Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-20 / 222. szám

1958. szeptember 20. szombat

REt ,1TM AG V A Rt)RSZ AG

3

AZ emoK neiyett a szövetkezethez kihelyezett traktorossal találkoztam. Ott hevert egy csomó kikaszált lombon és figyelte a cséplőgép munkáját. A nagy gép fel-feidohogott amikor nagyobb csomó magherét etettek bele aztán újra egyenletes du- ruzsolásba zökkent.

Bunna István nagyecsedi traktoros már több éve dolgozik , á fülpösdaróci Petőfi Termelőszövetkezetben s így alaposan ismeri a közösbeliek életét. Ő mondja el, hogy a szövetkezetben tavaly bajok voltak, úgy annyira, hogy beszélgettek a téesz felosztásáról is, míg végül az elnök leváltásával kezdetét vette egy új gazdasági, közösségi élet, aminek a gyümölcsei már ebben az évben szépen jelentkeznek.

Előkerül az elnök is, Szoó József, és ahogy a munka engedi, pár szó váltására közelebb jennek az emberek a cséplőtől.

— Való igaz — kezdi Szoó clvtárs, az elnök —, hogy zilált volt itt a helyzet ‘nagyon. A régi elnök nyakaskodott, nem értett szót a felső szervekkel sem, s így a gazdálkodás is megsínylette ezt. A huzavona nem használt a szövetkezet fejlesztésének és bizony most úgy nézünk ki, hogy kevés a földünk. Alig száz hold a 22 tagra. Több föld kellene, földdel belépő, jó gazdálkodó tagokra lenne itt nagy szükség. Igaz, vannak né- hányan, akik azt mondják: elegen vagyunk. De ezek azért teszik, mert jó jövedelemmel zárjuk az évet és, azt gondolják, ha új tagok jönnek, akkor csökken majd a részesedés. Ezeknek nincs igazuk, mert több földön változatosabban, lehet gazdálkodni és mindjárt biztonságosabb a termelés. A gyümölcsös még nem minden. Állattenyésztés kell, az állatoknak takarmány. 1 Példamutató gazdálkodással lehet meggyőzni az embereket a jóról.

Az igaz, hogy jó példa nélkül nem megyünk sokra — kapcsolódik a beszélgetésbe Kücsön József, a pártvezetőség tagja. Egészen más már a gazdálkodás a növénytermelésben, mint azelőtt. Az idén is járták a szövetkezet földjeit a kívülállók. De bizony nem találtak „ellenőrzéseik” során kapálatlan táblákat, mint régen. Igaz, azt megmondjuk őszintén, a mi szövetkezetünk a szántóföldi növénytermelésben nem minden esetben érte még cl az idén i községi középparasztok termelési színvonalát, de ha olyan tempóval haladunk, mint ebben az évben, akkor jövőre könnyen eldől á verseny.

— A javuukra, persze, hagy a javunkra — íejezik be többen is a gondolatot.

— Na, a gyümölcsösre aztán már nem igen tudnak semmi rosszat mondani — szól bele a disputába Simon Zoltán, aki az Agrostroj „hátáról” szállt le. Ezzel a kis kerti traktorral vontatja a lekaszált herét a cséplőhöz.

— Arra még az ellenségünk sem mondhat semmi rosszat — veszi át a szót az elnök. — Nem akarom látatlanban dicsérni, jöjjön az clvtárs, nem mssz- sze van a kert, győződjön meg róla maga.

Át is ballagtunk hármasban,

A FÖLD IGAZI GAZDÁI

mert a szövetkezet könyvelője, Pécsén Ernő is velünk tartott.

— Itt is vagyunk, ez a

mi kertünk — mutatta az elnök, amikor elénktárult a fasor mögül az almáskert. — Huszonkét holdas gyümölcsös, egyik fele tavaly rengeteget termett, s emiatt most kevesebb van rajta, de a másik oldal, ami 13 holdat tesz ki, az idén rekord- termést ad. Hét vagon fehéralmát szedtünk le eddig, van még kettő „Londoni pepin”. Jonat- hánból is várunk nyolc vagonnal. Sikerült megmenteni a nagy virágzás után a megkötött gyümölcsöt. A poloskaszagú almadarázs ellen — ami a pici almák 80—90 százalékát elpusztítja — idejében tudtunk védekezni.

— Ez is igen fontos volt, de

az szintén hozzájárult a szép terméshez, hogy az idén tizennégyszer permeteztünk. Legutóbb olyat tett a tagság, amire a szövetkezet fennállása óta nem volt példa: vasárnap végeztük a pajzstetü elleni permetezést. Ezt már az egyéniek sem nézhették el. Ide is kijártak a nyár folyamán. Megálltak a gyümölcsös szélén, végigmustrálták a termést, aztán elmentek szó nélkül. Most aztán jöttek többen és mondták: „Ez

igen, látszik, hogy gazdák vagytok.”

