Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

4 1053. sMptemhw 85, csütörtök KEMmHAOTAROBRZAO Hadiállapot kezdődön a mai nappal a nyíregyházi és a nagykállói úttörő csapatok között A gyönyörűen meg­rajzolt iniciálék még tekintélyesebbé teszik a hatalmas papírte­kercsre vetett ulti­mátumot, melyet a nyíregyházi úttörők küldtek titkos futár- szolgálattal a nagy- kállói úttörő csapa­tokhoz. Ha idézünk egy pár sort az ultimátumból, mindjárt fény derül a hadüzenet céljára. „Felderítésből ere­dő híreink szerint önök súlyosan meg­sértették Császárszál­lás tanulóit azzal, hogy velük egyálta­lán nem törődnek, nem segítenek a csa­pat megalakulásá­ban. . .. Ezek a pajtások pedig nagy segítsé­gükre lehetnének ab­ban — nemcsak Önök­nek, hanem az egész megyének —, hogy történelmileg hiteles adatok alapján fel­dolgozzák megyénk­ben a legnagyobb csata történetét, amely 1944. novemberében szabadságunkért folyt.” Ennyit egyelőre az ultimátumból, mert itt mindjárt meg is kell jegyeznem, hogy a szeptember 28-i nagy csatát a jegyzékben foglaltakon túl a Nép­hadsereg Napjának tiszteletére rendezik úttörőink. Ebben a hatalmasnak ígérkező számháborúban akar­ják megmutatni, mennyit tanultak, mennyire vannak fel­készülve a próbázá- sok anyagából. Különös jelentősé­get ad a „hadijáték­nak" az, hogy 1944. novemberében Csá­szárszálláson zajlott le a legnagyobb csata megyénkben a német fasiszta és a felszaba­dulásunkért bátran, elszántan harcoló szovjet csapatok kö­zött. Erről úttörőink­nek az egyik meghí­vott veterán tart hi­teles beszámolót a délelőtti „hadművele­tek" végeztével. A hadititkok meg­sértése nélkül is el­árulhatunk annyit, hogy Nyíregyházáról 14 úttörőcsapat közel 700 úttörővel indul rohamra, a nagykállói járás ugyancsak 700 úttörője ellen, Az elő­őrsök, felderítők, te­reprendezők már szombaton éjjel el­foglalják hadállásai­kat. A kémszolgálat már ma munkába kezdett. A csapatok részben kerékpárral (szülői fedezet mel­lett), részben vonaton érkeznek a harctérre. Üttörőink lázas iz­galmát és nagy harci kedvét mi sem jel­lemzi jobban, mint­hogy a tervezett to­kaji kirándulás he­lyett inkább a harci játékokat választot­ták és máris szorgal­masan gyakorolják a kar- és sípjeleket, i. Honvédségünk igazi bajtársiassággal siet az úttörők segítségé­re. A nyíregyházi c*a­VITA Milyen a jó asszony? Nemrég cikk jelent meg la­punkban arról, hogy milyen a jó asszony. Egy nyíregyházi levele­zőnk elmondta a véleményét. Az­óta szerkesztőségünkhöz több le­vél érkezett a cikkel kapcsolat­ban. Az alábbiakban néhány be­érkezett levélből részleteket köz­lünk. hegyen a szó nemes értelmében asszony életszükségletnek, hogy körül le­gyen véve udvarlókkal, vagy akár csak bókolókkal. Meg tud élni a férje iránti szerelemben és nem vágyik e téren újdonságok­ra és érdekességekre. Nem áll rá az a mondás, hogy „hiúság, asz- szony a neved!” No persze, hiá­nyozzon belőle az a rossz érte­lemben vett „öntudat” is, amely sok nőt férfias viselkedésre, gon­doskodásra serkent. Az asszony legyen asszony: jó feleség, sze­rető anya, egyenjogú állampol­gár. Béres András Nyíregyháza. A férjeken is múlik., £n azt vallom, hogy nem lehet jó asszonyról beszélni anélkül, hogy a férjről is ne ejtenénk né­hány szót, mert a jóság — épp­úgy, mint a szeretet — csak akkor mérhető és egyben tartós, ha viszonzott. Vannak ugyan az életben arra is példák, hegy rossz, sőt gonosz férfinek jó fe'e- sége van. Az ilyen asszony azon­ban vagy mártíromságból, vagy azért jó és kedves a rossz férj­hez, mert nem tud más lenni. Lé­nyegeben szolgai érzések vagy az önálló élettől való félelem kész­teti „jóságra". Ez azonban nem lehet eszményképe egy társa­dalmi és emberi értelemben egyenjogú nőnek. A jóság csak akkor lehet tartós és igazán jó­ság, ha a férj is jó. Ha az egyik rossz, akkor a másik sem lehet a szó szokott értelmében jó, mert ez a jóság elsősorban azt jelenti, hogy a jó asszory, vagy a jó em­ber a rossz élettárs mellett első­sorban önmagával szemben rossz. Önzetlen ugyan, de ez már nem helyeselhető önzetlenség: saját elnyomásába, megalázásába való belenyugvás. Az asszony tehát a jóságban is legyen egyenjogú, tartson férjé­vel azonos értékű érzelmeket. D. Kigsnc. Jó asszony csak az lehet, aki jó anya Az asszonyt fogalom az anya­ságban éri el tetőpontját. Ebből következtetve, jó asszony csak jó anya lehet. Az anyaság arra kö­telezi az asszonyt, hogy abban a közösségben, melyben az anya­ságát be kell töltenie, úgy éljen, hogy mindazok, akik hozzá közel­állók, a szeretet nagy érzésével legyenek hozzákapcsolva, ő pe­dig azokhoz. Áz anyaság tehát megszabja az érzések, érzelmek értékét, de megszabott viselke­dést, illemet, munkakészséget, köbelességtudást és méltóságérze­tet állít követe’ményként az asz- szony elé. No persze, ez nem je­lenti azt, hogy csak az lehet jó asszony, aki egyben anya is. Azt jelenti, hogy asszonyi hivatásá­nak és a társadalom iránt ebből eredő kötelességeinek csak. az anya tud eleget tenni. Bűnösnek tartom azt, aki 6aját kényelme fqkezása, vagy szabad mozgása érdekében lemond az anyaságról. Ezt csak azok tehetik meg, aki­ket betegségük kényszerít erre. Polgár Dénes Miskolc. £ki nekem jó, nem biztos, hosv másnak is jó! Azt, hogy ki a jó asszony, sze­rintem nem lehet eldönteni, még ha százan, vagy ezren vitatko­zunk is rajta. Minél többen pró­báljuk megalkotni a jó asszony fogalmát, annál inkább kiütköz­nek a vitatkozók szubjektív érzé­sei, eszményei, vágyai, álmai: Bégi igazság, hogy szép nő nincs, csak olyan van, aki tetszik. Ez a jóságra is áll. Ami nekem jó, az neked nem biztos, hogy jó. Aki­vel viszont te élsz és békesség­ben, egyetértésben megvagy, az­zal én esetleg csak botrányos ve­szekedések, nézeteltérések közt tudnék együtt élni. Vannak ugyan eszményített jellemvonások és tulajdonságok. Ez igaz. Ilyenek: erkölcsösség, megértés, tanu'é- konyság, érdeklődés és stb. Eze­ken belül azonban különféle szí­nek vannak, különböző-erősségek vannak. Ezek vitára, súrlódásra adhatnak alkalmat. Lehet- egy asszony igen erkölcsös, de crköl- csiségében ely maradi, hogy a szintén erkölcsös, de haladóbb férjével éppen emiatt kerülnek ellentétbe és vitába. Lehet egy asszony megértő, de megértése éppen úgy vonatkozik a rosszra, mint a jóra. Az ilyen szeretetből minden baját, tettét „megérti” élettársának cs ezzel mintegy fokozza a bajok számát. Éppen ezekért arról nem lehet vitatkoz­ni, hogy milyen a jó asszony, de ónnál inkább arról, hogy miért jó asszony az én feleségem, vagy az én anyám. C. L. & |ó asszony ilyen: Omélfóságáék „alkotmánya A törvényhozás JT lőttem van egy „alkot- mánytan”-könyv. Horn János bátyámuram írta a tanító- és tanítónőképző intézetek szá­mára. Nyissuk ki valahol, lehe­tőleg ett, ahol arról írt e serény férfiú, ami nem volt. Kérdezzük meg tőle, hogy mi az alkotmány? „Az alkotmány az állam szer­vezetének legfőbb szabályait fog­lalja magában.” És hol található ez az alkot­mány? „Az államok nagy részében még nincs írásba foglalva, mint az állam más törvényei, hanem a nemzet tagjainak lelkében él. Az ilyen alkotmányt — az írott alkotmánnyal szemben — törté­neti alkotmánynak nevezzük. Történeti alkotmány a miénk is, amely ezer éven át együtt fejlő­dött a magyar állammal és nem­zetünk sajátos felfogását tükrözi vissza. Némely tételeit egyes tör­vényeink tartalmazzák; nagy ré­szük azonban a szokásjogban gyökerezik.” Nos, tehát ennek az „alkot­mánynak” — amint ebből a könyvből is kiviláglik — „nagy részével” úgy volt az uralkodó osztály, mint az egyszeri ember az alsónadrággal: egyszer meg­eresztette, máskor meghúzta a madzagját, mindig úgy, ahogy neki jólesett. De mi volt azzal a részével, amelyeket „törvényeink tartal­maztak"? Azzal is az, amit őméltóságáék akartak, hiszen a törvényeket is ők csinálták. A törvényhozásról szóló fejezetben Horn bátyánkurunk leírta vilá­gosan. Olvassuk csak. „A nemzetet a törvényhozó hatalom gyakorlásában az ország­gyűlés képviseli... Az ország­gyűlés két részre oszlik, ú. m. a képviselőházra és a felsőház- ra...” Tudott dolog, hogy a képvi­selőház tagjait a szavazati jog­gal rendelkező állampolgárok választották. De kikből állt a felsőház? Hogyan kerültek be oda a tagok? Ettől az okos könyvtől erre is feleletet ka­punk. „A felsőháznak négyféle jog­címen lehet valaki tagja: szüle­tése, méltósága vagy hivatala révén, választás vagy kinevezés alapján.” Nos, vajon mit kell érteni a felsorolt jogcímek alatt? „I. Születési jogon tagjai a fel­sőháznak a Habsburg-Lotharin- giai család ama férd tagjai, akik 24. életévüket betöltötték és ál­landóan az ország területén lak­nak. II. Méltóságuk vagy hivataluk alapján tagjai a felsöháznak: az ország zászlósai (országbíró, tár­nokmester, főpohárnok stb.), a két koronaőr, a m. kir. Kúria és a közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke, a budapesti ítélő tábla elnöke, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka és a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Egyházi méltóságuk vagy hivata­luk alapján tágjai a felsőháznak: 1. a római katolikus egyház ér­sekei és megyés püspökei, a szerzetes tanítórendek főnökei és a székesfőkáptalanok nagy­prépostjai; 2. a református egy­háznak hivatalban legidősebb három püspöke és három íő- gondnoka; 3. az ágostai evangé­likus egyháznak hivatalban leg­idősebb két püspöke, egyetemes felügyelője és hivatalban legidő­sebb kerületi felügyelője; 4. az unitárius egyháznak hivatalban legidősebb egyik elnöke; 5. a bu­dai görög keleti püspök; 6. az izx-aelita hitközségek által vá­lasztott két lelkész (rabbi). III. A választott tagokat a) részben az örökös főrendiházi tagsággal felruházott főnemesi családok ama nagykorú férfi­tagjai választják maguk közül, akiknek évi föld- és házadója a 2000 pengőt eléri; b) részben a vármegyei és városi törvényha­tóságok; e) részben pedig: a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek, tudománynak, művészetnek és egyes élethiva­tásoknak szervezetei (a mezőgaz­dasági, ipari é§ kereskedelmi, ügyvédi, közjegyzői és mérnöki kamarák, a Magyar Tudományos Akadémia, a főiskolák, a vitézi szervezet, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde). IV. Végül tagjai a felsőház­nak, akiket az államfő a kivá­lóan érdemes állampolgárok kö zül felsőházi taggá kinevez. A kinevezett felsőházi tagok szá­ma negyvennél több nem lehet.” Azt már nem nehéz kitalálni, hogy a vér vízzé nem válik, és az alma sem esik messzi a fájá­tól, ha esne is, alá gurul. A képviselőházban és a felsőház­ban törvénykedö urak csak olyan törvényeket csináltak, amelyek nekik jók voltak. Ez ki­tűnik abból is, hogy a felsorolt jogcímek közt egy sem volt olyan, ami kimondta volna: a felsöháznak tagjai lehetnek azok a munkások és parasztok, akik osztályuk vezetésére hiva­tottnak érzik magukat és harcol­ni akarnak osztályuk érdekeiért. Szabó György Erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolni. Jó asszony az, aki sze­reti élettársát, szívesen dolgozik érle, szívesen kész áldozatokra is, ha családjáról van szó, nem kényes, nem hiú, ha vannak is vágyai, álmai megelégszik férje jövedelmével és nem tesz szem­rehányásokat, szereti gyermekeit, megérti az anyós és após „boga­rait”, megőrzi mindenkor emberi méltóságát, nem pazarló, akkor is takarékos, ha önmagára költ, nem nyúlkál férje táskájába, zse­bébe, nem gyanúsítja férjét kü­lönféle dolgokkal, vigyáz arra, hogy köztiszteletben álló férjéhez méltón viselkedjen társaságban és az utcán, ne legyen kevély senkivel szemben, legyen szerény és pirulékony, egyszerre legyen jó anya, jó feleség, jó háziasz- szony és barát. Tudom, hogy erre felnevetnek és azt mondják: Ilyen nincs! Ez igaz! Éppen ilyen nincs. Olyan ember nincsen, akiben erény és jótulajdonság a legtökéletesebb értékben meglegyen. De vannak olyan asszonyok, akik rendelkez­nek az eszményi asszony, az esz­ményi ember sok vonásával. Eze­ket igen meg kell becsülni, eze­ket példaképül kellene állítani, hogy tőlük tanuljanak élni az asszonyok. Sajnos azonban —■ pe­dig ez az emberiség egyik fő kér­dése — az asszonyok közül még senki sem lett híres, senki sem kapott szobrot azért, mert ha nem is telt nagy dolgokat, de jó asszony volt a szó legigazibb és iegícnköitcbb értelmében. Verdes Miklós. A cikkíró azt mondja, nagy kérdés és örök kérdés az, milyen is az a jó asszony. Ez igaz. Min­den férfiban felmerül, mint ahogy minden nő választ keres arra, hogy milyen is legyen az a férfi, akiből jó férj lehet. Én a ;magam részéről erre egy szóval tudok válaszolni: A jó asszony az, aki a szó nemes értelmében asszony! Ezalatt azt értem, hogy hiány­zik belőle, vagy csak kevésbé van benne az, amit polgári érte­lemben az „örök nő" megjelölése alatt értenek. Így például nem- akar mindenkinek tetszeni és ezért nem divatbolond nem tartja patokat nem keve­sebb, mint 30 tiszt és tiszthelyettes bajtárs látja el műszaki se­gítséggel. ök intézik a ködgyértyák be­gyújtását, a rakéták kilövését és a had- mozdulatök irányítá­sát. Ugyanilyen segít­séget kapnak a nagy­kállói járás úttörői a helyi kiegészítő pa­rancsnokságtól. És még egy-két do­logról, ami nem hadi­titok: Megadják a demar­kációs vonalat, ame­lyen a csata előtt át­lépni nem lehet. Ez a felező vonal a tényle­ges 1944-es demarká­ciós vonal lész. Pon­tosan vasárnap dél­előtt 10 órakor fel­röppennek a vö­rös rakéták és kez­detét veszi a nagy csata. A harci feladat a mindkét csapatnál elrejtett zászló felku­tatása, megszerzése. Üttörőink ezt szak­szerűen „ta'áikczó számháborúnak” ne­vezik. A győzelmi pálma — ha döntetlen a csata — azé, aki több foglyot, leolvasottat („halottat"), elfogott kémet tud felmutatni, Természetesen az el­foglalt terület nagy­sága is döntő a győ­zelemnél. A csatát délután kettőkor fúj­ják le. Ezután a „harcosok" finom ebédet kapnak és dél­után nagyszerű kul­túrműsort rendeznek. O.-nc.

Next

/
Thumbnails
Contents