Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
195S. szeptember 21, vasárnap KELETM AU V A KOKSZ A G 7 Nemzetközi szemle! A nemzetközi közvélemény figyelme ezekben a napokban ismét az ENSZ newyorki üvegpalotája felé fordult, ahol sorsdöntő tanácskozásokat folytatnak a világ, szervezet tagállamainak küldöttei. Az emberiség nagy kérdése: háború lesz-e, vagy béke? — a szervezet valamennyi ülésszaka előtt felmerült, de talán még sohasem vártak ENSZ-ülésszakot olyan feszült érdeklődéssel, mint a mostanit. Hiszen manapság már a legkorszerűbb, legfélelmetesebb, legborzalmasabb fegyvereket állíthatják a tömegpusztítás szolgálatába, s a fegyverek a világ különböző pontjain, elsősorban a Távol-Keleten már dörögnek is. A közgyűlés jelenlegi 13. ülésszakának napirendjén a nemzetközi politikai élet csaknem valamennyi fontos kérdése szerepel, közöttük is kiemelkedik: Kína ENSZ-tagságának, az általános leszerelésnek a problémája, a közép-keleti helyzet Hammarskjöld főtitkár jelentésének fényében, a ciprusi, az algériai kérdés és nem utolsó sorban a tajvani térségben kialakult feszültség. A távol-keleti helyset Természetesen azok a körök, amelyeknek éltető eleme a háborús hisztéria fenntartása, amelyek szívesen táncolnak „a háború szakadékénak szélén", mindent megtesznek azért, hogy a legfontosabb kérdések megoldását, így például Kína ENSZ-tagságának rendezését megakadályozzák. Éppen ezért: éles és heves viták várhatók az ülésszak tanácskozásain. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok küldöttségei törekedni fognak majd arra, hogy elősegíték Kína felvételét az ENSZ-be, arra, hogy megegyezést érjenek el a leszerelés kérdésében, a nukleáris kísérletek és a nukleáris fegyverkezés megszüntetésében stb. Hogy a nyugati küldöttségek, elsősorban az Egyesült Államok delegátusai valójában mit is akarnak, arra jó például szolgált Dulles külügyminiszter csütörtöki felszólalása, Dulles ismét ..agresszióval" vádolta meg a Kínai Népköztársaságot, mert fel akarja szabadítani a saját területéhez tartozó Tajvant és két évvel a magyarországi helyzet konszolidációja után újból fel akarja melegíteni a „magyar kérdést". Ezeknek a provokációs lépéseknek a napnál is világosabban kitűnő céljuk az, hogy eltereljék a figyelmet a közép- és a távol-keleti béke megbontására irányuló mesterkedésekről, hogy továbbra is fenntartsák a hidegháború légkörét — és ahol lehet — a hidegháborút „melegháborúvá“ váloztassák át.-Mégis melyek azok a kérdések, amelyekben esetleg előrehaladás vár. ható? gal írta a Renmin Ríbao a tanácskozások megkezdésének előestéjén, hogy most itt „jó a'ka- lcm nyílik Eisenhower elnök sokat hangoztatott békevágyának bebizonyítására". A jelek azonban nem arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok komolyan gondol a tajvani feszültség megszüntetésre és a hatalmas kínai néppel való megegyezésre. Ezt bizonyítja az amerikai hadihajók sorozatos behatolása a kínai felségvizekre. Csangkajsek kalózainak konok, elszánt támogatása és a Kínai Népköztársaság elismerésének, a kínai ENSZ- tagság rendezésének merev, ostoba visszautasítása, ami az amerikai politikát illetően táplált utolsó illúziókat is szertefoszlat- ja a nyugati és a semleges világban. Közvetlenül nem szerepei ugyan az ENSZ-közgyűlés soron- lévő ülésszakán, de a most átadott szovjet jegyzék nyomán újból előtérbe került a német I* jraegyesítés problémája A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság javaslatai nyomán azt indítványozza az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország kormányának, hogy a négy nagyhatalom képviselőiből alakítsanak bizottságot a német békeszerződés előkészítésének tanulmányozására. A négy nagyhatalom természetesen csak egész Németor- ország