Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

an nM A«;> '<• 1P58 OKTOBER 19. VASÁRNAP (pj ön (jijl)aliij Levil (III. res*) A lailítő szép fehér, úgy­nevezett „miniszterpapírl vett elő és a rendeletileg előírt for­mái! betartva, szép, egyenletes gyöngybetükkel írta me'> az alá­zatos kérelmet: „Nagyméllóságú Miniszter úr Kegyelmes Urunk1 Mélységes alázattal kegyes­kedünk Nagyméltóságod se­gítségéért esdekelni. Közsé­günk határában eladó volt egy háromszáz holdas bírtok. Mi. gergclyugornyai nincste­len emberek szerettük volna magunkhoz váltani a szóban- forgó birtokot annál is in­kább, mivel a község szegény­lakosságának mindössze csak 120 hold föld van tulajdoná­ban. ínségünk oly nagy, hogy le sem tudjuk írni. Tomcsányi Vilmos Pál kegyelmes úrnak viszont hé'ezer holdja van s szemünkben segítséget ígért, bennünket rútul kijátszva megvásárolva előttünk a szó- banforgá birtokot. Más ment­séget nem találva merészked­tünk zavarni levelünkkel Nagyméltóságú Urunkat és ismételten esdekelve kegyel­méért, szíveskedjen Tomzsá- nyi kegyelmes urát arra bír­ni, hogy mondjon le az emlí­tett háromszázholdas birtok­ról s nekünk segítségünkre lenni annak megvásárlásában. Maradunk mély tisztelettel alázatos szolgái...“ A levelet minden falubeli nincstelen aláírta. Postára tet­ték s reménykedve várták a. választ.. Várták, hogy a gyöngy­betűkkel szépen megrajzolt le­vélre megenyhül a kegyelmes úr szive és segítő jobbot nyújt a kérelmezőknek. Egymást váltották a dol­gos hétköznapok. Barát Bálint türelmetlenül várta a választ. Nemcsak azért, hogy mit vála­szol a miniszter, hanem azért is: megtudják-e, ki Irta a le­velet? S ha erre gondolt, egy­szer hideglelést érzett, máskor forróság öntötte el estét. A válasz, sajnos, nem késett Soltúig. A levél elküldése után pár nap múlva hírnök jött Barát Bálinthoz: a járási főszolgabíró hivatta Vásárosnaményba. Bajár főszolgabíró és Müller esperes úr már várták. — Mit tett már ismét? — för- m ed t rá Bajár. — Lesz kegyes megmondani, mit vétettem? — szólt Barát. — Még azt meri kérdezni, mit vétett? — ordított a főszol­gabíró. — Magadra haragítottad 6­exelcnciáját — vette át a szót az esperes. — Miért, ha szabad tudnom? — kérdezte a tanító. — limmm. Még, hogy miért?! — tombolt Bajár. — A kérvény- nyél. — Csak az igazságot ír'am. — Rossz úton jársz, fiam. Térjél meg, egyébként elme­rülsz a posványbán — szólt az esperes. — Mit vétettem? — fordult Müllerhez Baráih. — Tomcsányi kegyelmes úr ellen bőszítetted a népet. — Csak szivdiktálta sorokat vetettem a papírra. — Méghozzá gyöngybetűkkel — ordított a főszolgabíró. — Én meg hallgassak a nagymcl- tóságú miniszter úrtól, meg Tomcsányi képviselő úrtól. Mi? — Szóljon ön is az igazság érdekében — mondta Barát. — Hát jó. Szólok: Ezennel megvonom a tanítói diplomáját! Távozhat.,. Barátot nem csak az isko­lából tilották ki, hanem meg­fosztották tűzéríiszti renifol:o- zatától is, és még szigorúbb rendőri megfigyelés alá helyez­ték. Parasztjai megrettenve vet­ték tudomásul a történteket. Mégjobban. szivükbe zárták a tanítót, jki ezután még kegyet­lenebb napokat élt ál. Az egyik este betért az ital­boltba. Alighogy elébe tették a megrendelt kiftröccsöt, hír­hedt s nemrég elitéit Fran-ia Kiss Mindly parancsnoksága clá tartozz rohamosz aj egyi* őrmesterC.n ke Ján,\, kiskun- halasi rongxjosgárdista ordított rá állati módon: — Te piszkos kommunis'a, ide merészeltél jönni? s már csattant is az első pofon, majd a második, a harmadik... Eközben négy tagú járőr le­pett a terembe. Szuronyok kö­zött kísérték a kinzókamrába. Előbb csak ököllel ütötték. Ct foga kiesett. Aztán c kitos szij­jal kezdték verni. A szijesat-a fel'iasogatta talpát. Aztán tüs­kés rózsafával „puhították“ a talpát, mezítelen testét'. Majd nem elájult, mikor mellé lépett egy őrmester. Pisztolyt nyomott a halántékára. — Vallasz? — kérdezte. — Nincs mit. — Hazaáruló vagy — hörögte kínzója. A sok ütéstől lábai megdagadtak. Kényszerítették, hogy cipőjét felpüffedt lábaira > húzza. Kegyetlen fájdalmat ér-t zett. Miközben sajgó sebeivel f vízbeállva kényszerítették „kö-X pésre”, feldúlták lakását, ahol í nem. találtak terhelő bizonyíté-Z kot. Ezért még dühösebben í kezdték ütni. Elájult. Leöntöt-» ték hideg vízzel, majd csurom-X vizesen, az őszrehajló időben * belökték egy cellába. Reszke-i tett, sajgóit a teste a hidegtől, * sebeitől, fájdalmaitól. Két nap ► és két éjjel ütötték. Fején ar-» cán, hátán, lábain hatalmas se-í bek tátongtak, daganatok ékte-X lenkedtek. | — Aláírod ezt a jegyzőlcöny- \ vet? — tartott a szeme elé cgyj géppel írt szöveget az örmes-♦ ter. X Elolvasta. Az volt abban, ♦ hogy ő, mármint Barát Bálint:» kommunista. Aláírta a jegyző-1 könyvet. í Így lett Barát Bálint igaz kommunista, bár nem volt tagkönyve. Elszántságát meged- zette az igazságtalanság, aka­ratát a kommunista szó. így vitték Vásárosnaményba Fran­cia Kiss Mihály haramiái elé. Nemsokára civilruhás férfi je­lent meg előtte. Megmotozták, majd gúzsba kötötték s a leg- válogatottabb módon kezdtek kínozni. Többnapos ütlegelés után Debrecenbe vitték. — Hol szolgáltál? — kérdez­te tőle egyik kínzója. — A debreceni tüzéreknél — válaszolta. — Nincs más bű­nöm, csak az, hogy szeretem hazámat, népemet, a zamatos bort termő magyar földet...— s könnyeket hullatva tűrte a szenvedést. Tíznapi kínvallatás után át­adták a debreceni rendőrfőka­pitányságnak. Mikor minden sebe begyógyult, elengedték. S mire hazaért, Bojár járási fő­szolgabíró hű szolgálataiért előlépett a ranglistán. Csendő­rök sorfala közt járultak az emberek Cergclyiugornyán a szavazóurnákhoz. S mikor meg­tudták, hogy a sok közül Dúl Gábor is az ellenzékre szava­zott, Tomcsányi képviselő úr azonnal intézkedett: az utcára került Dúl Gábor. Addig a Tomcsányi kegyelmes úr hét­ezer holdján volt részesaraló. Néma tüntetés volt a válasz. Hiába hullott ártatlan embe­rek vére. változás nem történt. Barát Bálintot pedig büntető­századba vitték. Husztra. Na­ponta indítottak útnak kisebb csoportokat közülük azzal, hogy dolgozni mennek. Aknazárra küldték őket. Aki „munkába” ment, többnyire nem. tért visz- sza. Amikor elérték őket a szovjet csapatok, könnyes sze­mekkel köszönték meg nekik életüket. Ma már ötvenkilenc éves Barát Bálint. Nem törték meg a nehézségek, s katonatiszt fiá­val, agronómus és tanító lá­nyával, feleségével boldogan tanítja a gyermekeket Roko­don. Eljár választói érdekében, s mint kommunista tanácstag, megbecsülésnek örvend s olykor meghatódva emlékezik a gyöngybetűs levélre... NAGY TIBOR Jó kíváusúg Zckány Lászlóitc Táros! lanácslag-jeJöIinck 4 z elmúlt években is ta- nícstag vo 1, most má­sodszor is egyhangúlag jc’ö ték tanácstagnak Zákány Lászlónc tanárnőt választókevii'etében: a Viz utca, a Síp utca cs a Már­tírok terén lakó választói. Ez egyáltalán nem csoda, mert Zákány cívtársuőt szeretőire mii tórak ismerik nemcsak a III. sz. általános iskolában, ahol a felső tagozat vegyes osz­tályát tanítja, nemcsak az út­törők, ncveiötársai cs a gyér. mekek szülei, hanem városunk sok-sok do’gozója is. Legyen korán reggel, vagy késő este — bármikor mennek hozzá ügyes-bajos problémák­kal, kérésekkel — mindenkor szívesen áll rendelkezésre. Min­denkit meghallgat, mindenki­hez van — még ha egyéb se­gítséget adni nem is tudna — jó szava, kedves mosolya. De a legtöbb cselben tud segíteni, mert addig kilincsel, addig jár illetékes helyeken, amíg niuci eredmény. így intézte el töb­bek között például Tanári Má­ria 68 éves beteges dolgozó nő ügyét, akinek szociális juttatást cszközö t ki. Nagy szerepe volt abban is, begy a Mártírok te­rén a parkot szépen rendbe- liczták, a Víz utcában a járdát aszfaltburkolattal látták cl síb. Zákány elvtársnőnek sok az elfoglaltsága: iskolai munkáján kívül az úttörő-szervezet bi­zottsági tagja, nötanácstag és a városi tanács tagja. Meg sem a kibúvót keresi soha, hanem az lebeg szeme előtt, hegy amit tesz, azt jól tegye, használjon vele a dolgozóknak, a békének cs a szocializmus építésének. Az ő tette is egy tégla szép je­lenünk és még boldogabb jö­vőnk épületében. Jelölése a’- katmából további sikereket kí­ván munkájához a VÁROSI NÖTANÁCS. A választás sikerét akarom A z egész országban sokat beszélnek mostanában az emberek a választásról, ami engem, mint üreg dol­gozó parasztasszonyt is foglalkoztat. Tudom azt, hogy milyen volt a régi választás és milyen a mostani. Régen sok képvi­selőjelölt volt, egyik nagyobb úr, mint a másik. Ügy jártak liázról-házra, mint a házalók. ígéretekkel, szivarokkal és pénzzel kenyerezték le és játszották ki a tudatlan parasztsá­got. Választáskor etettek és leitattak, akit csak tudtak, az­tán választás után minden ígéret el lett felejtve. A mostani választás demokratikus. Nagyon eltér a régi­től. Akiket most képviselőnek jelöl a Hazafias Népfront, azoknak előbb be kellett bizonyítania, hogy arra érdemesek és bíznak bennük a dolgozók. Ezek a jelöltek a hétköznap­jainkon is velünk vannak, dolgoznak. En, mint öreg békeharcos parasztasszony, örömmel foga­dom a közelgő választást és a Hazafias Népfront jelöltjeinek megválasztását minden tudásommal és erőmmel elősegítem. Mert tudom azt, hogy a Népfront a mi akaratunkat képvi­seli. A Népfront mi vagyunk, munkások, dolgozó parasztok és haladó szellemű értelmiségiek. Azt szeretném, hogy ha ez a választás ismét előbbre vinné a magyar népet a béke, a szocializmus győzelme és a jólét emelése útján. Magna Andrásáé Nyíregyháza, Örökösíöld. YWWVW yyyyYVVyVVVVyyY»YyVYVY»>>W>VVr>» Ha a nézeteltérések eluralkodnak Pusztadobos! tanulságok Egy hónap előny Benedek Lajos elvtárs, a mátészalkai vegyesipari vál'alat igaz­gatója megérdemli a dicséretet azért, hogy irányításával egy hó­nap előnyre tett szert a vállalat. A negyedévi tervek túlt.ljes,Ré­séhez hozzájárult a vállalat dolgozóinak munkaversenye. Valóra váltották az élüzemavató ünnepségen tett felajánlást; a harmadik negyedévi tervet 127 százalékra teljesítették. Ezzel bizto­sították, hogy a vállalat 1938. évi tervét egy hónappal előbb fe­jezik be, és decemberben már az 1959. évi terv munkáihoz kezd­hetnek. SAJNOS, a lényegbevágó né­zeteltérések valóságos láncolata létezett a vezeték között Pusz­tadoboson. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot rossz hatással volt a pártszervezetre és kellemetle­nül éreztette hatását a íaluban is. A kommunisták és a párton- kív üli dolgozóit a következőkép­pen vélekedtek: ..Hogy legyen náiuk megértés, amikor a ve­zetők sem egyeznek?” És iga­zuk volt, mert hónapról-hónap- ra, taggyülésről-taggy ülésre csak a nézeteltérésekkel, a ci- vakodásokkal voltak elfoglalva. Ez elvonta az emberek figyelmét a fontos tennivalókról. Nem egyezett a veit tanácstitkár, Ács Sándor és az akkori párt- titkár*, Haiajkó József. Majd Halajkó elvtársat ideiglenesen felmentették a titkári teendők alól és helyére Demcsák Miklós igazgató tanító került. A nézet­eltérések azonban maradtak. Sőt még éleződtem is az új, ideiglenesen megbízott titkár, Demcsák és Ács Sándor ko­zott. Ez a helyzet aztán olyan légkört teremtett, amelyben nyugodtan tenyészhetett az int­rika, a rágalmak, a jogtalan ci'anúsítgatásold a bizalmatlan­ság stb. A helyzet annyira ösz- szekuszálódott, hogy igazán ne­héz volt megállapítani: tulaj­donképpen mi is az oka mind­ennek? A NÉZETELTÉRÉSEK elural­kodása magával hozta azt, hogy jogtalanul kizárták a pártból Soviczki Jánost. Később kide­rült, hogy nem intrikus, nem ő az oka a pártszervezetben ki­alakult helyzetnek, s ezért a já­rási pártbizottság úgy döntött, hogy visszakerülhet a párttag­ság soraiba. Ács elvtárs párt­büntetésben részesült. A párt- szervezetben a kollektív veze­tés helyett a „fogjuk meg és vigyétek” elv uralkodik, mert Kalajkó elvtársat, bár ideigle­nesen mentették fel, de Dem­csák elvtársat is csak ideigle­nesen b'zták meg a párttitkári teendők ellátásával. Miért állhatott elő ilyen hely­zet a pártszervezetben és a ve­zetésben? Azért, mert a veze­tők, a kommunisták nem a párt egyenes, igazságos politikája alapján végezték munkájukat. Mutatja ezt Ács elvtárs esete is. Itt lett tagjelölt. Becsülettel végezte munkáját, s betartotta a törvényeket. Igaz, a KISZ patronálására vonatkozó- párt­munkájában hibák voltak, —• mikor a tagfelvételre sor ke­rült, olyan lurcsa egység alakult ki a párttagok közöt, amellyel egy időre megakadályozták fel­vételét. Helyesen cselekedtek az elvtársak? Nem! Nem pedig azért, mert a dac vezette őket. Ha azért marasztalták volna el a volt tanácstitkárt, mert ma­gatartásában bőven volt kifo­gásolni való, akkor jártak vol­na el helyesen. De, sajnos, nem egészen ezt tették. Letértek a párt álláspontjáról, mint ahogy maga Ács elvtárs is letért ké­sőbb, mivel kijelentette: „No, majd másképp próbálok intéz­kedni én is” És — helytelenül — Demcsák elvtárs apósával akart jogtalanul, igazságtalan módon eljárni. Tehát mindkét eset elítélendő, mert mellőzték a párt igazát. A LÉNYEGES NÉZETELTÉ­RÉSEK már megszűntek. Más községbe helyezék Ács elvtár­sat, a járási pártbizottság pon­tot tett az ügyekre, s ma kezd rendes kerékvágásba haladni a pártélet. Sürgősen meg kell azonban oldani a titkár ideig­lenességét, mert a vezetés nem elég határozott, nem folyik egy *»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents