Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-15 / 165. szám

1958. JŰ LIUS 15. KEDD KELETMACTABORSZ^G Hruscsov elvtárs a szocialista országok sikereiről, a szocialista tábor összefogásáról és a JKSZ vezetőinek politikájáról N. Sz. Hruscsov elvtárs Német- ország Szocialista Egységpártja V. kongresszusa 1938. július 11-i ülésén elhangzott beszédében a szocialista országok sikereiről be­szélve, a többi között ezeket mon­dotta: — Ez ideig csupán egy ország­ban, a Szovjetunióban fejeződött bé a szocializmus építése. Most beléptünk abba a kor­szakba, amikor a szocializmus építése sok más crsrzágban is befejeződik. Nemrég folyt le a Bolgár Kom­munista Párt VII. kongresszusa, amely összefoglalta a párt nagy munkájának eredményeit, s meg­állapította, hogy Bulgáriában a szocialista átalakulás voltaképpen befejeződött. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XI. kongresz- szusa ugyancsak megállapította, "hogy Csehszlovákiában a szocia­lizmus döntő győzelmet aratott, s most az országra az a feladat vár, hogy a legközelebbi években befejezze a szocializmus építését. Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának ■ májusban tar­tott második ..ülésszaka megemlé­kezett a Kínai Népköztársaság­nak a szocialista építésben kiví­vott nagyszerű sikereiről. Kína Kommunista Pártja kidolgozta a szocializmus építésének általános irányvonalát. Ennek megvalósítá­sa lehetővé teszi a kínai népnek, hogy hazáját hatalmas szocialista ipari országgá változtassa. Nem sok idő kell hozzá, s a kínai, a bolgár, a csehszlovák és más szabad, népek befeje­zik a szocializmus építését. Nincs már messze az a nap, ami­kor a Német Demokratikus Köz­társaság munkásai, parasztjai, ér­telmiségi és egyéb dolgogzói fá­radhatatlan munkájukkal szintén felépítik a szocializmus nagyszerű épületét. Győzelmüknek őszintén és szíve mélyéből örülni fog a tehetséges és dolgos német nép minden barátja;-az egész haladó emberiség. A szocialista országok egysége növeli a szocialista világrendszer erejét Hruscsov a szocialista tábor or­szágainak összefogásáról a többi 'között a- következőket mondotta; — A szocialista tábor összefo­gása szemponjából nagy jelentő- jségű Volt a szocialista országok ikommunista és munkáspártjai (képviselőinek részvételével tavaly (tartott értekezlet, valamint a gaz- xiasági kérdésekkel kapcsolatban .nemrég lezajlott moszkvai tanács­kozás. Itt megszületett dokumen­tumok általánosítják a szocialista ! építésnek a Szovjetunióban és a Inéin demokratikus országokban »szerzett igen fontos tapasztalatait. A moszkvai nyilatkozatban visszatükröződik a marxiz— aus alaptételeinek tovább­fejlesztése, korunk viszonyai­ra való alkalmazása. 'Ezek az értekezletek a világ elé rtárták a szocialista országok né- gseinek megbonthatatlan egységét, sokoldalú érdekeltségét abban, Ihogy továbbra is erősítsék közös­ségüket, tökéletesítsék és fejlesz- iszék a szocialista táborhoz tartozó ■országok együttműködését. A tapasztalat bebizonyította, ihogy a szocialista országok nem »léphetnek fel külön-külön, hiszen ■ott van velük szemben az impe­rialista tábor. Ha minden ország egymaga, külön úton jár, nem »használhatja fel teljesen a szocia­lista rendszer-adta gazdag lehe­tőségeket a szocializmus győzelme érdekében. Ha egyedül jár el, nem tudja biztosítani a mai nem­zetközi viszonyok között a szocia­lista vívmányok kellő védelmét, nem tudja megóvni e vívmányo­kat az imperialisták merényletei­vel szemben. Ezért a kommunista és mun­káspártok egyöntetűek abban, hogy csak a szocialista országok­nak a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló egysége biztosítja a szocialista világ- rendszer előnyeinek legtelje­sebb kihasználását, növeli e rendszer erejét és hatalmát az újabb háború megakadá­lyozásáért folyó harcban és a kapitalizmussal folyó gazda­sági versenyben. Az élet meggyőzően bebizo­nyította, hogy a szocialista országok egységének erősí­tése megbízhatóan szavatolja ezen országok v édelmi ké­pességét, nemzeti függetlensé­gét és szuverenitását. Ezért nagy sajnálattal állapít­juk meg, hogy a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének vezetősé­ge valamiféle különleges álláspont szemszögéből nézi szerepét a kommunista és munkáspártok ösz- szeforrott családjának viszonyla­tában. Engedjék meg, hogy kifejtsem bizonyos elgondolásaimat ebben a kérdésben. ,A jugoszláv vezetők most ki­tartóan azt akarják beleverni a jugoszláv nép és párttagság fe­jébe, hogy a JKSZ és az összes többi kommunista és munkáspárt közti viszony jelenlegi kiéleződése egész egyszerűen az 1948. évi ese­mények folytatódását, azaz. a ko­rábbi konfliktus folytatódását je­lenti. N,p, de; mi történt 1948-ban? Pártunk akkor megbírálta a jugo­szláv kommunista párt vezetőinek opportunista és nacionalista hi­báit. Nem ez a bírálat volt helyte­len — s nem is vontuk vissza ezt sohasem —, hanem a Tá­jékoztató Iroda határozatának a JKSZ vezetőinek leváltá­sára vonatkozó felhívása. Ez minden, ami 1943;ra vonatko­zik. Hibák • történtek mindkét fél részéről, hangsúlyozom, mindkét fél részéről, amikor a vitákat és a rossz pártközi . kapcsolatokat átvitték az államközi kapcsolatok területére. A jügoszlávok min­denért a Tájékoztató Irodát hi­báztatják, amelynek megállapítá­sában és 1948 júniusáig munkájá­ban is ők maguk szintén tevéke­nyen részt vettek. Mi becsületesen és riyiltan bí­ráltuk saját elkövetett hibáinkat. Ezt egyáltalában nem tették meg a jugoszláv vezetők, amikor, hely­reálltak a kapcsolatok. Pedig bőven lőtt volna okuk önbírálatra, bőven lett- volna okuk rá, hogy bírálják saját hibáikat. Elegendő az, ha megemlítem a JKSZ 1952. évi VI. kongresszusá­nak rágalmazó határozatait, ame­lyek azt állították,, hogy a -Szov­jetunió nem szocialista ország, hanem imperialista hatalom, amely terjeszkedő politikát folytat. .A nyugati imperialisták annak ide­jén sok százmillió dolláros támo­gatásban részesítették őkét az ef­féle agyszüleményekért. A • jugo­szláv vezetők mégsem gyakorol­tak önbírálatot. Sót mi több, el­titkolták a JKS2 . tagsága -előtt, hogy ml az 1955. évi belgrádi tár­gyalásokon elejétől fogva han­goztattuk; alapjában véve he­lyesnek tartjuk hibáik 1948. évi bírálatát és a Tájékoztató Iroda 1918. évi határozatát. A jugoszláv vezetők teljesen alaptalanul azt ' állítják,* hogy a JKSZ és az összes kommunista pártok kapcsolatainak ' jelenlegi kiéleződése az 1948-ban megkez­dődött viszály folytatódását je­lenti. Ez a viszály köztudomá­súan rendeződött... 1955-ben, ami­kor aláírták a szovjet—jugoszláv nyilatkozatot. Állami vonalon rendelődtek a kapcsolatok Jugo­szláviával, mondhatni, jó kapcso­latok alakulták k-i. Egyidejűleg lét­rejött ~ a pártközi érintkezés is, amely szintén' jelentős fejlődést ért ei. Ilyenformán az' 1948-ban megkezdődött viszályt már túlha­ladott szakasznak lehetett ’ tekin­teni. A jugoszláv vezetők szántszándékkal szembehelyezkedtek a többi kommunista párttal . 1955-ben egyetértettünk a ju­goszláv képviselőkkel,- amikor ki­jelentették, hogy célszerűnek tart­ják lezárni és nem bolygatni a múltat, hogy így fokozatosan, lé- pésröl-lépésre megjavuljanak pártjaink kapcsolatai. A JKSZ vezetői,, amint azt mindenki tud­ja, most ezt a . megegyezést is megszegték. Az. 1956 őszi magyarországi ese­mények idején a jugoszláv.veze­tők újra fokozták tevékenységü­ket a szocialista tábor országai­nak egysége ellen. Pártjaink ak­kor erélyesen ' visszautasították ezeket a szakadat akciókat. - Az ismeretes bukaresti szovjet—jugo­szláv találkozó után azonban újra rendeződött a helyzet. Még az a jugoszláv döntés sem idézte elő a kapcsolatok nyílt ki­éleződését, amelynek értelmében ők.nem vettek részt a szocialista országok kommunista és munkás­pártjainak 1957 őszén rendezett moszkvai tanácskozásán, s nem írták alá e pártok nyilatkozatát. Pártjaink akkor még tartózkod­tak attól, hogy bármiféle formá­ban is nyíltan reagáljanak a ju­goszláv elvtársak eljárására, ne­hogy rontsák áz addig kialakult kapcsolatokat, jóllehet mindegyik testvéri kommunista párt' feltétle­nül levonta a maga számára a következtetéseket a történtekből: A jugoszláv- elvtársak akkor el­foglalt álláspontjának óvatosságra kellett intenie valamennyiünket, eljárásuk komoly figyelmeztetés volt valamennyiünknek. Noha ko­rábban is jól-tudtuk, hogy a ju- goszlávok egész sor kérdésben-ra- gaszkodnak saját különvélemé­nyükhöz, amely ellentétes a marxista-leninista ideológia szel­lemével, pártjaink mégis lehetsé­gesnek tartották a kapcsolatokat és az érintkezést a jugoszláv elv- társakkal mindazokban a kérdé­sekben, amelyekben meghatáro­zott mértékben egyeztek a néze­teink. A jugoszláv vezetőknek azon­ban ez kevés volt. Ők szemmel­1-thatóan többet' akartak. Szántszándékkal szembehe­lyezkedtek a többi kommu­nista és munkáspárttal. A velünk való nézeteltérésekre alapozott számi tggtásokkal igye­keztek emelni árfolyamukat a nemzetközi porondon. Feltételez­hető, hogy a jugoszláv vezetők akkor határozták el magukat az SZKP, Kína Kommunista Pártja s az összes többi kommunista és munkáspárt elleni nyílt kirohaná­sokra, amikor a mi pártjaink nem reagáltak nyiltan arra, hogy a jugoszláv vezetők úgy döntöt­tek: nem vesznek részt a kommu­nista és munkáspártok tanácsko­zásán. Éppen akkor határozták e; magukat erre, amikor mi megelé­gedtünk azzal, hogy csak a ma­gunk számára vonjuk le ebből a szükséges következtetéseket. Emiatt olyan helyzet alakult ki, hogy, pártjaink nem menesztet­tek küldöttséget a JKSZ VII. kongresszusára. Ilyenformán ha már a kap­csolatok jelenlegi kiéleződé­sének okairól beszélünk, nyil­vánvalóan kitűnik, hogy en­nek semmi köze sincs 1918- hoz. Alaptalanul mondják, hogy a jelenlegi viszony a régi politika folytatása. A jugoszláv vezetők azért terjesz­tik ezeket az ostoba koholmányo­kat, hogy mindenért a 'múltat, Sztálint, a „sztálinizmust'’, okol­hassák. Különben nem tudnák megmagyarázni a JKSZ-nek és népüknek a mostani, viszály okait. Ahhoz meg nincs bátorsá­guk, hogy vállalják a felelősséget ezért a konfliktusért. A mi vonalunk világos: har­colunk a marxizmus—leniniz- mus eszméinek tisztaságáért, a kommunista mozgalom so­rainak összefogásáért. Ezekből az elvi elgondolásokból kiindulva, erélyesen felléptünk a JKSZ programjában megfogal­mazott revizionista , tételek ellen.' A jugoszláv vezetők antimarxista, antileninista nézeteit mélyreható elvi bírálattal illette Kína Kom­munista Pártja, Németország Szo­cialista Egységpártja' és az összes többi testvérpárt. Valamennyi pársi világosan állást foglalt és vezet« szerveinek határozataiban', vála-l mint a pártsajtó cikkeiben elitéit te ezeket a nézeteket, nagy gönaj dot fordítva bíráló eiemzesükrej És ez helyes volt. Hogyan fogadtak az elvtársi bú rálátot a jugoszláv vezetők? TeÚ jes egészében elutasították brra-i latunkat. Kitértek a felvetett ide-* ológiai kérdések lényegébe me-* lyedő.vita elől, s a kommunista esi munkáspártok ellen intézett elv-* leien, durva támadások útjára* léptek. A JKSZ vezetői és „teoretiku­sai" szemmel láthatóan nem boldogulnak, nem valami erő­sek tulajdon „elméleteikben" sem, s ezért nem is képesek azokat megvéd.eni a bírálatok­kal szemben. A jugoszláv vezetők megsértőd** lek a bírálat miatt, s ezt a bíráJ. latot teljesen elferdítve állítottálű be a joguszláv kommunisták előtti — Látjátok, úgymond, ez nem ia a JKSZ-program elméleti hibáij nak bírálata, hanem az „erőpolú tika” megnyilvánulása,' ezek „eívJ leien támadások Jugoszlávia, aj jugoszláv politika, a jugoszláviai szocialista építés, ellen”, amint azt a Borba írta, s amint azt a ju-, goszláv propaganda naponta ál-* litja. Ez a propaganda azt tűzte kj/ céljául, hogy mindenféleképpen befeketítse és hibáztassa a Szpv-i jetuniót, a Kínai Népköztársaság got, a többi szocialista országot, ésj azok pártjait, elidegenítse tőlük a> jugoszláv népet, felkeltse benne sértődöttség érzését, sőt, meggyű­lő 1 lesse vele országainkat s párt­jainkat. Jellemző, hogy Jugoszláv viában mind ritkábban használják az „elvtársak” kifejezést,' arrlikcwj' imák és beszélnek pártjainkrólj amelyek a gyakorlatban mutat-l ták meg, hogy hívek a szocializ-i mus eszméihez, és eredményesen! építik a szocializmust országaikV ban. Az Egyesült Államok újra ^hozzájárul“ a „jugoszláviai szocialista építéshez“ A Borba, a Kommunist, a Po­litika és más jugoszláv lapok . és folyóiratok újra gátlástalan cik­keket és szennyes ' karikatúrákat közölnek, akárcsak a múltban tették. A jugoszláv sajtóban és rádió­ban újra tág teret kaptak azok az emberek, akik. az el­múlt években szovjet- és kommunislaellenes förmedvé- nyekkel csináltak karriert. A JKSZ vezetői, akik 1 teljes cse­lekvési szabadságot adtak nekik, nyilván helyeslik az imperializ­mus legkipróbáltabb propagandis­táihoz illő nézeteiket. Eleinte még azt hittük, hogy a JKSZ vezetői nem helyeslik a ju­goszláv sajtóban megindult rágal­mazást, s- az első adandó alka­lommal tárgyilagosan kezelik majd bírálatunkat, s aggodalmat mutatnak pártközi kapcsolataink veszélyes alakulása miatt. Tito elvtárs labini beszéde után azon­ban egészen világos ■ lett, hogy kik. szervezik és sugalmazzák va­lójában a kommunista pártok és a szocialista országok elleni hadjá­ratot. , Felháborodásunkat, és tiltakozá­sunkat váltják ki Tito elvtársnak, valamint a jugoszláv propagandá­nak a Kínai Népköztársaság, a dicsőséges Kína Kommunista Pártja ellen intézett, méltatlan, sértő kirohanásai, Tito: elvtárs és a jugoszláv propaganda gyaláz­kodó, sértő kirohanásai Kína Kommunista Pártjának vezetői ellen,' akik erélyesen'1 visszautasí­tották a jugoszláv revizionisták szakadár cselekedeteit, A jugoszláv vezetők most be akarják feketíteni rendszerünket, szocialista építési módszereinket. Azt állítják, hogy mi, úgymond,^ elferdítjük a marxista-leninista tanítást s ők ennek a tanításnak igazi őrzői. Mindezt korábban-, nemegyszer olvastuk és hallottuk. Ha ez igaz volna, hogyan érhetne el a Szovjetunió évről évre újabb és űjabb eredményeket, amelyeket az egész világ elismer. Hogyan egyeztethető össze az egyik a má­sikkal? A jugoszláv propaganda az utóbbi időben félrevezeti az or­szág lakosságát, amikor azt állít­ja, hogy az alacsony életszínvonal a Jugoszlávia ellen állítólag lét­rehozott gazdasági blokád kö­vetkezménye. Ha már erről beszé­lünk, egészen határozottan meg kell mondanunk; korábban sem létezett ilyen blokád és mégke- vésbá létezik ma. Mi, szovjet em­berek, jól tudjuk, mit jelent a blokád. Jugoszláviának nem volt . dolga blokádokkal, sőt inkább kü­lönleges pártfogásban részesült: tekintélyes összegeket kapott, amikor az Amerikai Egyesült Államok a helyzetet megítélve ügy döntött, hogy a jugoszláv tí­pusú „nemzeti kommunizmus" megérdemli a különleges támoga­tást. Ehhez hozzá kell tenni, hogy Jugoszlávia a háború után négy évig nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól, utána pedig az Egyesült Államoktól, Angliától, Franciaországtól és Nyugat-Né- metországtól. Ki beszélhet Itt blo­kádról? (Folytatás az S. oldalonj. .3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents