Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-30 / 256. szám

1958 OKTOBER 30, CSÜTÖRTÖK KELETMAG ¥ ARORSZ AG 5 Miért odázza el az ENSZ a népi demokráciák által felajánlott technikai segítség felhasználását? üp. Szita János felszólalása az ENSZ Gazdasági Bizottságának ülésén New-York (MTI): Az ENSZ Gazdasági Bizottságának ülésén a technikai segélyprogram vitájá­ban a magyar küldöttség nevében felszólalt dr. Szita János követ. Beszédében utalt arra, hogy a magyar kormány három éven át hozzájárult a technikai segély- programhoz, de eddig ezeket az összegeket nem használták fel. így több mint egy millió forint maradt felhasználatlanul. Őszintén szólva erre eddig még nem talál­tam elfogadható magyarázatot — mondotta Szita János. — Hiszen itt nem arról van szó, mintha se­hol sem tartanának igényt azokra a tapasztalatokra, amelyeket or­szágunk fel tud ajánlani. Sok szocialista és nem szocialista or­szág él azzal a segítséggel, ame­lyet a technikai tapasztalatcsere céljából kötött kétoldalú szerző­dések különböző változatai bizto­sítanak számára. — Ez egyaránt megnyilvánul szakértők küldésében és ösztöndí­jasok fogadásában. Jelenleg 220 külföldi diák jár magyar egyete­mekre, közülük 47 nem szocialista országokból. Ez az utóbbi szám hamarosan ötvennel bővül, nem is beszélve más oktatási intézmé­nyekről és képzési lehetőségekről. Dr. Szita János ezután megemlí­tette a közelmúltban az Egyesült Arab Köztársasággal kötött egyez­ményt, amelynek értelmében 22 szakember éveket tölt majd Ma­gyarországon, hogy megfelelő tu­dományos képesítést szerezzen. Évente 21 mérnök tanulmányozza a magyar iparvállalatokat. — Ezeknek a tényeknek a fé­nyénél nehezen érthető, hogy miért nem használták fel a Ma­gyarország által felajánlott össze­geket, mert nem egyszer hallottuk, hogy jóval nagyobb az igény a technikai segítségre, mint a ren­delkezésre álló lehetőségek. — De hasonló a helyzet több szocialista ország felajánlásaival is, s nemcsak az utóbbi időkben. Az a tény is megerősíti ezt a vé­leményünket, hogy — tekintet nélkül a technikai segély szüksé­gességére — a Német Demokrati­kus Köztársaság felajánlásait az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága ismételten visszautasí­totta. Ez pedig nyílt politikai disz­krimináció. — Minderről már ugyanebben a bizottságban tavaly is beszéltem, de azóta a helyzet semmit sem változott. Ennek megváltoztatásá­ra már csak azért is szükség len­ne, mert az ENSZ-nek ezirányú tevékenységét nem politikai meg­gondolásoknak, hanem gazdasági és szociális elveknek kell irányí­tania. Áttérve arra a kérdésre, hogyan kell fejleszteni a technikai segély- programot, dr. Szita János megál­lapította, hogy a két alapvető le­hetőség: szakértők küldése és ösz­töndíjasok fogadása. A magyar küldött aggályait fe­jezte ki a fő titkár-javasolta úgy­nevezett nemzetközi adminisztra­tív szolgálat felállításának tervé­vel kapcsolatban. Ennek kereté­ben az ENSZ nemcsak szakértő­ket, hanem vezető beosztású hiva­talnokokat is küldene az érintett országokba, s ott kulcspozíciókba kerülnének állandó jelleggel. Ez késleltetné azt a folyamatot, hogy ezek az országok megfelelő saját vezetőket képezzenek ki. A ke­vésbé fejlett országokban felelős adminisztratív állásokban lévő külföldi tisztviselők szükségsze­rűen jelentős politikai befolyást is fejtetnének ki-ez pedig nem le­het összhangban az ENSZ céljai­val. A Szovjetunió csatlakozik a nukleáris robbantások megszüntetésére beterjesztett indiai javaslathoz? New-York, (AB'P): A békéltetési kísérletnek ezúttal is India a kez­deményezője a ENSZ-ben és Lali indiai küldött kedden a Politikai Bizottság ülése után hosszabb meg­beszélést folytatott Zorin szovjet küldöttel. Zorin egyébként a Politikai Bi­zottság keddi ülésén elhangzott felszólalásában bejelentette, hogy esetleg csatlakozik az indiai hatá­rozati javaslathoz. India ebben a javaslatában — mint ismeretes — követeli a nukleáris kísérleti rob­bantások haladéktalan megszünte­tését már addig is, amíg az érde­kelt államok között megállapodás jön létre a robbantások megszün­tetésének műszaki vonatkozásairól és a kellő ellenőrzésről. Azt a szándékot, amely elvá­lasztja az indiai határozati javas­latot az angolszász állásponttól — nem is szólva a francia állásfog­lalásról — már nehezebb áthidal­ni. Washington és London ugyan­is felajánlotta a nukleáris robban­tások egy évi megszüntetését, de ellenezte a kísérleti robbantások végleges megszüntetését, megfe­lelő leszerelési intézkedések nél­kül. A Szovjetuniónak a Politikai Bizottságban tanúsított hajthatat­lan magatartása és az a tény, hogy elvben elutasítja az angolszász ja­vaslatot, arra készteti az amerikai köröket, hogy összpontosítsák fi­gyelmüket az október 31-én kez­dődő genfi tárgyalásokra, amelye­ken a Szovjetunió is résztvesz. Angol és amerikai részről hajla­mosak kisebb jelentőséget tulajdo­nítani a Politikai Bizottság lesze­relési vitájának, mert azt inkább propagandajellegű vitának tart­ják. Ä Francia Kommunista Párt választási nagygyűlése Párizs, (MTI): A Francia Kom­munista Párt kedden este a pá­rizsi téli cirkusz nézőterét zsúfo­lásig megtöltő munkások és értel­miségiek előtt nagyszabású vá­lasztási gyűlés keretében mutatta be a francia főváros 55 választó- kerületének ’ kommunista képvi­selőjelöltjeit. A gyűlésen Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára elnökölt. Beszédében Thorez rámutatott arra, hogy az elnöki rendszer al­kotmányának elfogadása súlyos helyzetet teremt Franciaország­ban. Az alkotmány korlátozza a népképviselet jogait és lehetősé­geit. Ehhez járul azután, hogy az az ember, aki előreláthatólag arról beszélt, hogy újat hoz, ex­humálta a legszégyenletesebb múltból az „állóvizek” választási rendszerét. Thorez elsőnek az algériai há­ború problémáját említette. Szólt a De Gaulle-kormány elvakult követeléséről, amellyel egyszerű kapitulációra hívta fel az algé­riai felkelést. Bár késznek mond­ja magát a tárgyalásokra, elutasí­totta a megadásra szólító felhí­vást. Thorez ezután szólt a második nagy, időszerű problémáról, a kezdődő gazdasági válságról. — Helyes és célszerű a munkásság két nagy követelése: A tőkés költ­ségén munkanélküli biztosítást kell létrehozni és vissza kell térni a negyven órás munkahéthez, a munkabérek csökkentése nélkül; A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután az ország külpo­litikájáról szólt, ez a harmadik nagy francia probléma. A francia kormány külpolitikája továbbra is az amerikai imperialisták uszá­lyában marad. Ezután méltatta a szocialista tábor sikereit és hangoztatta, hogy a szocializmus gondolata ép. pen úgy megnyeri majd Francia- ország népét, mint ahogy meg­nyerte földünk egymilliárd lakó­ját az Elbától a Csendes-óceá­nig. A novemberi képviselőválasztá­sokról szólva Thorez hangoztatta, a párt kiáll programjával, kiáll jelöltjeivel, akiket sohasem szeny- nyezett be a botrány sara. Waldeck Rechet, a párt politikai irodájának tagja fejtette ki a párt akcióprogramját: a függet­len francia békepolitika létreho­zásáért. Ezután a beteg Jacques Dudos helyett, akinek orvosai egy heti pihenőt írtak elő, Raymond Guyot mutatta be a párt 55 párizsi kép­viselőjelöltjét. ■>KWI 1 millió 600 ezer takarékbetétkönyv Szlovákiában Csehszlovákiában október 15-től 31-ig minden évben megrendezik a hagyományos Takarékossági Na­pokat. Az országos akció központi jelszava: „Jólét a munkából — megelégedettség a takarékosság- bór. Az Országos Takarékpénz­tár dolgozói a Népfront és a gaz­dasági szervek együttműködésé­vel az akció folyamán beszélgeté­seket rendeznek a vállalatok, a falvak dolgozóival, az iskolák ta­nulóival. Ebben az évben több mint 3 ezer beszélgetésre kerül sor a falvakon, hogy ezek kereté­ben rámutassanak a takarékosság előnyére és jelentőségére mind-az egyén, mind pedig a népgazdaság szempont j ából. A szlovákiai takarékpénztárak jelenleg 1 millió 600 ezer takarék- betétkönyvet tartanak nyilván, összesen 2.200 millió korona meg­takarítással. Csupán 1954. június 30-tól 1958-ig 1.738 millió koroná­val növekedett a szlovák lakosság takarékbetétjeinek összege. Az Országos Takarékpénztár fa­lusi és üzemi fiókjaiban az 1954. évi 48 millió koronáról 1958 első felének végén 547 millió koronára emelkedett a takarékbetétek ösz- szege. A takarékpénztárak ez év első felében 110 ezer új takarék- betétkönyvet állítottak ki. Szlová­kia ezer lakosára jelenleg 400 ta­karékbetétkönyv jut. A vállalati takarékpénztárak keretében csaknem 250 ezer dol­gozó takarékoskodik. Ebben az év­beli a Vállalati takarékpénztárak fiókjaiban több mint 230 millió koronát takarítottak meg. Az is­kolai takarékossági mozgalom ke­retében félmillió tanuló takaré­koskodik, havonta körülbelül 6 millió koronát takarítanak meg. JiLeÁÁi a bambául kei^y Véli legény módjára pajkos­kodik az őszi napsugár a szüre­telő lányokkal. Hajukra szórja csókjait, csiklandozza őket. Ud­varol ... Aztán, mint aki meg­unja, völgybe száll, megtekinti a szalonnát sütő munkásokat és jó étvágyat kíván. De nem elégszik meg ennyivel. Lassan óvatosan felfelé kúszik mint a fáradt ván­dor és ahol elhalad, végigciró­gatja a szőlőfürtöket... Fénycsíkok viliódznak a bara­bási hegy gerincén. Simogatja az őszi napsugár az ide látszó kaszonyi házakat. Aztán a felhő másik oldalán kukkant ki, hogy egy-egy pillantást vessen a bara- básiakra is. Ügy csinál, mint az örömapa. A hegygerincen csókolja egy­mást a szovjet és a magyar ha­tár. A lányok éneke felszáll a magasba, szárnyára kapja az őszi szél és viszi sodorja az üd­vözlést messze messze szovjet földre. Benne van ebben a dal­lamban a hála, a szeretet. Ügy tűnik most, mintha ez a hatal­mas szőlőhegy emelne fel egy nagy poharat és egészségére ürí­tené a másiknak ... S ebben egy nép, a magyar kívánna sok jó mindent az idősebb testvér­nek, a szovjet barátoknak. Koc­cintunk ml is itt lenn, a pincé­ben. összecsendülnek a poharak, s jelzik azt, hogy immár tizenne­gyedszer érlel ez a hegy zama­tos bort jogos jussot a barabási embereknek. -.. Elő szőr 1944 őszén csurgott a hegy leve a nép serlegébe itt Barabáson. A kaszonyi hegy mö­gött ‘ kelt fel az óriás, hogy rá­taposson a szörnyre, a vérszopók- ra. Nyomába jött a bizalom, s kisarjadt a szabadság fája is. — Elűzték a népnyúzókat, a föld- birtokosokat és feltámadott a nép. Lerázta bilincseit, birtoká­ba vette a hegyet, a kastélyt, mindent, amit a szem belát — és saját sorsának kormányzója lett. No, de ennek története van. — Tóth Pálné, az Orosz Sándor bá­csival pártot alakító Csatári Jó­zsef asszonylánya mondta el, hogy amikor a németek vonul­tak itt Mezőkaszony, Záhony fe­lé, egyetlen teremtett lelket nem lehetett a faluban látni. Min­denki elbújt. Tudták, hogy ezek a testvérek ellen hadakoznak. De amikor a szovjet katonák jötté­nek hírét meghallották, vágták a disznókat, terítették az asztalo­kat, s azt sem tudták, ki mivel kedveskedjen a vöröscsillagos vi­tézeknek. — Van itt egy ember — ma­gyarázta a nagy magyarbajszos hegyőr felesége — a mindenttudó Jakab András, aki valamikor Já­szai méltóságos cselédje volt. — Honnan, honnan nem, de ő mintha már előre tudta volna, mikor érkeznek be a szovjetek, felszaiadt a temf'.cipt -re nyfca és egy fehér lepedőt rúdra tűzve lógatta kifelé. S bizony mikor ezt megcselekedte, már az első tan­kok itt voltak a piactéren. Nagy volt az öröm, 1944 október 22-én felszabadult a falu. Voltak-e emberek akik tudták,, mit kell csinálni? Bi­zony voltak. Igaz, a többi pór is érezte, mit jelent ez, de nem tudta. Itt volt Orosz Sándor, Csatári József és a ma is élő Turóczi Bálint. Nem azért fűz­ték szíjra annak idején a három tizenkilences kommunistát, hogy ne tudták volna, mit is mesél a nép számára a barabási hegy. Igaz, az előbbi kettő fölött meg- kondult már régen a lélekha­rang, de a barabási parasztok soha nem felejtik el az első lépéseket, az első intézkedéseket, amelyeket a Kommunista Párt foganatosított az ő jóvoltukból. A Csatári család csaknem vala­mennyi tagja belépett a pártba. Itt volt a párthelyiség még ak­kor az öreg Orosz bácsi házá­ban. Ö fogadta a szovjet város- parancsnokot. Sokszor éjszaká­kon át együtt volt velük, ter­vezték a jövőt a magyar nép számára. Hogy jól tervezték-e? íme: A kommunisták első lépése volt a rend he'yreállítása. Már ekkor csaknem negyven tagja volt a Ffi-- : T-T—;:-oviim i tagból álló miiieista csapatot alakítottak, a volt zsellérekből. A szovjet test­vérek adtak fegyvereket. Őriz­ték a nyugalmat, a rendet. Ami­kor a kommunisták meghirdették a földosztást, a szőlők birtokba­vételét, á Kleinok, Jászaiak egy­kori béresei nem akartak hinni. De amikor a két öreg kommu­nista a mércét a kezébe vette és hozzálátott *a porciózáshoz, mind­járt másképp gondolkodtak. No, de nem hübele-balázs mód­jára cselekedtek ám a kommu­nisták. S ebben nem árt, ha a maiak tanulnak tőlük1. Mindjárt megalakították a hegyközséget. Tudták jól, hogy csak így, a pa­raszti összefogással győzik a munkát, a szüretet. Vezetőséget választották, amely gondoskodott arról, hogy a szürethez minden meglegyen. Nem is volt baj. S ekkor sütött először úgy a nap a barabási parasztokra, mint azt én a napokban láttam. Derűt csalt az arcokra, kisimította a szenve­dés ráncait, a görnyedő paraszt­gerinceket és csókkal ajándé­kozta meg a lányokat. Törvényeket alkottak a barabásiak a kommunisták veze­tésével, a falu érdekében. Ki mondta, hogy birtokba kell venni a kastélyokat, ki szervezte meg az iskolába járást? A kommunis­ták. Tóth Pál hegyőr még ma is ■emlékszik rá, hogy a pártvezető-1 ség őt küldte el kocsival Jándra azért, hogy Balogh Lajost haza­hozza. Ez az ember volt az első paraszt főjegyző. S úgy tevé­kenykedett, ahogy a kommunis­ták mondták, ahogy a nép érdeke kívánta. Átadták a Jászai-kas- télyt a cselédeknek. Telekhelye­ket osztottak, amelyeken ma már 106 ház teteje tekint az ég felé. Csupán két nap nem működött az iskola. A kommunisták veze­tésével kinyitották a tudomány kapuit, könyveket adtak ingyen a volt cselédgyermekek kezébe, és új módon indult meg a taní­tás... Mesél a barabási hegy. Azt meséli, hogy a kommunis­ták helyes úton jártak, amikor az első lépéseket tették itt, 1944. októberében. A pártot alapító, szervező és fáradtságot nem is­merve tevékenykedő Orosz Sán­dor és Csatári József nevét örökre a szívükbe vésték a bara­básiak. Ott nyugszanak most a veteránok a hegy tövében és fej- fájukra virágot, a szeretet, a hála csokrait rakják az emberek. Emléküket megőrizték, s erre bi­zonyíték az is, hogy újból hegy­község megalakításán fáradoz­nak az egykori cselédek, akik­nek ez a hegy ma már nemes zamatú szőlőt érlel, olyan nek­tárt csepegtet, amelynek levéből pohárban koccintva meséli a barabási hegy: ne feledjétek, hogy ezt a felszabadulásnak, a kommunistáknak közönhetitek. Farkas Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents