Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-22 / 276. szám

185S NOVEMBER 88, SZOMBAT KBLETM AG? AltORSZ AG 5 A szudáni eseményekről Kairó. (TASZSZ): A MEN ügy­nökség szemleírója a szudáni ese­ményekkel foglalkozó cikkében megállapítja: A korábbi szudáni kormány szorosan együttműködött az imperialista államokkal, s ez nem felelt meg a szudáni nép ér­dekeinek. A korábbi államveze­tés mesterségesen válságot idézett elő Szudán és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyában, és az imperialisták érdekében ellenté­teket szított a két ország között. Valahányszor az ország súlyos gazdasági válságba került, a volt szudáni vezetők mindenkor az Egyesült Államokhoz fordultak, hogy szállítson bizonyos élelmi­szereket az országnak, s a szudáni kereskedők csak Washington jó­váhagyásával kaptak behozatali engedélyt. Mindez nagy elégedet­lenséget keltett a nép körében. A nép ezért örömmel fogadta az ese­ményeket. S ez a fogadtatás két­ségtelené teszi, hogy az események a jobb jövendő reménységét kel­tették a szudáni népben. A francia jobboldal össsefogása a kommunisták ellen PÁRIZS (MTI): Vasárnap a francia képviselőválasztásokon 28,400.000 választó dönt az anya­ország 465 képviselői helyének be­töltéséről. A választási küzdelemben mint­egy 3.000 jelölt indul, de az első fordulóban valószínűleg csak ke­vés mandátum sorsa dől el. A pá­rizsi lapok egybehangzóan meg­állapítják, hogy a megyefőnökök­nek a belügyminisztériumban be­futott legutolsó bizalmas hangu­latjelentései alapján az első for­dulóban csupán 70—80 képviselői hely betöltése várható, míg a töb­bi mintegy 400 mandátum sorsa csak a november 30-i második szavazáson dől el. A második forduló előtt a reak­ciós választási rendszer jóvoltá­ból a különböző pártoknak a szél­sőjobboldaltól egészen a szocialis­tákig lehetőségük nyílik „kommu­nistaellenes front“ kiszélesítésére. A nagy alkudozás lehetővé teszi, hogy a pártok visszaléptessék je­löltjeiket az első forduló alapján legesélyesebbnek látszó jelölt ja­vára, hogy az egyedül vehessen fel harcot a másik fordulóban a kommunista jelölttel szemben. Ha a kommunista mandátumok száma meg is fogyatkozik, annak mégis nagy politikai jelentősége van, hogy mennyi szavazatot kap a francia munkásosztály pártja. Párizsi politikai megfigyelők ál­talában azt várják, hogy a Fran­cia Kommunista Párt a jelöltjei­re leadott szavazatok alapján mandátumveszteségei ellenére is az ország első pártjai között ma­rad. A nyugatnémet imperializmus újabb hatalmi tervei BERLIN (MTI): A NATO pári­zsi parlamenti értekezletén .,se lyempapírba csomagolva1 — amint áz északeurópai államok képviselői megjegyzik — Strauss bonni hadügyminiszter előter­jesztette a nyugatnémet imperia­lizmus újabb hatalmi terveit. Strauss közölte — amint ezt már néhány héttel ezelőtt a külföldi sajtó tudósítói előtt is jelezte — hogy „Szükségesnek látszik a NATO-parancsnokságok határai­nak felülvizsgálása és a NATO középeurópai parancsnoksaga ha­tárának az Elba-folyó vonalától jóval északabbra helyezése“. Strauss tervei szerint a NATO középeurópai parancsnokságának hatáskörébe kellene kerülnie egész Dániának és Norvégia déli részének is. Ezek a területek ma a NATO északeurópai parancs­noksága alá tartoznak. Politikai megfigyelők a bonni hadügyminiszter javaslataiban nem látnak mást, mint a nyugat­német imperializmus törekvését a NATO-n belül minél nagyobb hatalom megszerzésére. Újabb amerikai összeesküvés a Közei- és Közép-KeZeten Moszkva. (TASZSZ): A Pravda megjegyzéseket fűz ahhoz, hogy az Egyesült Államok Törökország­gal, Pakisztánnal és Iránnal két­oldali katonai egyezmények meg­kötéséről tárgyal. Az amerikai diplomácia és a sajtó el akarja hitetni a közvéleménnyel — írja a lap, — hogy a készülődő ankarai, teheráni és karacsi egyezmények kizárólag „jelképes jelentőségűek”. A Pravda megállapítja, hogy ezzel a hazug érveléssel az amerikai imperialisták el akarják vonni a népek figyelmét új agresszív ösz- szeesküvésükről, amelyet a libano­ni és jordániai kaland kudarca után a Közel- és Közép-Keleten szerveznek. A Bagdad nélkül ma­radt Bagdadi Paktumot most az amerikai imperialisták élesztik fel, teljesen kiszo.ítva Angliát a blokk vezetéséből. A paktumot is arra akarják felhasználni, hogy betör­jenek a brit birodalom „szentélyé­be', olajfellegvárába: a Perzsa öbölbe — hangsúlyozza a Pravda, majd igy folytatja: Az Egyesült Államok legfőbb célja azonban az, hogy a paktumot agressziós eszközként az arab országok és a Szovjetunió ellen használja fel. A Szovjetunió — írja — nem maradhat közömbös, amikor az imperialis­ták a szovjet határok közelében tűzzel játszanak. MOSZKVA, (MTI): A Szovjet­unió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának a hétéves nép- gazdasági terv irányelveiről szóló téziseire válaszul fellendül a Szovjetunióban a munkaverseny, A munkaversenymczgalom élén az ifjú kommunisták haladnak. A lenini Komszomol tagjai or­szágszerte megalakítják „A kom­munista munka brigádjait.” Az első ilyen brigád Moszkva ren­dező pályaudvarán alakult. A kommunista munka brigád­jának tagjai többek között köte­lezettséget vállaltak, bogy terme­lési tervüket rendszeresen túltelje­sítik és. határidő előtt valósítják meg a hétéves terv feladatait. Elhatározták, hogy újításaikkal növelik a termelékenységet, csökkentik az önköltséget. A moszkvai fiatalok kezdeménye-* zése széles visszhangra talált. A moszkvai kommunisták ak-« tíva-értekezlete nagy lelkesedés­sel tette magáévá a fiatalok kez­deményezését. Az aktíva értekez­leten elhatározták, hogy minden üzemben, minden munkahelyen megteremtik a feltételeket a kommunista munka brigádjának létrehozásához, a brigád eredmé­nyes tevékenységéhez. Hasonló határozatot hozott Tbiliszi, Kijev, Leningrad és több más nagyváros kommunista aktívája is. A TASZSZ tudósítójának cikke a genii értekezletről Genf. (TASZSZ): B. Novikov, a TASZSZ tudósítója a genfi érte­kezletről írt cikkében hangoztatja: a világ népei reménykedve tekin­tenek Genfre, ahol már két hete tanácskoznak a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia kül­döttei az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről. Az értekezlet résztvevői azonban még most is a napirendről tárgyalnak. Miért okoz a napirend ily nagy nehéz­ségeket? — veti fel a kérdést No­vikov. A Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok és Anglia né­zeteltérése a napirend kérdésé­ben tulajdonképpen a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspont­jának elvi különbségét fejezi ki, az értekezlet céljait és feladatait illetően — válaszolja a tudósító. — A Szovjetunió már az érte­kezlet első napjaiban egyezmény tervezetet terjesztett elő — mutat rá Novikov. A két nyugati kül­döttség voltaképpen nem is ment bele a tervezet megvitatásába, nem mondott rá sem igent, sem nemet, s nem javasolt a szovjet egyezménytervezethez semmiféle módosítást, vagy kiegészítést sem. Ehelyett ismét az ellenőrzés kér­déseinek megvitatását kívánta. Novikov részletesen ismerteti az értekezlet előzményeit, majd megállapítja: — Az Egyesült Államok és Anglia természetesen jól tudja, hogy egykönnyen nem utasíthatja el a Szovjetunió javaslatát, mert tart a világ közvéleményétől, s mert még a saját közvéleménye is az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetését követeli. Így hát húz- zák-halasztják az értekezletet, s közben beszédekben igyekszenek elaltatni a népek éberségét. De ezek a beszédek már senkit sem vezethetnek félre. Az Egye­sült Államoknak és Angliának válaszolnia kell a világosan feltett kérdésre, hajlandó-e érdemben megvitatni az atomfegyver-kísér­letek örökérvényű megszüntetését. Az a válasz, amit az érdekeltek erre a kérdésre adnak, megmutat­ja majd, kiszolgálja igazán a né­pek békéjét és biztohságát. Az ér­tekezlet mai szakaszán csupán az állapítható meg, hogy az Egyesült Államok és Anglia minden elkép­zelhető módon akadályozza az atom- és hidrogénfegyver-kísérle- tek megszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését. Tessék csak meghallgatni, hogy mi történt Gégényben. Nemrég — egy nyári éjjel — megjelent az „Űr“, most meg a pokol két fattya rosszalkodik a faluban: egy szoknyás és egy nadrágos bo­szorkány. Az „Űr” az apaállatgondozót látogatta meg éjnek idején és azt mondta, miközben az ólajtó­ban állt: — Laskai, vigyázz, vigyázzál, hallod-e? Lám, most is vihar volt, elvitte a tetőt..; Laskai megremegett a vackán, nem is hallotta, amit az „Űr” ezután mondott: — Nézzél szét, nehogy ellopják a tetőt, tudod, amit lesodort a szél. Vacogott reggelig. Mikor éb­ren volt, csodálkozott az apaálla­tok rendíthetetlen nyugalmán, ha aludt, olyankor szörnyűket álmo­dott. — Az „Űr” — mondta másnap ■— alacsony ember, de nem vi­seli a lángpallosát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büntetni jött. De bosszulja meg ő, ha nem igazat vallók: figyelmeztetett. Mikor ezt a sejtelmes véget elrebegte, valaki mögüle a hátá­ba bökött éppen a végszóra, hogy agy helyett kettőt nyelt és végig­futott raja a borzadás. Laskai az „Űr” hangjára ismert. Alacsony ember, de ide nem hozta a láng­pallosát, nem büntetni jött, bár figyelmeztetett. —- Na, te is szép fiú vagy, al­szol, csodálkozol és ha a fejed alól kilopnák a párnát, azt se bánnád. Kimentem az éjjel szét­nézni, mit csinálsz Hörögtél, va­cogtál és tovább aludtál. Máskor jobban vigyázz! Az emberek a beszélőre néz­9 Gégényben járt az „Ur“ és a boszorkányok ... Igaz történet napjainkból tek. Balogh János kár!... ez, a párttit­flz „Ur“ — párítiikár képében Egyszerre bugyant ki a kaca­gás. — Na, ez egy szép eset, az „Űr” félretett minden elvi meg­fontolást és Gégényben először párttitkár képében jelent meg az apaállatgondozóbak. Mondogatták még jópár napig aztán — Laskai, a hétalvó miket beszél megint? Hej, az a cudar...! Méghogy istennek nézte Balogh elvtársat. No, ehhez kell csak jól 4udm aludni!... Ám, mi történt megint? Egy szép reggel, mire Albert néni befejezte az udvaron a szo­kásos reggeli imáját, elmondta ey: — Udvözlégy Mária, cire, cire, cire ... Malaszttal vagy terjes tasi tas, tas, tas... Az ur van teveled, haza te, haza te, haza te. szóval mire az Ave Maria tLs-ie rú második soraival maga koré gyűjtötte az összes tyúkot, ka­csát, libát, sőt a szomszéd ba­romfit s sikerült hazakergetni, ekkorra már kint a tanyán Szi- légyiné is látta, hogy valami nincs rendben. Megfejte a tehe­net, de tejfelt nem talált y tejen, vizes, szürke színű volt az egész folyadék. — A tejfelt elvitték -— szóit révetegen Sándor, a mindenes — boszorkányság... szemmel verték meg. Szilágyiné ereiben jeges lett a vér. — Ugyan Sándor, tudói te eh­hez? A demecseri hímboszorkány és a keresztét Orosz Sándor úgy él a portán, mint a gazdáék szegény öreg fia Ruhát kapott és kosztot is, any- nyit, amiért meg is dolgozott. És mivel Sándor óvatosan tevékeny­kedett, , csak lézengett a ház kö­rül egész nap, elképzelhető hát, hogyan táplálkozott és milyen ru­hát viselt. Pénz egyáltalán nem járt a „fiúnak”. — Tudok, sokmindent tudok — nyöszörgőit sejtelmesen — visszahozom én, majd visszaho­zom. Szilágyiné közel ötven eszten­deje ismerte Sándort, de csak most tud*a meg. hogy „hatalma van” és mivel nem akart ke- •"esztbekerülni a boszorkány súg. fázósan egyezett bele. — risinálc1 ahogv tudod. Ettől a pillanattól kezdve va­siét alá került a ház. Sándor, > min Jenes éjfélkor eljárt a ke- ■ zsztúthoz, ahol a demecseri hím­boszorkánnyal találkozgatott, az ugyanis azé t járt ide, mert rossz a közúti hálózat és a gégényi hozzá a legközelebbi keresztút. Sándor éjjel sétált, nappal meg összetört egy darab mosatlan vásznat, beletette a port egy gyufásdobozba és az egészet az istállóküszöb alá ásta. Napok, hetek teltek így el, míg később megjelent a tejen a tej­fel. És Sándor csak 100 forintot kért. Boszorkáuyértekezlet — egy százas Daniiéért Ám, müyen „a boszorkányii- íika"? A mágus vinni akarta a százast. Bement a lakásba és megidézte Szilágyiné előtt a „bal- ■íányi szellemtársakat”. A kony­ha közepén tekintetét a plafonra emelte és kiáltozott: — Halljátok ti, szellemtársak? — Várt egy kicsit és így folytatta: — No, na na.ij-i.~k, mii szóitok hozzá? Szilágyiné a sarokban reszke­tett. Nem látóit senkit, hallani is csak Sándort hallotta, mégis fél­ve nézte, hogyan dühösödik. — Vegyétek tudomásul, nem megyek el innen — toppantott amaz. — Az öregasszony bo­szorkány? Megfojt engem? kérdezte a semmitől. — Nem igaz ez. Sziiágyiné megkockáztatott egy •’■ár szót, — Én nem látok, nem hallok senkit. Sándor erre kizavarta a ház­ból. A szellemek értekezlete után Orosz Sándor elterjesztette a fa­luban. hogy Szilágyiné 70 éves mostohaanyja Sztancs Jánosné boszorkány, és őt fojtogatja éj­jel. Addig-addig mondogatta, míg aztán el is költözött a Szilágyi­portáról. — A mellemen ül — meséli ma is és Sztancs-mama sírva til­takozik, hogy ő otthon alszik minden éjszaka. Tartják egymás­ról mind a ketten, hogy vesze­delmes boszorkány a másik. fl boszorkány eltűnik Gégényben mulatnak a szelle­mek hadakozásán. Szilágyiné el­indult, hogy igazságot tegyen, mert két boszorkány közelségét igen sokaita. Sorrajárta a hiva­talokat, megfordult még Nyíregy­házán is a „szellem-ügyben”, és hogy elsorjázták neki rendre egymásután az egész ügy ma­gyarázatát, most igen restelke­dik. A tehenét nem bántotta senki, szemmel sem, másképp sem, egyszerűen tőgy-gyulladása volt és meggyógyult magától. — Mert semmi köze a tejfelhez Orosz Sándornak. Miért ment el a háztól, mikor a pénzt meg­kapta? Mert félt, hogy a tehén újra megbetegszik és tudta, hogy még egyszer nem gyógyul meg magától. — Mágikus erő, boszorkányság, szemmelverés, ugyan már Szilá­gyiné — mondogatták neki. —• Sztancs nénire is azért varrta rá- a boszorkányságot az a kópé Orosz, mert ürügy kellett neki, ami miatt elmehet a háztól, ter­mészetesen a pénzzel együtt. — Ehhez kellett az egész „szellem­idézés”, amiből maga azért nem látott semmit, mert valóban nem is volt ott semmi. Szilágyiné csak hallgat, s igen rosszalja, hogy kinevetik. Azt hajtogatja egyre: — Állatorvos-; hoz viszem most már mindig a‘ tehenet, , j Kiss Jánosai B Szovjetunió egész területén megalakulnak ..a kommunista munka hriiiádiai“

Next

/
Thumbnails
Contents