Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-11 / 240. szám
1&58. OKTOBER 11, SZOMBAT 3 KEEETMAGTARORSZAG • — Az Ungár-sarok — évtizedekig igy nevezték Nyíregyházán a Kossuth tér és a Luther utca sarkán álló épületet. És ahogy az egykori „nagymenő“ magánkereskedő üzlete■ helyén megalakult és egyre fejlődött az Állami Áruház, úgy változott meg a köztudatban az elnevezés. És ha ma valaki azt mondja, hogy „az Áruház-sarkon ahol évente egymillió vásárlót szolgálnak ki lís éves a nyíregyházi Állami Áruház találkozunksenkinek nem jut már eszébe Ungár Ernő divatkereskedő. De sebaj, így van ez rendjén. Nincs ebben a köztudottban végbement elnevezés-változatban egy csöppnyi hálátlanság sem Ungár Ernő volt magánkereskedő irányában. Dehát — ha péllétrehozza az áruház társadalmi vezetését is —, mégis csak a.zt kell mondanunk, hogy nem egy magánkereskedő:-: sarki ' boltjáról van szó, hanem a mi áruházunkról. A miénkről, amelyre nemcsak azért vagyunk büszkék, mert a Ugyancsak önelszámoló az illatszer-osztály is, ahol Veress Anna kiszista és Moróvszki Lászlóné szolgálják ki a vevőket a pénztár és az árukiadók nélkül — helyben fizetéssel. miénk. Hanem azért is szemléljük hónapról hónapra egy kicsit dagadó kebellel, két utcára néző pompás kirakat-sorait, belső neonfényeit, okosan, ügyesen rendezett osztályainak áruktól roskadozó állványait —, mert ennek az áruháznak fejlődése hű tükre a mi életünk változásának,, egy jól látható és kézzel fogható darabkája alakuló, szépülő mindennapjainknak. Nincs nyíregyházi, aki egy vagy két hétben legalább egyszer ne fordulna meg az Állami .Áruházban. És valljuk be; sokszor még olyankor is betérünk, ha csak egy csomag cigarettára, vagy egy ötven filléres irkára van szükségünk. Mert jólesik látni azt a gazdagságot, amely az áruház csodálatos belső világában elénk tárul,- jólesik látni a földszinten és az e,Peleien hullámzó vásárló ,.folyókat', jólesik hallani, amint az áruház számos pénztárfülkéjében szaporán cseng j „gépkassza“. Igen, itt mindig találkozhat az ember azzal a sokat emlegetett életszínvonallal. Mert itt eleven testet ölt, és láthatatlanul, megcáfolhatatlanul bizonyít. Nem is tűnik hát egy csöppet sem hihetetlennek, hogy a nyíregyházi Állami Áruház évente egymillió vásárlót szolgál ki. Nyíregyháziakat . és . vidékieket. Mert feljegyezzük még azt is, hogy bizony — bőr falusi boltjaink és községi áruházaink színvonala is egyre emelkedik — egy- egy nagyobb vásárt a falusi ember is szívesebben csap az Állami Áruházban. Visszatérve az évi I egymillióra: durván számolva is I napi■ több, mint háromezer esetben csengetnek a „gépkasszák“ a pénztárosfülkében. És ha a nyitva- tartás teljes idejét vesszük, minden egyes percben legkevesebb öt vásárló lép ki a Kossuth térre csomagokkal megrakodva az áruház széles ajtaján. Nem titkoljuk, hogy ez a kis képes beszámoló köszöntő is egyúttal. Mégpedig jubileumi köszöntő. Mert az idei őszön tíz éves a nyíregyházi Állami Áruház!. Tíz éves ,,az Állami“ — ahogy kedvesen becézik. Nos, egy ilyen jubileum alkalmával úgy illik, hogy rövid kis ORSZÁGA elszólja magát zik sógorának, annak a vén gyanakvó pápaszemes kígyónak. Még heccnek is megéri, ha valahogy lerázza magáról. De hogy is lehetne? — Menjünk csak ide be! — mondja és már megy is befelé az Arany Bikába. Még maga se tudja, miért, de utcán nem tud gondolkozni, azt hiszi, ha gondolataiba mélyedve megfeledkezik magáról, akkor mindenki a fejébe lát. Sohse volt természete — még a legszorosabban vett rokonság előtt sem — feltárni lelkét. Olykor mondogatta is, hogy akiről keveset tunak, az gyanús, akiről mindent tudnak, az pedig elveszett és elitéit ember. — Tudod mit? — szólalt, meg, miután megírtak egy pohár sört. — Nos? . — Menjünk! — Kigondoltál valamit? — Semmit! menjünk és jelentessük be magunkat délutánra! — felelte. — Ez az egyetlen módja! — nevetett Trak. Egy kicsit örült, hogy íme mégis csak jól gondolta ő. Hiába tiltakozott Bencs, most el kell ismernie, hogy neki van igaza. — De mégse! — állt meg Bencs az ajtóban — Azaz, hogy amíg te odajársz én itt elintézek valamit a városházán. Ezzel elváltak. Aztán felment a polgármesterhez, röviden elmondta, hogy ő a püspökért jött, mert a püspök hajlandónak mutatkozott az át- településre. Szeretné megbeszélni most, hogy mi a város véleménye erről. Egy ideig, húzta az időt, megjátszotta a komoly tárgyalást, aztán megkérte a polgármestert, hogy miután ők már kerten egyességre jutottak, legyen Szíves...jelentse, be a püspöknél, hadd értekezhessen azzal is. A világért sem kérné ilyesmire, ha nem. volna holnap törvényhatósági ülése és nem maradhatna egy nappal tovább. A polgármester, aki beakarta ezzel is bizonyítani, hogy minden hír ellenére nem ellensége Nyíregyházának, azonnal telefonált is a püspöknek. így aztán Trak alig húzta ki a lábát a titkári szobából, Bencs már bent ült a püspök- nél. — Méltóságos uram, önt tárt karokkal várja már a város ncpe — mondotta Bencs. A' püspök mosolygott. — Naponta százan kérdezik meg, hogy mikor méltóztatik már hozzánk jönni. Ha az ember az utcára megy, látja, hogy várják méltóságodat. A püspök egyre szélesebben mosolygott és a szeme egyre ravaszabbra húzódott. — Mégis, tálán beszéljen inkább arról, hogy mivel vár a város vezetősége? — mondta. Bencs fellélegzett ,,Ráharapott ő exelenciája es most ravasznak hiszi magát.” — gondolta Nem akar maga. belekezdeni az áttelepülés anyagi részébe, nehogy ezzel elárulja a városi urak mohóságát. Ha méltóságod figyelmeztetni parancsolt szívesen teszek eleget... — kezdte diplomata mosollyal — Méltóságos úram a város hajlandó a püspökség számára építeni egy püspöki palotát a város közepén, hajlandó a két tanítónőképző részére iskolát építeni. — A város hajlandó ezt írásban is adni? — kerdezte a püspök. Méltóságos úram a polgármesterünk tett erre Önnek ígéretet és remélem becsüli annyira hogy elhiszi: úriember ígérete szinte teljesült valóság. — érvelt Bencs. — Ez igaz, amíg a hivatalban van! De ha módjuk egy év múlva nyugalomba vonul.vagy magasabb beosztást kan. az előbbi beosztásban tett ígéret marad az utódra, az pedig ha ^akarja teljesíti, ha akarja nem. — Ilyesmiről szó sincs!.— lepődött meg Bencs, — Áz isten akarata kifürkészhetetlen! — jegyezte meg jámbor képpel a főpap. ■ (Folytatjuk) Szabó György. visszapilh nást tesz az ember. Sta- ] tisztikát böngész, dokumentumo-! kát keres cs ezek alapján e iléke- ' zik meg az ünnepelt jó tulajdonságairól, „nagy tetteiről ‘. íme: 1950-ben például 38 milliós az értékesítési forgalom, 1952-ban már több, mint hatvan milliós — dacára annak, hogy 1951 decemb<■* rében általános árrendezés volt. Néhány év múlva, 1957-ben már csaknem 87 millióval zárnak. És az idei tervszám — amely minden bizonnyal valósággá is lesz —, már meghaladja a kilencven milliót! És a készletek kifogyhalatdulásairól, az üdülések szép em- lékeiről, az Áruházban működő párt, ifjúsági és szakszervezet mu-< ködéséről, arról, hogy a kollektíva érdemes tagjai közül 1950 -óta. huszonnégyen (!) kerültek magasabb politikai és gazdasági funkcióba. Lehetne írni az ízlésben és ötté- tességben veretlen kirakatokról, és ki tudja, még mi mindenről. Ezerféle dolog adja a teljes képet, amelyet úgy szoktunk hívni, hogy — szocialista kereskedelem. ; ■ • Nem üres frázis., ez a két szó. Mennyi, de mennyi minden van mögötte. Az is, hogy nemsokára — a közeli napokban—r megalakul a vevőtanács,. hogy elősegítse a hivatásos vezetés mellett a váAz áruház egyik l.egrendezettebb osztálya a férfidivat-osztály. A tükrös, üveges vitrinek hatalmas férfiing-készletből például hány ezer talált gazdára tíz év alatt. Ki tudná azt megrhcndáfli? lanok. Iparunk és kereskedelmünk egyöntetű fejlődésével nőtt „az Államiban“ a készletek nagysága is. Míg 1949 és 1953 között például 9 és 15 millió között volt a készletek értéke, az 1956-as év végétől napjainkig 17 és 20 millió között van. És ahogy nőtt, egyre növekedett az üzletház, terjeszkedett a fö.dsárlók még jobb kielégítését, /z is, hogy az Áruház vezetői egyre törik a fejüket: hogy is,' mint is tegyék még könnyebbé,—hég jobbá a kiszolgálást áz. Áruhá? 20 osztályán. Azért, lett például, az idén önelszámoló osztály ■ a papír-, játék-, az illatszer- és a' rii- vidáruosztály, ahol a pultnál fizetnek ég ott kapják meg áz—rut Áz edények és a háztartási cikkek osztályán van miben .válp- gatniok a vásárlóknak, van miből szíves szavakkal kínálgatni az eladóknak, akik májuk is háziasszonyok. szinten és az emeleten, ahogy nőtt a készlet és nőtt a forgalom, úgy növekedett számban és fel- készültségben egyaránt az Áruház : kitűnő kollektívája. Tíz esztendeje a régi tulajdonostól á vett 27 dolgozó „indította a boltot“. Ma? Szaztizennegyen vannak Az egy eladóra eső . forgalom 1950- hez viszonyítva pontosan a kétszeresére növekedett: Ez egyrészt a megnőtt forgalomnak, másrészt pedig í annak köszönhető, hogy nőtt az eladók szakképzettsége, tudása. gyakorlata. És' nem kevés közük van ahhoz, hogy 1950 óta négyszer lett az Áruház a. Belkereskedelmi Minisztérium „Kiváló Válláljta“. ’ , Sok mindent bele lehelne 'még venni ebbe a köszöntőbe. Lehetne írni az áruházi kollektíva sok kitüntetést szerzett tágjairól, az áruházi munkásvédelemről, a teherfelvonóról, a fürdőről, az öltözőkről, a kollektíva társas íárárua vevők. És az is szorosan a szocialista kereskedelem tartozéka, hogy az Állami Áruházban díjmentesen adnak ■ kozmetikai tanácsokat, hogy bevezették a haris- nyaszemfelszedést, hogy hazávi- szik a vásárlók csomagjaikat, satöbbi, satöbbi. Egyszóval, azért van — és—e csodálkozzék az idegen, ha úgy igazítiák majd útba, hogy „ott, az Állami sarkán", vagy „ott,, áz Áruház-sarkon tessék ■ befordulni ■ ■.“ Mert hol van már az t,Un- gár-sarok“! Rég volt, talán igaz sem volt. És milyen jó, hogy elfelejtettük. És milyen jó, hogy rßost szívből köszönthetjük a tíz esztendős nyíregyházi Állami Áruházat és érdemes kollektíváját! (írás: Hámori, (Foto: Hammel) dául ma arról hallunk; hogy holnap az áruházi vásárló törzsgárda köréből vevőtanács alakul és rj áruház hivatalos vezetői mellelt Fél éve önelszámoló osztály a papír- és írószer-osztály. Itt dolgozik (a képen előtérben) Benkei Józsefné, a szakma kiváló rioler>7.óin.
