Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

1958. OKTÓBER 12. VASÁRNAP KELETM AGY A RURSZ A G 5 Kanadában találkoztam Szobor „polgármester'1 úrral Montreáli tandíj,.. Páter Zsígmond elmondása szerint Zsiga Kanadába disszidált... Igaz, korántsem ilyen egy­szerű az ő története. Oldalak kellenének ahhoz, hogy a pár hete hazatért nagykállói fiú emlékezéseit szűkszavúan leje­gyezhetnénk. A határátlépés iz­galmai, a haza, a nyírségi szülő­falu, a munkahely és a teltarcú pesti kislány itthagyása, majd később a lágerélet, a londoni éhezés .. s — szinte megszokott hallomás már, nekünk itthon­maradtaknak. Sok őszinte, szív- bemarkoló emlékezést hallot­tunk már szemtanúk ajkáról, olvastuk leleplező soraikat a napilapok hasábjain a „mesés", a „csodás’* ..szabad világról*’. Páter Zsigmond sorsa is egy a sok megtévedt emberéből, és ta­lán untató is lenne, ha ... Hát igen, ha a véletlen nem sodorja Zsigát több, nyírségi ember szá­mára különösképp jelentős ese­ményhez ... Egy kis előzmény Amikor Zsigáékkal leszállt a repülőgép a vancouveri repülő­téren, már sehol sem volt a nagy fogadtatás. A „dicsőséges szabadságharcosok’* negyedik csoportjának érkezése már nem volt . „ünnepi esemény’*. Sőt. Alighogy földre tehették a lá­bukat, már elszállították őket. Abbotsford hírhedt menekült­lágerébe. Kétezer ember szoron­gott a barakkokban, munkára kacsingván. És innen indult el Páter Zsigmond emlékezése. Az éhezéstől, a munkanélküliség­től... Igaz, ő „szerencsés em­ber" volt. Idénymunkát kapott egy gyümölcsösben. Majd mi­után beteg lett, a „tulaj" elza­varta. Ó is vis^takerült a két­ezer szeren esetiedhez .;. Miután munkára még csak kilátás sem volt, spkan beadták a kérvényü­ket — hazajövetelre. Zsigáék akkor már ellenállást szervez­tek. Ű maga „Űjkanadás" név alatt leleplező és tiltakozó cik­keket írt a „Kanadai Magyar Munkásban’*. (Dokumentumok­kal bizonyítja.) Majd miután ez sem volt elég eredményes, tit­kos röplapokat gyártottak és azt osztották szét a szerencsétlen menekültek között. — Aztán határoztunk. Hat­tagú bizottságot választottunk és — mivel pénzünk nerr. volt — vagonok tetején beutaztunk Monterálba, az úgynevezett „Magyar Bizottsághoz’*. Munká­ra itt sem volt kilátás, ezért hazamenésünkkel kapcsolatban kopogtunk a bizottság ajtaján. A szivaros úr kirohanása — Nem mehettünk be mind­nyájan, így csak egyedül nyitot­tam be. Illedelmesen köszöntem az asztal mögött pöffeszkedő szivaros úrnak. Morgott valamit az orra alatt. — Kérem tisztelettel, a vízu­munk ügyében járunk ... Az úr rámnézett, bamba vi- gyorral, aztán egyre jobban fü­vesítette arcát a hallgatás. 150 pár gumicsizma, 200 melegítő, közel félezer méter anyag... REKORDNAP A VA- SAROSNAMENY1 ÁRUHÁZBAN. Már az őszi idő be­álltával megkezdő­dik a lakosság téli- ruhaszükségletének beszerzése, aÄi igen nagy feladatot ró a földművesszövetke­zeti boltokra. Az el­múlt napokban a vá- sárosnaményi föld­művesszövetkezeti áruházban vásárlási rekordnap volt. Egyetlen nap alatt több mint kettőszáz­ezer forint értékű árut adtak el. Külö­nösen kiemelkedik a cipőosztály forgal­ma, ahol 150 pár gu­micsizma talált vevő­re. De a többi osztá­lyok sem maradtak le. A konfekció-osz­tály többek közöt el­adott 15 női télikabá­tot, 10 női kiskosztü­möt, és 11 férfi és fiúöltönyt. A kötött és méteráru-osztá­lyon is nagy volt a vásári forgalom. Sok árut adtak