Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-20 / 274. szám

1858. november 2D, csütörtök KELFTM ACi Y A RORS2 A< 5 Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldaliét.) E zászlóval, e jelszavakkal in­dult harcba pártunk 1918 őszén és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkásosztály, a dolgozó nép többségét, 1919. március 21-én diadalra vitte a Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­teremtésének ügyét. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása örjöngő dühöt váltott Velük szemben örömmel üd­vözölte a Magyar Tanácsköztár­saság létrejöttét Lenin, a Szov­jetunió, Európa és az egész vi­lág munkássága. Ab 1919-es Magyar Tanács­köztársaság megteremtése büszkesége munkásosztá­lyunknak. Akkor először matatta meg népünk, hogy tud élni és államot vezetni az urak hatalma nélkül. Népünk nagy nemzeti büsz­kesége, hogy 1919 tavaszán, másodikként a világon mun­kás-paraszt államot hozott létre, eljegyezte magát a szo­cializmus ügyével, s ezzel az elmaradt népek közül, a tár­sadalmi haladás élén járók közé lépett. Ezzel egyben Magyarország példáján a gyakorlatban bizo­nyosodott be, hogy a proletariá­tus diktatúrája nem sajátos orosz jelenség, hanem a nem­zetközi munkásosztály, a népek felszabadulásának reális, meg­valósítható eszköze és útja. A Magyar Tanácsköztársasá­got 1919 augusztusára az Antant csapatok fegyveres beavatkozá­sa, a hazaáruló tőkés-földesúri osztály, az ő szekerüket toló jobboldali szociáldemokraták egyesült ereje végül is leverte. Megkezdődött a fehérterror, a A második világháború ide­jén, a súlyos üldöztetés és ille­galitás ellenére a föld alá kény­szerűéit kommunista párt volt az, amely építette a munkás­paraszt szövetséget és tömörí­tetté a nemzet összes antifasisz­ta, demokratikus és háborúelle­nes erőit. A mi pártunk volt az egyetlen erő, amely kivezető utat tudott mutatni a nemzet számára abból a szakadékból, melybe a Horthy-fasizmus ta­szította a munkásosztályon túl a parasztságot is, s így az egész népet vezető párttá fejlő­dött. Pártunk áldozatos harca ellenére népünk nem tudott felülkerekedni a hitlerfasiszták és húsz éven át az egész nem­zetközi imperializmus által tá­mogatott Horthy-rendszeren. A szabadságot a magyar népnek is, mint Európa annyi más né­pének a felszabadító szovjet hadsereg hozta el. Élve a felszabadulás adta le­hetőséggel a Magyar Kommunista Párt. a nemzet haladó erőinek élén széles fronton vezette harc­ba a magyar népet a hábo­rúban mérhetetlen károkat szenvedett ország újjáépítő-' séért, a demokratikus refor­mokért, a népi demokratikus állam kiépítéséért. E harc eredményeként népünk rövid három év alatt megvaló­sította a polgári demokratikus forradalom reformjait, és békét úton a győzelemre vitte a szo­cialista forradalmat is. A hata­lom ismét a munkásosztály — a gyár, a föld ismét g nép tulaj­donába került. Megszületett a ki a magyar tőkésekből és föld- birtokosokból, az egész nemzet­közi imperializmusból. Hogyan is ne őrjöngtek volna? Hiszen az első magyar munkás-paraszt állam elvette tőlük a hatalmat, a földet, a gyárat, elveszett az ország az imperialisták számára, mélyítette a kapitalizmus általá - nős válságát, zavarta szovjetel­lenes terveiket, lekötötte erői­ket. bosszúálló burzsoázia fasiszta negyedszázadának súlyos idő­szaka. A fehérterror első hó­napjaiban ezrével ölték meg és tízezrével űzték ki hazájukból az öntudatos magyar munkáso­kat, parasztokat, értelmiségieket. A Magyar Tanácsköztársasá­got ugyan leverték, s utána ret­tenetes terror következett és bár a proletár állam alig tudta elkezdeni a szocialista rendszer építését, a Tanácsköztársaság mégis kiirthatatlan reménységet hagyott a