képviselőivel kötheti meg a békeszerződést, tehát ennek További amerikai csapatösszevonások Tajvan térségében NEW-YORK, (TASZSZ): Miller, az United Press International hírügynökség tudósítója az egyik tajvani amerikai légitámaszpontról közli, hogy az Egyesült Államok a „legnagyobb mérvű atom- erő-összpontosítást hajija végre a második világháború óta" a Távol-Keleten. Miller azt állítja, hogy elsősorban az atomfegyverrel felszerelt légierőket összpontosítják. A Tajvani-szoros fölött amerikai .légierőjáratokról" szólva Miller hangsúlyozza, hogy ezeknek a célja „az amerikai erő" demonstrálása. Tajvan térségében — folytatja Miller — hat repülőgép-anyahajó és körülbelül 130 egyéb hajó horgonyoz. Feltételezik, hogy öt re* pülőgép-anyahajó fedélzetén atombombák vannak, a Tajvanon lévő „Matador“ típusú rakétákat is teljes harci készenlétbe helyezték. A tudósító befejezésül megjegyzi, hogy Tajvan térségében, Oki- naván, Japánban és a Fülöp- szigeteken az Egyesült Államok légierői jelentős mennyiségű szál. lító repülőgéppel rendelkeznek, hegy a csapatokat gyorsan el tudják juttatni arra a helyre, ahol azokra szükség van. Az Algériai Felszabadítási Front figyelmezteti Franciaországot Tunisz, (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front az algériai népszavazás előtt egy „utolsó figyelmeztetést“ intézett Franciaországhoz. A Front egyik vezető funkcionáriusa Tuniszban kijelentette, hogy az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front a népszavazás utolsó szakában jelentősen megerősíti és kiszélesíti majd akcióit Algériában. Súlyos és széleskörű vállalkozások fogják Algériában bebizonyítani, hogy a Felszabadítási Front harci ereje növekedett, valamint azt, hogy az algériai béke csak egy feltétel alapján érhető ei; tárgyalások révén és Algéria függetlensége alapján — hangoztatja a felhívás. A figyelmeztetésben szemére vetik Franciaországnak, hogy a konfliktus kiéleződéséért teljes mértékben Franciaország felelős, ha ragaszkodik ahhoz, hogy Algériában is sor kerüljön a népszavazásra. A francia hadsereg által végrehajtótt választási előkészület minden egyes szakasza nyilvánvaló választási hamisításokat mutat. A szavazati cédulák borítékja átlátszó, aminek következtében a nem-szavazatok már kívülről láthatók. A figyelmeztetés hangsúlyozza, hogy nincsen független ellenőrzési hatóság, amely a választási eredményeket ellenőrizhetné. As általános leszerelés problémája A legtöbb reményt talán az általános leszerelés problémájához fűzik. Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtök esti felszólalásában kormánya nevében nagy jelentőségű javaslatokat tett egyrészt a világűr katonai fel- használásának eltiltására és a külföldi katonai támaszpontok felszámolására, másrészt a nukleáris fegyverkísérletek és a nukleáris fegyvergyártás végleges beszüntetésére. Ismeretes, hogy az atomszak- értök genfi értekezlete megtette a kezdeti lépéseket ebben a tekintetben, mert megegyezett az atomkísérletek betiltásának ellenőrzési módozataiban. A nyugati hatalmak azonban mindeddig csak egy évre hajlandók vállalni a nukleáris kísérletek felfüggesztését és a világűr ellenőrzésére vonatkozó szovjet indítvánnyal szemben csupán egy ködös megfogalmazású javaslatot tettek „a világűrkutatásban megvalósítandó nemzetközi együttműködésre". Mindamellett van remény az előrehaladásra nemcsak azért, mert tz ésszerű szovjet javaslatok elöl mind nehezebb kitérni, hanem azért is, mert az Egyesült Államok szövetségesei kö7üi is egyre többen éi zik a fegyverkezési verseny nyomasztó terheit és ébrednek a nukleáris kísérletek aggasztó hatásaira, nem beszélve egy esetleges nukleáris háború borzalmas kilátásairól. Rendteremtés Közel-Keleten A másik kérdés, amiben szintén van kilátás a megegyezésre, a közép-keleti helyzet megszilárdítása, Hammarskjöld ENSZ- főtitkár beszámolójának nyomán. Ügy tűnik, mintha a megoldáshoz közelednék ha nem is a jordániai, de a libanoni válság. A világszervezetnek igen fontos feladata most, hogy maradéktalanul érvényt szerezzen a közgyűlés határozatának és elérje az angol-amerikai intervenciós csapatok kivonását. A többi kérdés közül nagy vita várható a ciprusi és az algériai probléma tárgyalásánál, ahol újból szemtanúi lehetünk az ázsiai-afrikai népek mind szorosabbra váló egységének a gyarmatosítás rendszerével szemben. A közgyűlés ülésszakának napirendjén több mint hetven kérdés szerepel. Nehéz lenne megjósolni, melyek azok, amelyeket érdemben megvitatnak, melyek azok, amelyekben megegyeznek és melyek azok, amelyekben semmiféle előrehaladást nem tudnak majd elérni. Egy azonban bizonyos. Ez a közgyűlés — miként az előzőek is — megmutatja majd, hogy változnak meg az erőviszonyok a világszervezeten belül is a békeszerető államok javára, hogyan válik a kezdetben olyan jól, olajozottan működő amerikai szavazógép egyre inkább akadozóvá. Elég, ha itt párhuzamot vonunk,a közgyűlés 1950-es Kínát agresz- szornak nyilvánító határozata és 1957-es, az angol-amerikai beavatkozókat Libanonba, Jordániába betört csapataik visszavonására felszólító határozata között. A közgyűlés ülésezése mellett nem szabad megfeledkeznünk egy. másik igen fontos tárgyalás-sorozatról, amely szinte vele párhuzamosan a lengyel fővárosban folyik. a kínai—amerikai nagyköveti megbeszélésekről Ezeknek a megbeszéléseknek a célja a tajvani feszültség tárgyalások útján elérendő megszüntetése lenne. Itt persze ere sen kísért a múlt, a sikertelent végződött genfi huza-vona. Jós előfeltétele a két német állam közti megegyezés. A nyugat-német revanspoliti- kusok azonban mindeddig nem voltak hajlandók de jure tudomásul venni a másik Németország, a Német Demokratikus Köztársaság létezését és visszautasítottak minden közös lépést, a „szovjet övezet kormányával". Ha Adenauer valóban akarja a német békeszerződés megkötését, ha valóban szívügye a német nép egysége, akkor gyökeresen meg kell változtatnia a Német Szövetségi Köztársaság politikáját, le kell mondania az új „Drang nach Osten“ ábrándjáról, arról, hogy megsemmisíti a Kelet-Németországban kialakult új társadalmi rendszert, és a militaristák, az iparbárók béklyójába veri a Német Demokratikus t Köztársaság dolgozóit, Tengeri halászat — mini nemzetközi politikai probléma Az Atlanti-óceán északi része a Föld halban egyik leggazdagabb területe. Izland, valamint Dánia autonóm részének, a Fae- röer-szigeteknek és Grünland szigeténtk gazdasági életében a halászat és a halfeldolgozás játssza a legjelentősebb szerepet annál is inkább, mert ásványkincsekben szegények és mezőgazdasági művelésre jóformán alkalmatlan kopár területek. (Például Izland exportjának 95° 0-át a halászati termékek teszik ki.) A felsorolt országok népeinek természetesen életbevágó érdekük, hogy az őket körülvevő haldús vizeket elsősorban saját halászatuk használja fel, viszont a nyugat-európai államok, elsősorban Nagy-Britannia ha. 1 ászflottái mind gyakrabban halásznak ezeken a területeken. Ezért .érthető, hogy ezen országok számára életfontosságú területeken felségvizeik határát 12 mérföldre kívánják kiterjeszteni. Nagy-Britannia fegyveres erővel próbálja fenntartani a jelenlegi állapotokat, s ezért a tengeri halászat kérdéséből nemzetközi probléma keletkezett. Térképünk az Atlanti-óceán északi részének halászterületeit mutatja. A melléktérképen (balra lent,) Izland szigete látható. Jelmagyarázat: 1. Az izladi halászat szempontjából rendkívül fontos területek. 2. Pontok, ahol a brit halászok megsértették Izland új felségvizeinek határát.
