Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
RRt-FTM »fiV M»0R<SZ40 szeptember 21, vasárnap A baktatóráníházi járás nevelői jónakt tartják a Pedagógusok Kölcsönös Segítő Takarékpénztárát MEGTÉRÜLŐ KÁR Járásunk nevelői is lelkesen csatlakoztak a Pedagógusok Kölcsönös Segítő Takarékpénztára, röviden a PKST-hoz, ami 1955- ben alakult. Egyre több a PKST- belépők száma. Az elmúlt tanévben a járási PKST-nek 148 tagja volt és az elhelyezett pénzösszeg 150 000 forint volt, vagyis nevelőink átlagosan és fejenként évi 1000 forintot helyeztek a takarékba. Az év folyamán 70 nevelőnknek folyósított kölcsönt a PKST. Különösen jó példát mutatott Apagy, Baktalórántháza, Nynib- rony, Nyírkércs és Ófehértó nevelőtestülete. Különösen lelkes támogatója és szószólója volt a PKST-nek Borsódy László szak-? felügyelő, de megértette a moz-J galom célját és nagy jelentőséget? a járás valamennyi igazgatója. | A többéves tapasztalat alapján? ez évben is megindult a tagszer-1 vezés, és ez igen jól halad. * Ugyanis minden esztendőben jú_ * niustól júniusig tart a vállalt tag- ; ság, s azt meg kell újítani é -n- ként folyamatosan. Különösen elismerőleg nyilatkoznak azok a pedagógusok, akik érezték és’ igénybe js vették a PKST köi- csöneit. Ez évben az elért eredmények, tapasztalatok és példák alapján várható, hogy a tarvk száma més több lesz. Albert Antii Baktalórántháza Aki még nem járt itt, fürgén nézgelődik. Sehogyan sem tudja, hogyan került ide ez a kis ,,lakósziget“. Végtelen homokbuckák, akácligetek, buja cserjék között lapul Nyírjístanya. Bár a nyírjesnek híre-hamva sincs, a pöttömnyi település szívében maradt egy zöldfodrú tó. A régebbi időket őrzi a ma már jobb célra használt urasági kastély, meg egy vastagfalú épület, az iskola. Akik lakják a tanyát, egytől-egyig kérges tenyerű béresek voltak. Most 60—80 új ház jelzi az évek haladását. A homokbuckák ölén működik egy közös gazdaság is. Nincs itt hiánya a jónak. A 60—80 parasztcsalád a „rejtekhely ellenére sem nélkülözi a I szükségest. Bár villany nem vibrál a korhű bútorokon, de • kis éjjeliszekrények felett ott hintázik a vezetékes rádió. Ennek ellenére nem titok: né.y család igen , leégett“ a napokban, s itt-ott még a nadrágszíj összébbhúzására is sor kerülhet. A leégésnek pedig nem gazdasági, hanem más oka volt; Ugyanis mire megfékezték, négy dohánypajtát, s egyéb apró épületet evett meg a tűz. S ha nincs kéznél a termelőszövetkezet kis fecskendője, még rágondolni is rossz ... A 15 ezredik esel A világ legszörnyűbb elemi csapása 1958. augusztus 28-án volt 75 éve, hogy lezajlott a világtörténelem egyik legszörnyűbb katasztrófája. A Szúrnatra és a Java közötti tengerszorosban működésbe lépett a Krakatau tűzhányó. A kis sziget, amelyen a tűzhányó állt, hosszú éveken át „csendes“ volt, és már azt hitték, hogy a tűzhányó kialudt. A feljegyzések szerint a Krakatau utolsó komolyabb kitörése 1860-ban volt. Az akkori kitörést azonban össze sem lehet hasonlítani az 1883. évi katasztrófával. A kitörést kísérő robaj oly erős volt, hogy 39 millió négyzetkilométer területen lehetett hallani. Az egész földön páni félelem uralkodott. fi tűz és a víz küzdelme A kitörés erejét alig lehetett leírni. A kis szigeten augusztus 26- tól 29-ig egymást érték a robbanások, és a robbanások közötti hosszabb vagy kisebb szünetekben félelmetes csend uralkodott, amely még borzasztóbbá tette azokat. A sziget a robbanások alatt kettévált és közepén nagy tó keletkezett. A tengervíz hozzá- . járult a sziget kettészakadásához. Amikor augusztus 26-án megtörténtek az első robbanások — a tenger szintje alatt —, a szigeten rések és szakadékok keletkeztek, amelyeken át behatolt a tengervíz. A beáramló víztömegek majdnem eloltották a tűzhányó belseje oen dühöngő tüzet, de az izzó láva erősebb volt a víznél. A beáramló víz felforrt, és a vulkán belsejében elképzelhetetlen tömegű gőz keletkezett, amely kiutat keresett. 36,000 ember életét veszti és 5.000 hajó elsüllyed Augusztus 27-én reggel a he*»'' ínár nem volt képes a gőzt és a gázt magában tartani. Újabb kitörésre került sor, amely felülmúlt minden eddigit. A kisebb- nagyobb robbanásokat vésztjósló csend követte, majd délelőtt 10 órakor (helyi idő szerint) bekövetkezett az a robbanás, amelyet a föld történelmében a legnagyobbnak neveznek. A robbanás nemcsak Krakatau szigetét és a környéken levő szigeteket érintette, hanem hatása és ereje az egész világon érezhető volt. A vízszint alatti robbanás oly erős volt, hogy másodpercek alatt száz méter magas vízfal keletkezett, amely óránként 560 kilométeres sebességgel minden irányban szétszaladt. Szumatra és Java partjait többszáz kilométer mélységben elöntötte az ár, világítótornyokat vitt magával, hajókat sodort el és pusztított el. Az árhullám 36 000 ember életébe került, és 5000 hajó pusztult el, ami óriási szám, ha tekintetbe vesszük, hogy 75 évvel ezelőtt a hajóforgalom sokkal csekélyebb volt a mainál. keletkezett, amelynek formája azonban állandóan változott. Kék színű Nap és zöld színű Hóid A tengerszorost hónapokon át óriási tömegű habkő zárta el a forgalomtól. A magasabb légrétegekben hatalmas porfelhő keletkezett, amely 13 nap alatt megkerülte a világot. A porfelhő ugyan egyre fogyott, de a világ megfigyelőállomásai megállapították, hogy ez a felhő 73-szor kerülte meg a földet. Krakatau tűzhányójának pora mindenhová eljutott. A levegőben levő por fantasztikus természeti jelenségeket idézett elő. Olyan naplementéket észleitek, mint azóta soha sem. Nap és Hold m’nden elképzelnetö színben kelt és nyugodott, hol kék, hol zöld, hol rézvörös színpompában. Az egész világon szélsőséges időjárást észleltek és mindenütt csökkent az átlaghőmérséklet, tekintettel ax'ra, hogy az óriási porfelhő felfogta, illetve- csak rész- bpn pneedtiP át a IMíin + A korom és üszők áporodott illatát szívjuk Pásztor László, Bodnár János, Srankó András és Márton F’erenc szénné égett pajtája helyén. Az arcokon még a váratlan veszély bélyege, a szavakban meg-megújúló izgalom. Körülöttünk az idősebb Pásztor László parázségette gúnyája, a fia megpörkölt, vizes lepedője, meg egy csomó apróság, a tűz visszamaradt „ereklyéi“. És egy homokfutó, egyenletes zenéjű motor hátán befut dr. Németh István, a kárszakértő. A futó ismerkedés és terepszemle után előkerülnek a táskából a mérőszalagok, a „mindenttudó“ táblázatok, melyekkel pontosan kiszámíthatók a tűz-okozta károk. Dr. Németh István 20 éve immár 15 ezer kárbecslés „koronázatlan atyja“. A legkisebb károkat is a legnagyobb gonddal mérlegeli. — A kárbecslőnek nem lehet tévedni — vallja meg egy „megszelídített“ percben. Milliókkal dolgozunk, egy-két felületes becslés rengeteg kárt okozna az államnak. Ámde ezekután ne gondolja senki, hogy „takarékoskodunk“. Nem. Egy fillérig megtérítjük a kárt. Egynémely tévhittel szemben — semmit sem csípünk le belőle. Ellenben — és ez az, amit néhányan félreértenek — a tényleges kár után fizetünk. És ez így igazságos. Ha például leég egy lakóház, amit, mondjuk 30 éve építettek, nem számolhatunk olyan kárt, mintha olyan ház ég le, amit tíz, vagy egy éve készítettek. A házak értéke koruk szerint más és más. Vagyis, az avulást le kell számítani, különben mi csapódnánk be .; Vajon megértik-e? Eltűnnek az üszkös gerendák — Nem jövök el addig, amíg meg nem magyarázom a kártérítést. Rendszerint megértik, hisz senki sem kívánhatja, hogy a régi leégett ház helyébe úja* építsünk. A tévedések kiküszöbölésére a kárszakértői jelentést többszörösen ellenőrzik. A szusszantásnyi szünet után a számok erdejében barangol a kárszakért". Gondosan meghallgatja a bajbajutottakat, mi égett meg, nem felejtettek-e el valamit. S apránként kikerekedik az összeg: Pásztor László 16 184 forintot, Bodnár János 13100 forintot, Srankó András 20 014 „orintot, Márton Ferenc 1820 forint kártérítést kap. De ez a kárnak egy része, a dohánybeváltáskor kézhez kapják az idejekorán füstbe ment dohány kárértékét is. A nyírjesi parasztok meleg í; kézszorítással búcsúznak jóindulatú ismerősüktől. Csak Fehér József marad veszteg a némán meredő fa'ak között. Kettős bánat szorongatja; beteg a felesége, és őt sem hagyta ki a tűz. Hiába. Késő a bánat, ugyanis Fehér Józsefnek nem volt biztosítása ., j (P. G.) v yv yyy yyv fíííífyyHfjff» MÁSODIK VIRRADAT fi katasztrófától 3.200 kilométerre is elsüllyedtek a hajók Egy holland hadihajót, amely Szumatra partjain horgonyzott, az ár három kilométernyire bevitt a sziget belsejéb-, majd a 10 méterre a tengerszint felett levő dzsungel kellős közepében lerakta. Az ár ' égigszáguldott az indiai-óceánon és a Csendes-óceánon; Ceylon kikötőjében — amely 3200 kilométerre fekszik a katasztrófa színhelyétől —, a hajók összeütköztek, elsüllyedtek és. a kikötői mólók megrongálódtak. A délafrikai Port-Elisabeth kikötőjében — 8000 kilométer távolságban — úgy dobálta a tenger a hajókat, hogy elszakadlak a vasmacskák láncai. De még az angol partok előtt, az Északi-tengeren és a földgömb másik oida’án is érezhető volt az óriási ár. A robbanás következtében elképzelhetetlen mennyiségű sziklapor került a levegőbe. Tudósok kiszámították, hogy augusztus 27-én, — amikor bekövetkezett a fő kitörés — mintegy négy köb- kilométer sziklapor és láva került a levegőbe. Az augusztus 26-tól 29-ig tartó robbanások alatt öszHarmadik éve, tavasz elején jártam egyszer Balkányban. Az állami gazdasággal álellenben hatalmas burgonyaprizmák mellett sok ember sürgölődött. Elszállításra válogatták a vetőgumókat. Ekkor tudtam meg, hogy ez a tanya a balkányi Kossuth TSZ területe. Bent az irodában nem találkoztam egy teremtett lélekkel sem, s ezért elindultam felfedező útra. Sétám közben istállók között haladtam el, ahol tehenek bőgőse, csikók nyerítése és gömbölyű hízók röfögése hallatszott. A dohánypajták mögött aztán újabb embercsoportot láttam. Málnát kapáltak és vágták le róla az elvénült részeket. Móricz István — a nevét később tudtam meg — tűnt először szemembe igazi magyaros kinézésével, ahogy szorgalmasan haj- lítgatta dérekát a sorok között. Molnár Mihály és Likter András és még néhányan végezték ezt a pepecselő munkát. Míg hulltak a málna tüskés gallyai és fonnyadt a kivágott dudva, beszédbe elegyedtünk. S ahogy fogytak a sorok, úgy bontogatta ki előttem az emlékezés hosszú fonalát a néhány idős ember. Frissen jött, ismeretlen emberi elsősorban a mull érdekli, hogy megérthesse a jelent is. Magam is úgy kezdem. így tárult akkor sorra elem annak a közösségnek a múltja, amely tekintélyt vívott ki magának az évek folyamán. Móricz Pista bácsi, a nagy író unokaöccse akkurátusán meg- tömködi a pipáját, mielőtt szóba fog. Aztán a füstgomolyagokkal együtt száll a szó és kirajzolódik egy út, amin nagyon nehezen indultak el akkor, 1949-ben. A föld csak megvolt, bevitték, de a jószág, az nem akart sehogysem megteremtődni. Ügy húzta még vissza mindenkinek a szívét a régi, hogy a tehénke csak otthon marad, a jászolnál. Két lóval indultak el. Ez a kétlovas szekér repítette aztán őket tovább, egyre tovább... De tartsunk sort. Az egyes típusban botorkáló tszcs lassan átvetette a lábát a korlátokon, és hármassá alakult. Ez egy évvel az első lépés megtétele után történt. A tagok is megháromszorozódtak, a föld is gyarapodott. Akadt már a közös portán 20 disznó és négy ló. Az elsőéves kóstoló azonban nem volt mindenkinek ínyére. Több jutott már a kamrába 1950-ben, mint azoknak, akik egyéniek maradtak, de azért az új any- nuira nem bírt megragadni, hogy néhányan hátat ne fordítottak volna a közös kenyérnek. A következő év a kialakított nagy táblákon már valamivel ismét többet hozott. Azonban a földgyarapodás, a tagok létsvárnának növekedése és az állatállomány gazdagodása nem minden. Az összefogás, az egyszerre való lépés még mindig nehezen ment. Ehhez aztán jött az is, hogy az időjárás mostohán bánt a terméssel. A következő, 1953-as év volt ás első, amelyben egyre nagyobb teret kapott a józanság, az ösz- szeszokottsúg, aminek nem is maradt el az eredménye. Az, amit hazavittek a tagok a maguk udvarára ősszel, betakarítás idején, olyan hatással volt rájuk, hog'i Nagy Imre politikája sem tudta ekkor megzavarni őket. Ekkor kezdett a becsület is izmosodni a kívülállók előtt. S ezt valóban a megerősödés éve követte. 1954. évben. Ebben az évben aztán igazi „országos“ elismerésben is volt néhány tagnak része. Köztük Móricz Pista bátyám mellét is díszítette a „Kiváló szövetkezeti dolgozó“ kitüntetés. Nő a becsület, ha egyszer megindul. Ügy vo't náluk is. Jöttek már a szövetkezetbe az 4 szesen. mintegy 18 köbk.lométer föld. kövezet, láva és hamu re- pü1. a levegőbe. A szilapor és hamu 20—25 ilométer magasságig reoűlt. Egy része természetesen visszaeset a főidre, úgy hogy a Szumatra és Jáva közötti tengerszorosban két új, egyenként 1.6 kilométer hossz) szí o’ fi robbanás felhője 73-szor Kerülte nseg a hőidet
