Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

1058. «September 18, csütörtök

KELETIM AG V ARORSZAG

3

Ki nyeri

%/ .

a mJesriobh átrahóhri&nd“-címet ?

Amit uc sajnáljitiik

egymástól

Adva van egy magával teheNehéz a munka és hozzá az éjszaka hűvös, déltájban me; az ing is lekívánkozik az emberről. Nemcsak Záhonyban í; a nyíregyházi kisvasúti átrakóban is úgy vannak vele brigádok, hogy nem tudják eldönteni: éjszaka vagy nappal jobb dolgozni? Éjszaka csendesebben és szaporábban dolgoznak, nappal viszont jobb a hangulat, és ez is sokat segít!

Hamar megizzadnak a dolgos emberek a tűző napon. A lenszalma átrakásakor az izzadt bőrbe ..fúrja“ magát a finom por, a kenderkévék kikarmolják a kart, a burgonya és a répa átrakásánál pedig feltöri a munkás tenyerét a villanyéi. Persze, csak az olyan átrakó munkásnál, aki új a csoportban, és még nem ismeri az átrakás fortélyait.

A kisvasúti átrakóban a két szélesnyomtávú vágány mellett a keskeny, üres kisva- gonok állnak, abba rakják át az Ócsárol, Hajdúszoboszlóról, Szerencsről és máshonnan érkezett kender- és lenszállítmányt. Viszont a kiürített nagyvasúti vagonokba a bodrogközi kisvas- útmenti községekből: a Domb- rádról, Gáváról és Rétköz térségéből érkezett burgonyát és cukorrépát rakják be és küldik Budapestre, vagy a demecseri

ipartelepre, a cukorrépát meg a Szerencsi Cukorgyárba.

A vasút vezetősége igyekszik jól megszervezni a szállítást, hogy minél kevesebbe kerüljön. Az átrakó brigádok viszont az átrakás jó megszervezéséhez értenek. Munkakezdéskor megbeszélik a feladatot, a brigádvezetők elosztják a munkát az emberek közt, aszerint, hogy ki mihez ért jobban. Aztán ki-ki azzal foglalkozik tizenkét órán át. S naphosszat folyik köztük a beszélgetés, a tréfa, egymást nagyobb tempóra való buzdítása Ha. ezt is megúnják, szárnyra kap a nóta.

Hej, de sokszor le kell hajolni a két kiló súly körüli kenderkévéért, amíg kiürül egy hatvan mázsás vagon. Éppen három ki«vagon telik meg vele magasra kazlazva. De jólesik felegyenesedni, amikor a kis- vagonból a nagyba került már a cukorrépa, a burgonya. Aztán amíg Sepa Pálné, az ólmozó lepecsételi a vagont, jólesik a kijelölt helyen szippantani a cigarettából, és inni a kupa friss vizéből. Olyankqr a brigádvezető feljegyzi magának az átrakott mennyiséget, hamar beszorozza a kendert mázsánkint 57 fillérrel, a burgonya mázsáját 45 fillérrel, és így tovább. Estére 70— 80 forintra kerekedik az összeg,

és megmutatkozik, hogy melyik t brigád ért el jobb eredményt. i Kozák József hat fős átrakó | brigádja, Fekete János br'g d-j javai, és Varga Mátyás brigád-? val van versenyben. Kozákik j régen veretlenek, amire igent büszkék. Viszont a más k kctX brigád szeretne felülkerekedni. X Munka után, ha egy pohár sör-z nél összetalálkoznak, fogadkoz. * nak szentül a lemaradók, hogy* másnap elhagyják Kozákékat. | Ez a verseny virtuskodás- $ ból született a három brigád} között.Abból, hogy ki teljesít* többet, ki kap több fizetést. Ilyen X kijelentések és heccelődések nap? mint nap a beszéd tárgyát ké-X pezik a brigádok között. Külö-t nősen pedig azóta - nagyobb a ♦ szorgalom, amióta a Vasutas? Napon Kózáivék 700 forint ju-t talmat kaptak. - ♦