magyar nép szívében. A párt-éltette ezt a reményt a nép szívében, hirdette, hogy el fog jönni ismét a felszabadulás napja. A Magyar Kommunisták Pártja 25 éven át sú­lyos áldozatok árán, föld alá kényszerítve, betiltott pártként a fasizmus, ké­sőbb a Hitler fasiszta megszállás és a háború súlyos viszonyai között is, szakadatlanul hirdette és szervezte a harcot a szocia­lizmusért, a nemzeti függet­lenségért, a békéért, a fa- sizta diktatúra megsemmisí­téséért. Ott volt a párt az 1930 szeptem­ber elsejei tömegmegmozdulás, a bányásztüntetések, a nagy építőmunkás sztrájkok, a mun­kásosztály minden jelentős meg­mozdulása élén, mint kezdemé­nyező és vezető erő. szocialista ipar, megszülettek a szocializmus első állásai a alun a kultúrában. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak hatalma teljessé és szilárddá vált, ami­kor 1948-ban a marxizrcus-leni- nizmus elvei alapján, a kommu­nista és a szociáldemokrata párt egyesítésével hosszú évti­zedek után ismét létrejött a ma­gyar munkásmozgalom ideoló­giai, politikai és szervezeti tgy sége. Ezzel a fejlődés új szaka­sza nyílt meg hazánkban. Az ezt követő évek gyors és nsgy fejlődést hoztak a szocialista építés minden területén. Az általános és nagy fejlő­dést azonban az 1949-es évtől kezdve különböző, mind súlyosbodó hibák is kísérték. Az 1949—1953. évek között a kialakult és mind rosszabb formát öltő szemé­lyi kultuszból eredő hibák. 1953. júniusától pedig ezek­kel egyidőben az osztályel­lenséggel mind szorosabban együttműködő revizionizmus kezdték fékezni a fejlődési és fenyegetni az elért vív­mányokat. A hibákról már sokszor szó volt, azoknak a párinái szigo­rúbb bírálója nincs. Az építés közben keletkezett hibák káro­kat okozhatnak, de nem poli- ikánk lényegéből erednek, ha­nem attól idegen és nem vál­toztatnak a párt, a kommuniz­mus alapvető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoz­tak es a revizionista árulók bűneit sokáig emlékezetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt «ital kiküszöoöit Dol­gok nem változtatnak sem­mit azon a történelmi té­nyen, hogy a felszabadulás kezdetétől eltelt immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmányok korszaka volt népünk szá­mára. Ez alatt a 14 év alatt a párt ve­zetése ve* a nepe lett oi „.tagunk­ban a hatalom, a gyár, a föld, a bánya, a kultúra, a szabad és független haza. Ez a 14 év a szociális és nemzeti felemelke­dés nagy korszaka volt. Ipa­runk, mezőgazdaságunk, a dol­gozók életszínvonala, műveltsé­ge fejlettebb, mint valaha is volt eudigi történelmünk során. A rövid 14 év alatt az egykori „hárommillió koldus” országából egy valóban fejlett ország lett, amelynek népe nem gyötrődik a létbizonytalansággal, megsza­badult sok népbetegségtől, ren­desen táplálkozik, öltözködik, igénye van a kultúrára, önmaga ura, egyenes gerinccel, gazda­ként él hazájában. Megbecsült tagjai vagyunk a szocialista országok csaladjának A Magyar Népköztársaságot a nyugat imperialista urai nem nagyon szeretik, de hatalmuk nincs többé a magyar nép fe­lett. A magyar . nép szuverén államban, független nemzetként a szocializmust építi. Ezért tisz­telik a haladó emberek az egész világon, a szocialista országok hatalmas családjának pedig megbecsült és egyenrangú tag­jai vagyunk. Azt gondolom, hogy a világnak sok olyan kis népe, amelyik még az imperia­listák igája alatt él, szívesen cserélne velünk. Ez is pártunk és népünk 14 éves harcának nagyszerű; a legnagyobb ered­ménye. Az építés közben előfordult hibákat azonban ismert mó­don kihasználta az osztályellen­ség. Az imperialisták éveken át szították és szervezték a Magyar Népköztársaság el­leni összeesküvést. Táma­szuk volt a hazai reakció és eszközük az általuk „nem­zeti kommunistá'’-nak ne­vezett Nagy lmre-féle ösz- szeesküvő csoport, Ilymódon sikerült nekik 1956. őszén hazánkban ellenforradalmi felkelést kirobbantani. Az árulás révén súlyos helyzet­be került a népi rendszer ha­zánkban. Népünk történelmének azok­ban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták voltak uzo.i, a;iik a lúUúíi^-v^rss^t ál­lam, a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke védelmé­ben szálltak harcba. A nemzet­közi reakció erőivel szemben pártunk és kormányunk segít­séget kért a nemzetközi mun- káóbúzl-.-^ tói, aimak fő é® ve­zető erejétől, a Szovjetuniótól. A súlya- nyűjtc't test­véri seg tség lehetőséget adatta nép saját erőinek megszervezé­sére. Ai amerikai imperialisták se c ienforiutiaiüji felkelés, az ő beavakozási kísérleteik kudarca miatt még ma is folytatják szégyenteljes ás­kálód maikat az ENSZ-bcna Magyar Népköztársaság el­len. Tekintélyük elvesztésé­től félnek és tekintélyük martlványait is el fogják veszteni ezen az úton. A Magyar Népköztársaság jó vi­szonyban kíván élni az Egye­sült Államokkal is, de belügyei­Pártnnk tömörítetté as össze* antirasiszta erőket be beavatkozni senkinek sem enged. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az el­múlt két év alatt rendbehozta az ország politikai, gazdasági és jórészt kulturális ügyeit is. Ép­pen három napja annak, hogy az 0i'szágo/ulési es tanácsvalasztá- sokon a magyar nép megsemmi­sítő csapást mért az összes re­akciós vágyálmokra. Figyelemre méltó tény, hogy a reakciós uszítás el­lenére a jogosultak 98 szá­zaléka leszavazott és a le­szavazottak, kevés kivétel­lel a párt által vezetett Ha­zafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Ez kétségtelenül hatalmas győzelme mind a magyar népnek, mind a Hazafias Népfrontnak, mind az éppen ma negyven évvel ezelőtt alapított pártnak. Nehéz évek után pártunk most ismét egy sor sikert tart­hat számon. Mindenki jól érzi és tudja, hogy most ismét egy sor sutért -cii mat számon. Min­denki érzi és tudja, hogy most a vitorlát kedvező szél dagasztja és a szocializmus ügye jól ha­lad előre. De éppen most kell minden párttagnak nagyon jó­zannak lennie. A tapasztalat sze­rint az emberek jórésze akkor józan, amikor nehézségeik van­nak, — amikor sikereik vannak elbizakodottá válik. Az elbiza­kodottságot azonban éppen a tömegeknek a párt iránt meg­nyilvánuló bizalma tiltja meg mindnyájunk számára. Hálá­saknak kell lennünk a tömegek­nek a bizalomért. De ez nem elegendő. Ez a bizalom nagy fe­lelősséget ró reánk és az eddi­ginél jobb, s több munkát kí­ván meg az egész párttól, a párt minden tagjától. Munkánkban a párt történel­mi harcai során szerzett saját és nemzetközi tapasztalatokra tá­maszkodunk. Szilárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meg­határozott és a két év eredmé­nyei által igazolt helyes úton. Állhatatosan őriznünk kell marxista—leninista elveink tisztaságát a dogmatikus gondolkodásmódtól és a je­lenleg főveszélyt képező re­vizionista meghamisítástól. Valamennyi testvérpártunk­kal együtt a leghatározottab­ban elutasítjuk a revizioniz- musnak nemzetközi síkon a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének programjában ki­fejtett jelentkezését. Erősíteni kell továbbra is a párt vezető szerepét a munkás- osztályon belül, az állami élet­ben és a társadalmi tevékenység minden terén. A párt vezető szerepe, amint azt 40 év harcai és eredményei bizonyítják, a munkásosztály szilárd hatalmá­nak, az egészséges munkás-pa­raszt szövetségnek, a munkás­paraszt állam helyes vezetésé­nek, a szocialista kultúrának, a szocialista társadalom teljes —. mind a városban, mind a falu­ban történő — felépítésének