Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-27 / 228. szám
A Lottó e heti nyerőszámai: 9, 20, 23, 56, 90 Az Elnöki Tanács és a Minisztertanács beszámolói az országgyűlés előtt Az országgyűlés kimondta feloszlását Ai országgyűlés pénteki, n»gy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi, vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai. Resztvettek az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kádár János és Marosán György államminiszter, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Miniszter- tanács elnöke törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. A Minisztertanács beszámolója. 3. Az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, 4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés feloszlására vonatkozó javaslata. A tárgysorozat elfogadása után Rónai Sándor bejelentette, hogy napirend szerint következik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mond el, A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója — A mai ülés — mondotta Dobi István beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zárja le. Az Elnöki Tanács, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a forradalmi munkás-paraszt kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlására. Az erre vonatkozó átiratát eljuttattuk az országgyűlés elnökének kezeihez. — Nehéz világpolitikai helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején szólítjuk új ország, gyűlési képviselőválasztásokra — 9 mivei 1958. november 28-án a tanácsok megbízatása is lejár — űj tanácstagi választásokra az ország népét. De másfelől örömmel állapíthatjuk meg a szocialista tábor világtekinté- lyénck, hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenyegetéssel szemben megőrzik az emberiség békéjét. — Hazánkban a belső nyugalom, építkezés, békés munka légkörében élünk, nem egészen két évvel az ellenforradalom után, — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló — mondotta a továbbiakban Dobi 1st- ván. — Az ország teljes konszolidációja mutatkozott abban is, hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rendelet alkotásának szükségessége, A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesztése és békés nemzetközi kapcsolataink ki- szélesítése érdekében történtek döntések. — Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződik vissza. Jogszabályalkotó tevékenységünket a Minisztertanáccsal teljes összhangban, egyetértésben végeztük. Teljesítettük feladatainkat abban az értelemben is, amint gondoskodnunk kell a Népköztársaság alkotmányának betartásáról és másokkal való betartatásáról, őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett. Az Elnöki Tanács elnöke ezután a városi es községi tanácsok munkájával foglalkozott. Megköszönte az Elnöki Tanács tagjainak és az országgyűlési képviselőknek a megyei "és megyei jogú városi tanácsüléseken való fokozott részvételét. — A tanácsok községfejlesztési munkájának “szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet hatása mindenütt megmutatkozik a tanácsok munkájában — folytatta Dobi István. — A törvényerejű rendelet alapján 1958-ra 50,000.000 forint bankhitelt biztosítottak a tanácsok számára községfejlesztési célokra. Ebből út- és járdaépítésre 9.000. 000, faluvülamosításra 12 millió, a vízellátás javítására 8.000. 000, az egészségügyi intézmények fejlesztésére 6,000.000, a kulturális intézmények fejlesztésére és egyéb kommunális feladatok elvégzésére 15,000.000 forintot vehetnek igénybe. — A szőlőtermelők szempontjából a falusi élet egyik igen régi intézményét hívta megint életre és szabályozta annak működését beszélt. Elmondotta, hogy mintegy 20 nemzetközi szerződést írtunk, alá, illetve meglévő nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk a legutolsó beszámoló óta elmúlt időszakban. A baráti országokkal tovább mélyítettük gazdasági, kulturális és jogi kapcsolatainkat. A jogszabályalkotáson és a külügyi tevékenységen kívül jelentős feladatot látott el az E nöki Tanács az országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvény végrehajtása során. — Az állampolgársági ügyek körébe tartozik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a joga is, hogy megfossza a magyar állam- polgárságtól azokat, akik erre érdemtelenekké váltak. Ez évben 11 esetben éltünk ezzel a jogkörünkkel, 11 külföldön tartózkodó, hazáját hűtlenül elhagyott, büntetett előéletű, visszaeső bűnös magyart fosztottunk meg országunk állam poigáságától. Ez év áprilisától július végéig 2245 községi tanácsülésen tárgyalták meg a község- politikai terveket, több, mint 54.000 tanácstag jelenlétében és olymódon, hogy a tanácstagoknak több, mint a fele részt vett a vitában, és helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszervezésére, a korszerű igényeknek megfelelően az Elnöki Tanács a hegyközségekről szóló törvényerejű rendeletével. A hegyközségek hagyományát szocialista tartalommal kell megtölteni, s az újonnan szervezett hegyközségek — eddig 20 alakult, s mintegy 200 előkészítő bizottság működik — alkalmasak arra is, hogy a közös munkán és értékesítésén keresztül elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Dobi István ismertette a külügyi szolgálatban beállott változásokat, majd Dobi István a továbbiakban részletesen kitért az 1956-os ellen- forradalmi eseményekre. A többi között kijelentette: 1953 óta van együtt ez a Ház, s bizonyos felelősség terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett belső árulók egy csoportja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját. Felelősség terhel mindany- nyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben és senki se érezze magát felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott helyen, adóit pillanatban ö személyesen teljesítette a kötelességeit, helytMagyarorság nemaceíkö*! kapcsolatairól 50 millió köziégfcjlesztési célokra állt a szocializmus ügye mellett, s ennek talán látható, kézzelfogható bizony f tékáira is hivatkozhat. — Felelősek vagyunk mindanynyian, és fte vegye rossznéven tőlem senki, ha erről elmondom a magam nézeteit. A magyar proletárdiktatúrát még egyszer nem érheti a* 1956-osho* hasonló rajtaütés —■ 1956. októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, a kulturális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az első fórumokon munkások, parasztok, a velük szövetséges értelmiségiek —- a dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott. — A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpültek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az állam- hatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint országgyűlést, és bennünket, mint Elnöki Tanácsot felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy a pártban egy törpe kisebbség, a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbúj- tókra és szövetségesekre támaszkodva hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956. október 23-án este Budapest utcáin eldördültek az ellenforradalom fegyverei. — Nekem meggyőződésem, hogy a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát megegy- szer hasonló rajtaütés nem érheti. Mégis szükségesnek tartom megmondani — és erre talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca —, hegy 1056. októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkéshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt, keménységet, és kérlelhetet- lenséget, amit pedig a nép Joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára, és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanyhaságunkból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután a munkások és parasztok minden alamuszi, vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden időben kötelességének, hogy élenjárjon a hatalmát oltalmazó — és mondjuk meg! — szükség esetén könyörtelen népnek. Nagy Imre szerepéről — Kádár János a minap elmondta, hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézetűit a proletárdiktatúráról, a többpárt rendszerről, a varsói szerződésről, a magyar— szovjet kapcsolatokról — Nagy Imrét 1956. október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, sohasem lett volna belőle miniszterelnök. — Ehhez, úgy gondolom, el kell mondjak valamit én is. 1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált, és sok minden nem tetszett, amit nem csinált. Például nem tetszett, ahogyan félvállról vette a falu politikai kérdéseit általában, és amennyiben érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot, es nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép ko-, moly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De aztán hamarosan elment nyaralni, és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek. — Egyszer aztán elkerülhetetlennek éi’eztem, hogy leüljek vele, és részletesen beszéljünk: mit akar a bel- és külpolitikában? — Ha én jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kaP* csőlátókról — bizony az 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem így tettem és később az Országházban már nem tudtam többet tenni, (Folytatás a 2. oldalon.) 1938, szeptember 27, szombat Ára 50 fillér XV. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. ?it(Ss proletárjai egye2tiTjeuPA