Van mit átrakni, csak győz-? zék! Bizony, akárhogy is igye-f keznek a nyíregyházi átrakók,? nem tudnak idejében megbir-? kózni a nagy mennyiséggel ázz Ő6zi szállítási kampányban.! Debrecenből Szabó Jánös bri-X gádja és a Csalányi-brigád se-í gítenek. Kozákék példáján fel-í buzdulva ők is csatlakoztak aí versenyhez, mely a „legjobb át- X rakó brigád“ cím elnyeréséért | folyik. Váltóskor kíváncsian kér-X dik egymástól a brigádok, hogy! „hány Vagont pakoltatok át?X Mennyi a teljesítményetek?“ És? olyan elhatározásokkal látnak a 5 munkához, állnak' a vagonokba, X hogy: „Ma rátok verünk!“ X Figyelmet szentel akis * vasút vezetősége az átrakq ,bri-* gádok munkaversenyének. Lát- X ják, hogv hasznos dolog a jó t versenykedvet a verseny nyíl-* vánosságóval és rendszeres érté- Jj kelésével is táplálni. Pénzjutal-* mat kap majd az őizr szállítási * kampányban legjobb eredményt* elérő brigád, és a „Kiváló t)ól-? gozó“ oklevelek, jelvények is * bizonyára nem egy ' brigádnál ♦ rászolgált gazdákra találnak majd.

O. A.

teilen test a Petőfi-tér sarkán a harmatos fűvön. S adva van egy csomó járókelő. A sietők nem fecsérlik az időt, tudomást sem vesznek a fekvő alakról. A ráérők. nem piszkítják be a kezüket, szótlanul, vagy megjegyzésekkel — tovább mennek.

Ki segít hát az eszméletlen emberen?

A közömbös

csak előre figyel, mintha szem- ellenzőt viselne. Barátjával tereferél, leköti a szóbanforgó téma, a futólagos eszmecsere. Észre sem veszi a görcsberándult testet. Majd mégis megpillantja, homlokán két haragos ránc fut össze, mintha azt mondaná: ...milyen kellemetlen... nahát ... ez hogy kerül ide ... kellene szólni a rendőrnek .. ■. Ám félhangosan annyit súg társának:

— Hagyd, nem érdekes . ..

A sajnálkosó

sajnálkozásra hajló-arcot kapott ajándékba. Olyan ember, akit „kenyérre lehet kenni“. Jóságos arcát szürkészöld „kendő-glória“ fogja körül. Tiszta emberség, jóság. Mikor szembetűnik a földi halandó, eszelősen szívéhez kap:

—r- Jaj, istenem.-., mi.van itt..; jaj, sze-gény .:. Később inkább saját magát sajnálja, s nem is futja többre jószívűségéből.

A cinikus

— Nézd, hogy beszívott az- öreg... — Így összegezi benyo* mását és szegényes értelmével bőkezűén szórja a gúnyos nyilaikat. Kapásból feleleveníti az összes emlékezetében levő ..ré- szeg“‘-vicceket. Elmenetkor egy fricskát is megereszt-.

— Durmoljon csak, tata, úgy sem várják otthon .;.-1 kíváncsi

Eszeágában sincs segíteni, mindössze arra kíváncsi hogv mások mire kíváncsiak. Elégé, detten mustrálja az áldozatot. Sűrűn kérdezget a körülötte állóktól. A kapott hírekkel sem teljesen elégedett. Nem is rejtii véka alá:

— Csacsiság itt ácsorogni, ezzel úgysem segíthetünk rajta. Mégis, vajon ki lehet... ?

Az intézkedő

Fennhéjázva vállon veregeti a bámulókat:

— Majd én intézkedem ... — Elegánsan elnéz a fejek felett. Lelki szemeivel egy szakasz rendőrt, és egy tucat mentőt parancsol a térre. A valóságban zöld „Pannónia“ motorján köszönés nélkül elviharzik. Az intézkedés elmarad...

Az együttérző

Nem sajnálkozik, nem kíváncsiskodik. Útját megszakítja, a legközelebbi rendőrhöz siet. Telefon cseng, mentőkocsi szirénázik. A tétova járókelők köztit neki jut először eszébe, hogy a földön fetrengő ember lehet beteg is, akit itt ért az eszméletlenség. Az együttérző nem kéri számon magától a néhány percet, amit bajbajutott embertár-: sáért „elfecsérelt“.

Ez az, amit nem sajnálhatunk egymástól.

(P. G.)

Megyénk tűzoltói az országos versenyen

Vasárnap rendezik meg a Maigit-szigeten az önkéntes tűzoltó csapatok országos versenyét. Megyénk önkéntes tűzoltóit a dögéi férfi felnőtt és az újfehértói fiú úttörő csapat képviseli, A két. kiváló tűzoltó csapat az első helyen végzett a megyei, valamint az Egerben rendezett országrészi versenyen. Az országos vetélkedés legjobbjai értékes díjakat és kitüntető oklevelet kapnak. v

URAMBATYAM ORSZÁGA

A püspöki pulást és az u-ságírói toll

A kétszázas bizottság sikertelen ülése után nyilvánvalóvá vált, hogy mostmár szembe kell néznie a két jelöltnek egymással. Bebizonyosodott, hogy udvariasságokkal, dicséretekkel, úriemberi előzékenységgel nem lehet mandátumhoz jutni. A mandátum helyet jelent a „húsosfazék” közelében, zsíros falatokra ad reményt és lehetőséget, tehát meg kell harcolni érte. Mérkőzzék hát a palást a tollal.

A püspök nagyon bízott a győzelemben, pedig már csak két hét volt szabva a küzdelemre. Egy napon bátran kijelentette:

—• Ha a választás ma volna, akkor Fényes Lászlót óriási többséggel megválasztanák. Mivel azonban a választás mához két hétre lesz, még nem bizonyos Fényes győzelme.

Ez igen, ez az első nyílt beszéd. Mit értett ez alatt a püspök? Semmi többet ennél: Amit ma akar a város lakosságának zöme, annak megtörténte nem bizonyos két hét múlva. Az egyházi vonatkozású kortesek belevetik magukat a tömegekbe és megváltoztatják az emberek akaratát.

Az első diplomáciai lépése az volt: finom észrevétlenséggel „bedobta” a köztudatba, hogy a felmentéseknél figyelembe fogják venni a pártállást is. A felmentések a főispán javaslatára történtek, a' főispán pedig néhány hónappal előbb annak a pártnak volt a képviselője, amelynek zászlajával a püspök fellépett. A város polgársága — kereskedők, hivatalnokok, földbirtokosok, kulákok — jelentős része felmentett volt. Érdekelve volt tehát abban, hogy ezután is felmentett legyen, ne kerüljön a frontra. Ezzel egyidő- ben megindultak a kortesek is. Többségük * püspök keze alá tartozó evangélikus egyházi iskolák tanítója, vagy igazgatója volt,

köztük a tanfelügyelő, aki a püspök miniszteriális összekötetései révén gyors előrelépést remélt.

A püspök július 29-re nagygyűlést hirdetett. Ellepték a várost a plakátok, hirdetések. Ezzel egyidőben azonban Fényes is serénykedett. Ö is „bedobta” a köztudatba, hogy Geduly Henrik püspök választási küzdelme sikertelenségét látva levelet küldött egy budapesti szerkesztőségnék és abban becsmérlő kifejezésekkel illette a város polgárságát. így aztán a sikeresnek hitt gyűlésen a püspök kénytelen volt szabadkozással kezdeni a programbeszédet:

— Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én ilyen levelet nem írtam, ilyen levél megírására felhatalmazást sem adtam senkinek és bírói úton fogom megállapíttatni, ki írta a nevemben azt a levelet.

Közismert igazság volt, hogy amit cáfolnak, az igaz, és minél nagyobb igyekezettel cáfolják, annál igazabb. Kevesen hitték el a püspök mosakodását. Rá egy nappal Fényes is gyűlést hirdetett. Ismerve a közhangulatot, azzal kezdte beszédét, hogy kijelentette: elég volt a háborúból, béke kell. Aztán kihirdette: a demokratikus átalakulás híve és a népet szeretné látni a törvényhozásban. Ezek mellett legyen az ország önálló, mert Magyarország a „dolgozók Magyarországa”. Ezután a város „mostohaságáról” beszélt és megígérte, hogy a város érdekelnek harcosa lesz.

E nagy „követelésekkel” és „ígéretekkel” maga mellé hangolta a háborút unó, „jobb törvényekre” vágyó, eddig „mostohán kezelt”, szavazati joggal rendelkező városi polgárok többségét.

Ezzel azonban még korántsem elégedett. meg. Elővette a tollat és „Az elv és gyakorlat” címen kéthasábos cikket ka- nyarított a mellette álló Nyírvidékbe. Ügyesen és „diplomatikusan” forgatta a tollat. Nem beszélt ő közvetlen módon a püspök ellen, hanem a püspök nevében serékenykedők tevékenységét mutatta be. Nézzük csak, miként.

Először is feltette a kérdést:

„Ugyebár igaz, hogy a törvény tiltja a tisztviselők korteskedését?”

Ezután felelt rá.

„Ugyebár igaz az is, hogy a most folyó választási küzdelemben az evangélikus iskola tanító urai járják a tanyákat és korteskednek a püspök úr mellett."

Ezután nagylelkűen „megdicsérte” ellenfelét: „Korteskednek, bizonyára jóhiszeműen, hiszen Geduly Henrik püspök úr személye olyan köztiszteletben áll...”

Ezután végezve a tanítókkal — cél- bavette a tanítók fejét, a tanfelügyelőt.

„Ámde ott a törvény, amely tiltja a tanítóknak a választási küzdelembe való beavatkozását.

És a tanfelügyelő úr mégis elnézi, hogy kijárnak korteskedni. Vajon elnézné-e akkor is, ha például mellettem korteskednének?”

Ezek után megírja azt is, hogy miért serénykedik a tanfelügyelő.

„Nem is az ő személyét hibáztatom. Ö csak egy a sok közül, aki a régi rendszer alapján úgy gondolja: nem a '''-letett elvet kell betartani, hanem a gyakorlatot, hogy aki kedves a miniszternek, annak érdekében a törvényt is át lehet nézni.”

Köztudomásúan Geduly püspöknek nemcsak felettese, de jó „ismerőse” is volt az akkori kultuszminiszter. A leleplezés nagy visszhanggal járt. A püspöknek pedig nem jutott eszébe nyilvánosságra hozni, hogy Fényes Lászlót pedig nem is miniszter, hanem maga a kormányelnök támogatja. Mégpedig azért, mert — ezt Fényes maga mondta el egy alkalommal — „...gazdasági és szociális kérdésekben, valamint a közélet tisztaságának ügyeiben sokat dolgoztunk együtt...” Ebből világosan láthatta volna a püspök — ha tűd róla —, hogy Fényes bárhogy is harcolt á „közélet tisztaságáért” lényegében eszköz volt a kormányelnök kezében politikai ve- télytársai ellen: Azokkal szemben védte a „közélet tisztaságát”, akik ellene voltak a kormányelnöknek. Ne felejtsük el, hogy ez a kormányelnök jelentette be, hogy ősszel „elkerülhetetlen” lesz a ház feloszlatása, választások lesznek, érthető tehat, hogy érdekében állt toliforgatója „szabadságátr a képviselőséggel járó mentelmi joggal megnövelni. Amiért akkor egy képviselőnek a haja sem görbült, azért egy mentelmi joggal nem rendelkező újságírót menthetetlenül becsuktak. A kormányelnök úr tehát, már az őszi választások előtt megsemmisítő csapásokat akart mérni Fényes felhasználásával politikai ellenfeleire. Ezek után érthető, hogy Fényes nem mondott igazat, amikor kijelentette választóinak: „Én nem a hatalmasok, hanem a polgárok akaratából akarok képviselő lenni és a pártkeretektől feszélyezni magamat nem engedem.”

A következő cikkünk címe:

AZ „ÖTVEN KRAJCÁROS MAGYAR” ÉS A VÁROSI POLGÁRSÁG.

(Szabó György'