Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

(t KKLPTM ACT \ RORSZAG 1958. szeptember 28. vasárnap Takarmánygazdálkodás a kiállításon hálást érhetünk el, mintha té­len is legelőre járna a jószág. Ott van a szénakazlazó, az új típusú pépsiló-készítő gép és egyebek, amit látni lehet. hőbbé kellene tenni Talán látogatottabb lenne a takarmánygazdálkodás is, ha egy kicsit élőbbé tennék. Néha-néha elindítják a si’ótöltögépet, de aztán csend van megint. Valami­lyen gép felváltva mindig mo­zoghatna. Például a kazlazógép felemelhetne időnként egy-egy bála szénát. A villanypásztort sokkal jobban észrevennék a látogatók, ha néhány rúgott borjú ott nyalakodna azon a szép kis gyepen. Bárhol, ha egy kisebb jelentőségű gép is fel­búgott, ott mindjárt embergyűrű támadt, a gépek mozgatása talán ide is több embert vonzana. Bi­zonyára, mint látványosságot, a „nagy hízót” mindig többen fog­ják megnézni, mint a takar­mánygazdálkodást tanulmányoz­ni, de azért még az sem ártana, ha a kiállítás igazgatósága a sok tízezer példányban kinyomatott vásártérképen a csárdák, a ku­tya- és prémesállatkiállítások mellett megjelölné a kutyate­nyésztéssel vetekedő takarmány- gazdálkodást is. Csikós Balázs. cÁ tát'öqató Nyíregyháza Jelé vitt a vonat. Mindössze hár­man ültünk a fülkében. ’Beszélgettünk, majd hall­gattuk a muzsikát: ziki- taki-ziki-taki... Egyfor­mán, egyhangúan húzták a kerekek az útidalt, tár­saimat álomba zakatol­ták. Már-már az én pil­láim is lecsukódlak, ké­nyelmetlenül zöiykölöd- tem, s egyszerre valami bús melódiára lettem f i­gyelmes. — Mi ez? Füleltem. Mostmár tisztán hallottam: — Te vagy a legény, Tyukodi pajtás... De szépen szólt! Ilyen szépet tán nem is hal­lottam. A fülkeajtón, a folyosó felől úsztak be a különös, lenyűgöző hangok. Mennyi szív, mennyi fájdalom szólt bennük! Társaim is felriadtak, s szinte megigézve hall­gatták. Üjabb melódiák csendültek, régi, ritkán, vagy soha nem hallott dallamok. Elbűvölve léptem ki, s mentem a hangok irá­nyába. A negyedik fülke előtt már álltak néhá- nyan. S bent, a fülké­ben fehérhajú, sokráncú, kopott ruhájú.bácsi fújta a viharvert tárogatót. Mint a legyek, rajzottak elő az utasok, s mint a légyfogóra, úgy ragad­tak a fülke elé. Lassan megtelt az egész folyosó. Ott fülelt a ka­lauz, a vándor-italos. Egy nagybajuszé gazda­féle előfurakodott, s még a pipa is kialudt a szá­jában. Az öreg pedig fújta, fújta, úgy, hogy az em­bernek a szive is kimele­gedett tőle. Aztán letette a hangszert pihenni. Egy városi forma, ele­gáns, modern nyakken­dőid legényke nem állta meg szó nélkül: — Mi ez, bácsi kérem? Klarinét, vagy oboa? Az öreg végigmérte a kérdezőt, a nyitott ajtó előtt szorongó, színes hallgatóságot, s büszkén vágta ki: — Ez tárogató, fiam! Hangjából méltóság csendült ki, egy sokat tudó, tapasztalt élet mél­tósága. S aztán felvette a tárogatót, s fújta me­gint a legszebb legősibb dalokat. Áhítattal hallgattuk a legközelebbi pihenőig. Amikor már kínos volt a csend, az italárus félre­rakta kosarát, s a fülké­be lépett: — Drága ez a hangszer bácsikám? Mennyiért le­het ilyet venni? Az öreg felnézett, s szeméből