Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

2

Kn.i'I maüy AitmtszAG

1958. szeptember 7, vasárnap

Fel-fel villanó fények

L

assan esteledik. Nemsokára pislákoló mécsek gyúlnak es fényük belevész a homoktengerbe, Valahol a pusztában hegedű zokog, Sírja, jajongja a fájdalmat, az árvaságot. A kora őszi szél szárnyára kapja a bús melódiát és sodorja messze- messze, ki tudja hová, merre.

A néhány ház-formából álló külön kis cigányfalu ott ül a határban, a sorompón túl, ahol a nyíri homok az úr, meg ők, a cigányok, Ez a birodalmuk. A parányi házak, piciny ablakszemei az év minden szakában a gulyajárásra tekintenek. Most meg, ha kigyúlnak a fények, a suhogó kukorica földeket figyelik, meg a vigyorgó öreg cimborát, a sapadtképú holdat. Ügy íéiszegen, tenyérnyi nyilasokon át.

Felkúszik lassan a hatalmas égi lepedőre az éjszakai barát és betekint a kis porták udvarára. Mit lát? Egy olajbarna képű legény most veszi el álla alól a hegedűt, megsimogatja bogár szemeivel, aztán eltűnik a ház gyalulatlan ajtaja mögött... Néhány perc és megjelenik újból. Alakját körülsimogatja a holdfény, Megáll az asztal előtt, — mely ott áll a portán — ujjal sebesen cikáznak a kosár- formát öltő vesszők között. Szorgoskodnak a cigánytele- pen, A kis falu apraja- nagyja kosarat fon.

Botos Istvánéknál csaknem az egész család. A tizennégy éves nyolcadik osztályos Pista, a tizenkét éves Piroska gyémántszemeivel, ügyes kezeivel formálja a veszőket. Csak az anyjuk pihen. Ül hosszú ruhájában iegkiebbik süketnéma kis lányával a ház előtt. Cigarettázik.

Tizenhét család él itt a falutól nem messze a pusztán. A Botosok, Beriek, Horváthok, Erdeiek, Vargák, Szabók. Valamennyien becsületes cigányok. Vályogvetéssel, kosárfonással, gyékény-munkával, némelyik muzsikálással foglalkozik. Mikor melyik munka megy. Béri Mihály feleségével harminc kosarat is elkészít egy nap. No, de a többiek sem adják alább. Ezt a munkát szeretik a legjobban. Felében dolgoznak, vagy ha akad egy kis pénzük, akkor megvásárolják a vesszőt. Mikor összegyűl a kész munka, hátukra veszik és viszik Nyíregyházára, meg ki tudja hová eladni. Ebből kerül aztán az udvarokra egy-egy malac, némelyiknek kecske, aprójószág, Botos Gyula bácsinak a szőlőjéhez permetező szer, meg mikor mi. A kis házhelyeken kukoricát termelnek. hogy a hízónak valónak legyen mit enni. Javult, sokat javult a sorsuk a felszabadulás óta. A két Bérinek, Mihálynak és Gyulának, meg ifjú Berki Gyulának rádiója is van. A se putri, se házformájú épületből esténként klasszikus zene, hírek kelnek szárnyra. Ilyenkor aztán a „műveltebbek”, a mai iskolások magyarázzák a világ folyását a hangdobozt körülülő cigányoknak.

Béri Mihály hat osztályt végzett. Ugyancsak szaFORGALMIAKADÁLY

Különös forgalmi akadály állította meg szombaton délután a városi villamost. Egy magával szinte tehetetlen, totál részeg került a sinekre az állomás környékén. A figyelmes vezető szerencsére időben észrevette a sín körül bukdácsoló alakot és leállította a kocsit. Végül is az utasok közbelépésével sikerült nagynehe- -en eltávolítani a veszélyes helyről. Visszajövet azonban újra találkozott a villamos az ittas emberrel, aki valósággal odanőtt a hideg sínhez. Mivel rendőr nem volt a közelben, ismét a villamos személyzete és utazóközönsége tette meg a nem mindennapi életmentés lépéseit.

badkozott, mikor azt mondtam, hegy itt élnek a pusztán.

— Nem puszta ez kérem, hanem a falu folytatása. Itt kaptunk házhelyet.

— íme aztán mindegyikünk épített egy kis házacskát — vágott közbe a tekintélyes após, idős Botos István, akire valamennyien hallgatnak.

Kis fia, Pista illedelmesen állt fel, amikor szóltam hozzá:

— Jársz iskolába?

— Természetes — válaszolt helyette apja. Taníttatom én a gyermekeimet. Piroska most hatodikos, Pista nyolcadikba jár. Ibolya meg most ment elsőbe.

— Aztán meg tudnád-e mondani, hány világrész van?

Az idősebb, ráncosképű cigányasszonyok, emberek, akik ekkorra már körülfogtak, csak néztek félszegen.

Pista sorolja és ekkor egy nagyobb fiú közbevág. Megáll előttem.

— Nem tetszene rajtam segíteni — reménység csillog szemében — mikor elsorolta a világrészeket. Jó fejem van, csak nincs lehetőség. Hat osztályt végeztem, valahol ipari tanuló szeretnék lenni. Szakmát tanulni.

— így élünk mi itten, kérem — vélekedik az öreg Botos. — Dolgozunk becsületesen De többet akarunk — mondja ki félszegen. — Szövetkezetei akarnak itt az emberek Vagyunk vagy húszán, akik jól értik a vessző- és gyékény-munkát. — Csak anyag kellene, meg egy kis segítség. De hát..

Hová forduljanak? Mit tegyenek? Igaz, hogy egy fél magyar-, fél cigány ember, nevezetesen Hortobágyi Miklós, nyakába vette már többször az apagyi cigányok gondját. Bejárta a megyét Ponciustól — Pilátusig. ígéret volt, de segítség még nem. Talán nem is hitték, amit mondott. Pedig igazat beszélt. Az apagyi cigányok szövetkezetei szeretnének, jobb életet, állandó munkát és ezzel együtt biztonságos életet.

>— Volt-e már itt vezető ember a telepen?

— Soha senki — mondja csodálkozva Botos bácsi.

— Csak vizitálni jár nagy néha az orvas — válaszolja egy asszony.

— Bezzeg, mikor a feleségem beteg volt, hiába mentem a doktor űrért, nem jött. Ügy vittem ki a hátamon az állomáshoz az asszonyt — bosszankodik Béri Mihály.

— A tanácstól csak azt kértük, hogy egy kúttal segítsenek bennünket, de ...

IVf őst lopva, tiltott kútra jár- nak vízért a cigánytelep lakói. Onnan isznak, ahol a gulya állatait itatják. Botos bácsinak mindhárom gyermeke tbe-s De több beteg is van. — 1 estvére, Botos Gyula bácsi szőlőt termel, állatokat hizlal, néha mint kőműves kontárko- dik a kosárfonás mellett. De nem tudja milyen betegségek ellen kell permetezni a szőlőt.

— Kérem szépen, ebben a lakásban — mutatja a házát négy család lakik. Többet akar, jobb házat, minden családnak külön lakást. Tizenkét unokája van. A telep kicsi. Hová, merre terjeszkedjenek? Látják a kivezető utat a nehézségekből. A szövetkezetei akarják létrehozni. Ez az álmuk, minden vágyuk. Már tervezgetnek, hogyan is lenne. Űj házakat, szebb otthonokat akarnak. Boldogabb életet gyermekeik részére. Csak segítségre van szükségük.

— Csak anyagot biztosítsanak nekünk. Legyen egy vezetőnk. Mi dolgozunk becsületesen. — magyarázza az öreg Botos.. — Mert, kérem szépen, tudjuk mi, hogy ebben van a jövő. Mi majd megmutatnánk, mire vagyunk képesek. Az összes maszekot kiszorítanánk a piacról. És szemei ragyogtak. A többiek bizonyítják. bólogatnak hozzá.

A fiatal cigányok menekül^ nek innen. Csoda? Nem! Hiszen ezek már iskolát végeztek, történelmet, földrajzot, matematikát tanultak? És nem érik be annyival, ami itt a telepen van. De otthon maradnának, ha a szövetkezet megalakulna. Hisz állandóan lenne munkájuk. Megváltozna az életük. .

— Ha tud, segítsen nekünk — búcsúzott tőlem az öreg Botos, és két kézzel szorította meg a kezemet. A kicsinyeket lefektették és a felnőttek munkához láttak. Csendes lett az apagyi határ. Távolról világítottak a kis házak ablakszemei. A sápadt, reménységért esdeklő fel-felvil- lanó fények égtek még egy ideig, susogva azt, hogy nagyobb fényesség is lehet még lakóinak. Aztán kialudtak, és álomba szenderültek a cigánytelep lakói.

Farkas Kálmán.

ÉWOIRDÜLÓ

Ma 41 éve a Koa*iiyilov-lázadás leverésének

1917. augusztusában még csak előkészületi szakaszában volt az orosz szocialista forradalom, melynek főbb irányelveit a bolsevik párt VI. illegálisan megtartott petrográdi kongresszusán dolgoztak ki. A néhány héttel korábbi kettős hatalommal szemben ekkor már osztatlanul a burzsoázia uralkodott.

Az ingadozó Kerenszkij-íéle Ideiglenes Kormány a gyárosok, kereskedők és bankárok akaratát hajtotta végre, a mensevik-eszer vezetés alatt álló Szovjetek pedig az áruló kormány függvényévé váltak. Ilyen viszonyok között a burzsoázia arra használta fel a hatalmát, hogy ellenforradalmi diktatúrát teremtsen. A kétszínű Kerenszkij ezt a tervet maga is támogatta titokban, például a lázadó Kornyilov tábornokkal való szűkkörű megbeszélésein is. A gerinces, nyílt színvallásig persze Kerenszkij nem jutott el, mert attól félt, hogy a néptömegek az árulókkal együtt burzsoá kormányát is elseprik. Ezért — amikor a tőkések által lepénzelt és egyes nyugati diplomaták által ösztökélt Kornyilov augusztus 25-én Pet- rográd ellen indította a 3. lovas hadtestet, Kerenszkij szemforgatva megtagadta szövetségesét. Am a bolsevikok jól tudták, hogy Kerenszkij nem különb a nyíltan fellépő Kornyilovnál. Kerenszkij ezekben a napokban odáig ment az álnokságban, hogy egyenesen a bolsevikoktól kért védelmet, mert meggyőződött róla, hogy a fővárosban a bolsevikok befolyása irányítja a munkásokat és a katonaságot. A bolsevikok valóban urai voltak a helyzetnek. Felhívásukra a munkásság és a helyi katonaság gyorsan rendezte sorait, felfegyverkeztek, lövészárkokat, drótakadályokat állítottak fel a város körül, a kronstadti tengerészek is megérkeztek segíteni. Kornyilov csapataihoz agitátorok mentek, forradalmi bizottságokat és parancsnokságot alakítottak és egyidejűleg a Kerenszkij-kormányt is leleplezték.

Ilyen módon a Kornyilov-lázadást gyorsan leverték és bebizonyították, hogy a bolsevik párt a forradalom döntő erejévé lett, mert bármilyen ellenforradalmi próbálkozást össze tud zúzni. Bebizonyosodott, hogy a munkások és a katonák a párt szavára igazi kormányzó erőként tudtak cselekedni a burzsoázia járszalagjára került mensevik-eszer vezetéssel szemben. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elhúzódó háború által előidézett gazdasági bomlásból csak a kommunisták szava tudott kiútat mutatni a népnek. Végül világossá vált az is, hogy a megalkuvó eszervezetés miatt már-már halottnak tetsző Szovjetekben valójában óriási erő szunnyadt, amely a kommunista szóra országmentő tettekben virágzott ki. Mindezek azt mutatták, hogy a szocialista forradalom fő feltételei már megértek.

Es csakugyan! Néhány hét elteltével gypzött a nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely a világ dolgozóinak hajnalhasadást jelentett a szolgaság, elnyomatás éjszakájából az emberi remények, emberi boldogság megvalósulásának napjára, az új, nagyszerű korszaka, amelyben már is száz és száz millió ember él felszabadultan a földteke napsütötte felén reménykedve abban, hogy a szabadság és béke napsugarai egykor beragyogják az egész földtekét.

7 V V ff Tf r/ ff 9 1/ r/ V W TT 'P W ?>

T7 ppen ebédjét fogyasztotta. Csak úgy minden különösebb tálalás nélkül telepedett mellé, ahogy a tűzről levette. S azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebből rettenetes baj keletkezett. Borika ugyanis, amikor meglátta az ajtóban a váratlan vendégeket, gyorsan eltüntette a kislábast, s a szelet kenyeret, és lángvörös arccal, a legnagyobb zavarban mutatkozott be. Érthető is a bánata, hát hogyne lenne dühös, idegenek jöttek, s így találták terítetten asztal nélkül, csak úgy egyszerűen. Hogy milyen kegyetlen is a sors! Sok dolga van, s nagyon akart sietni, s most tessék!

Alig lehetett megvigasztalni László Borikát, a tiszadobi Táncsics Tsz könyvelőjét. Egyben ő a KISZ-szervezet titkára is, s készséggel kezd beszélgetni a tsz fiataljainak életéről, gondolom azért, hogy az előbbi incidens minél hamarabb feledésbe merüljön,

— Jó itt a fiataloknak. Én ugyan egy éve, hogy itt dolgozom ugyanannyi ideje, hogy KlSZ-tit- kár vagyok, de úgy veszem észre, hogy kevés termelőszövetkezet ben van ilyen jó dolguk a kiszis- táknak, mint nálunk. Képzelje csak el, nappal elvégezzük munkánkat, s a munkaidő lejáriával hazaballagunk, átöltözünk, utána szórakozunk, sportolunk,

azonnal gyűjtést rendeztek mondani sem kell, hogy sikerrel.

sétálgatunk, vagy épven beszélgetünk. Örömmel jön a fiatalság a KISZ-szervezetbe. — Ezt a szót, hogy fiatalság, olyan roppant komolyan mondja, mintha ő maga is, nem tizennyolc, hanem harminc év körül járna.

y öle tudjuk meg a következőket: Az alapszervezetnek harcminchárom tagja van, ebből 28 tsz-tag, 5 pedig egyénileg dolgozó. Szavaiból ítélve az egyénileg dolgozó parasztfiatalok a közeljövőben még jobban érdeklődnek majd a szervezet iránt, mint eddig. Nem is csoda, hiszen itt a nyár folyamán is lehetett futballozni, röplabdázni. Télen pedig, hogy a sportnál maradjunk, asztalitenisz és sakk várja őket. Egy kis árullcodásnak: rizony

gyakran előfordul a hosszú téli estéken, hogy egyik-másik legény vereséggel kél jel a sakktábla mellól, s uram bocsáj'• valamelyik huncutszemű kislány doi'gálta meg egy-két partiban.

C zombat és vasárnap délután pedig a tsz kultúr- otthona. illetve mozija tart előadásokat. Mert saját kultúrotthont épített a szövetkezet. Felszerelték vetítőgéppel és itt tartják a

E

'mozielőadásokat is. Vasárnap esténként kultúrműsor; egyfelvoná- sosak, táncok, szavalatok szórakoztatják az összegyűlt közönséget, s a műsor befejeztével pedig bált rendeznek. Persze ez a kultúrotthon is nagyon jól jön a KISZ szervezetnek. Van ahol próbáljon a népitánc- és a szzínjátszó csoport. Persze, az sem ártana meg, ha egy könyvtárszobát is berendeznének. Igaz ugyan, hogy van néhány darab könyvük, de biztosak vagyunk benne, hogy ha ezt a néhány darabot párszázra nöielnék, akkor sem porosodnának a könyvek a polcon.

— De nemcsak a sporton és a szórakozáson jár a fejünk, dolgozunk és komoly terveink is vannak — fordítja komolyra a szót László Borika. — Előbb talán, hogy mit csináltunk a nyáron: KISZ-tagokból alakítottunk egy segítő brigádot, amely éjjel-nappal kész volt, hogy ott és olyan munkába álljon be, ahol legnagyobb szükség van a munkaerőre. A nyár folyamán pedig a KISZ- tagok az emberi összefogás szép példáját bizonyították be egy sajnálatos tűzeset alkalmával. Az egyik tsz-tagnak. T. Tóth Gyulának leégett a háza. s a fiatalok

s a tél folyamán mit csinálnak majd, hogyan fogják agyonütni a hosszú téli estéket?

— Természetesen együtt töltjük az estéket is, csak nem is ülünk otthon! Komoly dolgokat is szeretnénk csinálni. Indítunk egy tanfolyamot a fiatal pedagógusok segítségével, ahol az általános iskola nyolc osztályának anyagát lehet elsajátítani. A fiúk pedig már maguk kérték, hogy ismét rendezzünk Ezüstkalászos tanfolyamot, és most fejezzük is be azokat. (Tavaly is volt ugyan, de nem fejeződött be.) S hogy a lányok sem maradjanak ki a jóból, őket pedig — a Nőtanács segítségével — megtanítjuk a szabás és varrás minden titkára.

ÍZ ifordulva a tsz udvarából, az járt az eszünkbe, hogy mivel lepik meg egymást; tsz es KISZ-szervezet. Ugyanis a következő napokban ünnepli a tiszadobi Táncsis Termelőszövetkezet megalakulásának tizedik évfordulóját. A KISZ-szervezet ez alkalomból szép kultúrműsorral kedveskedhetne, hátha az ajándék — néhány kötet könyv, vagy sportfelszerelések — sem maradna el.

FIA TALOK