Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

1958. OKTÓBER 3. PÉNTEK KLEE IMAGt AKOKSZAG s A személyvonattól a TU 104-ig T angyos, nyárvégi este. 1957. augusztus 29. A debreceni nagyállomás hetedik vá­gányán egy egész éjszakát átdöcögő személyvo­nat várakozik. Anyám csendesen sirdogál mel­lettem a vonat feljárójánál, s mindig csak azt hajtogatja, hogy „de messze mégy fiam.” Fe­leségem egyenlőre még „tartja magát.” De med­dig? .. A többiek is, látom, nagyon csendbe van­nak, s lassan elválásra készülődnek: mikor az­tán kijön a tányérsapkás és felhangzik az in­dulást jelző sípolás. — megerednek a búcsú szomorkásán boldog könnyei... Hát bizony, nem mindennapi lehetőség egy kínai utazás. Debrecen—Peking között kereken tízezer kilométer a távolság, s pihenőkkel együtt még gyorsszárnyú repülőgépen is négy nap szükséges hozzá. Amikor már elhelyezkedünk a fülkében, s felszáradnak a könnyek — valaki elkezd énekel­ni. Milyen természetesen hangzik most ez a dal, mennyire szívből, mennyire találóan: Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból. Visszanéztem félutambul, szememből a könny kicsordult. Szépségesen, búsongóan, búcsúzóan szól a hal­kan énekelt dal. melyet lassíin átvesznek a töb­biek is, s bizony az érzékenyebbeknél ennek is sírás lesz a vége. E jfél felé elcsendesülünk. Kint holdvilágos az éjszaka, a fülkékben egymásután alusznak ki a villanyok. Az ablakból sokáig né­zem még az ismerős alföldi táj lassan vonuló képét, s csak hajnal felé, amikor egy jókora sze- mélyvonati zöttyenő felébreszt —: veszem észre, hegy éjfél után elszenderedhettem ... Aznap alkonyaikor még a ferihegyi repülő­téren várakoztunk — Aztán újra búcsúzás. De szívszorongató do­log búcsúzni! De lélekbemarkoló elhagyni a ha­zát — még akkor is, ha tudja az ember, hogy nemsokára visszatér... • A kifutópályán ott áll már visszavonhatat­lanul a hatalmas ezüstszínű gépmadár, a leg­újabb típusú II 14-es szovjet utasszállító... Még rá sem ültem, s engemet mindjárt a legelején „iszonyatos szerencsétlenség” ért. Ahogy átadom az útlevelemet a határőrtisztnek, kézi poggyászomból alattomosan kicsúszik a barack­pálinkás bütykösöm és éktelen csörömpöléssel pozdorjává törik a betonon. — Na — mondom — ez is jól kezdődik!.. Béres Bandi — aki különben az együttes művészeti vezetője — sopánkodik is rajta egész úton. Talán amiatt, mert ő ezt a fajta „sligovi- cát” módfelett megkedvelte még annakidején a szatmári gyümölcsösök tájékán. A gép belseje tágas és modem. Elhelyezke­dünk a hátrahajlítható üléseken, s várjuk a mo­tor „felbőgését.” A kis kerek ablakokon keresz­tül még egyszer búcsút intürlk kísérőinknek, akik ott állnak még mindig a betonon — a Nép­művelési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Kultúrális Kapcsolatok Intézete, a Kínai Nagy- követség vezető munkatársai, s már fut is a gép, hogy elrepüljön velünk messzi tájak felé... A Kárpátok előtt 3600 méter magasságra emelkedünk. Ritkul a levegő. A dobhártyánkat nyomja kifelé a légnyomás, mi pedig nagyokat nyelünk, hogy nyomjuk visszafelé. De a hangu­lat nagyon jó. Sokan most ülnek életükben elő­ször repülőgépen... o ' súnya, fekete viharfelhők rohannak ve­lünk szembe. Még feljebb húzunk, s ak­kor már alattunk hömpölyög a sűrű felhőáradat. Csodálatos látvány, ahogyan a lenyugodni készü­lő nap felülről rásüt erre a sötét gomolyag-hegy- vonulatra __ Félnyolckor hagyjuk el a magyar határt. Erősen sötétedik. Még egy óra és szurok-fekete estében az első nagy város — Lvov a régi Lem­berg — fényei köszöntenek. Ilyen szépet is csak repülőgépről láthat az ember. A város utcái, házai, a repülőtér fehér, sárga, kék, zöld és piros fényei szikráznak lent, mint apró szentjános bo­gárkák ... A navigációs tiszt leszállási parancsot kap. Az udvarias szovjet légikikötő-parancsnokság közli, hogy nem mehetünk tovább, mert Kiev— Moszkva vonalán nagykiterjedésű vihar dühöng, s a mi biztonságunk fontosabb számukra, mint a pilóta-bravúr. így hát Lvovban éjszakázunk... IVT ásnap, augusztus utolsó napjának regge- lén kilenc órakor startolunk Moszkva fe­lé. Minden eshetőségre számítva kiosztják a pa­pírzacskókat is ... Verőfényes az idő. Alattunk vékony tejfehér felhők „borítják az útat.” Kar­dos Laciék el is nevezik Via