Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-03 / 207. szám
2 KELETMAGTARORSZAG 1958. SZEPTEMBER 3, SZERDA ; Magasabb mércét as üzemekben ! |Z ereskedő emberek mond- ják, hogy íeltűnően igényesek lettek a vevők. Válogatnak a portékában, jóminőségű árut akarnak venni. Ezt az igényt figyelembe kell venni termelő üzemeinknek. Feljebb kell tolni a minőség mércéjét, jobban meg . kell követelni a gyártási technológia követelményeinek betartását. ' Örvendetes, hogy a ruházati gyár nyíregyházi telepén alapvető ' követelménnyé tették a ru- hák minőségének emelését. A MEO-csoport szigorúan ragaszkodik a műleírás szerinti munkához, a legkisebb hibával is visszadobja a ruhát. S akinek kétszer-háron^zor visszaadják kijavítani a hibát,' az máskor jobban vigyáz a minőségre. Bárcsak más üzemekben is megvalósítanák a gyártásközi minőségellenőrzést! Nem kő' etel éz külön munkaerőt, csupán nagyobb felelősséget a műszakiaktól, ■ a művezetőktől. A ruhaüzemben például a teremmesterek és a szalagvezetők őrködnek elsősorban és legszigorúbban a minőségi munka felett, fs jólesik a munkásoknak, hogy az észrevett hiba kijavítását is megmutatják, megmagyarázzák a munkavezetők. A ruhaüzemben a szalagok *'*• közötti , minőségi versenynek hónapról hónapra növekvő eredményei vannak. Félévi szinten amellett, hogy az üzemi tervet túlteljesítették, 99,6 százalékról 99,87-re javították a minőséget. Nagy öröm az egy munkásnak, hogy ha újat tanul egy szakmában. öröm azért, mert a tudás risgy érték, és azért is, mer; aki többet tud, az többet keres és jobban él. Győrfi Árpadné Palié? Józsefné, Vancsisin Ilona, és sok-sok ruhaüzemi munkáslány és asszony csillogó szemmel beszél erről az örömről. Közülük legtöbben úgy kerültek az üzembe, hogy ott tanultak meg a szabóság szerszámaival dolgozni. CfÁimtqeldái (A Tervhivatal Ügyeimébe!) Olcsvaapátiban kövesulat építenek. A falu egyik végétől a Panyola felé vezető föld utat kövezik a termelőszövetkezet területén keresztül. Rogy mennyire szüksége van Olcsvaapátinak műútra, azt az tudja, aki járt, vagy élt ebben a közsében. Őszszel, télen, tavasszal, amikor esős idő járja, az egyik végen a megáradt Szamos, a másikon a feneketlen sártenger zárja el a községet a külvilágtól. De nyáron is, Namény felől, Olcsván át nem jöhet kompon a tűzoltóság, de a mentő sem megy neki a meredek partról az átkelésnek. Fehérgyarmatról kellene ilyen esetekben tehát a segítséget kapniok. De ha sár van...? A másik oldala a dolognak a termelés. A község határában termelnek gyümölcsöt, cukorrépát és egyebet, amit mind szállítani kell. Egyrészt a határból a faluba, másrészt a községből eladni. Ilyen gondok vannak a Petőfi Termelőszövetkezetnél is. Igaz bár, hogy a szövetkezetnek 3200 méteres bekötőutat építenek (éppen most van folyamatban az építés), a gond továbbra is gond marad. Ugyanis a bekötőút a községből a régi földút helyén a határban mintegy 1800 méterrel rövidebb, mint amilyen távolságra a pa- nyolai kövesút vége van. Kapott utat a szövetkezet s járhat rajta, akinek arra van útja, de nem érnek sokat vele. Végeredményében nem történt más, mint meghosszabbították a belső kövesutat, azon most már lehet forgalom, de a községből továbbra sem tudnak kimenni — kövön. Azzal a szövetkezet se megy sokra, ha kétszer-három- szor végigfuvarozza az új úton a terményt és amikor eleget ment, akkor megáll, mert ott van előtte a Szamos, amott pedig a sár. Nemsokára befejezést nyer az épülő útszakasz. Az építő vállalat elvonul s az öröm mellett keserű szájízt hagy maga után. Azt kéri a Szamos mögé dugott Olcsvaapáti népe a Tervhivataltól, hogy járuljon hozzá a munka teljes befejezéséhez, mert