el­engedhetetlen feltétele; Ugyanakkor minden párttagnak gondol­kodásában tovább kell mé­lyíteni azt az egészséges szemléletet, mely mindig szem előtt tartja, hogy a párt vezető szerepe nem pa­rancsszó útján, hanem a pár- tonkívüliek megbecsülése és a közöttük végzett állandó eszmei és politikai felvilágo­sító és meggyőző munkán keresztül valósul meg. Követjük a lenini tanítást, amely szerint a párt és a tömegek kapcsolata a kölcsönös bizalom­ra épül. Gondolni kell mindig arra, hogy minden siker az el­múlt két év győzelmei is, a mil­liós tömegek munkája eredmé­nyeként születtek meg. Egyik legfontosabb kötelessé­günk, hogy tovább erősítsük és bárki részéről jelentkező bőm. lasztási kísérlettel szemben 'Vé­delmezzük a párt egységét. Ma erős egység van pártunkban, olyan egység, amely a súlyos megpróbáltatások és nagy ne­hézségek idején, harcban szüle­tett. Ebben a teremben egyenlő jogú harcostársként és barát­ként együtt vannak régi kom­munista és volt szociáldemok­rata párttagok, olyan elvtársak, akik az 1918—1919-es harcok idején léptek a pártba. Olyanok, akik a Horthy-rendszer idején és olyanok, akik a felszabadulás után léptek az eszme harcosai sorába. De legutóbb 1956-ban ismét kiderült, hogy az emberek megítélésénél kell, de nem ele­gendő az évszám, a pártokmány kelte és más adat. Mindenek­előtt elvi meggyőződés, szilárd­ság és az ügy iránti odaadás kell. Ez most párt-tagságunkban1 megvan. Őrizzük egységünket, s ak­kor eredménnyel tudunk dolgozni népünkért, hatáso­san tudunk harcolni népünk ellenségei ellen és mindig bátran nézhetünk saját osz­tályunk, népünk szemébe. Őrizzük egységünket, s ak­kor sohasem kerülhet sor arra, hogy meghátráljunk az ellenség előtt. Végül tovább kell mélyíte­nünk a tömegekben a népi haza iránti hűséget, hazaszeretetei és a proletárinternacionalizmust. A szovjet-magyar barátság, a szo­cialista tábor egységéhez való hűség, internacionalista pár­tunk lényegéből fakad és pár­tunk eredményes munkájának, népünk boldogulásának, hazánk függetlenségének, békéjének a záloga. A nemzetközi láthatár bíztató Eszméinkhez, egységünkhöz, népünkhöz, a nemzetközi mun­kásosztályhoz, internacionalista elveinkhez való tülistótlen ra­gaszkodással tudja csak betölte­ni pártunk azt a feladatot, amely rendszerünk további po­litikai erősítése, a gazdasági és kulturális építőmunka, átfo­góan: a szocialista ház® felépí­tése terén reá vár. Ezekkel a gondolatokkal em­lékezzünk a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának negyven ívvel ezelőtt történt megalakí­táséra, dicső és harcos évtizedei­be, pártunk jelenlegi és jövőbeli éladátaira, küldetésére, A nemrriküzí tithaMr az nr.perialicták gonosz erői és szándékai ellenére is bizta­tó. Az imperialisták a leg­nagyobb hangoskodással sem tudják elrejteni már azt a mély politikai-erkölcsi vál­ságot, amelybe egész hidro­génháborús, népellenes po­litikájuk jutott. jk Szovjetunió, a világ leghatal­masabb állama, amely élenjár a tudományban és technikában, az épülő kommunizmus országa. A 650 milliós Kína napról napra növekvő eredményein ámul a világ. Bulgáriában, Csehszlová­kiában befejezéshez közeledik a szocializmus alapjainak lera­kása. Valamennyi szocialista or­szág válságmentesen, egészsége­sen fejlődik. A föld tekintélyes részén ma már a szocializmus az uralkodó és nincs erő, amely a fejlődést visszafordíthatná. A fejlődés utján pedig, a nép­tömegek élén ott járnak a mun­kásosztály forradalmi pártjai, közöttük a mi kipróbált, edzett, harcos pártunk is. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljenek testvérpárjaink . és a nemzetköziség! Az 1919-es Tanácsköztársaság: büszkesége munkásosztályunknak

Next

/
Thumbnails
Contents