Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

4 KFLETM AOT ARORSZAO 195S, OKTÓBER 12, VASÁRNAP GARANCIA V" álla jón a Béke és a Jókai ’ utca lakói vasárnap dél­után Dorner Antal udvarán be­szélgettek. Előbb csak időjárás­ról, munkáról. Mikor pedig a házigazda javaslatot tett körze­tük leendő tanácstagjára Fehér­vári Ferenc bácsi személyében, még jobban peregtek a szavak. Ismerik őt a faluban. Tudják, hogy nyugtalan, mindig újat ke­reső ember. Bár eddig nem volt tanácstag, mégis nem szűnő lendülettel járt el közügyekben. Ha valamihez hozzáfogott, addig járt, érvelt, kilincselt és bizonyí­tott, amíg sikerre nem vitte go dolatát. A házigazdán kívül többen is beszéltek Ferenc bácsi : forgal­máról. Elismerőn nyilatkoztak sokoldalú képzettségéről, követ­kezetességéről. Mielőtt azonban szavazásra került volna a sor tanácstag jelöltsége mellett Sul- tész István egyénileg dolgozó paraszt, elismerve a jelölt szor­galmát, fedhetetlenségét, feltette a kérdést: — Mi a garancia apra, hogy Feri bácsi, mint a termelőszö­vetkezet elnöke megfelelően kép­viseli majd a tanácsban az egyé­nileg dolgozó parasztokat? A kérdés meglepte a jelenle­vőket. Feri bácsi is töprengett. A házigazda sem talált hirtelen szavakat a válaszadásra. Juhász Mihály tanácselnököt is gondolkodóba ejtette a kér­dés. Ö azonban leghamarabb ta­lált választ. ( — Törődött-e többet Ferenc bácsin kívül valaki a község gyümölcsösílésével? — tette fel válaszként a kérdést. — Én tudom legjobban, hogy az én Ferenc szomszédom meny­Kulturális életünk Felújítják a bábcsoportokat a mátészalkai járásban mindazon községekben, ahol bábcsoportok már működtek. Így Ököritóiülpö- son. Paposon. Öpályiban, Mérken, Géberjénban es lóbb helyen. ★ A mátészalkai járás pedagógus énekkarának megszervezését tervezik Mátészalkán a közeljövőben. Nagyot fejlődött a kórus­mozgalom, azonban még nincs annyi képzett kórusvezető, hogy az igényeket mindenütt kielégíthessék. ★ Paposon Kolláth László Kossuth-díjas pedagógus vezetésével termelőszövetkezeti énekkart alakítanak. A kultúrversenyre báb-, színjátszó-, tánc- és népizenekarukkal, valamint árnyjátékkal ké­szülnek. ★ Folynak az előkészületek a Tanácsköztársaság 40. évforduló­jának megünneplésére községeinkben. Több helyen korabeli ada­tok után kutat a 'anulóifjúság a pedagógusok vezeiétsvel. hogy á község előtt a Tanácsköztársaság helyi vonatkozású tör­ténelmét is ismertethessék. Több téglát gyártottak tíz hónap alatt Tíszavasváriban, mint tavaly ejjész A harmadik negyedévben na­gyon „megnyomták“ a terme­lést a tiszavasvári téglagyárban. Terven felül több mint százezei darab nyerstéglát gyártottak szeptemberben is, ami hozzájá­rult a negyedévi 980 ezer darab túlteljesítéshez. Az égetési ter­évben vet is jóval túlteljesítették. A jó munkáért többezer forint célju­talmat kapnak a dolgozók. Szilágyi elvtárs, a téglagyár vezetője örömmel közölte a hírt. hogy már ebben az évben mint­egy 25 százalékkal több tégla' gyártottak, mint amennyi a gyár 1957. évi termelése volt! mwi oe—c*Mn»n»ec Nem nyíregyháziakról szól ÜGYÉSZSÉGEN A burgonyapana- fnistát letartóztatták. Az ügyészségen meg­látta egy ügyvéd is­merőse, aki meglepet­ten fordult a gyötrődő pacákhoz': — Jé, Cibulka, hát, maga hogy került ide? — Nézze, Radai uram! Ne azon törje a fejét, miképpen ju­tottam ide. Megtör­tént. hát megtörtént! Inkább azt cirkalmaz- za ki a paragrafusok­ból: hogy kerülhetnék ki innen minél hama­rabb? A TAPINTATOS KOZMETIKUS NÖ Zámbóné kozmeti­kusnőről az a hír jár­ja, hogy vendégeiről kígyót-békát pletykál, miután azok eltávoz­nak az üzletből. Zsin- delyesné felcsapott társadalmi ellenőrnek és inkognitóban ki­szállt az ügyet kiderí­teni. A szokásos arc­pakolást rendelte meg alig észrevehető eör- senéseire. Zámbóné annak rendje-módia saannt kiszolgálta ál­vendégét, és a legna­gyobb udvariaskodá­sok közt bocsátotta el. Már jócskán eltelt az idő, de semmi különö­set nem hallott magá­ról. Megelégelvén a 'dolgot, elöbújt reste­kéből, és így szólt Zámbónéhoz: — Hallja, hiszen maga nem pletykált rólam semmit se! — Na ja! — vála­szolt Zámbóné gúnyo­san. Egy ilyen szürke libáról mi érdekeset lehet mondani...? VAGY — VAGY Nyalka Gedeon — városunk ismert egyé­nisége — eljegyezte magát a költészet mú­zsájával. Mardosta azonban a kétség te­hetsége felől. Ezért el­határozta, hogy bi­zonyságot szerez. Meg­hívta a heljú lap fő- szerkesztőjét hivatali helyiségébe, és sze­rény barátkozás. után a tárgyra tért.. Felol­vasta „Vér csorog a •fákról“ című idilljét, majd több hasonló ap­róságot. Miután úgy gondolta. megfelelő hangulatot keltett, rá­tért a „Sputnyikkal az édenkertbe“ című 12 énekes eposzának fel­olvasására. Gedeon andalítóan tudott felolvasni. Lá­gyan rezgeti a hang­ja, mint a méhdöngi- csélés. A főszerkesztő feje előbb előre bil­lent, majd egész tes­tével féloldalra dőlt a kényelmet fotelben, és diszkrét horkantá- sokkal fejezte ki mű­élvezetének elmélyült fokát. Ám Gedeon hangja nem töretlenül volt andalító. Időnkint nagy páthosszal dö­rögte el a hosszú vers­szakok ősi tizenkettes, ódonveretű refrénjét. Ilyenkor a főszerkesz­tő ijedten kap: a fel a I fejét, és kínos erőfe- ! szítéosel mereszgette ! véraláfutásos szemeit. Végül is nem bírván ' tovább a dolgo!, in- ! dulatosan csapott az asztalra: — Kedves barátom, a kettő közül az egyi- j két tessék abbahagy- j ni: Vagy azt, hogv mindig felébreszt, | vagy azt, hogy mir.qjíg elaltat.;; (Za.) I nyit fáradozott a csemetékért — szólt Soheibli Vendel bácsi, a tanácstag-jelölt szomszédja. — Amíg ő nem járt a gazdákhoz, hogy ültessenek gyümölcsfát, senkinek nem volt gyümölcsöse. Ti is tudjátok — fordult Sulíé- szék felé Scheibli bácsi —, hogy Csűrös János kertjében Ferenc bará‘om munkája révén termett egy hold almás kilencven má­zsát az idén. — Igaz, úgy van — mondták többen is egyszerre. Vendel bácsi folytatta. — Kinek köszönhetjük, hogy megszületett községünkben az első öt holdas gyümölcsös az őszön? — tette le a garast ish-ét Vendel bácsi. — Ferenc szom­széd járt el háromszor is Nyír­teleken, hogy legyen csemete, minden fa ültetésénél jelen volt a szomszédom. így volt-e? — nyomta meg a szót az öreg. — így bizony, így igaz — mondta Vendel bácsi melleit egy gazda. Sultész István arcán nyo­ma sem volt már a kételkedés­nek. Tudja ő nemcsak azt, hogy Ferenc bácsi mestere a gyü­mölcstermelésnek, hanem azt is. hogy kertjében kétszer terem a z Idségféle. Ferenc bácsi is szót kért. — Holnap úgy vetjük a búzát — kezdte terveik ismertetései —, hogy előbb minden holdra két­száztíz kiló műtrágyát szórunk. Lesz olyan bőtermő acélos bú­zánk, hogy nem lesz párja a fa­luban. Ha telhetitek, adjátok meg ti is, ami jár a íöldnek. — Jól jártak veled — szó] Scheibli Vendel. S ha nem is mondta ki, amit gondolt, értet­ték. hogy mire célzott. Arra, hogy elnökül választották az Űj Élet tagjai. —• Azt is megmutatja Ferenc bácsi — vette át a szót a tanács­elnök -—, hogyan kell nagy táb­lán kertészkedni, kevés földből sok pénzt csinálni. Annyi zöld­ségfélét tériméinek majd nyolc holdon, hogy boltjaikban nem iesz hiány, önkéntes földcseré­vel pedig összehoznak egy tábla homokos talajt, ahol gyümölcsöst telepítenek. Ha szemmel tartják majd a tsz gazdálkodását, az is nagy segítség lesz maguknak, így is fogja magukat képviselni. Későre járt az idő, mikor a házigazda szavazásra kérte ven­dégeit. Egyszerre emelkedtek magasba a kezek: Fehérvári Fe­rencet jelölték tanácstagnak. N. T. fl külföld humora „Nincsenek ugyan anyagi ja­vaim“, mondta egy f atalember egy lánynak, „de nekem az eszem a vagyonom“. „Ö, ne legyen olyan szomorú ezért, a szegénység nem szé­gyen“, hangzott a válasz. •k Egy fiatalember verset küldött be megbírálásra egy újság szer­kesztőségéhez „Miért élek?1 je­ligével. — A szerkesztőség vála­sza így hangzott: „Sajnáljuk, de a versét nem tudjuk felhasznál­ni, de kérdésére módunkban áll választ adni. ön azért él, mert a versét postán küldte el hoz­zánk, nem pedig személyesen hozta el“. 4. Kovácsné állandóan azt han- ■ gcz at ja férjének, hogy a zon- j gora az ö tulajdona, épp így az | ezüstkészlet és a bútorck. Férje 1 már únja ezt hallgatni. Egy éj­jel Kovácsné gyanús zajokat hall, és izgatottan így szól a fér­jéhez: „János, azonnal nézz utá­na, betörők vannak a házban“. .Betörők?“, visszhangozza Já­nos álomrtasan, „hadd törjenek csak be, itt úgy sincs semmi,! ami az enyém volna“, 1 Tőétizitaaldiak utádai A nyíri honiok és a Ti­sza-menti aljíöld találkozásá­nál, Vásárosnaménytól 7 kilo­méternyire, húzódik meg sze­rényen Gyüre község. Ez a mintegy 1.400 lelket számláló kisközség a múltban hétszilva­fás nemeseiről volt nevezetes a környéken. Ezek döntötték el a falu sorsát, ők szabták meg mi hogy legyen. A legnagyobb dologidőben is naphosszat kint üldögéltek a ház előtt a lócán tajtékpipát szíjva. Itt fundái- ták ki, mint is kormányozzák a községet, hogy a nemtelen pórnép a hétszilvafások érde­keit szolgálja. De hol vannak már ezek a hétszilvafások? Ma már csak nagyritkán az emlékezés leb­benti fel a rájuk nehezedő idők porát. Mert ma más falu lett Gyüre. Más emberek állnak a fejlődés kormányrudjánál. Az egykori alsó emberek kerül­tek felülre, ők mondják ki minden fontos dologban az igent, vagy a nemet. Most foly­nak például a jelölő gyűlések, amelyek törvényes lefolyásán Gerő Lajos, a községi ' tanács vb-elnöke őrködik. A körzetek dolgozói pedig megfelelő ko­molysággal és felelősséggel ta­nácskoznak, hogy ki képvisel­je őket az államhatalom helyi szervében, vagy az országház­ban. Nem a hétszilvafás ne­mest jelölik már, aki mint „hűtős” csak saját érdekét mozdította elő az elöljáróságon, hanem munkás, dolgozó , pa­raszt, vagy értelmiségi szere­pel a népfront jelöltjeként, akit maga a körzet is javasol. A 14-es .körzet jelölő gyűlé­sén egy egyszerű parasztasz- szony mondta el, hogy „Azért kellett a múltban Erdőhegyi tekintetes úrra szavazni, mert akkor olyan volt a törvény. Ma viszont a törvény mi mel­lettünk áll, arra szavazunk, aki közülünk való.” Még az idegen is, aki részt vett ezen a jelölő gyűlésen, meghatottan dörzsölte a zsemét, amikor ta­núja, volt a következő jelenet­nek: A népfront-bizottság küldöt­te bejelentette, hogy Zvonyár Mihály bácsit javasolják pót­képviselőnek jelölni. Az idő­sebb parasztbácsik, parasztné­nik sírva fakadtak a örömtől és jó egészséget kívántak Zvo­nyár bácsi munkájához, aki velük cselédeskedett a hétszil­vafások birtokán. A 60 év kö­rüli Mihály bácsi őszülő baj­sza alatt elmosolyodott előbb és felállt, hogy szóljon. De csak annyit tudott mondani, hogy tegnap este Aranyosapá­tiban volt jelölő gyűlésen, s ott is bizalommal voltak iránta, s aztán elcsuklott az ő hangja is ... Minek itt beszélni sokat, ahol a bizalmat a meghatott­ság is külön megpecsételte? Sötét volt már 9 órára járt az idő, amikor elindultunk Zvonyár bácsival és Gerő La­jossal. A kultúrház előtt meg-: álltunk, mert nagy vidámság zaja hallatszott ki. Éppen ak­kor érkezett oda a Béke TSZ fogata is, amely akkor jött a mezőről. Martzi elvtárs, a tsz. párttitkár is akkor bukkant ki a sötétségből. Ő sem, igen ér rá korán leieküdni, mint a hétszil­vafások egykor, mert minden este jelölő gyűlésre jár. Most is onnan jött. — Sok a munka — mondta a szekérre célozva. De van is értelme, mert szép állatállomá­nyunk van (ő az állatgondozó), a termény is jó, a dohány kü­lönösen jó pénzt fog hozni a fészeknek ... Az addig szitáló eső fokozó­dott. — Még jó, hogy itt ért utói a kultúrháznál —. mondta Zvonyár bácsi. Legalább bené­zünk az ifjúsághoz is. Hát bi­zony, volt mit nézni a régi körjegyzői hivatalból átalakí­tott kultúrházban! 12 leány és 15 fiú sürgött-forgott meszelő­vei, lavórral, miegymással. Tár­sadalmi munkával csinosították a kultúrházat, mert szüreti bál lesz vasárnap. Parádés fel­vonulás, sportműsor, szóval nagy nap lesz. Szűkszavúan csak ennyit árultak el,, meg aztán nem is igen értek rátár- gyalgatni. Úgy dolgoztak mint­ha vérbeli szobafestők, kőmű­vesek, asztalosok lettek volra Pedig hát nem szakmunkások voltak,- hanem a KISZ tagjai akiket a közösségi szellem, a közös akarat minden nehézsé­gén átsegít. Örömmel dolgoz­tak, hogy még többen és- még nagyobb örömmel szórakozhas­sanak. Jó mulatást kívántunk és elindultunk Zvonyár bácsi­val, hiszen már későre járt az idő. Mihály bácsi azzal búcsú­zott, hogy még az őszön meg­alakul a hegyközség új alapo­kon. — Elvégre nem a hétszilva- fa árnyékában élünk már.' Űj világ épül, Gyürén is nagyobb léptekkel kell haladni... Ahogy megszorította a kezemet, éreztem hogy az öreg kommunista vasmarka emberül megfogja, amit meg kell fogni. A csöndes éjszakában a szi­táló esőben bevilágította az alvó házakat a villanyégők fé­nye. íme, ezt is az új világ gyújtotta itt. S mit tesznek még itt az ilyen Zvonyár-féle kom­munisták a falu népével össze­fogva, ezek a hétszilvafás ne­mesek utódai...? Tóth Sándor levele alapján feldolgozta: ZAJTAI ANTAL a homok tudása tsz-látogatásoo A homok nagy tu­dósát meghívta egyik tsz helyszíni tanács­adás céljából, aki szo­kása szerint előbb ér­kezett meg a kitűzött időpontnál, mert nem szeretett senkit sem megvárakoztatni. Az udvaron nagy volt a sürgés-forgás, takarí­tottak a tsz-tagok és virággal, zöld ágakkal díszítették fel a tsz- portát. A tudós rűeg- szólította az öreg De­meter bácsit, aki a bejáratnál sepregetett. — Jó napot! Itthon van-e az elnök? — Itthonnak itthon, de nem hiszem, hogy szívesen venné, ha most zavarná. Deme­ter bácsi nyílván ügyes-bajos dolgát in­tézni szándékozó pa­rasztbácsinak nézte az alacsony. nagybaju- szú, csizmásán öltö­zött tudóst. Látván, hogy vendége zokon vette a rideg fogadta­tást, magyarázókig hozzáfűzte még; — Csak azért mon­dom, hogy az elnök a párttitkárral együtt üdvözlő beszédet fab­rikálnak, mivel vala­mi nagy tudóst vá­runk ... — Nahát akkor csak ünnepeljenek —* mondta haragosan a tudós, aki nem sze^ rette az ilyen szemé-; lyi kultuszt. Ezzel sarkoníordult, -egye­dül megtekintette a tsz homokját és írás­ban küldte meg a szaktanácsát.

Next

/
Thumbnails
Contents