Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-29 / 203. szám

ms. AUGUSZTUS 29. PÉNTEK &ELFTMAU1 ABORSZAG Nem kell rózsaszín szemüveget feltenni, ha ;,madártávlatból” meg akarjuk látogatni megyénk terme­lőszövetkezeteit. Képzeletbeli re­pülőgépünkön jól fogózkodjunk meg, mert a látvány nem minden­napi. Először is mi az a sok fehér kendó a gyufásdoboz alakú háza­kon? — kérdezné joggal utasunk, amint eléje tárulnak a város kö­rüli termelőszövetkezetek kisebb- nagyobb épületei. Hogy mi, azt mindjárt megtudjuk! Előtte azon­ban ismerkedjünk meg Varga Sándor nyíregyházi tanácsi dolgo­zóval, aki innen a „magasból” is képes tájékozódni, s annak rendje- módja szerint magyarázatot adni a furcsa jelzésekre. — Az elkészült házak örömére régi szokás az új tetőkre fehér kendőket aggatni. A házat persze nem csupán a szépség kedvéért „öltöztetik” fel. A kiaggatott, kiké­zimunkáit kendőket az építők kapják, mivel a gazda kedvére való a ház. Hát több ilyen „ked­vükre” való házat „öltöztettek” fel megyénkben az utóbbi években a termelőszövetkezeti tagok. Most nem is a többszáz, két-három szo­bás családi fészekről szólnék, ha­nem a gazdasági épületekről. Mert ezek. istápolása lenne mindennapi feladatom. Boci „szállodák“ Ée Varga Sándor rátér a meg­szokott, „beszédes” számokra. Sza­vai nyomán feltűnik a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet 350 ezer forintból épülő száz férőhe­lyes farmja, a Manda bokori Sza­badság 50 férőhelyes és a sóstó­hegyi Aranykalász helyreállított 50 férőhelyes istállója. És közöttük is a legszebb, legpompásabb a Rozs­rét bokori Búzakalász vadonat új 52 férőhelyes boci-„szállodája”, melyet nem kevesebb, mint 740 ezer forintból emelnek a Megyei Építőipari Vallalat munkásai. Jö­vőre önitatóval látják el, s altkor ihatnak a tehenek, borjak, amikor szomjasak. A megye egyik legkor- •zcrűbbcn berendezendő tehénis­tállóját 1953-ben gépesítik — a I teljes villamosítás után. Ezermester tsz-ek Mit látunk még? Látunk egy „10 holdas” bogárhátú dohánypaj- tát a Ságvári Tsz. udvarán, és egy 36 holdast a Dózsa Tsz-nél. És mivel ide is becsöppentünk, ne fe­ledkezzünk meg a híres 70 férőhe- lyes tehenészetről sem, valamint a napokban „született” dohánycso- mózóról, melyek márkáját az nö­veli, hogy a Dózsa Termelőszövet­kezet dolgosai saját erőből hozták össze mindkettőt. Az igazság ked­véért hadd soroljuk ide a felsősi­mái Béke Űrét is, ahol irodahelyi­séget, darálót hoztak tető alá, úgyszintén „házilag”, saját erő­forrásból, 60—70 ezer forint ér­tékben. Ugyancsak 12 fiókos, ser- tésfiaztatót rögtönöznek az Űj Erő és 20 férőhelyest a Búzakalász Tsz. ezermester tagjai. Qniözömüvek újabb 65 holdon S mi van az olykor szomjas földtáblákkal? A Dózsa és a Ság­vári jövőre 65 hold száraztorkú földet itat meg korszerű öntözöcsa- tornákkal. Az új öntözéses kerté­szet jövőre ontani fogja a város részére a korai zöld újdonságokat. Méginkább az a 370 négyzetméter­nyi öt „holland-ágy”, melyet a zöldség- és gyümölcskertészetben „vetnek meg”, idestova 30—35 ezer forintból. Ez az előnevelő „palántaiskola” legközelebbi láto­gatásunkkor már zöldre festi a tájat. Most pedig egy erőteljesebb szárnycsapással következő állo­másunk Vásárosnamény és a Ti­sza. Kraszna melletti táj ahol lomha uszály támaszkodik a part­hoz a Kraszna hídja közelében. Idegenvezetőnk: Csorba József elvtárs, aki „civilben” a járási tanács mezőgazdasági osztályát j vezeti, ö a megmondhatója, „ma­Megkezdődött a szilva§z!ird Szat marba ii Beregsuránjban a földműves- szövetkezet megkezdte a pálin­kának való szilva vásárlását. Szekéren, talicskán, nagy gyü­mölcsös kosarakban viszik az aprószemű pcnyigei, a veres és a különös alakjáról náluk „korsó" szilvának nevezett fajtatat, A megterhelt fák ontják a ter­mést. Napi átlagban ebben a községben már a kezdetnél 45— 50 mázsa szítsa gyűlik össze, amiből majd a hires szatmári szilvapáünka készül. Sóstói tábortűz fényónét $ A sötétségből hálót Jfont u2 est, a nagy -barna pók. A sóstói fér dó öreg fái lombja­ikat a szemükre húzva ?szunnyadnak már, famikor az esti csend­ében a táborlüzhöz Ikészülődtek a KISZ | és az úttörőtábor fiai f és leányai. Néhány : perc és Várnagy Má- I ria csapatvezető egy ! pár kedves szót mond­va, fáklyával a kézé- l ben lángralobbaníötta a rozsét. Nyomban magasra szökkentek a lángnyclvek és pi­ros fényt árasztottak az est homályáoan. ■ Felcsendült a tá­bortüzet körülvevök dala, a „Szellő zúg távol...“ Az if jú csillogó szemek néz­nék a lángok játékát, ta szikrák roppanásét. Xvalami a torkukat is f fojtogatta, valami tárni a barátságra T In­madt. Hogyisne, ami­kor búcsúzni kell! Tíz napos egyűltlét után nem lehet csak úgy szétszéledni a megye különböző fal­vaiba! Amikor Vitkai elvtárs, az úttörőtá­bor helyettes vezetője keresetlen szavaklcal búcsúztatót mondott, még a szemek sarka is fényesebb volt. Zúgott az erdő, amikor felcsendült a DÍVSZ induló. Lobo­gott a láng. izzott a parázs, s kezdődött az előadás; rigmus, dal, tánc, móka, ka­cagás. Megtapsolták a ..Vidám őrs‘i szerep­lését, s máris a tűz mellé pattant a ci­gányleány“, aki ci­gánytempóval énekel­te a cigány dalt és ropta a táncot. A né­zők serege fényes szemmel nézte moz­dulatait, aztán zúgott a „hogy volt?!" .. kiáltás. Pák Jóska az „a 1-1 másfüzilői bicskát gyerek" — ügyesen utánozta a „részeg el; tapssal jutalmaz ták. Majd üonka László „sajáttermésu- versével szórakoztam tott. Filmszerűen pe­regtek tovább a scá-j mok. Sirt, nevetett a hegedű, szólt a har­monika, es végük, táncra keltek vala-i mennyien a két tábor lakói. „Rakd meg, rakd meg, rakd meg feed-. vés pajtás azt a tüzet, jövő nyárig úgysem Látunk megint ilyet!...-1 — zengett s elhalkult végül a dal. A tábor­tűz is kezdte már le­hunyni pislogó sze­met. Mire az utolsó ember is elhagyta az arénát, már nem volt semmi fény, csak a közben égre luipasz- kodó öreg Hold vilá-\ gított a tábortűz em­lékével távozóknak. CZIRJÁK MAGDA üttörővezető. AZ ÚJ MOTOR Ahogy kiértek a sima betonútra, a kislány odasimult a fiú széles hátához. Az egyet tekert a gázfogantyún, s a mo­tor engedelmeskedett. Egyenletes bugással gvorsult egyre jobban, s a kilométeróra mutatója egyik számról a másikra kúszott. Béla a visszapillantó tükörből látta menyasszonyának arcát, melyen egyre in­kább szétterült a mosoly, amint a motor nyelte a kilométereket. Az út kihalt volt, s ez arra ösztökélte a fiatalembert, hogy még feljebb „srófolja" a sebességet. A gép pedig engedelmeskedett. Az egyik falut a másik után hagyták el, azonban még hosszú út állt előttük. Hogy a városba érjenek, több mint 80 kilométert kellett megtenni. Az út, igaz, egyhangú, azonban mind a ketten élvez­ték a sebességet, az arcokat simogató hű­vös nyári szellőt. A fiú közben elábrándo­zott egy kicsit, s gondolatai még mindig a motorvásárlás körül kalandoztak. — Igen, a motor még jóformán va­donatúj. Éppen, hogy megtörtént a bejá­ratása, s hogy kiismerte az új gépet. „Mennyivel kényelmesebb így az élet" — morfondírozott magában. Lecsökkennek a távolságok abban a pillanatban, amint az ember felül a masinájára. Milyen könnyű most az elhatározásokat valóra váltani. Egv gondolat, hogy „menjünk a városba” a'is tellik el egy pár óra, már ott is vagyunk. örült, a motornak, hiszen hosszú évek spórolásáboi született meg az új gép. A tarátok sokat ugratták, hogy talán gyá­rat akar építeni, hogy annyira a fogához verni a garast. Ő azonoan Mita a tréfát, az ugratást, s most, íme, itt az eredmény. Persze, amikor megtudtak a barátok, hogv új motort vásárolt, meg a leghangosabb ugratónak, a tréfacsinalóknak is lejjebb szállt a hangjuk. A „motoravató ünnepsé­gen” pedig egyenesen dicsőséget szerzett magának a zöld masinával. A gép egyenletes sebességgel hagyta maga mögött a kilométereket. Egyszer- csak, az egyik kanyar után hirtelen egy szekér fordult ki az útra. A fiú a fék után kapóit, s hirtelen balra húzta a kormányt. Csak annyit érzett, hogy repül a levegő­ben, aztán elsötétült körülötte minden. Amikor felébredt, egy teljesen idegen szobában találta magát. Igaz, a fején lévő' kötéstől nem látott semmit, s tekintete is csak a menyezetet tudta végig pásztázni. Hogy mennyi ideig feküdhetett itt. maga sem tudta. S azt sem, hogy tulajdonkép­pen miként került ide, és miért van ’t* ’ A gondolatok tisztán érték egymást a fejében. Azonban hogy hol van, azt nem tudta megmagyarázni magának. Fájdal­mai nem voltak, legalább is pillanatnyi­lag. Azonban amikor egy alig hallható kis zajra meg akarta fordítani a fejét, úgy él ezte, mintha késsel hasogatnák a gerin­cét. Ekkor megrémült. Igen. most már pontosan kibontakoztak előtte az. utolsó percek eseményei. Maga előtt látta a sze­keret, mely elé két barnaíoltos tehén volt befogva. És akkor hirtelen eszébe jutott, hegy valaki ült még a motoron. Igen, Évike volt. .Ekkor egy fehér íökötös fiatal nö ha­tolt az ágya fölé. Hosszú percekig nézteK egymással farkasszemet. A fiú szólni akart, azonban hang nem jött ki a tor­kán. Az ápolónő hűvös kezével végigsi­mított a homlokán, majd megnyugtatóan, anyáskodva szólt hozzá. — Nem szabad beszélnie. A hangra ismét meg akart szólalni, s ezúttal már hallható volt a kérdés. — Évike hol van? Az ápolónő intett. — A másik szobában fekszik. — Nincs semmi baja, csak egy kis agyrázkó­dás _ tette hozzá megnyugtatóig. Az­tán mégegyszer a lelkére kötötte, hogy ne mozogjon és ne beszéljen, majd kilibbent a teremből. A fiú újra visszatért gondola­tai közé. — „Vajon mi lehet a motorral? — töprengett magában. Aztán leszögezte: Valószínűleg tönkrement. Nagy keserűség ömlött végig rajta. Hát ezért volt az a sok évi spórolás? Most kezdhetem elölről.” Az ápolónő visszatért a terembe, s a kis asztalkára apró, csillogó műszereket rakott le. Az injekció beadásához szüksé­ges készletet. A fiú szemével követte, amíg a kötés engedte, aztán óvatosan el­fordította a fejét egy centimétert. Egy ki­csit fájt, azonban tűrhető volt. És így, ez a helyzet sokkal kényelmesebbnek tűnt. Ekkor hirtelen erősen viszketni kez­dett a lába. Ösztönös mozdulattal nyúj­totta ki a karját, azonban a fájdalom megakadályozta. Nyöszörögve mozgoló­dott, mire az ápolónő újra föléhajoit. — Ugye, mondtam, hogy nem szabad mozognia — dorgálta anyaskodva. — Nagyon viszket a lábam — panasz-* kodott a fiú, s a homlokán kiütött a verí­ték. Az ápolónő közben előkészítette a fecskendőt az injekció beadásához, s ki­lépett az ügyeletes orvosért­A fiú ismét mozgolódni kezdett. Ki­mondhatatlanul gyötörte a viszketés, s egyetlen vágya volt, hogy valami módon megszüntesse ezt a pokoli érzést. Lassan, hasgató fájdalomtól kísérve felkönyökölt a bal kezére, a jobb kezét pedig óvatosan lejjeb csúsztatta a takarón..Iszonyú fájda­lommal járt minden mozdulat, azonban egy rettenetes gondolat előr-K'* vitte a mozgó jobb kezet. Lassan centiméterről centiméterre nyújtotta le a kezét. Azonban még min­dig nem tudta elérni az égetően viszkető testrészt. Erőlködve emelkedett feljebb. Észre sem vette, hogy közben kinyílt az ajtó, s ott áll az orvos és ápolónő. Aztán még lejjebb kúszott a kéz a tak,.rón, s a gondolat még vadakból zaka­tolt agyában. Hirtelen megtapintotta a lábát. Éppen a térdkalácsot érintette, meg, s abban a pillanatban iszonyú fajdalom hasiitott végig rajta, fel a tarkójáig. Me® cgy pár centiméterre] lejjebb nyúlt, s hír» télén erős mozdulattal megmarkolta a takarót. A puha gyapjú engedelmesen lapult össze a görcsösen szorító újjak között. Ä fiú felsikoltott, s ájultan zuhant vissza a: párnára. Az ajtóban az ápolónő arcan lassan kövér könnycsepp gördült végig. Is egs-i szén a szája szögletéig. R. L 3 1 Ismét kiváló vállalat a nyíregyházi Kisker* '/ z ellenforradalom óta másodszor nyerték el a „Kivaló Valla- í lat“ címet a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozol. Az \ 1558. első félévi vállalati tervet 102 százalékra teljesítették, s a ► szocialista munkaversenyben élenjárva szép takarékossági ered­► ményeket értek el. Ez alkalommal a vállalatnak ítélték oda a ► Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ elnökségének vörös l vándorzászlaját. A kitüntetéssel együtt 15 000 forint jutalmat ka- t pott a vállalat. ■ 4 dártávlatból” mit érdemes ezen aj részen megnézni. "* Cl miilio forint : .^öntives pénz" « — A mi járásunkban 5 millió Jj 128 ezer forintot adnak „kömí-j véspenzre” és építőanyagra a tcr-J meiószövetkezetek. Megmondom, í mire, csak egy kis fejszámolás] szükséges. Igen, hogy ne hazud-1 jak, az 5 millió 128 ezer forint 64 j százalékát már kifizették az elké- 5 szült épületekért. Befejezés előtti az ötvagonos magtár a márokpapij Petőfiben, majdnem tető alatt vanj egy 50 férőhelyes téli-nyári istállói az olcsvaapáti Petőfiben, no és aj vámosatyai Lenin Termelőszövet-j kezeiben. Ha már az istállók van-j nak soron: még megemlítem a ló-j nyai Béke 50 férőhelyesét, a kis- < varsányi Új Élet maglárpadlásos 6.1 j férőhelyesét és újra visszatérek a j vámosatyai Leninre.- Itt ugyanis aj „tsz-építő” munkacsapata saját* erővel „sürgeti” a mielőbbi „fel- J lobogózást”, mármint az épülő , üzemház felépítését. J Rizstelep és halasié j Hátrahagytam a legérdekeseb- • bet, a csiubuui Vötzs Cs..jöJ Mi itt 3zérdekes? Az. hogy KihilíJ „lapos” földön, ha lehet, még azi idén rizstelepet és halastavat < akarnak létesíteni. A szakembere-j két most várják, akik tudományo-j san megvizsgáljak a Csaroda „fo-j lyó” vizét. Mellesleg a csarodai* Vörös Csillagban tovább végzik ai tőzegtrágyázást, ami az idén jói terméssel fizetett. Csorba József még hozzátette:] egy a kívánságunk; több minőségi* vetőmagot kérnek a vásárosnamé- nyi járás ^termelőszövetkezetei. A tiszaszalkai Búzakalász például 90 holdat szeretne minőségi vetőmag­gal bevetni. De még több közös gazdaság is hasonló szándékkal van. Eddig a képzeletbeli utazás a nyírségi dombokon, a szatmári, beregi részen. Ki gondolná, hogy megyénkben szinte hetente „.fel- J öltöztetnek” egy új tsz. épületet?« A szerényen „hallgató” 3004-es ha-j tározat sokszínű jelzőlámpái gvyl-j ladnak fel a nyírségi hétköznepo-j kon. j Üj „üzemházak" a nyíri dombokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents