Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

2

KFl.FTM AKT A RDRSZÁG

1958. OKTOBER 31, PÉNTEK

/Tj&LLootuu&k

_______________________________

a felszabadult Nyíregyházáról

Lapozzunk vissza a történelemben...

Borongás őszi idő. a napsugár sapadt sugarakat szór a városra. A börtönrácsok mögött kommunisták várják szabadulásukat. Végül üggyel-bajjal kitárul előttük a börtönajtó, de felügyelet alatt tartják őket.. Bujdosnak a kínzások elől, s hol itt, hol ott találkoznak. Ez jutott osztályrészül Palicz Mihálynak, Pintér Andrásnak. Fazekas Jánosnak, Jeles Lászlónak, Kapás Józsefnek, Cinkovszki Mártonnak és Kiéri Jánosnak.

Legtöbbjük ma is él. Pedig amikor 1944-ben lepecsételték a német fasiszták a bujtosi párt- székházat, akkor halálra keresték a szociáldemokrata és kommunista vezetőket is. A G estapó elhurcolta őket és rács mögé dugta valamennyit. Kiszabadulásuk után újból csak bújdosás, az illegális harc várt rájuk. De ők nem adták fel a csatát, hanem szívvel-lélekkel küzdöttek, mert tudták, hogy igaz ügyet képviselnek.

Fazekas János bácsi, az öreg tizenkilences veterán emlékezik:

— Bújdosás volt a részünk, míg a szovjet csapatok fel nem szabadították a várost. De azért, hol itt, hol ott találkoztunk.

Oláh Sándor elvtárs volt az ösz- szekötőnk.

Az ország egyik első munkás polgármestere így folytatja:

— Míg élek, mindig emlékezni fogok azokta az időkre. Börtönben voltunk. Máchel Sándor és Danyi Péter elvtársak megvesztegették a börtönőrt és úgy csempészték be hozzánk az élelmet, gyógyszert és két fiola mérget. Ezt nagyon őriztük, mert nem tudtuk, mi vár ránk. Különben is Palicz és Cinkovszki elvtársak nagyon rossz lelkiállapotban voltak. Kapás elvtárs őrizte a mérget, nehogy valamelyik hozzányúljon. Sok nehézséget éltünk át. Palicz elvtárs idegileg annyira legyengült, hogy nekünk kellett etetnünk... Emlékszem, az utolsó napokban két szovjet katona foglyot is mellénk zártak. Sajnos, nem tudtunk velük bővebben beszélni mert elvitték őket tőlünk. Puskaropo- gás jelezte, hogy kioltották életüket.

A bebörtönzöttek szívszorongva várták szabadulásukat. A német fasiszták végül mégis csak kiengedték, de azért a nyilasokkal szemmel tartatták őket. Fazekas elvtársék azonban rejtekhelyre vonultak és várták a felszabadító szovjet csapatokat.

Kölcsönös meglepetések

Tizennégy évvel ezelőtt történt. Október volt akkor is, mint most. Borongás, lucskos, sáros október. Mégis valamit éreztek az emberek. Bár nem tudták, de érezték, hogy nagy történelmi változások következnek. Az egyik hajnalon, október 21-én a nap felvirradt. Megérkeztek az első szovjet partizánalakulatok a városba. Igaz, kevesen voltak, és emiatt a német fasiszták visszavetették őket. Nagy harcok folytak, rohamozott a német hadsereg, s bizony sok szovjet katona ittrekedt a városban. Többen voltak, akik házaknál, a jelenlegi Béke mozi egyes helyiségeiben, a pincékben találtak menedéket. A magyar kommunisták, a munkásmozgalom veteránjai, a lakosok jól tudták, hol tartózkodnak a szovjet katonák, de nem árulta volna el őket senki. Élelmet, vizet hordtak nekik a rejtekhelyekre...

Amikor aztán október végén véglegesen felszabadult a szovjet katonák vére hullatásával Nyíregyháza, az öreg Fazekas bácsi és a többi kommunista elvtárs mellett felsorakoztak azok a szovjet katonák is a régi városháza előtt akik annakidején ittrekedtek.

Fazekas elvtárs így mondja el a Malinovszkij marsallal való találkozást:

— Ott álltunk a mostani városi tanács előtt. Vártuk, amikor megérkezik Malinovszkij marsall. Amikor kiszállt kocsijából, ugyancsak meglepődött. Megértettük, amikor beszélt; azt kérdezte a fiatal, magyarul beszélő tolmács által hogy mit keresnek itt ezek a szovjet katonák?

— Itt rekedtek az első támadás után, s a város lakossága megmentette őket.

Malinovszkij kezet rázott Fazekas elvtárssal és megköszönte a nemes cselekedetet.

— A városban sürgősen rendet kell teremteni és a normális békés életet vissza kell állítani jelentette ki Malinovszkij.

— Mi akkor tizenkét szovjet tiszttel tárgyaltunk. Egy alezredes érdeklődött tőlünk a munkásmozgalom iránt és sorolta a neveket, akiket ő ismert. Mi csak néztünk, ez a tájékozottság meglepett bennünket... Az első városparancsnok, Pocikál elvtárs néhány nap múlva hívatott bennünket és hivatalosan is megbeszéltük a város vezetésének ügyét. így nyilatkozott:

— Üljenek össze a munkások, a dolgozók és válasszák meg vezetőjüket.

Azon nyomban meg is választották Fazekas elvtárs személyében az első polgármestert. Ettől kezdve a szovjet hadsereg támogatásával normális élet indult meg a városban.

11 pengő a város busszá fában

Amikor az ország egyik első munkáspolgármestere átvette hivatalát, mindössze 11 pengőt talált a város kasszájában. Ezzel indította el az életet. No, de itt voltak a szovjet elvtárA tervteljesítés, a minőségjavulás, az önköltségcsökkentés nemcsak a Sütőipari Vállalat ét“ deke, hanem mindenkié, aki péksüteményt és kenyeret fogyaszt. Ezért is örülhetünk ennek a munkaversenynek, amely a nyíregyházi pékségben folyik a November 7. tiszteletére tett felajánlások teljesítéséért.

A verseny értékelése szerint sz 1. számú pékség ért el eddig kitűnő eredményeket. Szorgalommal, gondos és jól szervezett munkával ebben a hónapban már megtakarítottak 15 740 forint értékű finomlisztet, élesztőt és fűtőanyagot. Süteményen- kint értékes fillérekkel csökkentették a költségeket. A pékség, ben a Szűcs-brigád tagjai hajnali 4 órakor állnak a dagasz ó- csészék, táblák és kemencék mellé, hogy reggel 7 órára friss, ropogós zsemle és kifli kerülhessen a fogyasztók asztalára. A pékségben naponta 40 ezer darab süteményt sütnek.

Az Epreskert utcai 3. számú pékség a második helyezőmé, tart a versenyben, itt az 1 mázsa kenyérsütésre eső költséget több mint 20 százalékkal csökkentették. A Zsdánov utcai 2. számú pékség a vállalások teljesítésével a sorrendben harmadik helyezést ért el.

sálc, akik mindenben segítettek. Itt tartózkodott a városban négyezer erdélyi, akit még annakidején hurcoltak el a németek. Éheztek a magyar lakosokkal együtt. A szovjet elvtársak sertéseket, szarvasmarhákat adtak. Aztán teherautókat bocsátottak a magyar hatóság rendelkezésére hazaszállításuk érdekében.

A szovjet katonák segítségével állították fel a 160 tagból álló első rendőrséget is. Tizenötezer liter étolajat adtak, melyből a lakosság ellátását és a rendőrség szükségleteit fedezték. Néhány nap múlva kinyitották Icapuikat az iskolák és megkezdődött ff. tanítás. Ebben is a szovjet elvtársak támogatták a magyar hatóságot.

A névtelen őrmester ajándéka

Tizennégy év telt el. Az akkor négy-öi éves gyermekeinkből fiatalemberek eladó lányok lettek. Biztosan emlékeznek a mosolygós arcú, gyermekszerető őrmester bácsira a megjutal- mazottak, akiket az ismeretlen szovjet katona ajándékozott meg...

Kinyitottak az üzletek, ke bizony nem volt még ekkor pénze a szegény embernek. A mostani takarékpénztár épületében nyílt akkor egy bazár, ahol szebbnél szebb gyermekjátékok csábították a kicsinyeket. A kisfiúk és kislányok sóváran álldogáltak a kirakat előtt és nézegették ff csillogó játékokat. Egész gyermeksereg verődött itt össze. A gyermekhad mögött egy alkalomul megállt egy szovjet katona is, aki elnézte a gyerekek viháncolását, a játékok utáni vágyát. Végül kinyitotta a bazár ajtaját és betessékelte a gyerekeket. A bolt vezetőjéhez meg így szólt:

— Mennyiért adja a kirakatban lévő árukat?

Az először nem értette, de aztán megrökönyödött. A szovjet őrmester nem tudta magát magyarul kifejezni s ezért előhúzott egy csomó rubelt és azt mondta:

— Nekem magyar pénzem nincs, de ezzel kifizetem a játékokat.

A vezető a pénz után nyúlt, elfogadta, az őrmester pedig nagy örömmel osztotta szét a gyerekek között a csillogó játékokat.

Segítség

golyózáporban

A szovjet—magyar barátság régi. A szocialista forradalom bölcsőjénél született és évtizedeken át állja a próbát. . Megmutatkozott ez abban is, amikor a város felszabadításáért harcoló szovjet tankosokon segítettek.

Az történt ugyanis, hogy a kisállomás környékén a németek kilőttek két szovjet tankot. A harckocs\k égtek és a legnagyobb veszélyben, golyózáporban j siettek a tank legénységének segítésére a magyar emberek és j több szovjet katona életét így mentették meg.

Csupán néhány tollvonás;

| mindez azt példázza, hogy a szovjet—magyar barátság örök és megbonthatatlan.

A város felszabadulásának tizennegyedik évfordulóján kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet katonákra, akik népünk felszabadításáért ontották vérii- I két és ezzel örökre megpecsételték a két nép barátságát.

1 FARKAS KÁLMÁN.

14 szabad esztendő Nyíregyházán

14 esztendeje, hogy a szovjet Vörös Hadsereg kifosztott, felperzselt városunkat felszabadította, majd lépésről lépésre kiűzte a fasiszta es nyilas söpredéket az országból. Ezzel adta meg a lehetőséget arra, hogy a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben megragadja a hatalmat és olyan életet teremtsen rohamosan fejlődő — ma már az. ország 10 legnagyobb városa közé számító, kb. 56 ezer lakosú — városunkban is, amilyent apáink el sem képzeltek.

A pusztítás, a nyomor betetőzése volt Horthyék fasiszta politikájának, amely teljesen a tönk szélére vitte az amúgy is sötét korszakot, a kapitalista kizsákmányolás szenvedéssel, létbizonytalansággal teli éveit. Az a világ múlt ki halálordítással, patakzó vérrel, a rommálőtt pályaudvarral, a lelperzselt „Julia’: gőzmalommal, a füstölgő raktárakkal, a felrobbantott hidakkal, a kirabolt várossal, amelynek csendőrszuronyos terrorját a Hármasdombon emelt emlékmű is hirdeti. A gyászos romok közt botorkáló embereknek Malinovszkij marsall katonái hozták az első reménysugárt, az éhezőknek az első falat kenyeret, a rend, az élet megindulásakor az első célkitűzéseket. A kommunisták álltak az élre, az MKP adott erőt és mutatta meg a kivezető utat a reménytelenségből. Pártunk adta ki a jelszót a romok eltakarítására,. az újjáépítés megkezdésére. Már az akkori legégetőbb feladatok végrehajtása közben is előre néztek a kommunisták. Még 1945-ben kidolgozták a város újjáépítési és fejlesztési tervét. Aztán jött a 3 éves, majd az első 5 éves tervünk. Megszülettek a régi kis üzemecskék helyén a korszerű ipari létesítmények, mint a Donányfermentáló 15 milliós költséggel, a MÁV modern épületei, az Állami Áruház, a város számos ipari és kereskedelmi vállalata, építkezése és egyéb létesítménye több, mint 126.000.000 forint értékben. Alig 14 év alatt óriási távolságba jutottunk előre a romoktól, a tőkés nyomorúságtól, a munkanélküliségtől, az analfabétizmustól a tüdőbajtól’, a „Tekintetes Vármegye” uraitól, Bsncs Kálmán és Nyíregyházi Pál polgármesterek városától.

A felszabadulás előtt 28.000 kát. hold szántó tartozott a városhoz. E roppant kiterjedésű föld mégis csak keveseknek biztosított gondtalan életet. 9.934 holdról 12 nagybirtokos magtárába vándorolt a termés. Gróf Dessewffy Tivadar egymaga 2.518 hold földet bitorolt. Kulákkézen volt 4.964 hold. Mindössze 1.622 család rendelkezett 10 holdon aluli területekkel. A legtöbb mezőgazdasági dolgozó teljesen nincstelen, cseléd, napszámos, harmados volt, az uraságnak és a kuláknak dolgozott. A dolgozó parasztságnak is csak a fel- szabadulás hozott változást. 4.623 hold földet osztottak ki 689 nincstelen, vagy csekély földdel rendelkező parasztnak. A kiosztott házhelyeken százával épültek az új lakások. Egykettőre eltűntek a mezőgazdaságból a cselédek, napszámosok, a proletárok. Az állam vetőmaggal, műtrágyával, kisgépekkel, tenyészállatokkal, szerződéses termeléssel, hizlalás! akciókkal segített a parasztságnak felemelkedni, többet termelni. Azonban csakhamar ráébredt az öntudatosabb paraszt, hogy a kis parcella korlátokkal rendelkezik, azon csak bizonyos határig fokozható a jólét. Ezért mind többen és többen választják a szocialista nagyüzem korlátlan lehetőségeit, a jobb élétet. 1956 október elején 11 tsz, 681 családdal, 871 taggal 3.613 hold földön alkalmazta a szövetkezeti termelés fejlett módszereit.

1956-ban feltámadtak a régi úri rend korcs maradványai és csatlósai. A börtöntöltelékekkel szövetkező Szilágyiék arra spekuláltak, hogy felszámolják szocializmust építő társadalmi rendünket és Nagy Imréék vezetésével kicsavarják a proletariátus kezéből a hatalmat. Már városunkban is készültek a halállisták és gyilkolni készültek, akár a fővárosban, Miskolcon és másutt. De a szovjet katonák másodszor is elhozták számunkra a szabadságot. Az MSZMP vezetésével ismét rend lett városunkban. Két év alatt helyrehoztuk a mérhetetlen károkat, amelyeket az ellenforradalmárok okoztak. S ma már sok tekintetben előrébb léptünk, mint ahol 1956-ban álltunk. 3 éves tervünk szerint tovább építkezünk, fejlesztjük a kultúrát, egészségügyet, kereskedelmet, a közszükségleti cikkek termelését. Például egyedül csak lakásépítkezésekre 20 milliót fordítunk a 3 év során. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik: ma már 13 tsz. több, mint 600 taggal közel 3.000 holdon gazdálkodik újra közösen a városban.

Mindez mutatja, hogy jó úton járunk, hogy pártunk a dolgozó tömegek támogatásával eltántoríthatatlanul és sikeresen tör előre a fejlődés útján. Zajtai Antal.

68 ezer családi liáz épült Szlovákiában az elmúlt öt év folyamán

A népi demokratikus Csehszlovákiában a felszabadulást követő években igen nagy mértékben fellendült az építkezés, beleszámítva a lakásépítkezést is. Különösen szembetűnő voT. ez Szlovákiában. Szlovákia lakosai csupán az elmúlt öt év folyamán több mint 68 ezer családi házat építettek. Ezenkívül sokezer családi ház

építése megkezdődött, illetve befejezés előtt áll. A szlovákiai állami takarékpénztárakban új lakóházak építésére, illetve a mán megkezdett építkezések befejezésére 2900 család összesen 18 millió koronát helyezett el. Ez is arról tanúskodik, hogy az egyéni lakásépítkezés Csehszlovákiában továbbra is komoly méreteket ölt.

Munkaverseny a pékségekben