az ed.dig végzett félmunkával véleményünk szerint nem kapták meg az Igazi segítséget. És sok pénzbe kerülne majd újra az építkezéshez való felvonulás. Takarítsák ezt meg úgy, hogy csak a teljes útszakasz megépítése után költözzenek el onnan. A község pedig eddig nem látott szorgalommal segít majd társadalmi munkával vágyainak valóraváltásában! Előbb egy reszortot, a legegyszerűbb munkát végezték, s égett bennük a vágy, hogy nagyobb szaktudást igénylő munkát is rájuk bízzanak, elvégezhessenek. Ehhez legtöbben nagy önszorgalommal jutottak hozzá. A „Tanulj meg minél több reszorton dolgozni!“ mozgalomhoz szívesen csatlakoztak az üzemi dolgozók. Mi kellett ehhez? Elsősorban a tanulási vágy felkeltése, aztán a tapasztaltabb szakmunkások segítő készsége, az, hogy átadják a szaktudásukat. A Kiváló Dolgozó oklevél elnyerésének egyik feltételévé tették azt, hogy legalább hat reszorton kiváó minőségű munkát kell tudni végezni a munkásnak. A jelvényt pedig csak azok kaphatják meg, akik minden reszorton tudnak már dolgozni, vagyis ,a gyártmányt önállóan el tudják készíteni. S vannak már szép számmal okleveles, sőt jelvénnyel kitüntetett kiváló dolgozók is az üzemben! Az alkotmány ünnepe alkalmával például tizenhármán kaptak oklevelet, Schmidt Pál gépész és Hurai Mihály gépész pedig büszkén viselhetik a Kiváló Dolgozó jelvénvt. „Hét-nyolcszáz forintot kerestem egy hónap alatt, amikor csak gombot varrni, meg géppel vendlizni tudtam. Mo6t meg már tudok zsebezni, összeállítani és ujjazáson kívül mindent. A havi keresetem 1300 forintra emelkedett“ — mondja Győrfiné, egy a sok közül, akik a nagyobb szaktudásnak köszönhetik a nagyobb keresetet. Jóljárnak tehát azok, akik megtanulnak újabb munkareszortokon dolgozni. —s jól jár az üzem is. hiszen ha valaki megbetegszik, nem nagy gond más dolgozót a helyére állítani a szalagba. A szakmai tudás mércéjét *** olyan magasra emelték a ruhaüzemben, aminek következménye lett az is, hogy kevesebb a. hiba, és olyan jó lett a minőség, hogy sok év óta most először bízták meg az üzemet exportruhák gyártásával. Ha üzemeinkben magasabbra emelik a szakmai tudás mércéjét, vele a minőségi színvonal mércéjét is, ez jelentős hozzájárulás az életszinvonal emeléséhez. Gondolkozzanak a ruhaüzem példáján többi üzemeink vezetői és dolgozói, és ha meggyőződnek a példa helyességéről, a jólétet szolgáló eredményességéről, akkor ne késsenek sokáig az intézkedéssel. O. A. TEKTIUM NON DA1UR H oratius mondta: verba valent usu. Magyarul ez any- nyit jelent, hogy a szavaknak a használat adja meg az értékét. Bölcs igaz mondás. Mert nem elég az, ha valaki tudja,, mit jelent szeretni, egyetérteni, békességben élni, másoknak jót akarni, a párt politikájával egy véleményen lenni, haladást ismerni. A mi korrunkban ezek a szavak azt jelentik, hagy gyakorlom ezeket, úgy élek, azok szerint cselekszem és erre nevelem az embereket is. Mostanság ez a probléma, a szó éá a tett égető kérdés. Szép példái vannak ennek napjainkban. Tény: tizennyolc új termelőszövetkezet alakult augusztusban megyénkben. Megtalálja-e a szavak értékét, elvei szerint, a párt célkitűzései alapján cselekedett-e a beregsurányi tanácselnök, a vál- laji párttitkár, a balkányi nőtanács nyolc példamutató asz- szonya, amikor kezdeményezték a közös gazdaság életrehí- vását? Igen! Bár általános lenne ez a jelenség. Nem az még, de reméljük azzá válik. És ehhez az szükséges, hogy a kommunisták ne zárt körben dolgozzanak. Keressék fel a dolgozó parasztokat mint azt a beregsurányiak tették, beszéljenek velük, adjanak elgondolásaiknak értelmet. A kommunistára az a jellemző, hogy határozott, hirdeti a párt politikáját, igyekszik embertársait meggyőzni a jóról. S erre most, amikor az egyik legnagyobb gond a falu átformálása, elengedhetetlen szükség van. Sok ilyen ember él a megyében. De vannak olyanok is, akik a kisújjukat sem mozdítják meg a fejlődés, az előrehaladás érdekében. Az ilyenek közömbössé válnak, nem tudnak lelkesedni, és még a megkezdett munkájuk sem jár kellő eredménnyel. így voltak hosz- szú ideig Nyírbélteken, ahol már tavasszal megalakult egy téeszt előkészítő bizottság, de mivel a pártszervezet vezetői nem sokat törődtek fejlődésével, nem fejlődött tovább. Pedig a kommunisták a fejlődés hívei, szolgálói. De vajon mindegy-e az, hogyan hirdetjük elveinket? Érdekes esetet mondott el a minap a kisvárdai járási pártbizottság titkára. Papp és Kaszás elvtárs a berkeszi Bajcsy Zsilinszky tsz. két tagja tanácskozásokon, taggyűléseken megbeszéléseken egyet ért ugyan a mezőgazdaság átszervezésének politikájával, mégis a következőképpen nyilatkoztak, amikor arról volt szó, hagy új dolgozó parasztok kérik felvételüket a közösbe: Minek jönnek, rontják a mi jövedelmünket. S itt a kérdés: a szavaknak milyetén való használata dönti el annak értékét. A gyakorlatban sokat lehet használni, de rontani is. Mindig attól függ: szívvel lélekkel olyan embernek vallom-e magamat, aki a másik embertársának jót akar. A kommunisták a haladás hívei. Ennek gyümölcsét azonban nem szabad, hogy kisajátítsák. Arra hivatottak, hogy szebbé, boldogabbá, könnyebbé varázsolják a falu dolgozóinak az életét. Furcsa, de vannak még olyan falusi párt, tanács és tömegszervezeti vezetők is, akik nem azonosítják magukat teljesen az átszervezés elvével, annak ellenére, hogy kommunistáknak vallják magukat. És érdekes, hogy ezek közül többen szervezik a közös gazdaságokat, de úgy, hogy ők kívül maradnak azokon. Ezeknek az elvtársaknak szintén a horá- tiusi mondást szeretném felidézni: a szavaknak (az ő szavúk- nak is!) a használat adja meg az értékét. Ez pedig annyit jelent, hogy nemcsak beszélni kell, elveket vallani, hanem azok szerint is élni, cselekedni. A latin azt mondja: tertum non datur. Vagyis harmadik lehetőség nincs. Fejlődünk vagy visszafejlődünk. Szocializmus vagy kapitalizmus. Választani kell! Ezt követeli meg az élet, a haladás. A régit nem szeretjük és nem is akarjuk. Egy helyen nem topoghatunk sokáig, mert az élet elsodor bennünket. Éppen ezért határozott kiállásra van szükség. A haladás élvonalában küzdeni az újért, a jobbért, a boldogabb jövőért! Csak ekkor számíthatunk követőkre. Ezt követeli a párt, a fejlődés. Harmadik lehetőség, harmadik út nincs. (F. K.) URÁMBÁTYAM ORSZÁGA A demokrácia es a kétszázasok A tizenhatodikai sikertelen gyűlés nagyon bántotta a püspököt. Már ném is annyira a mandátum, hanem az önérzet megcsorbítása fájt. ö püspök, tízezrek „lelki üdvössége" van a kezébe létéve és mégis egy „jött-ment” valakit választanak meg vele szemben! Miért? „Túlságosan emberi eszközökkel harcoltam” — állapította meg és elhatározta, hogy ennek véget vet, mert a mandátumvesztéssel most már az egyház tekintélye is csorbát szenved. Magához hivatta a függetlenségi párt elnökét. — Hány mandátumra számít ön elnök úr az őszi választások után? — kérdezte Somogyi Gyulától. Somogyit meglepte ez a kérdés. Tudta, , hogy ősszel lesznek választások, hiszen a miniszterelnök éppen a napokban nyilatkozott: „...a parlament munkájának biztosítása érdekében esetleg nem lesz elkerülhető a mostani képviselőház feloszlatása”. A mandátumok do1- gán azonban még nem gondolkozott', instrukciót sem kapott rá. Geduly nem várta meg a választ. — Megjósolom, hogy nélkülem nem sok mandátumhoz jut a függetlenségi párt ebben a kerületben. — De hisz egy párt léte nem egy-két személyen nyugszik — ellenkezett az elnök, — Ez igaz! — helyeselt a püspök. — De ön megfeledkezik arról, hogy az egyház nagyhatalom, akinek tízezrek lelke, akarta van a kezében, de ha még ön is a jelölésem ellen hangolja a párt vezérkarát, akkor ősszel valamelyik más párt fogja hasznát látni az evangélikus egyház hatalmának. — folytatta a püspök. A kioktatás után az elnök „belátta", hogy a püspöknek igaza van, változtatni kell az eddigi po’itikán. A párt Geduly- val többet nyerhet az őszi választásokon, mint Fényessel veszíthet most. Még aznap hirdetést adott fel az újságnak, amelyben a párt 200-as bizottsága ülésére meghívta a párt minden választó tagját. Bízott az elnök abban, hegy sikerülni fog a tagságot Fényes ellen hangolni. A hivatalos jelölés lefolyáséiról így írt a Nyírvidák: „A tegnapi napon megtörtért a nyíregyházi függetlenségi párt hivatalos jelölése, mégpedig olyan módon és a formák olyan kényelmes félredobásával, amelyhez ez a polgárság nincsen hozzászokva és amiiyen út fölhasználása igen nagy gyengeségre mutat.” Mi történt? Csak annyi, hogy összejött a 200-as bizottság és nagy számban a párt választó tagsága. Ekkor Somogyi felállt és e szavakkal nyitotta meg az ülést: — Azért jöttünk össze, hogy legszebb hazafias kötelességünket teljesítsük, A kétszázas bizottságot azért hívtam össze, hogy döntsön, vajon Fényes László már megtörtént jelölésével szemben kíván-e jelölni a párt mást. — mondotta. — Ügy hiszem a kétszázas bizottság tagjai egyetértenek abbán, hogy a párt csak olyan egyént jelöl képviselőjének, aki nemcsak híve a függetlenségi és 48-as eszméknek, hanem párttag is. Nem folytathatta tovább, mert kitört a vihar. Húszán is beszéltek egyszerre és mind Fényes mellett vagy az ellen, hegy egy idejétmúlt bizottság próbálja kifejezni a függetlenségi érzelmű polgárok mai akaratát. Heves közbekiáltások hangzottak el, majd egyhangúlag Fényest kezdték éltetni. Erre az elnök valahogy lecsendesítette őket, majd felhívta a megjelenteket, hegy aki nem tagja a kétszázas bizottságnak, az hagyja el a termet. A tömeg kivonult. Ekkor az elnök feltette a kérdést: — Akik azt kívánják, hogy csak a párt tagja lehessen jelölt, álljanak jobbra, akik az ellenkező nézeten vannak, azok a bal oldalra. A jobb oldalra mintegy 35 ember, a baloldalra pedig vagy 25 ember állott. Erre az elnök kimondta, hogy a kétszázas bizottság nevében a függetlenségi párt Geduly Henriket jelöli országgyűlési képviselőnek. Ezalatt a szomszédos teremben a kitessékelt tömeg lelkesen éltette Fényes Lászlót. A gyűlés után pedig levonult az utcára. Ekkor Bogár Lajos nyugalmazott városi főjegyző magához szólította a Geduly-híveket és rábírta őket, hogy kül- döttségiieg adják a püspök tudtára a jelölést. A küldöttséget nyomban kijelölték és útnak indult. A Fényes-pártiak, akik többszázan voltak, szintén Geduly lakása elé vonultak és hangosan tüntettek Fényes mellett. A püspök megijedt. Évek óta tartott már a háború, sek forradalomról érkezett hír s nem egy így kezdődött. Mindjárt beszólt a katonai parancsnokságra. S míg a tömeg tüntetett, katonaság vonult ki és helyezkedett tüzelőállásba a város több pontján. A Fényes-párti vezérek belátták, hogy ma nem szabad tovább feszíteni a húrt, itt köny- nyen bajok lehetnek, ezért csendesíteni kezdték a tömeget, majd szép szóval oszlásra bírták. A viharos gyűlés és a kétszázas bizottság „demokratikus” eljárása után mindkét tábornak taktikát kellett változtatni. Személyesen és nyíltan küzdenek meg egymással. így határozott, mind a két jelölt. Következő cikkünk címe: A PÜSPÖKI PALAST ÉS AZ ÜJSAGlRÖ TOLLA Szabó Györgfr
