Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

2 KELETM AGY A RO RS'/.AG 1958. OKTÓBER 21, KEDD Katolikus és református lelkészek látogatása a nyíregyházi Dózsa Tsz-ken A múlt hét végén, mint arról lapunkban már hírt adtunk, ülést tartott a katolikus és re­formátus papok megyei béke­bizottsága. A délelőtti ülés után mind a két felekezet papjai meglátogatták a nyíregyházi Dózsa TSZ-t és a Kertészeti Technikum Tangazdaságát. A Dózsa TSZ-ben Suszta Sán­dor, a szövetkezet elnöke fogadta a vendégeket. Nagy megelége­déssel, sőt csodálkozással szerez­tek tudomást arról, hogy a múlt nincstelenjei milyen anya­gi és kulturális magaslatra: ju­tottak kilenc év alatt ebben a szövetkezetben. Nem a kiemel­kedők Közzé tartozik a 25—30 ezer forintot kereső szövetke­zeti tag. Az idén is 100 forint körül lesz egy-egy munkaegy­ségnek az értéke. Hétszáz hol­don 130 ember talál itt biztos jelenre és még biztosabb jövő­re. Hosszan gyönyörködtek a lelkészek a hízó süldők karám­jainál, majd a választási mala­cok kutricáinál dicsérték a gon­dozókat. Végig sétáltak a hol­danként 15—20.000 forinttal fi­zető kertészeten. Sokan tették fel a kérdést: hogyan lehet de­rékig érő karfiolt nevelni és másodnövényként rostanagyságú káposzta fejeket termelni. — A nagyüzem adta lehetőség: a megfelelő talajerő biztosítása, szakértelem, jó vetőmag és szorgalom, — ez volt a válasz. . A legnagyobb megelégedést az épülő új major váltotta ki, ahoi az istállón és a kazlakon túl három akkora pajtát láttak, amiben 50 hold dohány termése sárgállik, mint az arany. A Tangazdaságban megis­merkedtek a lelkészek azzal a nagyszerű munkával, ahogyan küzdenek a nyírségi homok megzabolázásán, gyümölccsel, szőlővel. Azokról a dombokról, ahol eddig 5—6 mázsa rozsot vettek le, mos 25—30.000 forint értékű termést takarítanak be. Ebben a ‘minta gazdaságban tanulnak négy éven keresztül a mezőgazdaság középkáderei, akik képesek lesznek majd egy- , egy termelőszövetkezetben a gyümölcs- és szőlőtermelés szak­mai irányítására, örömmel lát­ják a lelkészek, hogy a fiata­lok milyen nemes munkával készülnek hasznos tagjai lenni a társadalomnak. A látogatás után a Tangazda­ság megvendégelte a látogató­kat, ahol a saját termésű gyü­mölcsök és italok mellett mondták el véleményüket a lá­tottakról. Bódds Andor főesperes, * ka­tolikus békebizottság elnöke el­mondotta, hogy a bibliai igét — hajtsátok igátokba a földet — ma látta megvalósulni a ter­melőszövetkezetben és a Tan­gazdaságban. Idézte a . több, mint, húsz évvel ezelőtti emlé­keit, amikor Balkányba helyez­ték és gyalogolt a határba. Az a Petőfi vers jutott esze be, amiben a költő Magyarországot az Isten kalapján bokrétának nevezte. Ö akkor felkiáltott a nyomor, a kietlenség láttán: „Itt soha nem járt Petőfi: És eljött az idő, amikor a dolgozó kezek aranybányává "változtat­ták a Nyírséget. , Sorosi Sándor tokaji plébános arról szólt, hogy a lelkésznek mindig az. lett volna a felada­ta, hogy a népet szolgálja, de ez nem volt mindenkinél így és nem is mindig lehetett a múlt­ban. Most ez a lehetőség meg­van. Az a lelkész tölti be hiva­tását, aki á népét úgy szolgálja, hogy a fejlődéssel egy irányba halad, A látottakból szerzett gazdag tapasztalatokat otthon aprópénzre kell majd váltani — mondta befejezésül. Békefi Benő esperes, a refor­mátus lelkészek békebizottságá- nak elnöke elmondotta, hogy a magántulajdon szentségéről va­ló szónoklás hamis dogma, ilyen nincs a . bibliában sem. A mező- gazdaság szocialista úton való fejlődése nem ütközik sehol a papi hivatással. Mivél a termelő­szövetkezet az emberi haladást szolgálja, szükséges, hogy a re­formátus lelkészek is segítsék ezt az ügyet. A mai látogatás is hozzá segít bennünket ahhoz, Í5ukau keresik lel a megyei iiinilörténeli kiáiiítást A József Attila Művelődési Házban rendezett megyei film- történeti kiállítás vendégköny­vébe már sokszázan beírták a nevüket , minden oldalon két hosszú oszlopba sorakoznak a nevek, s megtelt már vagy hat lap. A kiállítás gazdag, igénye­sen összeállított anyava méltán ..vonza az érdeklődőket, nai'y­ffszefu doá.uu.w.u-.ciója a múlt­nak, jelennek és jövőnek. A film technikai művészet, így a kiállítás fő érdekességei a gé­pek. A kézzel hajtott — ötven esztendővel ezelőtti — a néma filmvetítő «fő! a iesmcőern?^ szélesvásznú vetítőgépig tizenhat féle készülék mutatja be a mozgókép-vetítés .fejlődé- . séf. Hangszórók, mikrofonok, ag- regátorok is szerepelnek a ki­állítás anyagába, fejlődéstörté­neti sorrendben. A némafilm kis tekerős szerkezete melleit még nincs hangközvetitő eszköz, a gépész egyben magyarázta .s a filmen zajló cselekményt, ké­sőbb azonban a modernebb kor- SZUiv cub >Zol'0„ 1 j C tt-'X — Ljlilv. a vetítőgépek társaságában. Külö­nös figyelmet érdemelnek a szem­léltető táblák és plakátok. Sok nézője akad annak az ötletes táblának, melyre S/abolcs-Szat- mar megye térképét rajzoltak és villanykörték jelzik, hol mű­ködtek régen, vagy működnek ma mozik. Ha azt a gombot nyomjuk le, amely alatt ez áll: „Az 1945 előtti mozik“-, csas 19 kis égő gyui k . A „Mai film­színházak“ -feliratú gomb viszont 236 kis villanykörtét működtet egyszerre. Jellemző a grafikon is, amelyről kiderül, hogy 1945- ben 50 000 mozilátogatói szám­láltak egy évben, IS57-b8n 4 millió 721 ezer ember volt moziba a megyében Egy újabb plakát arról számol be,hogy az ellenforradalom aiatt 65 ezer forint kár érte a MOKEP Vállalatot, és a volt tulajdono­sok vissza akarták szerezni a mozikat. Mindjárt a plakátok alatt ott a régi Uránia mozi helyár-táblája: 1,20 pengő a leg­drágább jegy, abban az időben, amikor egy napszám 60—20 fil­lér volt. Ma 6 forintos legjobb hely mellett 50—80 forint a napszám, ebből a két adatból kitűnik, hogy az ellenforrada­lom mennyire vetette volna visz- sza a megye filmiránti érdek­Vállalat leírásai képviselik, va­lamint a legmodernebb vetítési eljárás a gömbmozi vázlatos raj­za. A kiállítás különleges érde­kessége egy eredeti 1919-es pla­kát. Szamuelly Tibor hét darab kisfilmet hozot Moszkvából, s a kiállított plakát ezeket hirdette a Tanácsköztársaság idején. A kiállítás anyagát egyébként — e plakát kivételével — Szabolcs- Szamár megyében gyűjtötték össze, s tegyük hozzá, hogy ez a gyűjtő munka minden elismerést Újabb Báthori-címeres hőemlék került elő Valószínűleg sírkő töredéke lehet a nyírbátori Báthori Ist­ván Múzeumba került címeres vöiiismérvány darab, (töredé­kek) amelyen a pikkelyes testű szárnyas sárkánykígyó látszik, amely az olasz lófejpajzs alakú eimerpajzsot tartja a Báthoriak címerképével. A munka alapos gondossággal készült mestermű. Ez a címeres több darabból álló ,illetve töredékes vörösmár- vány kő, szorosan kapcsolódik a templom déli falába helyézett Báthori István erdélyi vajda, országbíró címeres kőtáblája- hoz. Nem kizárt, sőt lehetséges­nek látszik az is, hogy ez a fa- -ragott címeres kő Báthori István vajda tumbája (síremlék) egyik oldal résznek darabja. Mind a kő anyaga, mind pedig a mes­teri faragás alapján következ­tethetünk erre a megállapí­tásra. Szalontai Barnabás múzeum vezető. Hajrá járőrök! Szombaton délután a Kossuth _imná- ziumj KlSZ-szerve- zet járőreinek hang­jától volt hangos a sóstói erdő. Nagy­szerű, de kissé izgatott volt a hangulat. A fi­úk nagyokat szippan­tottak a kellemes er­dei levegőből, s az esélyeket mérlegelték. A szervezet tagjai 10 járőrcsapatba osz­lottak szét. Egy-egy járőrcsapalba 4—4 elvtárs tartozott. Rö­viddel 14 óra után indult el az első cso­port. Futottunk lelke­sedésből. győzniaka- rásból és szívós: -g- ból! Az első akadály kis- labda célbadobás volt. A legtöbb csoport a kezdés izgalmától el­vétette a célt, de a pillanatnyi pont vesz­teség csak tüzelte a fiúkat. A követk-ző program a kúszás volt. Ezek után né­hány km-es futás kö­vetkezett. Nagyszerű volt futni! Egyik útról a má­sikra, patakparton, «•■asútcm keresztül, a Sóstó megkerülésévei, a tó mellett «han­tunk. Sok helyen kér­dezték tőlünk a jel­szót (Hurrá KISZ! Messze az erdei út, amelyen, menni kell?) Bizony, néhány cso­port meg is járta a jelszó pontatlan le­adásával! Az útbaiga­zítók tévútra vezet­ték őket. Különös ér­dekességnek számított az elindulásnál kapott félparancs is, ugyanis a parancsot értelem szerint ki kellett egé­szíteni., mégis sokan „/félreértették. Megpró­bálták a szöveget végrehajtani, ami sok derültségre adou al­kalmat. A tó mellett jutot­tak át á csoportok a szellemi olimpiász ne­hézségein. — Ki a KISZ KB titkára? — Komócsin Zóitfv elvtárs. — Ki az SZKP fő­titkára? Ki a Mongol Népköztársaság Nag Népi Huráljánák el­nöke? — Cedenbál elvtárs. A táv végét a 60 m-es síkfutás jelen­tette A 50 m -után -— 10—11 km-rel a há­tunk mögött boldogan futottunk a célba. Ez a verseny volt megyénk elsőKISZ- járőrversenye, s a várakozáson jóval fe­lül sikerült, ami a jó szervezésnek, Kun Ist­ván gimnáziumi­KISZ-titkár és Maxin János szerveződ'kár­nak köszönhető. A fi­úk elhatározták, hogy két hét múlva a „KILLIÁN“- próbá- soknak is rendeznek hasonló jellegű ver­senyt. A három díjnyertes csoport: 1. Székely Miklós. Héry László. Mand"la György, Fazekas Lász­ló 847 pont, 2. Gombai Is.ván. Bíró Szabolcs. Nagy József. Szombathy Károly 793 pont. 3. Lengyel Andrá \ Hegsperger György. Végső Béla, Magitics Pál 776 pont. A nyertesek 4. 2 és egy tortát kaptak ju­talmul. Szombati Károly ív. a hogy most már tettekkel is bi- zonyisuk a haladás szolgálatát. Peleskey György beregsurányi lelkész ismertette, hogy a re­formátus egyháznak is köze van ahhoz, hogy Beregsurányban ezen az őszön három új termelő- szövetkezet alakult, ő, a hívei­vel erről a kérdésről rendszere­sen beszélget. Hasonlóan nyi­latkozott Móré László marok­papi segédlelkész is, aki elmon­dotta, hogy egy kilépni akarót miként tartott vissza a termelő­szövetkezetbe, Mind a két íelekezet oéke- bi/ottsága köszönetét mondott a Hazafias Népfrontrak és a bé- kebizottságnak, hogy lehetőséget nyújtottak nekik megismer.:, egy termelőszövetkezetet, öröm­mel., vették,, hogy ók is részesei lehellek annak e. nagyszer! munkának, ami a magyar me­zőgazdaság felvirágoztatásáért, a magyar nép felemelkedéséért folyik. Cs B, lődését. A jövőt a Moziüzemi A rendezés körültekintő, A régebben játszott magyar fil­mekből vett jeleneteket ábrázoló képek sok kellemes emlék fel­idézői. Meg kell ismételni, hogy a kiállítás méltán vonza az ér­A már hagyományossá váló Őszi Vásár Nyíregyházán szom­baton reggel nyílik meg. A vá­sárra az állami kereskedelem mellett a töldművesszövetkezeti kiskereskedelem is készül. Vályogos Ferenc az fmsz-ek vásárfelelőse kérésünkre el­mondotta, hogy tizennyolc fmsz. több mint 22 millió forint értékű áru­készlettel jön a vásárra. Többek között a mátészalkai, a vásárosnaményi, a kisvárdai, a nyírbátori, a balkányi és ibrá- nyi fmsz-ek foglalnak majd he­megérdemel. ízléses és igen ötletes “'sklődöket, s nehéz elképzelni impozánsabb megemlékezést — a filmszakma államosításának tíz éves évfordulóján — a film­történeti kiállításnál. lyet az egykilométer hasszú pa­vilonsorban. Az fmsz-ek az őszi- és téli ruházati cikkekből, vala­mint mezőgazdasági gépekből és műszaki árukból nagy készletet és választékot biztosítanak. Az érdekességek között szerepel­nek: a kisvárdai fmsz. kisgép kiállítása, a mátészalkai fmsz. külön csemege-sátra és leérté­kelt áruk pavilonja. A borked­velők igényét a nyíregyházi i'msz. hat fajta borral elégíti ki. A. naményi fmsz. több éve is­mert halászcsárdája is a vásá­ron lesz. (Kiss) Tizennyolc fmsz, 22 milliós árukészlettel vonul fel . • Készülődés az Őszi Vásárra / I lya.il lakodalom volt Ujfe­' hértón vasárnap, hogy azt még évek múlva is emlegetik a lányok és legelek. Esküvőre gyűlt a falu apraja-nagyja — nem is akármilyenre: rendőres­küvőre. Tóth Imre- rendőr, kommunis­ta fiatal és Varga Katalin, az újfehértói Földmüvesszövetke- zet kiszistája — az ifjú pár — nevezetes emberek a faluban. Elvtársai, barátai, öregek fiatalok mind eljöttek a nagy esemény­re. Ebédre a vőlegényhez gyűlt a vidám násznép. A nagyoutykai vendégváró tanya ritkán látott egyszerre ennyi embert. A tüzes bor csakhamar rózsákat festett az arcokra. Aztán autóba ült a társaság vőlegényestől. A kérők meg sem álltak a fehértói lá­nyos házig. Ott ahogy jllik, be­kopogtattak: — Elrepült egy galamb, kere­si a párját... Ráncos nékikek és menyecs­kék bújtak elő. — Ez az?... Ez az?... — Nem ez... nem ez... Végre előkerült a kipirult menyasszony, bájosan, kedve­sen perdült párja elé. Most már a lányos háznál folytatódott a vidám eszem-iszom, egészen addig, míg fel nem kerekedett a násznép, s a lakodalmas kocsik a tanácshaza elé gördültek. Pattogó zene, s hatalmas tö­rneg fogadta az érkezőket. Rend­őrök, kiszislák, piros nyakken­dői úttörők sorfala között lép­kedett a menet a nászinduló hangjaira. Áfakor a vendégek a feldíszí­tett nagyteremben áhitatos csendben várakoztak, felcsen­dültek a nemzetiszínszalagos anyakönyvvezető ünnepélyes szavai: — Kijelenti-e ön, Tóth Imre, hogy az itt megjelent menyasz- szonnyal házasságot akar kötni? — Igen... Igen... S a boldogság igenjei nem­csak az ifjú pár, hanem egész Üjfehértó szívét melengették. Kint már a szürkület öltözkö­dött — bent a szívek vetkőztek, s még a férfinép sem szégyelte a meghatottság árulkodó köny- nyeit. Tóth Imrét és Tóth Imrénél az úttörők virágcsokra, az isme­rősök, elvtársak csókjai, jókí­vánságai kísérték első közös lé­péseiken, Kivilágos-virradatig húzták Kása Paliék a vidám talpald- valót, s így indult egy új pár a becsületes emberek mindennapi, boldog életébe. Kedves fiatalok: a hétköznapi évek gondjaiban is maradjon olyan fényes a szemetek, piros az arcotok, mint ezen a felejt­hetetlen vasárnapon... Győri Illés György. Jla kodul önt (Ilii eltér téi\

Next

/
Thumbnails
Contents