kicsordult egy könnycsepp. Kézbevette a. fekete, helyenként meg kopott jószágot, olyan féltéssel, mint egy újdon­sült apa a pólyát. XJjjai végigsimitották, majd szájához illesztette, s fújta: Fülembe csendül egy nóta még... S csordultak, hulltak a könnyei. Végigfolytak ráncos, sovány arcán, rá­peregtek a hangszerre — •s a tárogató együtt sírt gazdájával. Döbbenten figyeltünk, hallgattunk. Zokogtak a hangok, úgy éreztem, a mellemet kaparják, s nekem is akaratlanul ki­csordult a könnyem. Még láttam, hogy a bajuszos is az ablak felé fordul... Aztán hirtelen meg­szakadt Rákóczi kesergő­je. Még bennünk égtek a hangok, mikor az öreg felállt, kinyújtózkodott, a podgyásztartóra rakta és gondosan betakargatta a tárogatót. Aztán felsóhaj­tott. — Ez volt a búcsú — mondta tompán. — Vi­szem a városba eladni... Beteg a kisunokám, kórházba kell vitetni... Es ekkor a nagybaju- szú belenyúlt a zsebébe gyűrött százast kotort elő. Szó nélkül az ülésre tette. S utána még sok bankó került elő. A ka­lauz, meg az italos *» fi­zetett. S mire a bácsi észbekapott, az emberek szétoszlottak. Zakatolt, csattogott a vonat... Győri Illés György.-----------■■.....»-»»■I »is­A „Kelet-Magyarország“ rejtvénypályázala 24-es szelvény Kivágandó és a rejtvény megfejtésével, valamint a pályá­zatban resztvevő pontos címével együtt beküldendő az aláb­bi címre: i,KEI>ETMAGYARORSZÁG” SZERKESZTŐSÉGE NYÍREGYHÁZA, SZTÁLIN TÉR 21. „REJTVÉNYPÁLYÁZAT” • Ügyelem! Előnyös, ha a pályázó a hónap végén egyszerre küld be minden szelvényt és megfejtést! Fcfcicjf Aris hibáraI A Pest megyei Petőfi Színpad Jávor Pál és Er­délyi Mici felléptével Bán Pál: „Feleség kis hibával’* című vigjálékát adja elő Nyíregyházáin szeptember 28-án, vasárnap a József Attila Művelődési Házban. Fellépnek még Lénárd Ju­dit, Győző László, Láng Mária és Lázár Gida. Ren­dező: Földeák Róbert. Az előadások kezdete délután 5 és este 8 óra. /---------------------------------------------------------:-----------------------------^ GYERMEKEKNEK ~ ÚTTÖRŐKNEK Szigetvár ostroma A z ezerötszázhatvanötös ** esztendőben nagy dol­gok történtek Konstantiná­polyban. Két párt vitázott, marakodott. Az egyik az el­foglalt országok megtartása és a béke, a másik pedig további háborúskodás híve volt. A ran­gos törökök zöme a háborús párttal tartott: a háború jó zsákmányt, nagy jövedelmet ad. A béke pedig az előző há­borúkban felhalmozott vagyon fogyasztását jelenti. Ez a há-' borús párt győzött. Letették hivataláról a nagyvezért és újat emeltek a seregek élére Szokoli Mehmedet. Azzal kezdte a hivatalát, hogy leve­let írt a királynak: Azonnal vonja ki seregeit Erdély terü­letéről.. A király megtagadta. A háború elkerülhetetlennek látszott. Szulejmán szultán 1566-b<n — április 25 én — elindult seregével. Aggastyán volt már, de erélyesen készült a háborúra. Serege nem volt ugyan nagy, körülbelül 100 ezer főből állt. Ez a sereg már június 26-án Zimonyba ért. Eszéknél hatalmas hidet vert, ég ezen keresztül kivonult a had a mohácsi síkra. Éppen ebben az időben történt, hogy Zrínyi Miklós a tirhalai szand­zsákbéget Siklósnál tönkre­verte. A szultánt — aki Becs ellen indult — felbőszítette Zrínyi győzelme és arra gon­dolván, hogy e nagy sereggel Zrínyit hamar megbünteti, Szigetvár ellen vonult. Míg a szultán Szigetvárra ért, nagy sereg gyűlt össze- Győr alatt. Miksa király is ott volt, fél­tette Bécset és vele a hatal­mát. Ez a hadsereg sikerrel szembeszállhatott volna a tö­rökkel, de Miksa nem Zrínyit, nem a magyar népet óvta, hanem a bécsi útra vezette seregét, mert hatalmát féltet­te. Csak azt tette, amit elődei és utódai is követtek: Vérez- tették hazánkat, hogy mentsék Bécset és a nyugateurópai or­szágokat. Szulejmán jól fel volt fegy­verkezve a várvíváshoz. Pécs­ről induló szekerein 17 faltörő és 280 öreg ágyút vontattak. Az előhad már hár<í>m nap múlva elérte Szigetet.-utána 2 ezer janicsár érkezett, majd a fősereg, és végül a szultán a kíséretével. SICC. Azon a napon, amikor a szultán a vár alá érkezett, az összes ágyúk megszólaltak a vezér üdvözlésére és százezer torokból hangzott az ..Allah“ kiáltás. De Zrínyi is felkészült. A 2500 fos védősereg egy em­berként kiáltott vissza a szul­tánnak, amikor az megadásra szólítja fel őket1: „Fegyvert, fegyvert!“ Még aznap meg is kezdődött az ostrom. A portugál szárma­zású Ali basa rohammal akarta bevenni a várat, a vé­dők azonban visszaűzték a tá­madókat. Ekkor Szokoli nagy­V vezir rendszeres ostromot pa­rancsolt. Szigetvár ekkor három rész­ből állt. A? Üj-városból, az Ö-városból és a tulajdonkép­peni várból. A- Üj város nem volt megerősítve kellően, mert abban az évtizedben épült. A török támadás tehát elsősor­ban az Üj-város ellen irá­nyult. Zrínyi három napig védte, de látva, hogy az ottani erődítmények nem tudnának egy rohamnak ellenállni,- le- ’ rontatta a bástyákat és fel- gyujtatta a házakat. Mielőtt az Űj-várost elhagyta volna, ki­tört és sok törököt megölt. A töröké . amikor hozzá­fogtak az Ó- város ostromá­hoz, egyben megkezdték a vár körüli tó vizének lecsapolását is. Ezután két napig csend volt.A törökök temettek és ál­lást építettek az ágyúk résié-- re, töltéseket csináltak a vár megközelítésére. Az állások el­készültével ágyúzásba- fogtak. A magyarok viszonozták és olyan hatásosan, hogy'egy lö­vedék Ali basát is leterítelte. 29-én maga a szultán is lóra szállt és vezette a rohamot, de ez a támadás sem járt si­kerrel. Annyi török elesett, hogy a várárok megtelt a tö­rök holttestekkel. Szeptember 8-án eljött a végső pillanat. Zrínyi kiroha­náshoz készült. Juranics Mik­lós kezébe adta a zászlót, a bejáratnál egy ágyút megtöl­tetett vassal. Aztán kinyittatta a kaput. Abban a pillanatban a török erős puskatűzbe fogott. Ekkor a várbeliek elsütötték az ágyút. A lövés leseperte a tolongó törököket a kapuliid- ról. Zrínyi legelöl volt, kezé­ben pisztoly és pajzs. Az első törököt, egy főrangút lélőtt, aztán kardot rántott és jobbra, balra osztogatta a halálos csa­pásokat. Eközben egy golyó halálosan megsebesítette. A törökök rávetették magukat és elcipelték. Ráfektették egy ágyútalpra, hogy ott haljon meg. Egy főtiszt könnyítvén Zrínyi haláltusáját,: levágatta 1 a fejét. A janicsárok ellepték az egész várat. Mindenütt zsákmányt kerestek. Égő ka­nóccal bementek a sötét göm­bölyű toronyba is. A torony­ban felhalmozott lőpor tüzet­fogott és felrobbant. A rémes robbanástól 3 ezer török pusz­tult el. Zrínyi fejét Szokoli nagyve­zér elküldte Musztafa budai basának, az pedig piros bár­sonyba csomagolva elküldte Salm grófnak a győri táborba, s azt írta hozzá: „Legbátrabb vezéretek fejét küldöm, ameY- re a jövőben is nagy szüksé­getek lenne“. Szigetvárt elfoglalta a török, . de nem győzött: nem tudott a. veszteségek miatt tovább nyo­mulni Nyugat-Európa ellen. (Következő cikkünkben Buíz váráról írunk.) ____________J „Vágok olyan rendet. .’*, de in­kább vágja azt a gép. A fenti számok azt sem mutatják ki, hogy minőségileg is jobb szénát tudunk géppel készíteni, mert akkor tudjuk vágni, amikor leg­alkalmasabb a vágásra (ha nincs elég munkaerőnk, akkor is), és akkor sodorjuk, gyűjtjük a ren­det, amikor legjobb a száradási foka. A gép rövid idő alatt nagy teljesítményt ér el. Érdekes, és nagy jelentőségű­nek tartom a hordozható palánk- silót is. A zöldabrak-készítő gépmonstrum szintén újdonság. Ez a gép a zöldtakarmányok mesterséges szárítása révén bő­séges karotin-tartalmú takar­mányt biztosít. Zsákokból lát­hatjuk el állatainkat és olyan Takarmány termelésünket elég­gé változatos és bőséges anyag reprezentálja a kiállításon. Tab­lók sokasága hirdeti a külön­féle új eljárásokat, a gépesítés előnyét, a rét és legelő trágyá­zásának hasznát és módját. Nagyszerűen példázza a gépi be­takarítás előnyét az alábbi adat, amit a kiállításon gyűjtöttem: egy hold lucerna kézi betakarí­tása 118 forintba kerül, ha foga- tos kaszálógéppel dolgozunk ak­kor 61 forintba, ha pedig gépe­sítjük a betakarítást, akkor 43 forint a holdankénti költség. Ezek a számok csak a költséget mutatják, de aki próbálta már a lóderéknyi rendek kiforgatását csak egyetlen nap is, az tudja, hogy milyen emberölő munkától szabadítja meg a gép a kaszást. A nótáb?n szépen hangzik, hogy Gazdag látnivaló A Mezogazdasagi Kiállításnál van egy nagyon lényeges és so­katmondó hasznos látni-, tanul­mányozni való területe, ahol bi­zony elég nagy a pangás. Ez pedig a takarmánygazdálkodás. Nincsenek birtokomban országos adatok, hogy a szántóföld hány százalékán termelünk szálasta­karmányt. de biztosan tudom, hogy a réttel, legelővel együtt jó néhány millió holdról van szó. Ügy hiszem, abban sem tévedek — különösen a rét- és legelőgaz­dálkodásunk?! tekintve —, hogy a magyar mezőgazdaság egyik legelhanyagoltabb ága. Az öt és félmázsás hízót csak nagy tolakodás árán lehet meg­tekinteni. A nap minden órájá­ban hatalmas embergyűrű veszi körül. Szép teljesítmény ekkora hústömgget egydarabban előállí­tani, de ez inkább érdekesség, szenzáció, mintsem valami forra­dalmi újítás. Azt tapasztaltam, hogy nemcsak az asszonyok a kíváncsiak, hanem a férfiak, öregek, fiatalok egyaránt. Nem is rossz tulajdonság a minden után való érdeklődés, különösen ha a kíváncsiskodó különbséget is tesz a hasznos, hasznosabb és a leghasznosabb dolgok között. No, de ne filozofálgassunk, ha­nem tériünk a tárgyra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents