Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1956. AUGUSZTUS 1, PÉNTEK KKLFTMAGYARORSZÁG S Reflektorfényben a Közel-Kelet Libanon LIBANON — (Arabul: Al- Dzsumhurija Al-Lubnánija) a Földközi-tenger keleti partjánál fekszik. Területe: 10.170 négyzet- kilométer, tehát hazánk területének mintegy 1'9-ed része. Az ország egyetlen pontja sem. szélesebb 55 kilométernél. Libanon — az Izraelt érintő déli sá- vocska kivételével — Szíriával határos. Területe főleg hegyvidék, csak a tenger partja mellett húzódik egy keskeny síkság. Legmagasabb hegysége: a Libanon, ennek egyes csúcsai háromezer méter fölé is emelkednek. Libanon lakossága a legújabb becslések szerint 1,450.000 fő. Fővárosa Beirut, egyúttal fontos kikötő a Födközi-tenger partján. Beirut igen gyorsan fejlődik. 1949-ben még csak 200.000 ember lakta, most már több mint 400.000. Az ország második legnagyobb városa és egyben szintén igen forgalmas kikötő: Tripoli, 80.000 lakossal. Dél-Liba- nonban található az ókori Kelet két messze földön híres kikötője: Szidon és Tirusz. LIBANON elmaradott, ipar nélküli ország, s a meglévő néhány iparvállalat döntő többsége mai napig idegen: amerikai, angol és francia tőkések kezén van. Olívaolaj-, dohány- és gyapjúipara van csupán, s csak mutatóban van egy cementgyára. A nemzetgazdaság vezető ága: a mezőgazdaság. Földközi jellegű termelvényei: az olívaolaj, a citrom, a narancs, a szőlő. Ipari növénye a dohány és a gyapot. Nagykiterjedésű eperfa-iigetei- ben selyemhernyó-tenyésztést folytatnak. Libanonban búzát, árpát, kölest és kukoricáit is termesztenek. A hegységek örökzöld fákból álló erdőségei erősen megritkultak, hiszen a híres libanoni cédrust már évezredekkel ezelőtt is szívesen használták fel hajóépítésre, továbbá királyi paloták és templomok építkezésénél. Libanonban az idegenforgalom normális viszonyok között igen élénk, hajóforgalma jelentős. kel és hozzáértésükéi érdemeljenek ki magasabb beosztást. A magasabb beosztást sem azért adják, hogy a tudás, hozzáértés jutalmául valaki könnyebben éljen. Nem! Hanem elsősorban azért, hogy a magasabb beosztásba emelt ember még jobban, hasznosabban szolgálja a népet, ismereteit gyümölcsöztetve többet adhasson magából, mint előbb adott. Ebből aztán következik az is, hogy aki többet ad, többet is kell, hogy kapjon. Ügy hiszem, azt bátran mondhatjuk, hogy általában ez az elv érvényesül nálunk is. Az általában azonban azt is jelenti, hogy vannak esetek, amikor nem érvényesül. Miért? Akadnak vezetők, akik személyük dicsőítése után becsülik meg és emelik magasabb beosztásba beosztottjukat. Ilyenek azonban egyre kevesebben vannak. Vannak viszont többen olyan beosztottak, akik egyéni önzésüket oly ügyesen el tudják rejteni, a köz szolgálatára való készségüket oly hatásosan tudják felemlegetni, hogy megtévesztik a legjobbhiszemű vezetőket is és magasabb beosztásba kerülnek. Természetes, hogy valakinek a helyére. Az a valaki vagy magasabb beosztásba került, vagy hivatást változtatott, vagy talán éppen a heLIBANONBAN ugyan nincsenek olajkutak, az ország szeren*- azonban mégis roppant fontos a közép-keleti olaj Európába és Amerikába juttatása szempontjából. A Közép-Keletet behálózó kőolajvezetékek egy-egy végpontja: Tripoli és Szidon, a két libanoni kikötőváros. Tripolihoz az iráni, Szidonhoz pedig a szaud-arábiai kőolajvezetékek futnak. Az ország sorsa tehát már csak ezért sem közömbös az olajra szomjas amerikai-angol imperialisták számára. Libanon történelme már a legrégibb ókorban megkezdődött: itt élt főniciai hajósok és kereskedők már több évezreddel időszámításunk kezdete előtt bebarangolták a Földközi-tenger egész medencéjét. Libanon egyiptomi, asszír, perzsa, majd római uralom alá került, míg aztán a VII. században az arabok hódították meg. A keresztes háborúk idején az európai lovagok behatoltak erre a vidékre, de azután újra arab uralom alá került, majd 1516-tól egészen 1918-ig török hódoltság volt. Az első világháború után a francia imperializmus kaparintotta meg Libanont, s az ország csak 1946- ban nyerte el — egyelőre csak „papíron” — függetlenségét, Az ENSZ-nek 1946 óta tagja. LAKOSSÁGA igen kevert, eredetét nem is lehet megállapítani. A vallást tekintve, az 1946-os népszámlálás szerint a keresztények számban valamivel felülmúlták; a muzulmánokat (az előbbiek száma mintegy hatszázezer, az utóbbiaké négyszázhetvenezer volt). De sem a keresztények, sem a muzulmánok nem egységesek. A keresztények legnagyobb része: maronita, azaz elismeri ugyan a római pápát, mint egyházfőt, de szertartását Maron barát tanítása szerint végzi. Vannak még görög-keletiek és örmény szertartásé keresztények is. A muzulmánok két nagy, körülbelül egyforma erős táborra oszlanak: a síitákra lyére kerülő furkálódásai miatt „lebukott”. Az intrikusok — vagy ahogy mondják — „fúrók'’ ellen erélyesen kell harcolni. Mert kicsodák ezek az emberek? Olyanok, akik azt vallják, hogy mielőtt lennék valami, egy nevet kell kiérdemelni, azt hogy ember? Nem! Ezek csak saját egyéni céljaikat nézik és becsületes, emberségben, tudásban toronymagasan fölöttük álló, a társadalom számára százszor hasznosabb munkát végző embereket is készek megszólni, csepülni, csakhogy a helyükre ülhessenek. A párt harcol az intrika és az intrikusok ellen. Az intrika egynéhány embernek használhat, de a társadalomnak, a szocializmus ügyének árt. Tehát megsemmisíteni való! Előfordul a harc ellenére is, hogy az intrika egyes párt- szervezeteken belül is jelentkezik. Sokszor csak úgy és abban, hogy a bírálatot nem fogadják el, hanem a megbírált magában azt gondolja: Megbíráltál, na megállj, következőleg majd visz- szakapod! Keres okot és módot arra, hogy a bírálni „merésze- lőn” bosszút álljon. Ennek ritkább, de itt-ott még előforduló esete az, ha a „bosszú” nem sértődésből, felindulásból, hanem valamilyen céllal történik. és szunitákra. Sót, a külön hét-1 venhétezer főnyi drúz közösség t is a mohamedánok közé soro- * landó. A lakosság vallási megoszlá-| sáról azért kellett ilyen részle-* t.esen beszélni, mert Libanon politikai élete, amelyet számos rendelettel és egyezménnyel szabályozták, mindig vallási alapon ♦ állott. Persze, az imperialisták | és hazai kiszolgálóik mindent el-| követtek és elkövetnek, hogy ez» a vallási alapon való megosztott- * ság fennmaradjon az országban, ! A libanoni alkotmány kimondja, J hogy a kamarai mandátumokat és a kormánytisztségeket megfelelő arányban kell eloszlani a felekezetek között. A köztársasági elnök például mindig maronita keresztény, a miniszterelnök pedig szunita mohamedán. PERSZE, a libanoni polgár- háborút korántsem lehet úgy leegyszerűsíteni. mint azt Cha- moun köztársasági elnök szeretné megtenni: hogy tudniillik a libanoni mohamedánokat az Egyesült Arab Köztársaság feltüzelte a törvényes kormány ellen, s hogy Szíriából „beszivár-1 gás” történik: Libanon terüle- J téré. Nem erről van szó, hiszen! még a maronita patriarcha} (egyházfő) is üdvözlő üzenetet J küldött a lázadók mohamedánt vezetőjének: Szaeb Szálamnak. I S a Rovue Du Libán nevű, na-1 gyón is keresztény és sok do- J logban nagyon is nyugatbarát £ lap így kommentálja a patriar- ♦ cha üdvözlő üzenetét: „nincs! olyan segítség, amelyet el ne fo-t gadnánk, jöjjön bár akár az öi-| dögtől, ha ezen az áron szaba- ♦ dók lehetünk”. 2 Ez a lap rátapintott a kérdés • elevenjére: amint ezt az ameri-» kai csapatok libanoni partraszál- f lása ékesen bizonyítja, a liba-! nőni harcokban nem egyébről! van szó, mint Libanon szabadsá-2 gának, függetlenségének ki-! vívásáról, az imperialistákkal,! elsősorban az amerikai imperia- t A TASZSZ közleménye a bagdadi paktum országainak londoni tanácskozásairól Moszkva, (MTI): Szerdán este a Szovjetunió külügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtották a TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamainak július 28—29 között Londonban megtartott tanácskozásáról. A közlemény leleplezi a tanácskozás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tagállamainak ez a tanácskozása csupán egyetlen célt szolgált: az agresszió kiszélesítését a Közelés Közép-Keleten. A TASZSZ közleménye hangsúlyozza: az Amerikai Egyesült Államok arra törekedve, hogy megmentse ezt a minden eresztékeben recsegő támadó tömböt, arra kényszerült, hogy levesse álarcát, és kijelentse: kész teljesen magára vállalni azokat a kötelezettségeket, amelyek ebből a paktumból származnak. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már hosszú idő óta közvetlenül részt vesz ennek a szervezetnek testületéiben, a legfőbb fegyverszállító a paktum tagállamai számára és viseli a paktum keretein belül megvalósított katonai előkészületekkel összefüggő költségek túlnyomó részét. Az Egyesült Államok már régóta a második helyre szorította vissza Angliát, amely annakidején arra számított, hogy a bagdadi pakum létrehozásával megerősítheti gyarmatosító szerepét a Közei- és a Közép-Keleten. ;Éppen az Egyesült Államok veze- I ti gyakorlatilag a bagdadi paktumot és irányítja műiden tevékenységét. Ha az Egyesült Alla- I mok a korábbiakban a kulisszák ! mögül irányított, most nyíltan, a I gyarmatosítók érdekeinek szolgálatára létrehívott támadó tömb ■vezetőjének a szerepéden lépett ■íeL ; A tanácskozás eredményeként ■nyilatkozatot tettek közzé, amely- ;nek minden sora azt hangsúlyozna, a tanácskozás résztvevői csak ; azzal törődtek, hogy „megerösit- I sék védelmüket”, „alátámasszák [kollektiv biztonságukat”, „ellent- I álljanak az agressziónak”, 1 Különösen hamisan esenge- l nek ezek a szavak a bizton► Ságról és a védelemről a je- t lenlcgi helyzetben, amikor az ► egész világ tanúja lett az ► Egyesült Államok és Anglia ► libanoni és jordániai beavatl kozásának. ► t • „A zárónyilatkozatban a ta- ►nácskozás résztvevői nem átallották, hogy nyíltan helyeseljék az j Egyesült Államok és Anglia Li- ’ bánon és Jordánia elleni agresz► szióját és egyértelműen minden► kinek tudomására hozták, hogy ►készek kiszélesíteni az agresszió {kereteit a Közel- és Közép-Kele- [ten. Abból a célból, hogy igazolják az intervenciót és az Arab Ke- ! let országainak belügyeibe törté► nő beavatkozást, a londoni ta- tnácskozás résztvevői úgy tüntetik • fel Irak, Libanon és Jordánia né• pének nemzeti íüggetlenségéér! »vívott harcát, mint „közvetett’ »agressziót, — bár a valóságbar t csupán egyetlen közvetlen agresszióról van szó, amelyet a; í Egyesült Államok és Anglia kéz ídeményezett.” | Akaratlanul is felmerül a kér- Z dés, tulajdonképpen ki eíler | akarnak védekezni a bagdadi pák- ítum tagállamai és ki fenyeget • biztonságukat, függetlenségüket! • Mi rejlik a „kollektív biztonság Tról” történő látszólagos gondcsko- iáás mögött? Maguk az amerikaiai " is elismerik, hogy „az arab had seregek nem fenyegethetik a pakJ tűm tagállamait. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: A tények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakorlatban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új ag- ressziós ténykedéseket terveztek a független fejlődés útjára nemrégen lépett arab államok, mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Angii«» most a bagdadi paktumban résztvevő szövetségeseikkel együtt az agresszió további kiszélesítésére készülnek.” A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti az angol és amerikai haderő, továbbá a bagdadi paktum tagállamai hadseregének katonai manővereit és megállapítja: — Törökország vezető állami személyiségei még csak nem ' is takargatják, hagy intézkedéseik célja Irak és az Egyesült Arab Köztársaság elleni támadás előkészítése. Izrael, amely támogatja a nyu- gati hatalmak agresszív intézkedését, megengedte, hogy angol és amerikai csapatokat és hadianya-, got dobjanak át területén, továb-J bá mozgósítási intézkedéseket tesz. A tények fényében világossá (válik, milyen nagy a Közel- és Közép-Kelet népeit fenyegető ve- ■ szé!y és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai országok, amelyek tagjai ennek a 1 -r-adö tömbnek. „Csak azok, akik elvesztették képességlüket, hogy jóimul értékeljék azt a helyzetet — amely ma a Közel- és Közép-Keleten kialakul és nem akarnak számolna, az idők szellemével — léphetnek a katonai kalandok és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irá-, nyúló nyílt harc útjára — álla-' pítja meg a nyilatkozat. „Nem kétséges, hogy ha a szabadságszerető iraki nép ellen —* amely kitart igazságos ügye mellett — támadást követnének el —» amelyet a bagdadi paktum képviselői készítenek elő — akkor más békeszecető országok az agresszió áldozatának segítségéra sietnének — jelenti ki határozót-1 tan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezésül hangsúlyozza: „Ugyanakkor, amikor a! Szovjetunió és más békeszeretS országok minden erőfeszítésüket összpontosítják, hogy összehívják azt a csúcstalálkozót, amely azonnali intézkedéseket fogadna el a Közel- és Közép-Kelet térségében) létrejött válság békés megoldására, a londoni tanácskozás résztvevői, — ahogy most teljességgel nyilvánvaló, — új agrssz- szív intézkedéseket dolgoznak ki a katonai viszály további kiclesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még világosabbá válik az Egyesült Államok és Anglia kormánya által jelenleg alkalmazott halogatás taktikájának valódi értelme. Ezek az országok elzárkóznak a csúcs- találkozó haladéktalan összehívása elől, holott ez a világ népeinek! határozott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kormányainak feltétlenül figyelmet kell forditanok arra, hogy az agresszió további kiszélesítéséből származó felelősség és az abból eredő valamennyi következmény az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia kormányára és a bagdadi j paktum tagállamainak vezető kö«| reire hárul. Előfordul olyan is .amikor nem egy ember készül a bírálatért bosszút állni, hanem egy csoport: barátok, ismerősök kis érdekközössége. Vagyis egy klikk. A klikk analízise mindig ez: néhány ember csak saját és a köré csoportosulok érdekeit nézi, követi és lebecsüli a közösség érdekét. A klikk-szellem káros, mert rombol, embereket, intézményeket, sőt pártszervezeteket tehet tönkre. Harcolni kell ellene. A harcot azonban nemcsak a pártszervezeteknek kell vívni, hanem minden becsületes embernek. Igaz, hogy a mi társadalmunknak nem a klikkezés és az intrika a jellemzője, hanem a tervszerű, gyors építés, gyarapodás, a haladás, de haladásunkat még tovább gyarapííhatjuk, ha harcolunk az intrika, a klikkszellem ellen, ha fülönfogjuk az intrikusokat, ha nem tűrjük, hogy egyesek másokat igazságtalanul vádoljanak, böcsmérelje- nek, „áztassanak”, ha útját áil- juk minden pletykának, ha nem veszünk részt az ilyesmikben, ha leleplezzük az intrikusokat és a felelőtlen pletykálkodókat. Higyjük el, hogy klikk, pletyka, intrika nélkül nyugodtabb békésébb, szebb az ember élete és sikeresebb a munkája. SZABÓ GYÖRGY.
