Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

1938. OKTOBER 29, SZERDA KM,I I MAGYARORSZÁG § Zorin elvtárs nyilatkozata az ENSZ Politikai Bizottságának ülésén New York. (TASZSZ): Az ENSZ Politikai Bizottságának hétfőn délutáni ülésén V. A. Zorin, az ENSZ Közgyűlés 13. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség veze­tője nyilatkozatot tett. Nyilatko­zatában többek között kijelentet­te: — A szovjet kormány követke­zetesen síkraszáll az összes fajta atomfegyver-kísérletek teljes és feltétlen megtiltásáért, A Szovjet­unió attól az óhajtól vezérelve, hogy hozzájáruljon e kérdés gya­korlati megoldásához, egyolda­lúan beszüntette nukleáris kí­sérleteit, jóllehet kisebb számú kísérletet végzett, mint az Egye­sült Államok és Nagybritannia. Ha az Egyesült Államok és Nagy­britannia követte volna a Szovjet­unió példáját, az atom- és hidro- génfegyver-kísérletek általános megszüntetése már megvalósult volna. — A genfi szakértői értekezlet arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy lehetséges a kísérletek ál­talános megszüntetésének ellen­őrzése és hogy az ilyen ellenőr­zést nagyobb nehézség nélkül meg lehetne valósítani. — A Szovjetuniónak arra az egyoldalú kezdeményezésére, hogy beszüntette a kísérleteket, az Egyesült Államok és Nagybritan­nia kormánya nagyszabású kísér­let-sorozatokkal válaszolt. — Sőt, mi több: a genfi szakértői érte­kezlet után, amikor a nyugati ha­talmak már nem hivatkozhattak az ellenőrzés lehetetlenségére, csak azt jelentették be, hogy egy évre hajlandók felfüggeszteni a kíséleteket. — Ismeretes, hogy a nukleáris kísérletek egy évre szóló ideigle­nes felfüggesztése a valóságban egyáltalán nem jelenti a kísérle­tek megszüntetését, mivel hozzá­vetőleg egy év szükséges ahhoz, hogy feldolgozzák a kísérlet-soro­zat eredményét és felkészüljenek újabb kísérlet-sorozatokra. — Teljesen világos, hogy az Egyesült Államok és Nagy­britannia kormánya, amikor a kísérletek egyéves felfüggesz­téséről beszél, kevéssel azu­tán, hogy az eddigi leginten­zivebb kísérlet-sorozatokat be­fejezte, csupán arra törekszik, hogy egyoldalú katonai előny­re tegyen szert a Szovjetunió­hoz képest, másfelől fenn­tartsa annak lehetőségét, hogy a kísérleti robbantásokat tetszés szerinti időpontban, bármikor folytathassa. — Tekintettel ezekre a körülmé­nyekre, a szovjet kormány kate­gorikusan elutasítja az Egyesült Államok és Nagybritannia kormá­nyának azt a javaslatát, hogy' egy évre felfüggesszék a kísérleteket. A nyugati hatalmaknak az az álláspontja, hogy elutasít­ják az atomfegyver-kísérletek haladéktalan és feltétlen meg­szüntetését, a Szovjetuniót feljogosítja a nukleáris kí­sérletek folytatására, mégpedig egy-egy arányban az Egyesült Államok és Nagybritan­nia által végzett kísérleti robban­tások számához képest, amíg a folyó év március 31. óta általa végzett kísérleti robbantások szá­ma el nem éri a nyugati hatalmak által az említett időpont óta vég­zett kísérleti robbantások számát. A szovjet kormány így jár el, ha az Egyesült Államok és Nagybritannia kormánya to­vábbra is meghiúsítja a meg­egyezést és akadályozza, hogy megállapodjanak az atom- és hidrogénfegyver-kí- sérletek általános megszünte­tésében. — A szovjet kormány nem akar­ja. hogy a dolog ilyen fordulatot vegyen. A szovjet kormány szükséges- ; nek tartja, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező ösz- szes hatalmak azonnal és vég­érvényesen szüntessék meg a kísérleti robbantásokat. Ha az Egyesült Államok és Nagybritannia kormánya kész aláírni ilyen megállapodást, a Szovjetunió a megállapodás alá­írása után a nyugati hatalmakkal együtt azonnal megszünteti a kísérleteket, noha a Szovjetunió — mint ismeretes — jóval keve-t sebb kísérleti robbantást hajtott végre, mint az Egyesült Államok és Nagybritannia. — A szovjet kormánynak az a szilárd álláspontja, hogy az atom­fegyver-kísérletek megszünteté­sére felszólító közgyűlési határo­zatnak semmiféle kétértelműsé- • get nem szabad tartalmaznia, ha­nem világosan és szabatosan ki kell mondania, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek meg­szüntetése mindaddig érvényben marad, amíg az érdekelt hatal­mak között megegyezés jön létre, függetlenül attól, hol és mikor kerül sor ilyen egyezmény meg­kötésére. — Ha megkísérlik, hogy a köz­gyűlés olyan határozatot fogad­jon el, amely mögött megbújhat­nak a kísérletek megszüntetését minden eszközzel gátló nyugati hatalmak, a Szovjetunió nem tá­mogathatja ezt a határozatot. — A szovjet kormány a maga részéről azon fáradozik, hogy ilyen értelmű megegyezés létesül­jön és ha az Egyesült Államok és Nagybritannia kormánya ugyan­erre törekszik, semmi akadálya sincs annak, hogy a közeljövőben megkössük ezt az egyezményt, amelynek következtében végérvé­nyesen és maradéktalanul megol­dódnék az atomfegyver-kísérletek megszüntetése. Amikor hidegre fordult az ősz, Dobos József szorongó szív­vel indult az iskolába: biztosan üres lesz az épület, senkit nem talál az ajtó előtt. De a gyere­kek — mind a 38 ott didereg­tek, vacogtak mezítláb, szakadt nadrágban, nyűtt, vékony szok- nyácskában. A tanító szorongó félelme azonban nem múlt el. Mi lesz, ha a hideg állandósul? Tiszavasvári nem hagyta cser ben a „cigánytanítót'’. A nőtanács elnöke, özvegy Szombati Istvánné, a falu fá­radhatatlan Irma nénije sorba- járta az asszonyokat. Irma né­ni, meg a többi asszony szavá­ra megnyíltak a ládák, szekré­nyek. Használt ruhácskák, me­leg cipők kerültek elő minden­honnan. Az állatorvos felesége együtt varrta, igazította a ru­hácskákat késő estig a falu asszonyaival, az egyik asszony meg sorba bokszolta, fényesítet­te a cipésztől visszakerült, meg­javított, megtalpalt cipőket. A szív melege, az összefogás ereje hajtotta a szapora öltéseket, az egész munkát. Megmozdult, megindult az egész falu. A pártvezetőség, a Hazafias Népfront, meg a nőta­nács szavára mindenütt megin­dult a gyűjtés. Az I. számú is­kola úttörői füzetekre, köny­vekre. iskolaszerekre gyűjtöttek, és elhatározták, hogy felkeresik majd játszani, beszélgetni a kis cigánypajtásokat és azokat, akik megállják majd a helyüket, fel­veszik az úttörőcsapatba. A ti- szadobi gyermekváros nagyobb ruhaküldeményt ígért... Vasárnapra ünnepélyt tűztek ki a tiszavasvári cigányiskolá­ban. A cigánysorban különös moz­galom indult. Faluszerte gallyat gyűjtő cigányokkal lehetett ta­lálkozni — s olyan fürdést, álta­lános tisztálkodást még sohasem láttak a viharvert putrik, mint azon a vasárnapon. Az ünnepélyen 38 tiszta, jól öltözött, illedelmes barna gye­rek, rengeteg cigány, a pártbi­zottság, a tanács, a nőtanáes vezetői mind megjelentek, még a járástól, meg sokan a megyé­től is. Eljött a járási képvisc. - jelölt: Berki Zoltán elvtárs is. Ilyen bensőséges ünnepély nem volt még Tiszavasváriban, A szavak szívből jöttek, szívbe hatoltak — s amikor a képvi­selőjelölt is beszélni kezdett, ke- vés szem maradt szárazon. Ber­ki elvtárs szava is elcsuklott — a tiszalöki járás megtermett, talpig férfi képviselőjelöltje el­sírta magát a kedves, hálás gye­rekek között. S azok közül a gyerekek közül, akiknek szüleit kutyákkal kergették el még a kapuk elől is, felállt az egyik, s értelmesen, bátran szavalni kezdte a tanító bácsi versét a meghatott vendégeknek: ,A CIGÁNYISKOLA Az utca gyermekei voltunk. Rongyos volt ingünk és ruhánk. Mezítláb jártunk az őszi sárban, hideg kunyhóba hívott be anyánk. Terített asztalnál sohsem ültünk, s nem hívtak enni reggel,délben. este. Talán nem is nézték szívesen, ha kezünk az iskola kilincsét kereste. De most minden megváltozott: felvirradt ránk az új idők hajnala. Kinyílt Tiszavasváriban az erdő szélén a „cigányiskola ajtaja. Köszönjük nektek jó emberek, hogy gondoltatok ránk. ígérjük híven mindannyian, hogy még büszkék lesztek miránk ...“ A második padban kedves­arcú, feketehajú, kékmasnis kislány ült. Valaki megszólította ■ — Mi ieszel, ha megnősz? A kislány büszkén emelte kérdezőre gyönyörű szemeit: — Tanító néni! Szomszédja felpattant: — Én orvos... — Én rendőr... —r Én asztalos ... — Színész ... Muzsikus ... Köszönjük. Dobos család, s nektek is, asszonyok: Irma né­ni.‘Takácsaié, Márkusné, Berec- né, Zákányné, Rajcsányiné, Tün- dikné, Bertalanná, Becsiné —- nektek is úttörő pajtások az I. számú iskolából, köszönjük min­den tiszavasvárinak, hogy segí- enek boldog, öntudatos ember’; ;evelni 38 cigánygyerekből. Büszke az egész megye rátok és pártfoaoltjaitokra. akik már a mi hazánk, a mi nagy, szerető otthonunk teljes füzénél mele­gedhetnek ,.. Győri Ülés György Kik is azok az .’Távol áll a cikk írójától, hogy új értelmezésben próbálja megvitatni e szó fogalmát: ag- reszor. Nagyon jó szó, még ha nem is magyar úgyis megérti még az egyszerű ember is. — Benne dübörögnek a hódító ne­héz fegyvernemek, az ágyuk, a bombázók, s benne sziszegnek a golyók, az álnok kígyók, ame­lyek kinyújtott csápokként öle­lik körül az idegen területeket, miként azt tették a nyugati gyarmati hadseregek Afrikában, Ázsiában, s a világ más tá­jain, annak idején. Erőszak, ököljog, a fegyverek hatalma dördül ebben a szóban: agresz- szor. Idegen kizsákmányoló ha­di erő. Idegen területekért harcbaszálló erőszak. Ráisme­rünk Hitlerre, a fasiszta hadse­regre csakúgy mint a francia idegenlégióra, vagy a tőkés nyugati államok gyarmati ka­tonaságára, Ismerjük a szót. is­merjük jelentését. A Szabad Európa Rádió mos­tanában mégis arról igyekszik meggyőzni hallgatóit. hogy rosszul ismertük ennek a szó­nak jelentését, ez egészen más fogalmat takar. Nos, teszi ezt azzal hogy ismerteti az ameri­kai állásfoglalást. Ugyanis Dul­les úr állítólag kijelentette, hogy Amerika következetesen kitart elvei mellett, s ha kell, fegyverrel válaszol a kínai ag- resszoroknak, és semmiképpen meg nem engedi, hogy a kínai agresszorok idegen területeket hódítsanak. Aki nem ismeri a földrajzot, az talán nem akad fenn első pillanatra a merész újszerű ál­lításon. Mert ugyanis,, esetleg feltételezheti hogy a kínai had­erő amerikai partraszállást kí­agresszorok? serei meg, vagy egyszerűen az amerikai halár mentén felvo­nultatja csapatait, rémületben1 tartva New York, Boston, Chi- kagó lakosságát. Még ez esetben is némileg csodálkozhatna a töldrajzilag analfabéta ember, hogy ugyan mi a fenét akar Kína Amerikától? Hát bizony, ez egyszerűen hülyeség. No, de ha nem igaz, akkor hol is le­hetne agresszor Kína, hol akar­hat idegen területeket meghódí­tani, és hol akarja őt ebben az amerikai haderő megakadályoz­ni oly következetesen? Ne tes­sék csodálkozni: Kínában. Hogy-hogy? Kínában? Hogy akar Kína Kínában idegen te­rületeket véres agresszor mód­jára hódítani? És hogy akarja ebben Amerika, tehát Kínában Amerika megakadályozni Kínát abban hogy kínai területeket raboljon agresszor módjára Kí­nától Kínának? Ha én ezt el­mondom a tíz éves gyermekem­nek, a szemembe nevet, és olyat gondol rólam, hogy... Dehát én nem vagyok Dulles úr, ügye, neki szabad, és ő se az én tíz éves gyermekemnek mondja, hanem komoly diplo­matáknak, nyugati hírügynök­ségeknek. A Szabad Európa Rádió meg az ő hallgatóságának, akiknek törzstagjairól fel is tételezhető, hogy el is hiszik. Már tudniillik’; azt,, hogy az amerikai csapatok: Kína területén a kínai agresz- sziótól védik meg Kínát. Min-; denesetre ezt a cikket sosemu-' tatom meg az én tízéves gyér-; mekemnek,. mert azt fogja hin­ni hogy én kitaláltam, hogy; Dulles úr, aki végeredményé-; ben egy nagy állam nevében; beszélt, sose mondhatott ilyen! képtelen hülyeséget. S. B. Az egykori „sötét Szabolcs66 egészségügyi téren is felzárkózott az ország többi megyéje mellé A Vörös kérésiét Miegyel küldöttgyűléséről Tegnap délelőtt 10 órakor vette kezdetét az a tanácskozás, amely hivatva volt arra, hogy mérlegre tegye a Vöröskereszt megyei szervezeteinek sokéves munkáját. Az egész tanácskozás kifejezte azt a fáradtságot nem kímélő munkát, amelyet a Sza- bolcs-Szatmárban tevékenykedő orvosok egészségügyi dolgozók, a vöröskeresztes szervezetek akti­vistái végeztek. Több mint 150-en vettek részt a Vöröskereszt munkáját hosszú időkre meghatározó tanácskozá­son. Dr. Moskovits Károly me­gyei főorvos szavai után Fazekas Zoltán elvtárs, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára tartotta meg a beszámolót. Ele­mezte az elmúlt években végzett munkát, sokoldalúan mutatta meg azt a fejlődést, amelyet a sokezer aktivista segítségével, az orvosi kar támogatásával csele­kedtek az emberek, a gyerme­kek, a lakosság egészségvédelme érdekében. Ezután egymás : után szóltak a beszátnolhoz egyszerű vöröske­resztes aktivisták, orvosok, védő­nők, termelőszövetkezeti elnök, munkásasszony, háziasszony stb. Dr. Szabó Lajos felszólalásában elmondotta, hogy a Vöröske­reszt ma már akkora erővel ren­delkezik, hogy a békés időszak­ban is az élet minden területén képes segíteni. Különösen jel­lemző ez a szocialista országok­ban működő, szervezetekre. Makiári Zoltán gyürei küldött be­számolt arról a segítségről, ame­lyet a vöröskeresztes aktivistái végeztek az egészségház és az or­vosi lakás felépítésében Mikulka elvtárs nagyhalászi orvos 39 éy távlatából emlékeztetett a meg­tett útra és összehasonlította a régi szervezet működését a mos­tanival. Elmondotta,, hogy szerve­zetünk rendelkezik filmvetítőgép­pel, amely megkönnyíti a dolgo­zók körében végzendő egészség- ügyi felvilágosító munkát. Töb­ben, mint ő is, megemlítették, a cigányság problémáját, amelyek megoldása érdekében sokat tevé­kenykednek Nagyhalászban is az 54 fős cigányiskola segítésénél. Ezután szólalt fel dr. Barta Ferenc elvtárs, aki az Egészség- ügyi Minisztérium üdvözletét tol­mácsolta, és felsorolta azokat az eredményeket, amelyek ma már Szabolcs-Szatmárt a többi megyék mellé állítják az egészségügy te­rén elért eredményekkel. Majd bírálta azokat az orvosokat, akik szemléletében még mindig nem érvényesül az, hogy az egészség- ügyi nevelést központi, fontos kérdésüknek tartanák. „.Nemcsak a betegek gyógyításáért, hanem az egész egészségügy problémáiért erezzenek felelősséget az orvo­sok“ — mondotta. Sok hasznos javaslat hangzott el. melyek szerepeltek a határo­zatban, s reméljük, hogy az újon­nan megválasztott megyei vezető­ség valamennyit végre is hajtja. A "tanácskozáson a küldöttérte­kezlet megválasztotta a megyei Vöröskereszt szervezet elnökséget, és azokat a küldötteket, akik me­gyénket képviselik, majd az or­szágos vöröskeresztes kongresszu-1 son

Next

/
Thumbnails
Contents