el, me­lyekből csak egy pá­rat említünk meg. így 200 melegítőt — vegyesen gyermek és felnőtt szám —, 30 kardigánt és pulóvert, több mint 200 méter ágynemű anyagot, va­lamint több, mint 100 méter női és férfi szö­vetet vettek meg. Órából, ékszerből kö­zel 10 ezer forint ér­tékben vásároltak. A vásárosnaményi földművesszövetkezet áruháza bő árukész­lettel és jó forgalom­mal kezdte meg az őszi idényt. Dorogi Mihály. Jeszenszky: A gyümölcsfák metszése Van-e a gyümölcstermelésben nagyobb körültekintést, szakmai jártasságot igénylő munka a metszésnél? Nem igen. A gyü­mölcsfák metszése a legbonyo­lultabb feladat és nagyon sok­szor az e téren jelentkező szak­ismeret hiánya az oka annak, hogy a gazdák vonakodnak a gyümölcsösök telepítésétől. A könyv szerzője azt mondja: „Tapasztalataim soi’án meg­győződtem arról, hogy a sokféle eljárást egységesíteni, a bonyo­lultabbakat leegyszerűsíteni kell ahhoz, hogy könnyen elsajátít­hatók legyenek”. És valóban: Könyvének ez a legnagyobb érdeme. A mű első­sorban a koronaalakító metszé­seket ismerteti, gyümölcsne­menkénti részletezésben. Emel­lett foglalkozik é rendszeres termőremetszésekhel is azoknál a gyümölcsösöknél (pb ősziba­rack), amelyeknél ez a munka elengedhetetlen. Rengeteg képet közöl, amelyek mindegyike a meszésnek egy-egy gyakorlati fogását mutatja be. Ez a könyv méltán tarthat számot kivétel nélkül minden gyümölcstermelő érdeklődésére. HELYREIGAZÍTÁS Október 10.-i számunkban ,.A többtermelést akadályozó ténye­zők a kisüzemben” című cikk­ben, az első hasáb alján, a ki­emelt részben elírás történt. Helyesen: „A nyírmeggyes!...” Ugyancsak ebben a cikkben a második hasáb csillagfeletti ré­szében a teljes mondat helye­sen: „Még a legegyszerűbb ve­tési sorrendet sem biztosítják.” — Ügy, szóval haza óhajtanak menni? Egy frászt nektek kom­munista dögök ... Egy radait a testetekre ... Értitek .. ? Ordított, verte az asztalt. — Majd megtudjátok utolsó disznók, hogy az ilyen tróger alakok mind koncentrációs tábo­rokban fognak elrothadni.., Majd megtudjátok, hogy mit jelent vitéz Nyíregyházi Pál elé állni... ! Szolior Pál pofonai — A lélegzetem is majd elállt. Annyit már tudtam, hogy Szo- horral állok szemben. A volt megyeszékhelyi polgármesterrel, aki időközben „Nyíregyházi’*-ra keresztelkedett... Számomra már minden mindegy volt és ez bátorságot érlelt: — Nem gondoltam polgár- mester úr, hogy ilyen messze hoz össze a sors két földit... És ilyen piszkos helyzetben ... Szohor felröffent, szinte ki­rúgta maga alól a széket, ki­köpte szájából a szivart és vál­lon ragadott. — Szóval földi vagy? Nagy­kállói. Hát akkor most kapsz tőlem két atyait.. -. És jobbról, balról pofoncserdí- tett. Aztán, mintha mi sem történt volna, úgy szólalt meg. — Na, ha földi vagy, mondd csak, van pénzed? — Van — vágtam ki habozás nélkül, pedig egy cent sem volt a zsebemben. — Te okos fiú vagy — magya­rázott — csak bután használod fel, ami a fejedben van. Olvas­tam a cikkedet a „Moszkvitá- ban" — így n,evezte a Mun- kás-t és figyelmeztetlek, hogy fogd be a pofádat..; Vagy ha beszélsz, akkor végy példát ró­lam ... Hamar milliomos le­szel ;.. És Szohor hosszút hunyorított. — De Szohor úr utólagos en- gedelmével közlöm, hogy kien­gedtem tanácsát a fülemen. Mil­liomos nem lettem, de a mont­reáli tandíjat örök életemre nem felejtem el,.s (Angyal) Pályázati hirdetmény A „MÓRICZ ZSIGMOND" MEGYEI KÖNYVTÁR IRODALMI PÁLYÁZATOT HIRDET prózai, drámai vagy verses müvekre. A benyújtott pályamun­kák dolgozzák fel: a) megyénk mindennapi életének eseményeit, vagy a felsza­badulás óta eltelt idő bármely jelentős mozzanatát; b) a Tanácsköztársaság idején történt eseményeket, élménye­ket bármilyen irodalmi műfajban. Pályadíjak: prózai művekre: I. díj 1000 forint II. díj 600 „ III. díj 400 „ drámai művekre: I. díj 1000 „ II. díj 600 „ III. díj 400 „ költeményekre: I. díj 600 ,, II. díj 400 „ III. díj 200 „ A díjnyertes pályamunkákból megyei kiadványt készí­tünk. A pályázatokat a Megyei Könyvtár címére (Nyíregy­háza, Sztálin tér 3. sz.) kell beküldeni. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1958. NOVEMBER HÖ 15. A bíráló bizottság minden beküldött pályamunkáról írás­beli értesítést küld. A pályázat eredményeit ez év december 15-én a Keletmagyarországban hirdetjük ki. A pályázatokat jeligés borítékkal ellátva kell beküldeni. „Móricz Zsigmond* Megyei Könyvtár. „Kis zárszámadás44 cukorrépából A kéki Kossuth és Petőfi Tsz. földje a besztereci kövesút men­tén fekszik. A járókelők sokan megcsodálják a szépen zöldellő búzavetéseket. Az egyenletes kelést nagyrészt annak köszön­hetik, hogy két henger közé ve­tették. No, de nemcsak azért állnak meg az emberek, mert szép vetést látnak, hanem még mindig nem felejtették el, hogy néhány héttel ezelőtt ezen a he­lyen milyen gyönyörű cukorrépa díszlett. A Kossuth Termelőszövetke­zet 11 holdas cukorrépája 2203 mázsa termést adott. A szövet­kezet tagjai csak kristálycukor­ban 66 mázsa ellenértéket kap­nak a gyártól. Mádi András a teljesített munkaegységeire 210 kiló cukrot kap majd, Varga Fe­renc pedig 34Ó kilót. így lehet­ne sorolni azoknak a tagoknak a neveit, akik 200 kiló körül kapnak. Azt mondják a tagok, hogy a cukorrépa utáni jövedel­mük felér egy kis zárszámadás­sal. A Petőfi' Termelőszövetkezet tagjai 170 mázsás átlagtermést értek el. Eddig már 44 mázsa cukrot meg is kaptak a gyártói, amiből tagonként 50 kilót ad­nak ki előlegbe. Náluk is lesz több tag, aki 2—3 mázsa cukrot visz majd haza. A cukorrépa termelésnek nagy haszna a répaszelet és a répafej. A két szövetkezet 13 vagon nyers szeletet kapóit, amit már be is silóztak. Eddig is szép eredményeket értek el a tejtermelésben, de ezt még a téli silóval fokozni akarják. A Kossuth Tsz-ben 3699 liter az egy tehénre eső évi hozam, míg a Petőfi Tsz-ben 2740 liter. Mind a kettő igen szép eredmény. Ér­demes ezen minden szövetkezet­ben elgondolkozni. Nagy igazság az .hogy a cukorrépatermelés, ha azt szakszerűen végzik, bel­terjességet és nagy jövedelmet jelent. Schneider József mg. felügyelő Egy mázsa korpa 159 form! Az idén úgy, mint az elmúlt években, azok a tejtermelők, akik a tejipar tejbegyűjtő he­lyein értékesítik a tejet, kedvez­ményes korpa juttatásban része­sülnek. A tejipar minden 3,5 . százalékos zsírtartalmú liter tej után 20 deka korpát juttat a termelőnek. A törzskönyvezett tehenektől beszállított tej után 30 deka korpa jár literenként. Ez az akció szeptember egytől 1959 március 31-ig tart. A juttatott korpa mázsánként százötven forint. Az előző szám­ban megjelent közlemény — amely mázsánként 105 forintot tüntet fel — helytelen aAAAAAAAA ,AAAAAAAAAAAAAAAAAA/vAAAAAAAA>*sAAAáAAAAAA AAAA löhhs&áx éves a lopótökseuekar Uj színház Moszkvában MOSZKVA, (MTI): Az Októberi Forradalom 