Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-19 / 221. szám
FjZ t is a Mezőgazdasági Kiállításon láttuk XV. ÉVFOLYAM, 331. SZÁM Atu 50 fillér 1958. SZEPTEMBER 19, PÉNTEK KULTÚRHÁZAINK ÚJ ÉVADJA incs még két évtizede sem, hogy az olvasó emberek nagyrészéi; fertőzte az a Nyugatról beáradó olcsó irodalom, amit köznyelven ponyvának nevezünk. Ez az irodalomnak éppen nem nevezhető üzleti ág, a ponyva, éppen azokat az embereket foglalkoztatta leginkább, akik tájékozatlanok voltak a világirodalomban, s egész átolvasott készletüket csupán néhány pengős, vagy félpengős, esetleg egy tucat tízfilléres „regény” jelentette. Nem kell beszélni arról, hogy mire neveltek ezek a „művek”, nehéz is lenne felsorolni: sza- dizmus, erkölcstelenség, munkátlanság, a pénz, a vagyon is- tcnítése, a gazdagság, a gazdag emberek, az arisztokrácia feltétlen imádata és a „regények” főhősei legtöbbször: az igen kiváló, jólelkű bérgyilkos, a feslett erkölcsű sarki nő, és a „becsületből” néhány tucat embert másvilágra küldő amerikai tehénpásztor. Hol vagyunk már ettől? Könyvkiadásunk szinte minden emberhez elvitte már a világ irodalmának kincseit, s a legeldugottabb beregi falucskában is meg lehet találni Balzac, Tolsztoj, Jókai, vagy a mai írók értéket jelentő könyveit. Színpadjainkon is hatalmas változás ment végbe a fel- szabadulás óta. Kezdjük ott, hogy egyáltalán színpadjaink lettek. Annyi és olyan színpadok, amelyekről azelőtt szó sem lehetett volna. Gondoljuk meg: ebben az esztendőben 9 új kultúrházat adtak már át, és 63 új kultúrház építésén fáradoznak!! Ez 72 új háza a művelődésnek megyénkben! Erre a számra országosan büszkék lehetünk, erre példa még nem volt. 72 kultúrház abban a Szabolcs-Szatmárban, amelyben messze a legkultúrálatlanabb nyomort kényszerítették a népre a földbirtokosok, bárók, grófok és a „csak” százholdas kulá- kok. A színpadok szinte minden településen biztosítják, hogy a művelődés élő szóban, énekben, dalban is eljusson mindenkihez. Ha áttekintjük, hogy megyei kultúrházaink, vagy együtteseink milyen darabokkal kívánják ezt a a célt szolgálni, mégis marad valami üröm is az örömünkben. Ez év tavaszától, májustól napjainkig 35 darab előadását határozták el. Persze, ezeken kívül sokkal több darabot tanulnak már, vagy sorozatban előadnak, amelyek jóváhagyását korábban kérték a megyei tanács művelődési osztályától. Vizsgáljuk meg, hogy ez a harmincöt darab milyen? Huszonegy közülük régi, többségük nagy írók műve, vagy annak feldolgozása. Négy újkeletű, kettő operett és négy olyan, amit kifogásolni lehet. (Kettőt nem is engedélyeztek.) És végül négy darab szocialista realista mű. örülni lehet annak, hogy a darabok nagy többsége hasznos és jó. De elgondolkoztat, hogy csupán négy együttes választotta azokat a darabokat, amelyek legjobban a mához szólnak, a mi mai nyelvünkön, a mi mai problémáinkról. Nemesborzova, Papos, Turricse és Mátészalka az a négy község, ahol ilyen darabokat tanulnak. Öröm, hogy az ellen- forradalom utáni nagy „operett-dömping” végéhez ért, s csupán két együttes tűzte újabban műsorra a „Lili bárónőt”. Miért? Sokan ezt még ma sem látják. Elsősorban azért, mert az operett előadása szinte kizárólag zenei, énekes tehetséget kíván meg, nagy képzettséget, s ez műkedvelőktől egyáltalán nem várható. Elrontani, agyoncsapni, értéktelenné tenni sokkal inkább lehet, mint a prózai darabokat. Másodszor: éppen azért, mert a műkedvelők a zenei mondanivaló helyett (tehetség híján) inkább a prózai mondanivalót emelik ki, ezek a régi operettek bájtalanul csak gyöngeségeiket sugározzák színpadjainkon, azt az arisztokráciát glóriázzák, amelynek eltűntét teljes szívvel segítette az a dolgozó paraszt is, aki most tapsol ugyanennek a színpadon. És végül: az operettek, s más gyönge prózai darabok elveszik a teret az olyan daraboktól, amelyek hivatva lennének valóban mondanivalót, életfelfogást sugározni, gondolatot ébreszteni az emberekben Legfőképpen pedig a szocialista-realista daraboktól veszik el a színpadot. A kultúrházak vezetői legtöbbször a könnyebb ellenállás jelszavával tűzetik műsorra a zenés, vagy könnyű fajsúlyú vidám darabokat, azzal, hogy ezeknek eleve nagyobb közönségsikerük van. Az lehet, hogy a vidám darab jobban vonz. De hogy nagyobb sikere legyen, mint a hosszú ideig emlékezetben maradó daraboknak, az nem igaz. Kultúrpolitikai kérdés ez, másszóval áldozat, hivatás kérdése. Miért van a kultúrház? Miért van a kultúrháznalc vezetősége? Azért, hogy a kulturház bevételi forrás legyen? Kinek? Miért? A kultúrház azért van, hogy a műveltség háza legyen. És a kultúrházak vezetői, társadalmi munkásai is azért vanr.ak, hogy teljesítsék kötelességüket. Mert műveltséget, a művelődésre alkalmat nyújtani népünknek — nem csupán elismerésre méltó dolog, hanem kötelesség is. i Jó munkáért prémium Az állami gazdaságok igazgatósága a napokban értékelte az egyes gazdaságokban folyó termelési és takarékossági eredményeket és a® értékelés alapján megállapította a műszaki és adminisztratív dolgozók évközi prémiumának összegét. A premizálás alapja a növénytermelés és állattenyésztés hozamainak alakulása, a béralapgazdálkodás és az anyag- takarékosság mértéke. Az e téren legjobb eredményt elért gazdaságok műszaki (szakmai vezetők) és adminisztratív dolgozói az egyes értékelési kategóriák szerint a következő prémiumösszegekben részesültek: Az első kategóriában a balkányi gazdaság 30.000, a bodrogközi 15.000 forint prémiumot kapott. A második kategóriában a legjobbak az apagyi és cscngeri gazdaság. — Az előbbi IS.000, az utóbbi 10.000 forintot kapott. A harmadik csoportban a nyírteleki gazdaságban 15.000 és a nagyecsedi gazdaságban 8.000 forint prémiumot kapnak a vezető dolgozók. ÍSl rendelet a bérsütésről Az élelmezésügyi miniszter rendelettel szabályozta a kenyér- és sütemény bérsütési, valamint a liszt és kenyér cserélési díját. A rendelet a kenyér, a sütemény és egyéb étkezési cikknek bérsütési diját kisütött súly után számítva kilónként 0.80 forintban állapította meg, amely magában foglalja a forgalmi adót. Ha lisztet kenyérre cserélnek át, a fogyasztó részére egy kiló kenyeret 0.73 dekagramm búzaliszt és 1.40 forint sütési díj ellenében kell kiadni. A rendelet október 1-én lép hatályba. Nagyszerű, szórakoztató látványt nyújtott a lovasbemutató műsora. A rendőriskolák lovascso portja színes huszáröltözetbenj harminckét lóval pontosan összehangolt gyakorlattal szórakoztatta a közönséget. Az állatbemutatót az Oháti Állami Gazdaság Buda nevű díjnyertes bikája nyitotta meg. (Hammel József felvételei) Vöröskeresztes-szer rezet ala kult a dohányfermentálóban Szeptember elején megalakult a fermentálóban az üzemi vöröskeresztes szervezet. A nődolgozók örömmel és várakozással tekintettek a szervezet működése elé. Az ellenforradalom előtti időkben kevés tagja volt a szervezetnek, most Pavlovics Andrásné szervezőmunkája nagyobb sikerrel járt. A két műszakból mintegy 120 fő jelentkezett. Valamennyien tanulni akarnak. Meg akarják ismerni, hogyan kell egészséges életmódot folytatni, hogyan lehet magukat és gyermekeiket a betegségtől megóvni, mit kell tenni baleset esetében, A vállalat vezetősége és párt- szervezete minden segítséget meg-1 ad a vöröskercsztes alapszervezet munkájához. Cseppet Margit nöbizottsági titkár Egy negyedér alatt: Egymillión felüli beruházás megyénk vízellátásának javítására Korábbi évtizedek igazolták már, hogy a Nyírség és az ország legkeletibb megyéjének földjéből nem kis dolog ivóvizet fakasztani. Sok helyütt többször tíz méterre kell a föld mélyébe hatolni, hogy vékony csíkban megeredhessen az egészségügyi követelményeknek megfelelő víz. Napjainkban azonban már ott tartunk, hogy nincs a megyének egyetlen községe, távoleső helye sem, ahol a legszükségesebb mértékben ne enyhítették volna a vízhiányt. Ezt igazolja a Megyei Vízmű- és Útépítő Válla.átlói nyert értesülésünk is. Taaatayi Éj Hűt ez Mm Messze még az év vége, egy t: jes negyedév választ el tőié bennünket, de már most is megnyugtató a gyors kis statisztika. Ebben az évben eddig Fényes'.it- kén, Petneházán, Komorón, Nyírpilisen, Laskodon, Porcsalmán, Pátyodon Nyírparasznyán, Nyír- bélteken, Ilken és Mátészalkán adtak át új, korszerű kutakat a községek dolgozóinak. Mindemellett figyelemre méltó még az a dolog is, hogy Nyírbátor, Vitka, Tákos, Tiszalök, Tcrnyospáica, Sényő, Vállaj, Komlódtótfalu, Szatmávcseke, Fü esd és még jó- néhány községben felújítást végeztek a már meglévő kutakon. Végeredményben kútfelújítást, ásettkút-építést és tisztítást az egész megye területén — sőt a szomszédos Borsod megyében is végeztek, összesen: nesyien Futat adtak át közhasználatra. Kiváltképp a harmadik negyedév volt az eredményes munka ideje, amikor az év első felének e’maradását majdnem teljes egészében pótolták. Örvendetes, hogy az állami gazdaságok, vállalatok, termelő- szövetkezetek részéve eddig ösz- szesen tíz új kutat épített a Vízmű- és Kútépítő Vél a»at. Előreláthatólag — mivel értékelés még nem történt — a vállalat 5—7 százalékkal túlteljesíti harmadik negyedévi, több mint egymillió kétszázezer forinlos tervét. Hozzájárul ehhez az a tény is, hogy az általános kút- munkákon kívül vasbeton aknák építéséhez is kozzákezdtek. Megyénk területén jelenleg három ilyen tíz-tizenkét méter mélységű vasbeton akna készül. Egyébként az év hátralevő részében a Nyírmadai Állami Gazdaság részére új kutat, továbbá Fehér- gyarmat, Mátészalka és Üjfehér- tó községekben egy-egy kutat adnak át. Vastafanitás A vállalat ez évi munkáját nagyban betölti majd a megye területén végzendő általános vastalanítás is. Szabclcs-Szatmár megyében ugyanis túlnyomóan! vasas vizek találhatók, amelyek» az egészségre kellemetlenül hat-, nak. Ezért a vállalat bekapcsoló-' dik a vastalanítási és kútfertőt- lenítési munkálatokba is, hogj még jobb vizet fogyasszanak megyénk egész területén. (— angyal —) Vllég proletártól «gytt6l]ttek