Az idén a fülpösdaróci Petőfi TSZ-ben 70 forintot ér majd egy munkaegység és ebből hatvanat tesz ki a készpénz. Tavaly 43 forint értéket osztottak, amiből 12 forint volt a pénz munkaegységenként. Az idei számok hallatán kíváncsi voltam, miből teremtik elő ezt a jövedelmet és a magas pénz- arányt.

— A terv szerint — mondja Pecsári elvtárs — csak a jövedelem felére számítottunk. Jól jött ez az almatermés, ez megkétszerezi a hozamot. Amúgy nem a „mindent kiosztani”számlára dolgozunk. A szövetkezetnek semmi régi - tartozása nincs. A rövidlejáratú' hiteleket már régén kifizettük az alma- előlegből, s még egy előlegosztásra is jutott belőle. Kétszer adtunk előleget az idén Közép- és hosszúlejáratú taitozásúnk is 86 ezer forintot tesz ki összesen. Kifizettük az adót, a'biztosítást, az SZTK-t is rendeztük háromnegyed évre.

— A beruházásokra

15 ezer forintot terveztünk, de ha a szövetkezet taglétszámban és így területben is gyarapszik, akkor a beruházást' mégtöbbszörözzük, mert Zetort akarunk vásárolni. A 3000 forintos kulturális- szociális alapot is kétszeresére emeljük úgy,, ahogy a jövedelem növekszik.

így néz ki nagy vonalakban a Petőfi TSZ gazdasági helyzete. Mások is mondják, magam is láttam, hogy valóban életrevaló emberek ezek a szövetkezetbeliek, itt, ebberj a szatmári kis községben. Van sok gazda részéről egy kis keserű “ szájíz á tavaly hangoztatott kaució miatt és egyes szövetkezeti, tagok sem igyekeznek baráti jobbot nyújtani a még egyénileg dolgozóknak.

Hiba, súlyos hiba az is, ami volt, az is ami még ma fs elidegeníti egymástól a falubelieket. A gazdasági fejlődés szép sikereket ígér és bebizonyosodik, hogy ésszerűen, kevesebb megerőltető- munkával, a gépek segítségül hívása mellett . köny- nyebb, szebb életet, teremtenek a közösben, mint az egyéni parcellákon. Olyan légkört, olyan hangulatot kell teremteni! hogy azok, akik szintén kívánják az életük jobbá tételét, már most vállalhassák a közösséget, mert együtt még nagyobb tettek végrehajtására is képesek és így sikerül közelebb hozpi a holnapot, amit egy akarattal tehetnek széppé, gondtalanná.

(—u. —S.)

Ezt is a Mezőgazdasági Kiállításon láttuk

A Pankotai Állami Gazdaság kosfogata makraneósködott égy kicsit, többször letért az egyenes útról, de azért nagy tápsót kapott a közönségtől.

Szemmel alig lehetett követni a hortobágyi ifjú csikósok fergeteges futását. Mintha pisztolyt sütögettek Volna el, úgy durrogtatták futás közben karikás ostoraikat.

(Hammel felv.)

K

ét éves korában állami gondozásba került, mert az apja úgy „döntött”, , hogy nem tudja felnevelni, nem tiid gondoskodni róla. Vidékre került, nevelőszülőkhöz. Az „új" szülők szerették, mint ahogy fogadott gyermeket szokás szeretni. Talán az a meggondolás érlelte bennük a szeretet et, hogy ha megöregednek, gondozójuk lesz, de addig is segít a háznál. Szépen fel is nevelkedett, mint a többi falusi gyerek. Hiányt sem szenvedett semmiben, neki is megvolt mindene, ami a vele egykoriaknak kijár. Termetre vékony, finom, szinte törékeny volt, arcát dús és hosszú haj díszítette és kölcsönzött bájt egész lényének: Viselkedésben elütött tőlünk. Csendes, szinte szótlan volt, mint általában az árva, félárva vagy nevelt gyermekek, akik biztonságérzetéhez nem adatott meg az „édes szülök" létének, szc- retetének biztos tudata. Félszeg- ségén mén az sem változtatott. hogy a nyári szünidőkben gnak- ran nyaralt Bu^anesten é7őédes- anyiánál. Nem i'atott rá az úgynevezett nagyvilág.

Nevelő szülei „kenyeret" akartak adni a kezében és varrni taníttatták, de neki nem volt hozzá kedve. Immcl-ámmal járt el tanulni, aztán egyszer hirtelen abbahagyta.

Egyszer valamin összeveszett szüleivel. A harag napokig tartott és nagyon elkeseredett. Elhatározta, hogy önkezével vet véget életének.

— Megyek Pestre — mondta.

Ezt a határozatát azzal indokolta, hogy ott próbálja megtalálni számítását. Nem tudtam lebeszélni a pesti útról ígyhát intettem, hogy legyen mindenkor szerény, becsületes és munka- szerető. Azt felelte, hogy maga is így gondolta. És egy napon 1? éves korában, minden kísértet nélkül elindult Budapestre.

Az első levelekben arról írt, hogy a Duna cipőgyárban dolgozik, szerelne szakmát tanulni, hogy könnyebben megélhessen a nagy városban. Irta, hogy nem lakik közös lányszáiláson, hanem szobája, albérleti szobája van.

Egyszer egy negyven év körüli asszony kereste a munkahelyén. Az asszonyt egy 35 év körüli férfi kísérte. Mindkettőn látszott. hogy valamikor nem igen vették komolyan az életet, szeretlek könnyen, és „szépen” élni, ez azonban egyszer sikerült, egyszer nem és ma már unalommal és minden közügy iránti közömbösségnél járnak a világban s ermetlen dolog létezik a számukra: a mámor, az érzéki é1-*-kínálta örömök, mu1 adózások. Az am/ja kecsegtető íoé- v'+ak ke1 megához hívta. Nem tudta, hogy ez a hirtelen támad*

CSV vdv "rrri

7nf hony tv',r,3zcv?'*?c v'*!'* ’n 'fin- tg’. esi” o', lányt, aki maid fiatal- sánái-nl társasipot von

maga köré és a ' társaság-adta

örömökből részelhet az immár hervadó asszony is.

Beleegyezett.

Egy. hónapig lakott együtt az anyjával, de ez is elég volt. A fizetéséből úgyszólván semmit sem vett, mind az anyja költötte el, az ígéretekből viszont semmit sem váltott valóra. Egy szép napon elköltözött. Most megint albérleti szobában lakott, a maga ..gazdája" volt, akkor kelt, feküdt, amikor akart, helyesebben ahogy a munka diktálta. Nagyon egyedül érezte magát. Volt ugyan két-három barátnője, de azokkal nem szívesen járt együtt. Bármit tett, bármilyen vakmerő volt, azok mindig azt mondták, hogy mv.ja és gyára, nem tud fi'’*alságával é!*’L Eny idein ellenállt, de a magány e7- „nt*" energiáiét, egyre elfogadhatóbb színben mutatta b- a barátnők által élt életet. Fnv- .’»er elhatámzta, hogy barátnőire bízza m-gát.

Csakhamar modora is megv ’V tozott, beszéde, hangja az ismeretlenségig torzult. Olyan kifejezéseket használt, olyan mozdu’a- tokat tett, úgy ült. hogy pirulva lehetett cs k rágendoHi. Amikor sokára találkoztunk, szényeltem arra gondolni, hogy valaha a ba- rát nőm volt. Próbáltam jobb útra terelni, de ekkor már hiányzott belőle az a csönvnyi komolyság is, amely leg lább cl- gandolkozásra bírta volna. Még is bizonyosan lehettek -„józan *

pillanatai, mert valahogy látszott rajta, hogy amit tesz, ahogy viselkedik, még nem vált egész lelke mélyéig sajátjává. Lent a mélyen ;— összcszontvo bár — még ott lapult az olykor háborgó, de szóhoz ritkán juta régi énje. Fel kéne egyszer támasztani, fel kéne szabadítani a rázsúfolt „új" szokások, életmód zűrzavara alól.

Egyszer aztán jött egy nagy csalódás, aztán a szerelem utáni magány, útkeresés, felülvizsgálás. Ekkor elkerült valahogy a. KISZ-titkárhoz. A titkár bizonyosan sok hasonló életmódot ismert, mert olyan tárgyismerettel beszélt, hogy meglepődött: hát ennyire közismert és léha ez az élet, amit ő folytat? Gondolkodott, otthon ült egy héjg, az. tán bc-bejárt a KISZ-be cs mindig volt, aki mellé állt, aki segítette, tanáccsal ellátta, a munkában nemcsak serkentette, de segítette is. Lassan helyrctalált, és kárhoztatta, a könnyelmű napokat. a könnyű felelőtlen életben „bátor" barátnőket. Most újjászületve jár-kél, él és dolgozik. Gyakran hazajön a fá- lub a, de már egészen más szemmel nézi az életünket, tiszteli a korábban „maradinak-“ tarto'.tt szokásokat, elveket és azt mondja, szeretné a haszontalan, csil- loghi-akarásssl elpazarolt idők után munkájával feltűnni.

OROSZ ERZSÉBET Kisvárda .

Egy kislány története