Moloko-nak azaz Tej útnak. A gép simán megy, szinte úszik ezen az „égi” úton, mint mikor szélcsendes időben halk csónak úszik a vízen. A tízórait — szendvicset, narancsot, csoko­ládét — Kiev fölött kapjuk, melynek repülőtere előzékeny, leszállás nélkül tovább enged ben­nünket. De Bertalan Zolinak sehogyan sincs Ínyére ez a tízórai. Látom, fészkelődik nagyon az ülé­sen, aztán nem bírja tovább és hátramegy a esamagfülkébe. kikeresi istentelen nagy táská­ját és leül hátul a földre, jobbanmondva a gép padlatára és amúgy hortobágyi módon nekibú­sul salát ennivalójának. A táska tetejére szépen, komótosan kirakosgatja az elemózsiát: szalonnát, kolbászt, szalámit, fasirtot, rántottcsirkét, főtt tojást, kenyeret, retket, sót. paprikát, hagymát, pogácsát, és egv kis „ídes tisztát” és elszuszmog, elfalatozik majdnem Moszkváig. Na — itt történik a második baj. (Az első mint már jeleztem a pálinka megdicsőülése volt.) A moszkvai repülőtér fölött a déli felszálló lég­áramlat következtében sok az úgynevezett „lég­zsák.” Ez afféle légüres tér, amelv tíz, tizenöt méternél is nagvobb, ha az embernek szerencséje van. Bele is zuhanunk a leszállásnál egyikbe- másikba. A motor csak kapkod a levegő után, mint a vízbefuló, s a gép jókorákat esik. csak 'így kedélyesen — már ami a nilótákat illeti — de nekünk annál szomorúbb. Két lányunk gyor­san használatba is veszi a papírzacskókat. A többiek is ugyancsak nveldeklenek. s kigombol­nak minden gombot ruházatuk szinte valameny- rví :,,-tékes helyén. 'yf égülis akkor könnyebbülünk meg. amikor a gép szinte simán földet ér, bár még akkor is kóvályog kicsit a fejünk, s émelyeg a gyomrunk. Ez viszont így már elviselhető!- mert a fődolog, hogy tudniillik szilárd talaj van a lábunk alatt — még mosolyt is csal az arcunk­ra. A légikikötőben a magyar követség egyik ve­zető munkatársa fogad bennünket, és az az örömkeltő hír. hogv hajnalban a TU 104-es leg­újabb típusú lökhajtásos utasszállítóval megyünk mvább... A következő rész címe: méteren a haj­nali tajga fölött hiiiihiiiiiiii A napkoriak büszkesége: Több mint félmillió forintos költséggel új, korszerű, haítontermes iskola épül Alig egy hónapja múlt annak, hogy örömmel jelentették a köz­ségi tanács vezetői a tanács­ülésnek: 340.000 forintot kap­tunk az államtól új, korszerű iskola építésére. Ezenkívül a romépületből lebontott anyagok­kal a fuvarozásokkal együtt kö­zel kettőszázezer forint értékű társadalmi munkával járult a falu az iskola felépítéséhez. Nincs a faluban olyan család, ahonnan egy-két személy ne dol­gozott volna. Az első szekér követ a falu legöregebb emberei hordták az építkezéshez. Támba Anti bács: hajtotta a lovakat, Fodor János és a falu legidősebb pedagó gusa: özvegy Kiss Elemérné — aki negyvennyolc éve tanít — rakták le az első alapokhoz szükséges anyagokat. Ha ilyen ütemben halad az építkezés, akkor december hú­szadikán igazán sor kerül az ün­nepélyes avatóra is. Ekkor ju­bileumot ülnek, ugyanis ez év­ben lesz ötven esztendeje an nak, hogy az első állami iskola felépült Napkcron. Az új, kor­szerű hattantermes iskola fel építésével a felszabadulás előt­tinek a duplájára emelkedik a tantermek száma, s korszerű, jól felszerelt iskolában tanul­hatnak a falusi gyerekek. Az iskola tantestülete úgy tervezi, hogy ez alkalommal jelvényt nyújt át azoknak, akik a nap­kori iskolában végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Fogadás a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmábúl Hao De-cin, a Kínai Népköz- társaság magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkal­mából szerdán este fogadást adott. A szívélyes baráti hangulatban lefolyt fogadáson részt vett a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Újabb kirohanás Kína eilen IASZSZ-JELENTÉS EISENHO IVER SATJTÓÉRTEKEZLETÉ­RÖL Washington (TASZSZ): Eisen­hower elnök szerdai sajtóérte­kezletén a tudósítók kérdéseire válaszolva nyilatkozott a tajvani helyzetről. Nyilatkozatából kitű­nik, hogy az Egyesült Államok továbbra is ráakarja erőszakolni a Kínai Népköztársaságra az úgynevezett „tűzszüneti“ javas­latát, hogy fenntarthassa Tajvan megszállását és a csangkajse- kista rendszert. Dullesnek arról a keddi sajtó- értekezletén elhangzott kijelen­téséről, hogy a csangkajsekista csapatok összpontosítása a parti szigetek térségében „ostoba” lé­pés volt, Eisenhower azt mond­ta, hogy ő, mint katona ugyan­csak csatlakozik ehhez a véle­ményhez. Eisenhower azonban tüstént számos kifogást fűzött ehhez a beismeréshez, s a nyu­gati világ „elveinek védelme­ként” igyekezett feltüntetni a kínai parti szigetek térségében elkövetett amerikai provokáció­kat. Eisenhower felhívta az Egyesült Államok szövetségeseit, — amelyek többsége, mint is­meretes, nem támogatja a népi Kína ellen folyó jelenlegi ame­rikai kalandot, — hogy értsék meg az együttes akció „szüksé­gességét“. Eisenhower megpróbálta két­ségbe vonni ezt a nyilvánvaló igazságot, hogy a népi Kína harca a csangkajsekisták fon­dorlatai ellen tisztán kínai bel- ügy. Az elnök, hogy igazolja az Egyesült Államok jelenlegi kép­telen álláspontját, amely meg­akadályozza, hogy Kína elfog­lalja törvényes helyét az ENSZ-ben, megismételte szoká­sos kirohanásait a Kínai Nép- köztársaság ellen. Az elnöknek kérdéseket tettek fel az első szovjet mesterséges hold kilövésének közelgő első évfordulójával kapcsolatban. Az elnök válaszában kénytelen volt elismerni, hogy az első szovjet mesterséges hold létrehozása és felbocsátása „kiváló eredmény és újabb bizonyítéka az orosz tudomány magasfokú fejlettsé-1 gének." Rendőri rendszert vezetnek be Franciaországban Párizs, (TASZSZ.): A francia minisztertanács a népszavazás óta szerdán tartott első ülésén több olyan rendeletet hagyott jóvá, amely fokozott rendőri, intézke­déseket ír elő az úgynevezett „terrorizmus“ leküzdésére. A szó- bar.forgó intézkedések hivatalo­san arra irányulnak, hogy elfojt­sák az anyaországban élő algériai hazafiak tiltakozó akcióit és álta­lában megakadályozzák az algé­riai nép nemzeti felszabadító har­cának támogatását. A rendeletek igen széles hatás­kört biztosítanak a belügyminisz­ternek az algériai hazafias szer­vezetek anyagi támogatásával gyanúsító személyek rendőri felügyel: r alá helyezésében. Az egyik rendelet különbizottság ala­kításáról intézkedik, amelynek tagjait az igazságügyi miniszter és a belügyminiszter nevezi ki. Ez a bizottság az említett intézke­dések végrehajtásának ellenőrzé­sére lesz hivatott. A minisztertanács elhatározta továbbá, hogy mindazokat, akik az algériai felkelők támogatása céljából „bűncselekményeket” kö­vetnek el, katonai bíróság elé állítják. Külön intézkedéseket fo­ganatosítanak f egy vérré jtegetők ellen. Ilyenformán a francia kormány rendkívüli felhatalmazásait első­sorban a rendőri intézkedések fo­kozására használja fel. Viságirókat |utalmazoit meg a Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke Az Országos Béketanács elnök­ségének csütörtöki ülésén a kül­földön járt magyar békeküldöt­tek számoltak be tapasztalataik­ról. A hozzászólások után Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke jutalmakat adott át azoknak az újságíróknak, akik kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki a Népek Barátsága Hónapja idején. Második díjat kapott Dege György, a Fejér megyei Hírlap munkatársa. A to­vábbi jutalmazott újságírók: Kopka János és Páll Géza, a Ke- letmagyarország munkatársai, Barna Tibor, a Hajdú-Bihari Napló, Grandpierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napió, Várnagy Györgyné, a Kisalföld munkatársa. (MTI) Svájc atomfegyvert vés* Paul Chaudet svájci hadügy­miniszter szerdán a parlamentben kijelentette, Svájcnak kötelessége, hegy nukleáris fegyverekkel sze­relje fel hadseregét. A miniszter elutasította azokat az érveket, -melyek szerint Svájc hagyomá­nyéi el nem kötelezettségi poli­tikája veszélybe kerülne, ha kül­földön vásárolna nukleáris fegy­vereket. Bernben megfigyelők rá­mutatnak, hogy első ízben hang-] zott el ilyen nyilatkozat a svájci parlamentben. 4 tűzvész Amerikát is fenyegeti A Pravda csütörtökön megje­lent cikkében kifejti, hogy az ag- resszorok mindinkább elszigete­lődnek az Egyesült Államokban is. Az egyszerű amerikai polgá­rokat komoly nyugtalansággal töl­tik el a Tajvan-szorosból érkező baljós hírek, mert egyre jobban felismerik, hogy a washingtoni kormánykörök veszedelmes já­téka a világháború tűzvészével fenyeget, s ez a tűzvész nem ke­rülné el az amerikaiak házatáját sem,

Next

/
Thumbnails
Contents