Kelet-Magyarország, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
, Alkotmányunk ünnepén szívből köszön éj ük megyénk dolgozóit XV. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM Ara 60 fillér 1958. AUGUSZTUS 20, SZERDA Ü nnepel az ország! Az évszázadok rabságából felszabadult magyar nép Alkotmánya megszületésének kilencedik évfordulóját ünnepli; Magyarország népének szabadsága 1945 tavaszán sarjadt ki, amikor a szovjet hadsereg katonái elűzték erről a földről a fasiszta német elnyomókat és a hazai bitorlókat. 1949 augusztusában elszánt harcok és kemény munka után a magyar nép törvénybe, Alkotmányba foglalta, hogy élni akar és élni tud a szabadsággal. Soha nem felejtjük el, hogy szabadságunkért a testvéri szovjet nép sokezer hős fia- két ízben adta életét, de azt sem, hogy hazánk földjére, amelyet annyiszor áztatott magyar munkások és parasztok vére — szovjet katonák vére hullt. A magyar nép büszke Alkotmányára, büszke, mert a dolgozó nép hatalmának és jólétének a törvénye a mi Alkotmányunk. Magyarország népköztársaság! A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. így mondja ezt Alkotmányunk első fejezete. Alkotmányunk szentesíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetségét és a munkások, parasztok testvéri egyetértésben a néphez hűséges értelmiséggel karöltve építik a szocializmust és viszik győzelemre azt a forradalmi harcot, amely boldogságot, jólétet, kultúrát, békét ad a népnek. \ magyar nép azért is büszke Alkotmányára, mert az a dolgozók szabadságának a törvénye. A népszabadságé, melyért a történelem során a magyar nép legjobbjai annyiszor áldozták életüket. Az Alkotmány védi és biztosítja a szabadságot. Alkotmányunk a magyar történelem legnagyobb fordulatát rögzíti. A régi Magyarországon a tőkéseké és a nagybirtokosoké volt a hatalom. A kenyérgond, a munkanélküliség, a nyomor, az üldöztetés és a tőkések zsarnokoskodása jellemezte a munkások sorsát. Ma a parasztsággal szövetséges munkásosztályé a hatalom. Az ipari munkásokból és dolgozó parasztokból lett vezetők vezetik az országot és tesznek tanúságot arról, milyen igaz Alkotmányunk ezen sora: „A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az állami és társadalmi tevékenység vezető ereje.” Az elmúlt 13 év alatt gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, megváltozott gazdaságunk szerkezete s megváltoztak országunkban a termelési módok, termelési viszonyok. Ezeket az eredményeket összegezi az Alkotmány. Létrehoztuk a szocialista ipart, kereskedelmet, bankszervezetet. Az ipari üzemek, bankok, közlekedési szervek mind, mind dolgozó népünk tulajdonába kerültek. Jelentős a mező- gazdaság szocialista szektora, amely az egész mezőgazdaság termelésének több, mint egyharmadát öleli fel. Azok az eredmények, amelyek Alkotmányunkban rögzítve vannak — nem tetszik ellenségeinknek. Sem a belső, sem a külső ellenségnek. Minden sikerünk, minden előre tett lépésünk harcban született, az ellenség vereségét mutatja. Az ellenség pedig nem nyugszik ebbe bele. Az ellenség restaurációs próbálkozása volt az 1956-os ellenforradalom. A célja a népi hatalom megdöntése volt, a régi kizsákmányoló rend és osztályok visszaállítására irányult, a dolgozók Alkotmányban biztosított jogai ellen támadt. Az ellenforradalom kártevéseit dolgozó népünk áldozatos munkája, a Szovjetunió és népi demokratikus államok segítségével hamar kiküszöböltük. Ma társadalmi rendünk szilárdabb, mint valaha volt. Dolgozóink az elért eredményeket még sokkal jobban megbecsülik, mert tudják mit jelentene azok elvesztése. Ha visszatekintünk megyénk múltjára, láthatjuk, hogy egy elmaradott, félfeudálista nagybirtokokkal teletűzdelt megye volt. Szabolcs-Szatmárban 2600 ötven holdon felüli nagybirtokos szedte ki a dolgozók zsírját — és kezében tartotta az összes földterületek csaknem 60 százalékát. Számtalan régi levél és írás bizonyítja azt a keserves sorsot, amit a dolgozó parasztságnak juttatott a Horthy-rezsim. Rogyadozó viskókban éltek a gazdasági cselédek, köztük pusztított ÜNNEPEL AZ ORSZÁG IRTA: FEKSZI ISTVÁN, A SZABOLCS- SZ ATM ÁR MEGYEI TANÁCS VB ELNÖKE a tüdőbaj és elterjedt volt az analfabétizmus. Megyénkben találhattuk az ország analfabétáinak 25 százalékát. Ennek a határtalan kizsákmányolásnak vetett véget a szabadságot kapó, új országot építő népünk, elsősorban munkásosztályunk. Megyénkben az 1945-ös földreform során 58.715 szegényparaszt részesült földjuttatásban és ezen felül 24 ezren házhelyet kaptak. Jellemzésül megemlíthetjük, hogy csaknem 5000 olyan mezőgazdasági munkás, agrárproletár jutott földhöz, akinek azelőtt egy talpalatnyi földje sem volt. Ezekre a dolgozó parasztokra lehetett számítani mindenkor. Élenjártak a termelőszövetkezésben is. Ezért támadt az ellenforradalom a pártszervek, a tanácsok mellett a termelőszövetkezetek ellen is. Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma azonban kiállta a próbát és ha számbelileg meg is fogyatkozott, az ellenforradalom leverése után tovább erősödtek. Ma megyénkben több, mint 250 termelőszövetkezet működik és — hozzátehetjük — jól működik. Most is szinte nap, mint nap alakulnak új termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését iparunk is segítette és segíti. Ipari üzemeink az elmúlt esztendőben is nagy sikereket értek el. Elég ha megemlítjük, hogy 1957-ben 1 munkás 134.000 foijjnt termelési értéket hozott létre, 13.4 százalékkal többet, mint 1952-ben. Az átlagkereset 1952-höz viszonyítva 25.5 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés a jövőben még fokozottabban meglesz. A 3 éves terv során tovább fogjuk fejleszteni helyi iparunkat. A megyei vállalatok termelését 1950-ig 9.7 százalékkal kívánjuk emelni. Az építőanyag termelést 28.9 százalékkal. Bővülni fognak az ipari üzemek. Mátészalkán 1.2 wg-os napi kapacitással, 5 millió forint értékű beruházással korszerű kenyérgyárat létesítünk. Csengeren sütőüzemet építünk. A közegészségügy terén is nagy -léptekkel haladunk. Elég megemlíteni, hogy a relszabadulás előtt Kótajban 1936-ban 62.5 százalékos fv^lt a csecsemőhalandóság. Ma a halvaszületések sz&fta 6.8 százalékra csökkent. A tökéletesítés, korszerűsítés útján tovább akarunk és fogunk menni az egészségügyi intézmények fejlesztésében is. Ez a megye valami jelentősebb kulturális örökséget sem kapott a Horthy-rendszertől. Kevés iskola, kevés tanító volt itt. Elsősorban tehát tantermek építését kellett szorgalmaznunk. Az elmúlt 6 évben 270 korszerűen felszerelt tantermet adtunk át az ifjúságnak. 1945 óta pedig 780 tantermet. A tantermek száma 85 százalékos emelkedést ért el. Kulturális intézmények is gyéren voltak itt. 1945 előtt 17 mozi volt, ezek is rossz, tartalmatlan filmeket vetítettek. Ma 231 mozink van és értékes, haladó, nevelő filmekkel szórakoztatva tanítja a dolgozó népet. A kultúrotthon is ismeretlen fogalom volt nálunk, de annál több volt a korcsma. Ma 130 kultúrotthonunk dolgozik, a megye községeinek 5b százalékában kultúrház van. Az iskolafejlesztés, a kulturális intézmények számának emelésében gyors léptekkel akarunk ezután is haladni. 214 új, korszerű tanterem megépítésével akarjuk segíteni gyermekeink nevelését, ezen felül 26 középiskolai tanteremmel bővítjük az elhelyezési lehetőségeket. A megye kulturális középpontjában — Nyíregyházán — befejezzük a színház építését és ezzel teljesül a lakosság régi kívánsága. Községeinkben tovább épülnek a kultúrotthonok. Elsősorban a iakosság lelkei kezdeményezése alapján, a községfejleszlési tervek keretén belül. Ez a gyarapodás bizonyítja, hogy nem bizakodtunk el, hogy az elért sikerek még nagyobbak elérésére sarkalnak, újabb feladatokat tűzünk magunk elé. Jövő feladataink között egyik legfontosabb a me-t gye ipari termelésének továbbfejlesztése. Elsősorban a már meglévő üzemek korszerűsítésével. Eredményeket akarunk elérni a termelékenység emelése, a költségek csökkentése terén. Emellett persze gondolunk új, könnyűipari létesítmények építésére is. Ennek érdekéim fel kell mérnünk lehetőségeinket. A mezőgazdaság belterjessé tétele sem kis feladat, nem is kis kötelesség. A belterjesség érdekében szélesebbkörűvé kell tennünk az ismeretterjesztést« Nagy gonddal kell haladnunk és gyorsan a talajvédelem és talajjavítás útján is. Fel kell használnunk és széles körben ismertekké kell tennünk az új eljárásokat, módszereket. Természetes dolog, hogy a mező- gazdaság rohamos fejlődésének az előfeltétele a termelőszövetkezés további sikeres és gyors haladása. Ez pedig azt rója ránk, hogy fokozott mértékben segítsük a már meglévő termelőszövetkezeteket: szilárdítsuk a tsz-eket, egyben végezzünk felvilágosító munkát az egyéniek közt, hogy minél többen lépjenek a nagyüzemi gazdálkodás biztos útjára. Gondoskodnunk kell a lakosság ellátásának további javításáról is. Elsősorban az élelmiszer ellátást, valamint a háztartási és ruházati cikkek mennyiségét, minőségét és választékát akarjuk növelni. Gonflot fordítunk az olcsóbb műanyagból készült háztartási cikkek fcí-galombahozására is. Az itt leírtak nem számolhatnak be minden sikerünkről, minden győzelemről, de még arról sem adhatnak teljes képet, hogy mit kívánunk tenni a jövőben, de elégséges ahhoz, hogy segítséget adjon a megtett út eredményeinek számbavételéhez és a jövőbe vezető út megrajzolásához. Elégséges azért, mert ma már minden dolgozó embernek van annyi személyes élménye a haladásról, fejlődésünkről és elképzelése a megtervezett jövőről, hogy a számvetés mindenkinek sikerülni fog. Azt a becsületes, nyitott szemű emberek előtt nem kell bizonygatnunk, hogy népünk sorsa az alig több mint egy évtized alatt hatalmas mértékben javult. Az is világos ma már nagyon sok ember előtt, hogy ilyen gyökeres változást csak olyan társadalmi rendszer hozhatott, mint a mienk, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapulva a kizsákmányolást felszámolta, állandóan küzd a dolgozó nép életkörülményeinek gyors javításáért. Ilyen társadalom a mi szocialista társadalmunk s ezt hűen tükrözi a magyar dolgozó nép Alkotmánya. Világ proletárja It egyesüljetek!
