Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
1958 AUGUSZTUS 10, VASÁRNAP KELETMAGYARORSZAG 5 DC&hwLé jíziuők A televízió és a 8 mázsás búzatermés HU tudja, az ország hány részében terjedt már d a hír a megjelent Jézusról, *— azt nehéz lenne megállapítania Annyi azonban biztos, hogy széliében, hosszában beszélnék róla. Egyesek nagy fényességről hallottak, amelynek közepében sokszínű sugarakkal ékesítve ereszkedett alá egy ruhátlan alak, mások mezítelen testű férfit véltek látni nagy szakállal. Jászárokszál- lás határában egyesek azt is vélni tudták, hogy a jövevényt bilincsbe verték, de csodálatos módon lerázta csuklóiról a béklyót. Jászladány- ban az Úttörő TSZ kukoricásában vélték látni a titokzatos tüneményt. Bár a szövetkezet tagjai mindennap megjelennek kukoricásuk és más ve- teményeik mellett, azonban egyszer sem sikerült még találkozniuk a különös égi jövevénnyel. Egyszóval a Jászságban, a Zagyva folyó mentén és bizonyára más tájakon is látni vélték a csodálatos tüneményt. — Azért mondom, hogy bizonyára, mert .mit ad a nyelvcsata, immár Nyíregyházán, éspedig közelebbről megnevezve, a Csemege Áruház előtt, mások szerint bent az üzletben is „megjelent” az égi ember. Mégpedig olyan csodálatos módon, hogy csupán egyetlen öregasszonynak „mutatkozott”. Azaz, hogy azt mondják a nyelv- viszketegségben szenvedők, De, hogy ki az az öregasszony, aki a fényes villanással együttjáró megjelenést látta, senki sem tudja! Úgylátszik, nemcsak földgömbünkön ismeretes fiataljaink tudása és felvilágosultsága, hanem más bolygókon is. Éspediglen azért merem ezt állítani, mert ha nem így lenne, bizonyára egy fiatalnak is „mutatkozott” volna városunkban. Mivel azonban a rémhírterjesztők tudják, hogy azok nem hisznek a „megjelenésekben”, így nem is „mutatkozott” azoknak. Viszont az is lehet, hogy éppen moziba, strandon, színházban vagy a Nyírfácska együttes elragadó művészetében gyönyörködtek fiataljaink és ilyen helyeken nehezen lehetni elhitetni földi halandó érkezésén kívül más lények „megjelenését". Engem csupán az lepett meg ebben az egész históriában, hogy valami sok lehet belőlük, ha már ennyi helyen „megjelentek”. Vagy talán kóborló Jézusról van szó, aki gyakran változtatja „megjelenési helyét”. Ha a pi- hentagyűak nyelvével arányban terjed a hír továbbra is, néhány nap elteltével nem lesz megyénknek községe, sőt tanyavilága sem, ahol elmaradna Jézus „megjelenése”. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy megjelenését rendszerint „tikkasztó szárazság, félelmetes égiháború, ököl- nyi nagyságú jégdarabok hullása, tűzve- szedelem és más természeti csapások követik” — mondják eme csodálatos tünemény szószólói, hogy pánikot, rémületet keltsenek a békésen dolgozó, hiszékeny emberek között. És, hogy minden aggodalmat, szóbeszédet megelőzzünk és lezárjunk, eláruljuk a színigazságot: Nem igaz, hogy egymásután ütik fel fejüket a láthatatlan jézusok. Ezt a híresztelést az osztályéi! en- ség találta ki és terjeszti, hogy eltereljék a hiszékeny emberek figyelmét a legfontosabbról: életünket, kenyerünket jelentő nagy feladatainkról; Nagy Tibor. A napokban több községben beszélgettem egyénileg gazdálkodó parasztokkal, főként olyanokkal, akik a harmincas években is tíz-tizenöt holdon gazdálkodtak. Beszélgetésünk sor ín azt valamennyien elmondották, hogy a jelenlegi életük sokkal jobb, mint az akkori volt, azonban „panaszkodtak” is. Kótajban azt kérdezték, mire a Kopaszon megépül a televíziós közvetítő torony, olcsóbb lesz-e a vevő- készülék, mert ők Is vásárolni akarnak. Ököriión több motorbiciklit, Rohodon pedig bútort szeretnének venni olcsóbban. — Tiszanagyfaluban azt hiányolták, hogy nincs állandóan elég sör a kocsmában. Egy-két esetben felemlítették még az egy- mázsa búza = egy pár csizma elméletet is. Abban aztán gyorsan megegyeztünk, hogy nemcsak búzáért adnak csizmát, hanem egy hold dohány terméséből közepes minőség esetén 25— 30 pár csizmát is lehet voani. — Sőt, arról is beszélgettünk, hogy abban a bizonyos „boldog időben’: amikor állítólag ennyiért adták a csizmát, a parasztság többsége tátogó orrú, drótozott bakancsban járt. Tiszanagyfaluban a sörfogyasztásról az egyik középparaszt (Chrabik Miklós) maga mondta el, hogy a harmincas években ő hordta az italt Nyíregyházáról és ha májusban kivitt tíz láda sört, abból szeptemberben még lehetett inni; Most, augusztus első napjaiban hat hektoliter sör érkezett a földművesszövetkezet vendéglő- jébe és három nap múlva egy pohárral nem volt belőle. Tanít vagy szórakoztat? Hasznosnak látszó, tanácsok mozilátogatóknak Vannak klasszikus művészetek, illetve úgyszólván valamennyi művészet klasszikus immár korban, megtett útban, elért csúcsban egyaránt. Egyetlen olyan művészet van, amelyik még túlságosan fiatal s amelynek még munkaeszközei sincsenek teljesen és véglegesen kiformálva: ez a filmművészet. Ám fiatal kora ellenére — mintegy hatvan éves — a legnépszerűbb, legfrissebb, legnagyobb tömegeket érintő. Csak az a kérdés: Ismerjük-e valóban ezt a művészetet s fel tudjuk-e fedezni a filmekben rejlő nagy kulturális emberi kincseket, művészeti értékeket? A tapasztalat az, hogy még nem fejlődött ki teljesen az emberek filmlátó szeme — nem filmnéző, hanem filmlátó szeme. Tagadhatatlan, hogy ebben a fő hibás a kapitalizmus, amelyik elejétől kezdve üzleti vállalkozásnak tekintette a filmgyártást és mindent megtett, hogy a művészietlenség posványába sülyessze és ha ezt nem is tudta megtenni minden esetben, mérhetetlen kárt okozott a közízlés kialakulásában, az általános és átlagos filmszemlélet megteremtésében. De hozzájárul ehhez az is, hogy maga a filmművészet sem áll minden esetben biztos talajon — nem beszélve arról, hogy az új rendszerű panorámikus filmek művészeti útjai, lehetőségei majdnem kifürké- szetlenek. Minden film szórakoztat Először egy általános kérdéssel szeretnék foglalkozni. A filmforgalmazásban általában a filmeket két nagy kategóriára osztjuk: nevelő hatású filmek kategóriájára és kevésbé nevelő hatású filmek kategóriájára. Ám ne gondolja senki, hogy a nevelőhatású filmek kategóriája valamiféle sematikus leszűkítés lenne és ez alatt csak a közvetlenül, direkt politikai témákkal foglalkozó filmeket értjük. Korántsem. Éppúgy ebbe a fogalomkörbe tartozik a Karneváli éjszaka című vígjáték, mint az Akinek meg kell halnia című francia—görög tragédia. Hiszen nincsen olj’án film, amelyik ne mondana valamit — azaz nincs olyan film, amelyik csak tanítana, vagy amelyik csak szórakoztatna. Legalábbis játékfilm. Minden film szórakoztat abban a pillanatban, amikor művészetével, akár irodalmával, akár képeivel, akár muzsikájával, akár színjátékával, akár táncaival élményszerű hatást ér el attól függetlenül, hogy vígjátékról vagy tragédiáról, epikáról vagy líráról van szó. (Mert van filmköltemény is.) És minden film tanít, mihelyt mond valamit. Vagy jóra, vagy rosszra. Vegyünk egy olyan középszerű és egyszerű filmet, mint a júlisban bemutatott Ég és föld között. Látszólag berepülő pilóták izgalmas kalandjairól szól csupán a film, de ha visszagondolunk rá, ez a film azt mondja a fiataloknak: „nem elég a tehetség ahhoz, hogy az légy, aki akarsz lenni. Sok tapasztalatot és tudást kell szerezni még a tehetséghez ” És minden film nevel... A másik kategória alatt azokat a filmeket értjük, amelyeknek kevesebb a mondanivalójuk, vagy a mondanivalójuk éppenséggel nem hasznos, vagy társadalmi jelentősége csekély. Ilyen például a magyar filmek közül a Beszterce ostroma. Talán csodálkozni fognak az olvasók az első pillanatban, de ezzel a filmmel szemben például a Bel ami című francia—olasz filmet az első kategóriába, nevelőhatású kategóriába soroljuk. Miért? Manapság már Pongrácz gróf középkori anakronizmusa nem társadalmi probléma Magyarországon, de társadalmi probléma a kapitalizmus leleplezése, a kapitalizmusban született erkölcstelen karrierizmus leleplezése. Mi a néző véleménye? Van Tiszadobon egy öreg parasztbácsi, Ha- daba bácsi, aki minden egyes filmet megnéz. Néha megkérdi tőle a helybeli mozi vezetője: „Tetszett a film Hadaba bácsi?” Azt szokta rá mondani a filmlátók bölcsességével: „Minden film mond valamit nekem. Vagy jót vagy rosz- szat.” Azt hiszem, a filmalkotás, a helyes filmlátás első követelménye az, hogy a moziban ülő ember rájöjjön úrra, hogy a film valamit mond a számára. Vagy jót vagy rosszat — vagy egy filmen belül jót is és rosszat is. Egyszóval, ha a vásznon megjelent a végső szó, hogy „Vége”, „Konyec” vagy „Ende”, „The end”, akkor rögtön tegye fel a kérdést a néző: mit mondott ennek a filmnek a rendezője nekem. az emberiségnek, embertársaimnak, a társadalomnak. Ez az alapvető ismérve a művészi filmalkotásnak. S ez az első követelménye. Mert művészi, értékes filmet nem lehet elképzelni érvényes emberi mondanivaló, gondolat nélkül. S hogy ennek a mondanivalónak hogyan van művészi formája, hogyan juttatja azt kifejezésre filmszerűen a rendező és így tovább —arról egy legközelebbi cikkben próbálok vázlatot adni. Minden esetre szívesen venném, ha a „filmlátás” problémájához lenne más hozzászóló is. SOLTÉSZ ISTVÁN. a Moziüzemi Vállalat igazgatója. H elyes-e, hegy a parasztok több motorkerékpárt akarnak vásárolni, több sört akarnak inni, igényük van televízióra, szebben akarják berendezni szobáikat, egyszóval jobban akarnak élni a jelenleginél is? Helyes. Ezt akarja a párt, a kormány, az egész munkásosztály. Aki ezzel nem ért egyet, az a párt politikájával nem ért egyet. Az a céljuk a parasztoknak, hogy jobban akarnak élni, helyes. Azonban a miként és miből, az már az éremnek a másik oldala. Minden községben beszélgettem ezekkel az emberekkel arról is, hogy a harmincas években mit és mennyit termeltek. Megmondták őszintén, hogy az ő földjeiken, abban az időben is majdcsak ennyi volt a termés, mint most. Lényegesebb változás dohányból és burgonyából van. Népi demokratikus államunk sokkal nagyobb gondot fordít a jófajtájú vető- burgonya elszaporítására. Ezért sikerült nagyobb termésátlagokat elérni Mondhatná valaki, hogy tíztizenöt parasztembert össze lehet válogatni így is, meg úgy is. — Más szóval, ha akarom sokat termeltek, ha akarom keveset. Ez igaz, de meg vannak az egész megyére vonatkozó adatok az akkori időből és a mostaniak is, 1931—40 I. ötéves évek átl. terv átl. q/kh. q/kh. Búza 7.2 8.1 Rozs 6.3 6.7 Árpa 7.3 7.0 Zab 6.5 5.5 Kukorica 8.5 9.6 Burgonya 34.8 39.5 Cukorrépa 101.0 104.1 Nanraforeó 5.4 5.6 A z 1957-es esztendő termésátlagai az első ötéves terv átlagánál jobbak, de ez egy kiugró jóesztendő volt. Viszont az idei év eredménye a tavalyi jótermés átlagát szintén lerontaná, ha összevetnénk. Összehasonlítás tehát csak hosszabb időszak figyelembe vételével készülhet. A fenti statisztikai adatok világosan mutatják, hogy a terméseredmények korántsem növekedtek úgy a mezőgazdaságban, mint ahogy az életszínvonal. Helytelen is volna a parasztság akkori életszínvonalával összehasonlítani a mostanit és párhuzamba vele a terméshozam növekedését. Az iparbárók, a grófok, a nagykereskedők és a bankárok országában nyilván nem kapta meg munkája után járó életszínvonalat a parasztember. így a fel- szabadulás után egy ugrásszerű emelkedés természetes volt. Az életszínvonal emelkedésének azonban van egy felső meghatározója, ez pedig nem más, mint az évről-évre megtermelt új javak mennyisége. Pártunk agrár- tézisei leszögezik, hogy az egyé. nileg dolgozó paraszt életszínvonala csak egymódon emelkedhet tovább, ha többet termelnek. Szó szerint így hangzik az ag-; rártézisnek ez a kitétele: ,,;..Az' egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele és emelkedjék életszínvonala annak arányában, ahogyan a termésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken.” Amikor a kótaja parasztok szemmel tartják a tokaji Kopaszt, hogy épül-e már a televíziós torony, arra is gondoljanak, hogy a nyolc-kilenc mázsás búzatermést is meg kell valamilyen módon növelni. Az ag- rártézisek megjelölik a terméshozamok korlátlan növelésének az útját is. A fenti idézet így folytatódik tovább: „...A párt ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és élet- színvonaluk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott tehetsége- fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű termelés és ami ezzel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg.” V ilágos és félreérthetetlen ez a kijelentés. Ez azonban nemcsak elvekben van lefektetve, hanem a gyakorlatban is így van. Ezt saját szemükkel láthatják a rohodi, kótaji, tiszanagyfalui, vagy az ököritói egyéni parasztok is. Rohodon a termelőszövetkezet átlaga kalászosból az idén is négy mázsával több, mint az egyénieké. Tiszanagyfaluban két és fél mázsával és hasonló a helyzet a megye majdnem minden községében. Sorra érkeznek a jelentések a szövetkezetekből, hogy az aszály ellenére is tíz-tizenkét mázsás búza 'és 8—10 mázsás rozstermést értek el. Míg az egyénileg dolgozó parasztok zömmel arról panaszkodnak, hogy csak hét- nyolc mázsa kenyérnekvalót takarítanak be egy hold földről. összefoglalva: a parasztságnak ezt a helyesen jelentkező igényét senki sem akarja csorbítani, leszállítani, sőt az a helyes, ha ezek az igények tovább növekszenek, de a kielégítésnek a hogyanját is számításba kell venni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban is sürgősen emelni kell a terméshozamokat. Pártunk programjában ehhez a járható utat is megjelölte. Még pedig szövetkezeti gazdálkodásban. Csak ez adhat állandó, végleges felemelkedést minden dolgozó paraszt számára. Csikós Balázs. A hőmérséklet emelkedik Az Alpok felett magas nyomás alakult ki ugyan, de az 50. szélességi körtől északra ciklonok vonulnak Nyugat-keleti irányban. Emiatt a brit szigeteken, Németországban és Leningrad környékén esik az eső. Európa keleti részén továbbra is száraz, meleg időjárás van. Várható időjárás vasárnap estig: az ország északi felében felhőátvonulások, máshol jobbára derült idő, néhány helyen kisebb eső, a nappali hőmérséklet tovább emelkedik. Mérsékelt szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 24—27 fok között. Ain minium há» Szovjet építészmérnökök mar régóta tanulmányozzák, miképpen tehetne az alumíniumot az építőiparban felhasználni. Az aluml- niumfalnak ugyanis más a hőát- erasztő képessége, szilárdsága és egyéb építészeti sajátossága, mint az eddig használt építőanyagoknak. Beható előkészítő munka után Moszkvában hamarosan hozzálátnak az alumíniumház építéséhez. A tervek szerint a négyemeletes épület súlya mindössze 450 tonna lesz. ★ moszkvai gépkocsi-kőrút Moszkva város forgalmának, enyhítésére az átmenőforgalmat a város körül vezetett körútra irányítják. A mintegy 60.000 gépkocsi, amelyik naponta átvonult a városon, ezután — ha az útépítést befejezték — a tehermentesítő körúton megkerüli a várost.
