Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
2 KRUFTM.'U.Y A KORSZAG 1958. OKTÓBER 2, CSÜTÖRTÖK Párísserveseíeink életéből Taggyűlés, amely bizonyította: dicséretes munkát végeztek az építőmunkások Társadalmi bíróság* előtt Az elmúlt havi taggyűlést a Sikerek jegyében tartották meg a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kommunistái. Bizonyította ez a tanácskozás, az itt elhangzott számok, adatok hogy a vállalat munkásai, kommunistái az elmúlt félévben kiváló munkát végeztek. A vezetőség beszámolója számot adott arról a nagy és jó munkáról, amelyet az építők végeztek. Az építőipar az első féléves tervét 100,3 százalékra teljesítette, míg a második negyedévi építés-szerelési tervet 97,3 százalékra, azaz 11 millió 671 ezer forint értékű munkát végeztek. Ezután a párttitkár megemlítette, hogy a második negyedévben a vállalat 14 új munkát kezdett meg. r°g- ialkozott a beszámoló az ipari tanulók képzésével is. Eredményként említette, hogy ez év március elsejétől 65 ipán tanuló szabadult fel, s hibának tudta be azt, hogy ezek közül már tőbben eltávoztak más vállalásokhoz A pártvezetőség beszámolója különös gonddal foglalkozott a lakásépítés kérdésével. Az 1958. év első félévére 33 lakás átadása volt. előirányozva, amelyeket határán előtt átadott a vállalat. A sátoraljaújhelyi 36 lakást is határidő előtt 5 nappal adta át rendeltetésének a vállalat. A beszámoló szólt arról, hogy ez évben még 150 lakást kell átadni a népgazdaságnak és örömmel állapította meg. hogy az építkezés stádiuma mutatja: ennek nem lesz akadálya. Ezek után a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolaios in- tézkedésekről szólt a párttitkár. Megemlítette, hogy a szakipar, részlegnél, ahol a legtöbb leltárhiány mutatkozott, a vállalat vezetősége két anyagelszámolót állított be, mely eredményre vezetett. A , beszámolót vita követte. Sok kommunista szólt hozzá a vezetőség beszámolójához. Ambrus János elvtárs a dolgozók téli foglalkoztatásával foglalkozva említette, hogy az újságokban megjelent hirdetésekre több festő jelentkezett, és sze® íetnék tudni, mennyi ideig tudj őket foglalkoztatni. Virágh Sándor technikus többek között a következőket mondotta: „A vállalat eredményeiről a beszámoló ismertetése folytán értesültünk. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy sok évi mély pont után kiváló eredményekről beszélhetünk. Erre valamennyien büszkék vagyunk.“ Serényi János, az üzemi bizottság elnöke hangsúlyozta: „Az első félévi termelési tervünk jónak mondható, de még jobb az első félévi termelékenységi tervünk teljesítése, hiszen önköltségi prémiumban is részesültek vál-1 lalatunk dolgozói Majd felhívta a figyelmet arra, hogy az eredményeket, amelyeket . az első félévben elértek, isI Balkányi Állami Gazdaságban néhány napon belül befejezik az aprómagvak betakarítását mertetm kell a dolgozókkal. Tudjanak arról, hogy egymillió 200 ezer forintos nyereséget értünk el az első félévben, mert csak így, ennek tudatában dolgoznak majd szívvel-lélekkel a második félévben is. Megjegyezte: „Jelenleg minden egyes dolgozóra hat nap fizetésének megfelelő bér jut nyereség- részesedés címén,'• És mint elemezte, ezt fokozni lehet. Ezek után a hibákkal foglalkozott, és javaslatot tett az elosztás jobb betartására a juttatások tekintetében. Szőnyi Benjámin főkönyvelő elvtárs megerősítette a Virágh elvtárs által elmondottakat, és a hibákat elemezve hangsúlyozta: „A nyereség még nagyobb lehetne, ha a 3. számú főépítés vezetőség azt te nem rontotta volna. Ugyanis 300 ezar forint kár származott abból, hogy rosszül bántak az anyagokkal. Különösen az első félévi nyereség másfélmilliót is elért volna.“ Ezek után Bezerédi Antal elvtárs kért szót, aki foglalkozott a pártoktatás fontosságával, a tanulás jelentőségével. Ghi- csai András bírálta azokat az elvtársakat, akik nem jelentek meg a taggyűlésen. Kérte, hogy a vezetőség vonja felelősségre a hiányzó elvtársakat. Rusznyák Orosz József az anyagtakaréSókan elmentek a vállalat kultúrtermébe. Dr. Vida Szűcs Sándor vezette a tárgyalást Ambrusz József és Gerda József üzemi dolgozókkal. Előttük nem kis nyugtalansággal feszengett a két vádlott: a térüzem vezetője és a műszakvezető. ... az eldobott égő cigaretta tüzet okozott, az oltásra siető tűzoltók nem találták helyén a vedret, és nem volt víz a hordókban ... Bizonyára nagyobb lelki nyugtalansággal hallgatta volna a két vádlott a tárgyalást vezető elnök ilyen beszédét abban az esetben, ha mindez megtörtént volna. Szerencsére nem történt meg! Miért kellett mégis társadalmi bíróság elé állítani a két vádlottat? Azért, mert vétettek a rendtartás ellen, a Munka Törvénykönyve 112, §-ába ütköző cselekményt követtek kosságról beszélt, és felhívta a el. figyelmét arra, hogy erről a kérdésről állandóan beszélni kell a dolgozók között. — Kiss Zoltán ugyancsak a takarékos- ság kérdésével foglalkozott, és felhívta a figyelmet arra, hogy két dömper nincs kihasználva, pedig kicsiny javítással rendbe lehetne hozni és üzemképessé tenni. Befejezésül Salamon elv— Igaz, hogy a tűzoltóveder eltűnt és valaki kihordta a vizet a hordóból. Az is igaz, hogy többször cigarettáztam tiltott helyen, — vallotta a térüzem vezetője, .— de a \ zdret nem az én utasításomra „tüntették“ el, és azt sem én mondtam, hogy a tűzoltásra biztosított vizet locsolásra használják. Cigarettázni meg más is szokott tiltott helyen! Miért pont engem vonnak érte felelősségre? A válaszból megértette a vádlott, hogy neki, mint vezető beosztású embernek ‘elsősorban jó példát kell mutatni, nem szabad cigarettázni ott, ahol tiltva van. Másodsorban: kötelessége felelősségre vonni az olyan dolgozót, akit a nagy vagyont érő dohánybálák között cigarettázni lát. Kötelessége az is, hogy a tűzvédelmi rendszabályokat betartsa és betartassa másokkal. — Jó lenne beszüntetni a tilalmat, mert akit tiltott helyen ci- garettázáson rajtakapnak, megijed és eldobja az égő cigarettát, amiből hamarabb tűz keletkezhet! — így okoskodott a műszakvezető. Megkapta rá a választ, mégpedig Tóth Pál tűzoltó főhadnagytól, továbbá a felszólalt dolgozók közül Somogyi Feri bácsitól és Csorba Aladártól: van kijelölt hely, ahol lehet cigarettázni! Mi lenne akkor, hogy ha kényük-kedvük szerint játszanának a tűzzel a dolgozók a veszélyes helyeken? Féljen is az, aki a tilalom ellenére köny- nyelműsködik a saját szabadságával, és dolgozó társainak testi épségével, a gyárral! — A hétszentségit, de kifogtak minket, ezzel az üggyel! — bosszankodott a tárgyalás után a két vádlott. — Hírbe kerültünk! Sót, -büntetést is kaptak! Egyelőre nagyon enyhe büntetést. De a könnyelműség rosszabbul is végződhetett volna! Az újságba pedig azért került a történet, hogy mások is okuljanak belőle. * Sajnos, rövidesen ismét tárgyalni fog a társadalmi bíróság. A vállalat vezetőségé két fiatal verekedését viszi a munkásbíróság elé. A munka miatt vesztek össze. Az egyik hátráltatta a másik teljesítményét és szabotálónak nevezte. S bár a jelenetnek tanúi voltak. nem volt, aki megakadályozza a nemrég kitüntetett dolgozót, aki harag, jában tettlegesen is bántalmazta dolgozótársát. Lehet, hogy ezért visszavonják tőle a kitüntetést! Minden esetre máris sok dolgozó készül arra, hogy majd vitába bocsájtkozzon a tárgyaláson. O. A, A Balkányi Állami Gazdaságban nagy lendülettel folyik az aprómagvak betakarítása. ^ munkát géppel végzik, s néhány napon belül befejezik. Szépen haladnak az őszi mélyszántással is. A felszántott területen megfelelő műtrágyát alkalmaztak, s a megmunkált földterületeken megkezdték a vetést. Az állami gazdaság dolgozói négyszázötven hold földterületen vetettek burgonyát az idén. Az említett földterület nagyrészéről már betakarították a termést. Átlagosan száz—százhúsz mázsa burgonyát kapnak egy hold földről. Megkezdődött az almaszüret is az állami gazdaság mintegy kétszáznyolcván holdnyi almáskertjében. társ még megemlítette, hogy a garázsépület tetőszerkezete beázik, s bár többször nézték már ezt a vezetők közül, de nem történt intézkedés a kijavítására. Hiszen a gépeket védeni kell, s bizony közeledik az őszi esős évszak, amely megki . ételi, hogy fokozott gonddal kezeljék és védjék a gépeket is. KIS HÍREK A BALKÁNYI Állami Gazdaság dolgozóinak Kölcsönös Segítő Takarékpénztára a napokban fizette vissza 69 KST-tagnak a befizetési időszak alatt összegyűjtött 35 ezer forintot. A kifizetés alkalmával újabb tíz taggal növekedett a tagok száma. KÉT HÉT MŰLVA „beköltözhető'’ a Ságvári telepi új kétian- termes iskola és nevelői lakás, melyen a befejező simításokat végzi már Vancsisin István kő- tműves brigádja és Ancsák Pál íísegédmunkás brigádja. w • Oméltóságáék „alkotmá nya“ A tulajdon Az „ezeréves alkotmány” magántermészetű dolgokkal is foglalkozott, ezzel mintegy kifejezvén azt, hogy hű a magántulajdonhoz, aminek a szülöttje. A tan- könyvirók szerint volt külön magánjogi része, melyben szó - volt a kizsákmányoló társadalom legfőbb szentségéről, a magán- tulajdonról. Őméltóságáék törvényei szerint a magántulajdon a minden, amiért vérét adja az ember, szerelemre gyűl miatta s célját, talaját tévesztett senkivé lesz, ha elveszti vagy megfosztják tőle. Horn János uram alkotmánytanában így zeng róla: ,‘,Az embernek, hogy éleiét fenntarthassa és céljait megvalósíthassa: szüksége van a dolgokra. Megszerzésük érdekében megfeszíti erejét... De nagyobb erőkifejtésre csak akkor hajlandó az ember, ha küzdelmesen szerzett javaitól mások meg nem foszthatják. Ezért: az állam védi a magántulajdont.” Dehát melyek azok a „küzdelmesen szerzett” javak? Mi sorolható ide: a munkabér, a komenció vagy a gyár, a bank és a tízezer holdas birtok? Küzdelmesen" szerezni sem gyárat, sem bankot, sem tízezer holdas birtokot nem lehet. Akinek mégis volt, az nem küzdelmesen szerezte,’ hanem a törvények védelme alatt- kényelmesen lopta. És az alkotmány mégis e lopott tulajdont védte, mert kimondta: a gyáros bármikor elveheti a munkás küzdelmesen szerzett bérét, a földbirtokos csak ötödét adja a megmunkálásra bízott föld küzdelmesen szerzett termékeinek,, a bankár és az állam adó vagy büntetés fejében elperelheti a szegényember küzdelmesen szerzett kis- .koldushajlékát. De utána nyomban kimondta, hogy Eszter- házy herceg, Dessewffy gróf. Kállay és Mindszety ezer holdjaihoz nyúlni nem szabad, mert „...büntetést mér az állam arra, aki másnak a dolgát erőszakkal, akár titokban elveszi.” Ezekhez a hatalmas vagyonokhoz senki sem nyúlt, mert csendőrök, rendőrök, katonák, koronaőrök vigyáztak rá töltött puskákkal, börtönökkel, internálótáborokkal, napról-napra nőhettek,'dagadhattak fél országot betöltő nagyra. De vajon, hogy növekedett a szegényember igazán küzdelmesen szerzett vagyonkája? Nem akarunk találgatni, saját emlékeinkre vagy szüléink elbeszélésére hi- . vatkozni, éppen ezért a régi világ egyik kormánypárti lapját, a Nyírvidéket hívtuk tanúnak. Méghozzá azokból a ..régi jó időkből”, amikor a sokat emlegetett Fe- rencz József uralkodott., íme a cikk (1914, január): SZOMORÚ ADATOK Az 191.3. évre rányomta a nyomorúság a bélyegét... A főkapitány most állította. össze az építkezési statisztikát ' j ebből kitűnik, hogy a 40.000 lelket számláló Nyíregyházán mindössze 19 lakóház, 14 toldalék és 35 melléképület készült. Ennek is nagy része muszájból építtetett, mert a falak elázása miatt nem volt idő gondolkozni a befektetés 0 (j-a felett.” S hány épül napjainkban csak magánerőből évente Nyíregyházán? Hány ház épül magánerőből a megyében? Hány állami költséggel? Sorolhatnánk az adatokat. A legkisebb, a legeldugottabb községben is több épült a felszabadulás óta eltelt bármelyik évben, mint régen a megyeszékhelyen. Közismert igazság, hogy csak az vásárol, csak az épít, akinek van miből. Tehát. akinek van valamiféle keresete. Vajon mennyi volt a napi keresete az említett — 19J4-es — esztendőkben egy sze- gényembernek? Idézzük csak meg újra a Nyírvidéket. Az 1914. január 13. számában a francia munkások helyzetének is- '■'etetésével kapcsolatban írja: „Hasonló adatokkal szolgálhatnak a magyar gyáriparosok is, mint azt az egyik iparkamarához intézett jelentés is igazolja, hogy egy munkásnő naponként 60—80 fillért keres.” Bizonyosan lesznek, akik erre azt felelik: „Akkor az a 60—80 fillér is nagy pénz volt!” Nem kutatunk az árak után, csupán rápillantunk az említett újság első oldalára és ott ezt olvassuk: „ELŐFIZETÉS: Egész évre 10 K. Fél évre 5 K. Negyed évre 2 K. 50 f. Egy szám ára 10 f.” Ugyancsak az első oldalon olvashatunk a színházi helyárakról. „HELYÁRAK: Páholy 8 K. Támlásszék 2 K. Erkély I. sor 2 K. Erkély II. sor 1 K. 20 f. 11. emeleti zártszék 60 f. 1. emeleti állóhely 80 f. Diákjegy 60 f. Karzat 40 f.” Még ezután is mondhatja valaki: „Hát igen. ezek akkor még luxusnak számítottak és drágák voltak!” A kenyér bizony akkor sem volt luxus. Nézzük a terményárakat. Idézzük a Nyírvidékből: A nyíregyházi keresk. és gazdák körénél jegyzett terményárak: Búza 50 kg. 11 K 60 fill. Rozs 50 kg. 8 K 60 fill. Árpa 50 kg. 8 K 10 fül. Zab 50 kg. 7 K 10 fill. Tengeri 50 kg. 7 K 55 fill.” Ezek a számok azt mutatják, hogy egy nő havi keresetéből vásárolhatott egy mázsa búzát. Ma egy mázsa kenyér 300 forint. Egy munkás átlagos havi keresete — az ellenfon'ada’márok által annyira kárhoztatott 1955-ös esztendőben — a megyei építőiparban 877 forint volt. Tehát egy havi keresetből 1955-ben is közel három mázsa kenyeret vehetett, háromszor annyit keresett, mint a „régi jó” időkben. Az idézett számok rámutatnak arra, miért nem gyarapodott a dolgozó ember a múltban és miért gyarapodik most. A számokhoz úgyhisszük bővebb magyarázatot nem kell fűzni. Szabó György.