41. évfordulójának j ünnepségein adják át rendelteié- j sének Moszkvában a Szovjetunió népeinek színházát, amely a tör­ténelmi nevezetességű Kreml egyik legszebb épületében, a volt SzvertUov-klub helyiségében nyí­lik. Hosszú téli estéken Nyír­meggyesen a környék fiatalsá­gával telik meg a fonó és a dör­zsölő. A talpalávalót különös ze­nekar szolgáltatja: három lopó- tök-primez, három lopótök- kontrás és egy tejesköcsog-bő- gős. Akármilyen különösen is hangzik, ez a muzsika olyan tö­kéletes, hogy bármelyik cigány­együttes megirigyelhetné. A primhaingszer közönséges lopó­tökből készült, amivel a hordó­ból a bort szokták szívni. A ki­szárított lopótök tetejét (vastag, gömbölyű részé1) körülbelül a felerésznél körbevágják. 10 cen­timéternyire átmetszik a szárai is, s így egy tölcsérszerű dara­bot nyernek. Ujnyira sípszerű nyílást vágnak a száron. A szár nyilasát úgy kö ik le egy eige- rettapapírral, mint a háziasz- szeny a befőttes-üveget, hogy a hangszer levegőt ne kapjon. A „zenész" a sípnyilásba dúdolja a hangot: a ügerettapapír a reze nanciát szolgáltatja, vagyis re­zeged a dallamot, a tölcséres rész pedig felerősíti. Régebben a cigerettapapírt vékony disznó- bél helyettesítette. A szár rövid­ségétől és vékonyságától füg­gően a prim-tök lehet ok távval magasabb, vagy alacsonyabb. Nyírmeggyesen A kontra-kürt is közönséges iopótökből készül, ugyanezen az elven, azzal a különbséggel, hogy amikor a tök nő, szárát kürtalakúra kacskaringózzák, s így olyan alakja lesz, mint egy rézkürtnek. A legkülönösebb „hangszer" a tejesköcsög-bőgő. Ez kétliteres agyag-tejescsuporból és egy nád- szárból készül. A köcsög tetejét légmentesen fedik kutya —vagy juhbőrrel, de előzőleg belehe­lyezik a min'gy 40 centiméter hosszúságú nádszálat. A nádszá- lst alul-felül vékony fadarabbal rögzítik, a bőrt spárgával kötik körül. Ámikcr a nádszálat ned­ves kézzel le-fel húzgálják, a ..hangszer*1 sajátos bőgő hangot ad. A bő .ős ölébe veszi, s úgy kíséri vele a zenekart. Még a falu nyolcvan eszten­dős vénei is emlékeznek fiatal­korukból erre a zenekarra. A nyírmeggyesi nagyapák és déd­apák is ezzel húzták fiatalko­rúkban tán még a verbunkost is. Mintegy 30—40 esztendeig nem használ1 ák ezt a hagyomá­nyos muzsikát, azután 1930 ban Pankotaj Lajos helybeli cipész­segéd kezdeményezésére felújí­tották. A második világháború idején már-már feledésbe merült ez a kedves, hangulatos szokás. A felszabadulás után, 1945-ben Szondi Sándor tanító újjászer­vezte a lopótök zenekart, s azóta is ő vezeti, ő tanítja a falu fiatalságát a lopótök-muzsi­kára. A lopótök-zenekar nemcsak a fonóban és dörzsölőben szolgál­tatja a zenét. A rendezvényeken a helybeli népi tánccsoportot kí­séri. A mátészalkai bálok után sokáig emlegetik a meggyesi lo­pótököt. Az együttes tagjai: Gere End­re szabósegéd, Kallós István kő­műves, Katona Lajos, a tsz. el­nök helyettese, Gere Gábor, Szondi Árpád, Szondi Bertalan, Szondi László dolgozó parasztok. Hangszereiket népi motívumok­kal cifrázzák, a lányok felpánt­likázták. Műsorukat — ami többnyire népdalokból, csárdásokból és hallgatókból áll — már a nyír­egyházi rádió is közvetítte. A nyírmeggyesi lopótökzenekat híre már az egész országban el­terjedt. S a kedves hagyomány — hagyományhoz híven nagy­apáról apára, apáról fiúra száll... .... Győri Tllés György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents