Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-31 / 257. szám
4 *1 I,»• I !M.VitAH<lKv/A(, 1958. OKTÓBER 31, PÉNTEK Szói kérnek et nők Jegyzetek egy megyei tanácskozásról A megyei tanács nagyterme ünnepi díszben várta szerdán reggel a termelőszövetkezeti és egyéni parasztasszonyokat. Mintegy háromszáz vendéget hívtak meg. S hogy miért jöttek el a távoli beregi községekből, a szatmári falvakból, a tanyavilágból, a legeidugodtabb helyen dolgozó szövetkezetekből, szakcsoportokból is az idős, hetven évhez közel álló fekete ter- nókendős nénikék, nylonsálas szövetkezeti lányok? Mert életükről, a keserves múltról, jelenükről, saját és gyermekeik jövőjéről esett szó ezen az okos tanácskozáson. Mikor Bcnkei András elv társ, a megyei pártbizottság első titkára szólásra emelkede- dett, minden szem feléje fordult. Beszéde közben hol derült mosoly, hol fájó visszaemlékezést jexzo ráncok azöktea az arcosra.. A hallgatók elé tárult a kantusban és pendelyben nevelkedett cselédember és gyermekének élete, a görhét, málénsztből gyúrt kenyeret majszoló kismagyarok sorsa, az egy dikón öten is alvó parasztcsemeték friss levegőre áhítozó arcocskája. Cselédlányok, mindenesek, bejárónők szere.em. re, jobb életre áhítozó nők múltja pergett itt le filmszerűen. A munkában, tisztességben meg- öszült anyák, nagymamák soha nem felejtik, hogy egykor doktor és orvosság hiányában kuruzs.ók által javasolt mcszet szórtak gyermekük tátongó sebeibe, fülelőkből főztek teát éhségtől, járványtól clsatnyult testű apróságoknak. Csak a tehénhez hívtak orvost, mert „gyermeket hamarább lehetett szülni, mint az elpusztult tejelő jószág helyett másikat venni“. móló elhangzott, Gulyás Emimé, a megyei tanács elnökhe.yetces-', a megyei nőtanács elnöké szólásra kérte a jelenlevőket. Vagy húsz asszony felállt héiyéről, az emelvényhez mentek, s hiába kérték a szólásra várakozókat, hogy ülve, nyugodtan várhatnék egymásra, nem hagyták ott az emelvényt. Nem a parlamsntális rend borult fel. Türelemmel megvárták az első hozzászólót, amíg befejezte beszédét s nyomban más lépett helyére. Csákiné Deraecserből nyolcvan filléres napszámról, az éh- haláltól megmentő véka babról beszélt. Oláh Béniné örömmel újságolta: büszke a százados fiára, egyetemi hallgató gyermekére. S mikor Bíró Lajosné, a nyírteleki termelőszövetkezet tagja beszélni kezdett, zúgott a taps. Pedig „csak” azt mor.dta el, hogy tavaly tizenkétezer forintot keresett a szövetkezetben s ma már nyugdíjas. Hét gyermeket nevelt fel s az idős néni örömkönnyeket hullatva mondott köszönetét a szovjet népnek, amiért másodszor is megmentettek bennünket a pusztulástól. Az igazságot szívhezszó- lóan tolmácsoló beszámolóból, az első néhány hozzászóló szavaiból értettem meg igazán, hogy miért jöttek el szinte vaiameny- nyien a meghívottak a tanácskozásra. Szót kérnek a nők a je.en és jövő formálásából, tettekkel tesznek bizonyságot, hogy méltók az egyenjogúságra, az egyenlő bérezésre, az egyre fokozódó nyírmadai termelőszövetkezeti parasztaszony szava. Azt mondta: „hatvankilenc éves vagyok. Harminckét unokám van. Főhadnagy fiam is van. Az egyik lányom ikergyermekei még csak 11 hónaposok, de már fehér c pj vár rájuk. Most is kétszáz munkaegységem van. Es most e.ér- tem, hogy eltüzeltem a cakót és ezsregyszáz forintért soziont vettem. Hét ruhám van, köztük egy 400 forintos fényes ruha. A búza és a pénz soha nem rogy el a házamból. Erre fogok szavazni!” A késő délutáni órákban is feszülten figyelték Erdei Lászióné, az Országos Nőtanács elnökének szavait es sorbaálhak, hogy szóljanak a rádió mikrofonja élőit. Sokan szerették voina még elmondani: jOl érzik magukat a közösben, s o.cos szóval, meggyőződéssel közegednek a ma még egyénileg dolgozó pa- i a&ztussZwiy o*c iiiiucúit ui igazságot, a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Várnak m nden becsületes anyát, lányt maguk közé. S akik az idő rövidsége miatt | nem szólhattak az átkos múlt- £ ról, boidog jelenükről, azzal az ’ elhatározással búcsúztak, hogy £ felkeresik otthonaikban az asz- $ szonytársaikat, s beszélnek azok- J kai a párt politikájáról, a nő-| mozgalom feladatairól. Örömmel £ teszik ezt, mert meggyőződésük, | hogy a cél, amit a nőmozgaiomí tűzött az asszonyok, lányok elé, | nemes, érdemes érte fáradozni. £ NAGY TIBOR. Kisvárdán született 1922-ben. Szülei szegény emberek voltak. Apja fiáktres volt. Annak idején csak hat elemit tudott elvégezni, s a felszabadulás óta nyílott számára is lehetőség, hogy képezze magát, amit igen nagy szorgalommal meg is tett és tesz ma is. Dohánybeváltói munkás. 1947 óta párttag, Jelenleg a Vásárosna- ményi Dohánybeváltó Üzem pártszervezeténe’.: titkára. Fér,e is munkás, párttag. j Katona Józsefné hosszú idő ő'a ! dolgozik a Idohánybeváltó üzemben. Munkáját pontosan, lelkiismeretesen és példamutatóan végzi. az üzem dolgozói előtt közmegbecsülésnek örvend. Bármilyct( probléma elintézéséről van szó, szívesen és bizalommal fordulnak hozzá. Magánéletében is példamutató. Baráti köre és ismerősei is becsületes dolgozók közül kerülnek ki. Munkahelyén serkenti és lelkesíti a dolgozókat. A község lakossága is ismeri és tiszteli. Az ellenforradalom idején is becsületesen, kommunistához méltóan állta meg helyét. Az üzemben a vezetőkkel karöltve mindent elkövetett, hogy az ellenforradalmárokat eltávolítsák. Párt- munkát a községben is , végez. Tagja a községi végrehajtó bizottságnak is, s munkáját itt is hiba nélkül, példamutatóan végzi. Az itt elmondottak, s a dolgozók ve • ] leménye alapján javasolják or- I szággyűlési képviselőnek. A gatter-üzem s i k c r c Köztudomású, hogy nemrég a nyíregyházi TtiZÉP-telep új gutter fűrészüzemet létesített. Mini Simon Sánd.or üzemvezető tudatja: az üzem teljes kapacitással dolgozik. Ez megnyugtatás az építtetőknek. — A gatter-üzem ugyanis az egyik legszükségesebb és legnehezebből beszerezhető építkezési anyagot biztosítja a megye lakosságának. Örvendetes, hogy naponként ma már 30 köbméter feuyörönköt tudnak feldolgozni, hogy aztán a készárut eljuttassák az építtetőkhöz. 1018. okáóliei* 31. S bogy mindezt gróf Dessewffy Aurél és a hasonszőrű urak szó nélkül tűrték az országgyűlésben, a megyei törvényhatósági bizottságokban, azt megszokta a nép. Muszáj volt beletörődni. Akaratlanul ökölbe szol-unka a női kezea, mntur az előidézte az ellentorradalini eseményeket. Kiket kínoztak halálra, kiknek tépték ki elevenen a szívét ötvenhat őszén? Kikre várt halál börtön, megaláztatás? Nem a KáUósemjénben földjük visszavétele ügyében itt járt Kailayaknak, nerr. a gyártulajdonosoknak. Azoknak, akik dolgoztak a máért, akik cselédsorsban élték, akik a mélységből euieikedter; cmoorhez mé.tó helyre. S mit akarlak az ember szivét kitépő gyilkosok? Újra közös pitvart, éhes, rongyos, járvány nun, veszDcn fetrengó parasztembert. Elvenni özvegy Berki Lajosné nyírbogdányi idős szövetkezeti parasztasszonytól az évi harmincezer forlntcs jövedelmet, a nemrég vásárolt lakást, rádiót. Visszataszítani a mélységbe Lakatos Józssínét, a nyíregyházi Dózsa TSZ tagját, aki kótszázhatvankilenc munkaegységre havi 2500 forintos jövedelmet szerzett a közösben. Az asszonyt szívekhez szólt a beszéd. Amikor a nagy tetszéssel, tapssal fogadott beszáközéleti munkában való részvételre. Benkei elvtárs ezt így öntötte szavakba: egyenlő politikai küzdőtárSair.k .a nők. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egymásután elhangzott fogadalmak: november 16-án egy emberként járulunk az urnák élé, hogy szavazatunkkal is kifejezésre juttassuk: Készek vagyunk minden áldozatvállalásra, hogy soha vissza ne térjen a má t, hogy szépüljön jelenünk, formálódjon jövőnk. S minden asz- szony, lány, aki szót emelt e tanácskozáson, kifejezésre juttatta a szovjet nép iránt érzett szere- tétét azért a sok áldozatért, amit értük, a kétszeres elnyomásban szenvedő nők felszabadításáért tettek. Bizonyította ez a tanácskozás: a nők támogatják a párt politikáját. Tyahor Ilona csegöl- di kislány szülei nevéoen is beszélt, mikor azt mondotta: már eddig is gondolkoztak a szövetkezeibe való belépésről, ez az értekezlet azonban megerősítette C oZciSéi t GS IliájLu, tel’ ^G t)G~ lép a helyi szövetkezetbe. Ezt mondta Deine Jánosné is. a nyírgelsei asszonyok küldőt "e. Mégjobban megerősítette szán dékuaat özvegy Molnár Paine V endégek ankét ja a Sóstón A mikor az Őszirózsás forradalom kitört — 1918. október 3l-én — már jelentős múltra nézett vissza a magyar munkásmozgalom. A szervezkedések, tüntetések, sőt összeütközések a hatalommal, már régen napirenden voltak. Az őszirózsás, magyar polgári demokratikus forradalom hatására, amelyhez viszont a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta a szikrát, országszerte megmozdultak a tömegek, a szervezetek is határozott követelésekkel- léptek fel. Október 31-re tehető a Monarchia örök időkre való eltemetése is. A forradalmi megmozdulás hírére Nyíregyházán is erősödik a szervezkedés. A szociáldemokraták a Kis-térró] — ahol nem sokkal előbb volt egy összetűzés a hatalom emberei és a gyülésezó munkások közt — átköltöztek a mai Lenin térre és hozzáfogtak az összetűzés után szétvert és betiltott párt újészervéséséhez, hogy még nagyobb erővel lássanak munkához. A párt újászervezése után egymást érték a tüntetések. A nyíregyházi munkások, akik még nem sokkal előbb a szakmai szakszervezetek egymástól elkülönült szűk keretei közt éltek, most- már egységesen álltak ki és tüntettek. Több jogot a munkásnak, földet a parasztnak! Ez volt a legfőbb követelés. A parasztsággal való szolidaritás, szövetség már ekkor ismert volt a mozgalomban résztvevők előtt. Az orosz munkás és muzsik összefogása a forradalomban, eleven és ható példa volt nemcsak a vezetők, de valamelyest tájékozott munkás előtt is. Az osztálycllenség hamar észrevette, hogy a munkások egységének naponkénti erősödése túlmutat a pillanatnyi követeléseken és az egységgel olyan erő érlelődik, amelynek nehéz lenne ellent- állni. Ezért igyekezett olyan körülményeket teremteni, melyekben ezen erő létrejötte lehetetlen. Az osztályellenség megpróbálta a forradalmi célkitűzésekkel- szimpatizáló városi polgárságot — kiskereskedőket, iparosokat, értelmiségieket — leszerelik és egyre inkább megkedvelik a nyíregyháziak és a vidékiek a Nyírség repreze,, tatív fürdő- és üdülőhelyét, a Sóstót. Tavaszi és nyári, de még késő őszi napokon is szívesen ruccannak ki a vendégek a fes ói környezetű tó partjára. A Sóstói Fürdő és Üdülő Vállalat fennállása óta mindenkor igyekezel t kielégíteni a vendégek igényeit. Most újabb bizonyságát adják ezirányú szándékuknak. November 3-én délutáni 3 órakor ugyan s ,,wndcg-anké- tot ‘ rendeznek a központi épület nagytermében, Az ankétra minden dolgozó: szeretettel várnak és kérik, hogy addig is gyűj sék össze a résztvevők elgondolásaikat, javaslataikat a vendéglátás tökéletesítésére, hogy aztán azokat alkalmazva még jobban a közönségó lehessen a Sóstó. választani a haladásért küzdőktől. Provokátorokat állít be és ezeken keresztül a haladó mozgalomnak igyekszik olyan színezetet adni, mintha veszélyeztetné a szimpatizáns rétegek vagyonos személybiztonságát. A provokátorok a lump elemeket magukkal ragadva rabolnak, fosztogatnak, részegen lövöldöznek a város utcáin. Az osztályellenség dolgát segíti a Budapesten megalakuló Nemzeti Tanács egy távirata is, amely nem feloszlásra, hanem csatlakozásra szólítja fel a többségében minden haladó lépéssel ellenségesen viselkedő városi képviselőtestületet és dr. Bencs Kálmán polgármestert. Az urak rablások megakadályozása űrügyén igyekeznek minél jelentősebb fegyveres erőhöz jutni. Kapcsolatba lépnek Rédlich Ernő tüzérszázadossal, aki aztán százhúsz népfelkelővel „rendet” teremt a városban. Az uralkodó osztály azonban látja, hogy a város munkássága nem adta fel a harcot, a szociáldemokraták és a kommunisták tevékenysége egyre élénkül. Ezért hát hatalmát biztosítandó felveszi a kapcsolatot Fényes László országgyűlési képviselővel, aki aztán Budapesten különvonatot állíttat be és Nyíregyházára hoz egy rohamszázadot. Eközben megalakul a városi nemzeti tanács. A városházán üti fel székhelyét. Ebben a tanácsban hetyet kaptak ugyan a szociáldemokraták is, de többségben a reakciós erők voltak. A tanács élére dr. Murányi László kerül, aki első és legégetőbb problémának a forradalom elnyomását tekinti és lázas gyorsasággal újabb fegyveres erő, a nemzetőrség szervezéséhez fog. (Ebbe a nemzetőrségbe kerül aztán be a népellenességéről hírhedt Kovács István, akit a Tanácsköztársaság forradalmi törvényszéke 1919. április 22-cn halálra ítél és. kivégeztet.) Dr. Murányi Lászlót a forradalom letörésére létrehozott nemzetőrség megszervezéséért az uralkodó osztály azzal jutalmazta, hogy í'őispáni hatáskörrel kormánybiztossá nevezteti ki. Amint összetételéből várni lehetett, a nemzeti tanács nem oldotta meg a problémákat: sem a frontról hazatérő rongyos katonák, sem a mérhetetlen nyomorban élő munkások, parasztok helyzetén nem változtatott. A tanács előtt egy cél volt: időt nyerni az erőgyűjtéshez, rendezni az ellenforradalmi erők sorait, aztán megtorolni a forradalmi megmozdulásokat. A tanácsok a falvakban is megalakultak, de mindenütt a „régi” vezető gárda volt bennük többségben. Az osztályellenség legnagyobb erőfeszítés« mégis inkább hasonlított a haldokló vergődésére, mint az erős ember nyújtózkodására. Ezt a munkásosztály vezetői is látták és a forradalmi tömegek is egyre inkább megértették. A munkásosztály harca nem lankadt, hanem folyton erősödött, a kommunisták vezetésével egyre hatalmasabb méreteket öltött, s ennek eredményeként áztán néhány hónap múlva létrejött a Tanács- köztársaság, amely a legfényesebb időszaka népünk 1945. előtti történetének. Csallány Gcr-T Megyénk jelöltjei Katona Jóiesclné
