Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-16 / 218. szám

2 KELETM AGY ARUKSZAt: 1958. SZEPTEMBER 16, KEDD Nagyszerű harcostól búcsúztunk aptól arcú és széltől cserzett parasztok, ráncos arcú, az örökös munkától gör­nyedt öregasszonyok, íeketebe öltözött iiatalok vannak itt. Valamennyi arcon komor fáj­dalom, mély megilletődöttség ült. 3 ezres gyászoló sokaság állja körül Szűcs elvtárs ko­porsóját Nagy varsány ban. — Eljött a falu apraja, nagyja, eljöttek Kisvarsányból, Gyü- réből, Vásárosnaményból, Ara­nyosapátiból, Barabásról és még több községből búcsút venni tőle, a harcostól, a kom­munistától. A napfénytől verőfényes ut­cán ünneplőbe öltözött gyere­kek sokasága. Ügy álltak ott. mint az új élet hírnökei, hir­detve: nem dolgozott hiába ez a nagyszerű harcos, ök még nem értik és kicsiny szívük fel sem tudja fogni, milyen nagy veszteség érte a varsányiakat, de valahogy most elmaradt a gyermekes hancúrozás, átra­gadt rájuk is a felnőttek mély komolysága, fájdalma. Kis vö- rösnyakkendös úttörők virág­csokorral a kezükben, mun­kásörök fehér kesztyűben, ün­neplőbe öltözött szomszédság, mindannyian eljöttek megadni a végtisztességet. JZ iss Sándor, a helyi pért­** szervezet vezetőségi tag­ja, igazgató tanító búcsúztató szavai utat találtak a szívek­hez. A dúsan termő fáról, a kommunisták nagy fájáról be­1 !Kövezik az utcákat, modern iskolát építettek, új társulás alakult szélt, amelyről most lehullott egy gyümölcs. Tompán verődik a vasutas­zenekar dobja, amikor a gyászindulót játszók. Két dol­gos, kérges kezét szájára szo­rítva hangtalanul zokog a ko­porsó mellett a feleség. Üveges szemekkel nézi a koszorúkat, mellette fia, leányai, unokái, -a gyászoló rokonság, párttagok és Pártonkívüliek tömege. Arcára a fájdalom lávája ült ki, mintha még mindig nem tud­ta volna' megérteni: egyedül maradt. De ott a gyászoló so­kaság, a barátok nagy tömege, amely hosszú sorban kísérte a harcos koporsóját a párthelyi­ség elé, mutatja, hogy ha ki is dőlt a nagy tölgy, sok sarjat hagyott. Batxzi elvtárs a párt nevében búcsúztatta az el­hunyt harcost. — Olyan elv­társat kísértünk utolsó útjára, aki már 1919-ben harcos szer­vezője a pártnak, s 1945-ben <ttt van a roidosi-to bizollsctg- uun az audig elnyomott pa­rasztsággal együtt, üzétosztat- iák a nagybiriOKOt, amely nyo­mort,< cseieosorsot, Iá iástul va- Kulastg tartó rouotot jelentett a zsellér ember számára. — Alakja eszménykép marad, mert egész életet a haladásért, az igaz ügy szolgálatába állí­totta. Felismerte, hogy a föld­osztás nem hozza meg a nincs­telen parasztság számára a teljes felemelkedést, s ezért elsőként hirdette a szocialista nagyüzemi gazdálKCdás esz­méjét, szervezte a szövetke­zeti mozgalmat. lV| ég halála előtt is magá- hoz hivatta a párttago­kat, termelőszövetkezeti tago­kat és óva intette őket: ,,Félt­ve vigyázzátok a termelőszö­vetkezetet, mert ez az egye­düli helyes út.” Most pedig rögök hulltak a koporsóra. Az égen gyászoló felhők suhantak, az alkony csendje öntötte el a kis falut. Nem szenved többé Szűcs elvtáis, láztól izzó homlokára nem kell, hogy felesége hideg­borogatást rakjon, nem néz­hetnek többé tűzzel égő sze-, rnébe, de tanításai élnek, fennmaradnak s az a nagy- nagy szeretet, amellyel ő fog­lalkozott a nincstelenek