolgálna különböző célokat. így megoldaná a kultúrcsopor- tok utaztatását, díszleteket, könyvtárakat mozgathatna, filmeket vinne oda, ahol erre ritkán nyílik alkalom, kiállítást vándoroltatna. Nagy dolog lenne, Ka távoleső kis településekre elvihetné az eredeti képzőművészeti alkotásokat. Most indulni fog az MSZBT kultúrautója, amit a Szovjetuniótól kapott a mozgalom ajándékba. Meg vagyok győződve arról, hogy meglesz az érdeklődés, amerre az autó haladni fog. Hogy aztán a „kul- túr-busz” milyen központi szervhez tartozna? Részletkérdés, mint az is, hogy melyik szerv kezelné azt a filmfelvevő gépet, amely keskenyfiljnen rögzítené a megye eredményeit, látogatást tehetne ezer helyen, üzemekben, téeszekben, központi megmozdulásokon, dokumentálhatná egész mai életünket. Hogy erre milyen szükség lenne? Nagy! A mai fiatalság nem hiszi el, hogyan éltek apáik a múltban. Az a ma élő felnőtt ember se hiszi már talán, hogy milyen volt az (Folytatás az 3. oldajou)