gond­jaival, bajaival élni fog tanít­ványaiban, élni fog barátai szí­vében, mindazok szívében, akik utolsó útjára elkísérték. Zs. M„ Kölese fejlődése a számok tükrében Tudnivalók a mestervizsgára jelentkezésről Már írtunk arról, hogy a KIOSZ megyei titkársága létre­hozta a mestervizsgáztató bizott­ságokat, aikik letették a foga­dalmat és még e hónapban sor kerül az első vizsgákra. Az ed­digi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan nem értették meg a mestervizsgára való jelentkezés fontosságát és annak menetét, — ezért az alábbi tudnivalókat kö­zöljük: Mestervizsgát csak képesítés­hez kötött iparban lehet tenni, szabadiparban nem. Mestervizs­gára mind.enki jelentkezhet, aki mesterlevelet akar szerezni, — már működő kisiparosok és olyan segédek, szakmunkások, akik 36 hónapi szakbavágó gya­korlati időt tudnak igazolni. Mestervizsgát csak az ipar egészéből lehet tenni, résziparból nem. (így például cipőfelsőrész készítő a cipész iparból, a női fodrász a férfifodrászatból is köteles vizsgát tenni.) Kisiparosra a mestervizsga le­tétele csak akkor kötelező, ha iparigazolványát 1956 január egy után kapta, és előzetesen nem volt iparigazolványa. A szakmunkások, ktsz. dolgo­zók, vagy más területen dolgo­zók a szakmunkás bizonyítvány megszerzésétől számítva három évi szakmai gyakorlatot kötele­sek munkakönyvvel igazolni. A technikai minimum-vizsgalapot szakmai képesítést igazoló ok­iratként nem fogadhatják el. A jelentkezés kérvénnyel tör­ténik, amit az illetékes szakmá­ban a mestervizsgáztató bizott­sághoz kell címezni és a KIOSZ megyei titkárságához kell be­adni. A működő kisiparosok­nak a kérelemhez kell csatolni ipafigazolványukat (ezt betekintés után azonnal vissza­adják), egyéb jelentkezőknek csatolni kell a kérelemhez a szakmunkás bizonyítványt és a munkakönyvét. Az építőiparban az Építésügyi Minisztérium most dolgozza ki a mestervizsgára vonatkozó ren­delkezést, annak megjelenéséig a KIOSZ nem fogad el jelentkezé­seket. A mestervizsga sikeres leté­tele érdekében a KIOSZ megyei titkársága Nyíregyházán előké­szítő tanfolyamokat szervezett. A szakmai tanfolyamon 120 óra keretén belül foglalkoznak az iparral kapcsolatos szakmai és közigazgatási kérdésekkel. En­nek részvételi díja a jelentke­zők számától függően kb. 680— 700 forint A másik a közigazga­tási tanfolyam, melyen 36 óra , keretében foglalkoznak az ipar­igazgatási kérdésekkel. Részvé­teli díj szintén a jelentkezők szá-j mától függően 200—250 forint.} Jelentkezés írásban a KIOSZ J megyei titkárságánál (Nyíregy-Í háza, Dózsa György u. 25. sz.) aj tanfolyam diját jelentkezéskorj kell befizetni. A tanfolyam el-i végzése nem kötelező és nemJ biztosítja a mestervizsga letéte-j lének sikerét, •— hanem csakj elősegíti azt. 3 (Tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a felszabadu­lás előtt milyen elmaradottság­ban, szellemi nyomorban éltek a szatmári falvak népei. Nem volt különb a helyzet Kölese község­ben sem. Az emberek hiába kértek, követeltek, a megye urai nem hallgatták meg pana­szukat. Még a mai napig is emlékeznek arra az esetre, amikor az alispán látogatásra sietett Medve volt nyugalma­zott főispáífríoz. A falun alig tudott áthajtani, akkora volt a sár, latyak. A mostani Kiss ut­cában a szekér elakadt és csak nagy üggyel, bajjal, a paraszt portákon áthajtva tudott tovább hajtatni. Ekkor az egyik paraszt a következőket mondta az alis­pánnak: „Az alispán úr csak egyszer jár erre jó lovaival, mégis elakad. Mi a falu lakosai életen keresztül szenvedünk a sártenger miatt és mégsem ké­pesek segíteni bajunkon.” Az alispán bizony nem sokat adott a paraszt ember megjegyzésére. Figyelmen kívül hagyva tovább hajtatott. Nos, most 130 ezer forint ál­lami költséggel kikövezik a Kiss utcát. Teljesült a parasztok régi vágya. De ezenkívül sok szám bizonyítja, mennyit fejlődött Kölese a felszabadulás óta. Há­romszázötven lakóházból több mint kettőszázat építettek újjá vagy renováltak át. Ebben az esztendőben 110 ezer forintos költséggel — melyből 20 ezer forint a társadalmi munka — bővítik a villanyhálózatot. És ugyancsak 100 ezer forintos költ­séggel épül fel a szép modern iskola. A kulturális élet fejlődé­sét mutatja a kultúrház is, amelyre büszkék a köícseiek. •— Jelenleg 272 gyermek jár az ál­talános iskola nyolc osztályában és a beiratkozások mutatták, hogy nem az a nép él már itt, amelyik a felszabadulás előtt. — Valamennyi iskolaköteles gyer­meket beírattak. Hét nevelő gondoskodik a gyermekek taní­tásáról, s bizony már ez is ke­vés, mert tízre volna szükség. A falu lakossága sok segítséget ad., a tanuló ifjúságnak. Ebben az. évben 500 , köbméternyi föld megmozgatásával közel' 100 ezér forint értékű társadalmi mun­kát végeztek a II. számú iskola udvarának rendbehozására. Dg. jó munkát végeztek a pedagó­gusok is Oláh Gyula igazgató vezetésével. ’ ' A tanácsülések rendszeresek és látogatottak. A falu dolgozó­parasztsága aktívan segít. — A szeptember 11-én megtartott ta­nácsülésen a tanácstagok túl­nyomó többsége megjelent,- ahol' részletesen megtárgyalták az őszi' munkákra való felkészülést. -»• Értékelték az adótervek teljesí­tését is. Megállapították, hogy a III. negyedévi tervet a falu 1Ó1.4T százalékra teljesítettte. Ebben nagy része van a tanácsi dolgo­zók munkáján kívül az állandó bizottságnak és annak elnöké­nek: Császár Józsefnek,' aki rendszeresen beszélget az em­berekkel és nem restell szólni az elmaradóknak. A fejlődést bizonyítja az is, hogy egyre több dolgozó paraszt érti meg az összefogás jelentő-; ségét. Ezen a tanácsülésen jelen­tette be Máté Ferenc mezőgaz­dasági felügyelő, hogy 10 család 20 hold földön vízgazdálkodási társulást alakított. Ha kezdeti is ez a siker, mégis eredmény; s mint az érdeklődés mutatja, ' egyre több lesz azoknak a del- ' gozó parasztoknak a száma, akik követik az ..úttörők példá­ját. Szó volt a termelőszövetke- . zet munkájáról is. Annak elle­nére, hogy nem a. legjobban fi­zettek a kalászosok, ■ a; téész tag-, sága bizalommal tekint a zár­számadás •• élé, és' kb. 50 -föáintra . számítanak munkaegységenként. ! Néhány; tépy ez 'csupán, de a , néhány; szám 1$ mqtaffe. K.ölcse [ :sokat fejlődött; Séilvási Lájos Fehérgyarmat, JT. T .......... ’ jogi előadó,. JEGYZETEK a mezőgazdasági kiállításról Nagy látogatottságnak örvend a Német Demokratikus Köz­társaság pavilonja. t int istán Pál elmerengve nézte a kiállítás hatalmas csar­nokait, a zászlókkal ékesített épületeket. Sokáig állt a mező­gazdasági gépek mellett. Nézte az újabbnál újabb típusú masi­nákat, amelyek az emberi mun­kát könnyítik. Nem tudott egy­helyben sokáig maradni. Kere­sett valakit. Ismerősöket, akik­kel szót válthatna. Mikor meglátta az ópályi gaz­daság borzderes növendékmar­háival foglalatoskodó Rácz Sán­dort és Juhász Józsefet, felvidult. Jólesett falubelit, ismerőst látni, szomszédokkal találkozni a niQj embertömegben, a szédületes forgalomban, zajban. Szeme a növendékmarhák feje fölött el­helyezett táblára csúszott. Né­hány pillanatig nézte azokat. — Dijat nyeltetek? — kérdez'e Rázz Sándortól. — Azt. Mégpedig nem is egyet — kettőt. Firnlstán Pál elismerően bő Ivatott, majd alaposabban meg­nézte a borzderes üszőket, bika kát. — Ez itt — mutatott Juhász József egy borzderes növendék­bikára— a „Dongók Még két éves sincs és 510 kilót nyom. i : anyja pedig 6718 k:ló telet adó égii évben 3—8 százalékos zsí. - tartalommal. Első dijat ny-r. — simogatta végig a növendék, apaállatot. — Szép jószág — dicsérte rir- nistán. — Van még szebb is —mondta Rá ez, s intett, hogy lépjen köze­lebb a „Rizikó'--hoz. Nem más ez a „Rizikó", mint az első díjai nyert borzderes üsző, amelynek, szomszédságában csendesen ké­rődzőit „Léva", a második díjas üsző. Firnistán simogatta a leli ala­kú jószágokat. Elismerésül mé­lyet sóhajtott. — Otthol is láttam már őket, de csak most látom igazán hogy milyen szépek — mutatott az egymás mellett sorakozó tizen­két növendékmarhára. Juhász József a borzderesek adatait ismertető táblák fölé mutatott. — Tenyésztési első díjat nyer­tünk a kiállításra felhozott ti­zenkét borzderes növendékkel — mondta, majd kezet nyújtva egy­másnak, búcsúztak. Sok nézője akadt már az első napokban is az ópályí tangazda­ság borzdereseinek, s az érdek­lődés bizonyára tovább tart. Gvurjun Julios nagycser- leeszi li holdas középpír,ászt kíváncsian nézte a Sárvári Álla mi Gazdaság 572 kilós fehérhús­sertését. Szemével méregette hosszát, magasságát. — Olyan ez, mint egy borjú — mondta szomszédjának. — Te tudnál-e ilyet nevelni? — kérdezte utitársa. A gazda mosolygott. Kalapját kopaszodó fején hátra tolta. — Nekem is van szép kocám. 180 kilót nyom. Most van alatta yolc malac. Ilyet azoznban még nem láttam és nem is neveltem. Mégegyszer végigmérte szemé­vel a közel hatmázsás sertést, majd a mezőgazdasági gépek felé vették útjukat. — Hát ez miféle alkalmatos­ság — érdeklődött Gyurján, sr kíváncsian fürkészett egy újtí- pusú gépet. — Burgonyaszedő — mondta a másik. Gyurján közelebb lépett a gép­hez. — Jó lenne nekünk —mondta. — Alakítanánk egy burgonyater­melő szakcsoportot, s ezzel —. mutatott a gépre — könnyebben boldogulnánk ilyenkor, burgo­nyaszüret idején. Homloka ráncba ugrott, a ka­lapot szemére húzta. Látszott az arcán, a szemében csillogó fény­ből: megszerette a gépet, ezt a legújabb típusú magyar burgo­nyaszedőt. i ' " — Igaz — folytatta —, úgy lenne jó, ha nemcsak a burgo­nya felásásban fogna össze a szakcsoport, hanem utána is. Éz a gép könnyen felássa. de ezután jön az időtöltés: az összeszedés, Ha közösen végeznénk az össze- szedést is, akkor gyorsan menne a munka. Ismét megkerülte a gépet, simogatta szemével, s gondo­latban már vélni látta, amint éppen a Nagycserkesz, ci­gánybokori gazdák földjén feltű­nik a masina, s nyomában arany - lóan borul ki a földből a bur­gonya. N. T.

Next

/
Thumbnails
Contents