Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
1958. JÚLIUS 13, VASÁRNAP KPT.ETMAGYARORSZAG ft Mintha más fold lenne H a helyesen idézem a történelmet, körülbelül most kilencszáz éve annak, hogy a mi nyereghez szokott vándornépünk áttért a helyhez, kotöttebb földműveléshez. ,,A halat, vadat, mi jó falat” időszaka után végre birtokba vette a földet is, amely az utóbbi száz-százötven évben kétségkívül az állami bevételek legfőbb forrásává vált. A földművelés szerepe tehát, úgymond, évről-évre nőtt, eszközei viszont a századok folyamán alig-alig változtak. Hogy hirtelenjében csak a faekét említem, ez az igénytelen paraszti szerszám tán minden más munkaeszköznél hosszabb virágzást ért el, vagyis trónok dűltek össze, népek tűntek el a történelem színpadáról, a faeke azonban maradt. Társai a cséphadaró stb. is meglehetősen „magaskart” értek el, úgyis mint szerszám, úgyis mint hűséges és készséges kiszolgálói az egymást követő nemzedékeknek. Az ilyesfajta földművelés persze párosulva a primitív vetésforgóval, vagy a talajjavítás elégtelenségével, ugyancsak kifárasztotta a földet: jelentős, sőt az utóbbi évtizedekben feltűnően • érezhető terméskiesésekre vezetett. Egy jó falusi szólás-mondás azt tartja, hogy a földet is, akárcsak a gyereket, etetni kell. Csak akkor ad, ha kap is, vagy ha van előrelátó és okos gondviselője. Ez a szólás-mondás húsz-harminc évvel ezelőtt is igaz volt, de vajon mit tehetett akkor a parasztember? Úgymond, száz kölönc húzta, húzta az egyenlőtlen gazdasági verseny, a maradiság, a számosállatok ijesztő alacsony száma, gép, vagy műtrágya pedig sehol. Ilyet legfeljebb csak az uradalmak, vagy a legtehetősebb kulák- gazdaságck használhattak. Még az igényesebb kisparasztok is legfeljebb csak rendszeresen trágyázásig jutottak el (ha egyáltalán eljutottak), a földet viszont csak karcolták az ekékkel, s már a tengeri is megúnt egyhelyben nőni, mert ugyan ki törődött akkor — persze tisztelet a kivételnek — a vetésforgókkal? Sőt a maradiság olykor még a józan emberi számításokat is sutba dobta. íme egy félelmetes példa a sok közül. Móricz Zsigmond írta 1923 őszén: „Kisújszálláson járva, hosszú sorba szárításra kitett vályogot láttam, amint négy-öt rétegben egymásra volt rakva, likacsosan, hogy a szél járja. Tudja-e úrfi, mi a tőzeg? — kérdezte -hamiskásan a háziasz- szony, igen derék, értelmes parasztasszony. -- Mert, ha nem tudja, ez az. Közelebbről megnézve ismertem fel, hogy az istállóból kih°rItt terem a elgcsrefis Nem vallanak szégyent a Sóstóhegyi Virágzó Eöld Tsz. dohányos brigádjának tagjai. Szép, egyenletesen fejlett dohányuk nem nélkülözi a gondos ápolást. Látogatók Kisvárdán Mozgalmas napjai voltak a hét elején a Kisvárdai Kísérleti Gazdaságnak. Többek között huszonkét gazda tekintette meg a kísérleti telep gondosan művelt földjeit, hogy gyakorlatilag is megismerkedjenek a nagyüzemi gazdálkodás fölényével. A gazdák, mint a kántorjá- nosi ezüstkalászos tanfolyam hallgatói látogattak el Kisvár- dára. A mindenre kíváncsi vendégeket Vágó Mihály elvtárs, a gazdaság tudományos munkatársa kalauzolta. A tanfolyam hallgatói elsőnek a kísérleti lucernatáblánál töltöttek hosz- szabb időt. A látottak újból és ismételten bebizonyították, hogy a homoki lucerna még a legsilányabb földben is szépen virít, csak mód nyíljon meggy okeresedésére. Nincs tehát igaza azoknak az öregeknek, akik még ma is azt fújják, hogy a homoki lucernát „kizárólag“ csak azért teremtette az isten, hogy lyuk ne legyen a földön. Egy szóval a homoki lucernát még fordulókon is lehet termelni, gyorsan nő, szépen zöldüli és korántsem vész ki, mint ahogy ezt egyesek útón-útfélen hí- resztelik. Következő állomásként a burgonya és a csillagfürt termesztése került szóba. A tanfolyam hallgatói itt főleg a kártevők elleni védekezést illetően szereztek hasznos ismereteket. Végül az állatállománynak, a gépi fejésnek, valamint a szakaszos trágyakezelésnek megteremtésére került sor, majd a látogatás befejező aktusaként hasznos vitát tartottak. Igaz, a vita meglehetősen egyoldalú veit, mivel kérdés-kérdést követett, a hallottak azonban még így is sok kétkedést és bizonytalanságot oszlattak el. A kisvárdai út után a kántorjánosiak azzal a határozott szándékkal tértek vissza otthonukba, hogy a látottakat falu-szerte hasznosítják. dott szalmástrágya van vályogba gyúrva. Ebből építkeznek? — kérdezem csodálkozva. Nevettek együgyűségemen. — Ezzel főzünk“ M ost nemrég, ahogy Űjfe- hértón jártam, hirtelen ez az eltüzelt trágya, ez az alföldi koksz jutott az eszembe. És vele az, hogy az utóbbi évekig (megintcsak :iszte- let a kivételnek) bizony országos méretekben is keveset adtunk a földnek. Pedig hacsak futotta leleményességünkből, kétszer is vetettünk, szipolyoztuk, uzsoráztuk a földet, viszont mikor adni kellett, már sehol sem voltunk, inkább azt magyaráztuk (méghozzá előszeretettel), hogy szeszélyes az időjárás, így évről-évre alig változnak a terméseredmények. örvendetes, hogy ez a hosszú, — sokszor még a hősi erőfeszítéseket is elnyelő — pangás, végre már a múlté. A nagyüzemi termelés előrelendülése itt is sekmin- dent megváltoztatott. Méghozzá országos méretekben. Ha lassan is, de végre elindulhatunk azon az úton, hogy ez a föld végre tej- jel-mézzel folyó Kánaán legyen. Mindenekelőtt a gép, a műtrágya, a korszerű mezőgazdasági technika sepri el a sok beidegződést és az avult korlátokat, A legjobb szakemberek álma válik így valóra, hisz a kísérletező és alkotó munkára most már nemcsak néhány gazdaság, de ha úgy tetszik, százezer szempár figyel. Az ilyesfajta változás Üjfehér- tón is kézzelfogható .már. Mondhatni, megifjodtak és új erőre kaptak a földek. Az Achim András TSZ-ben az őszi árpa átlaga például a 16 mázsát is eléri, míg az egyéni gazdáknál jó ha 10 mázsát ad. A cukorrépa, valamint a tengeri is rekordra ígérkezik, úgy szintén a négy fehértói szövetkezetben körülbelül három mázsával ereszt többet a gabona, mint bárhol a határban. A korszerű gépi munka előnye most érik be csak igazán, most mikor a növényeknek nemcsak a késői kitavaszodással, de a szokatlanul heves májusi aszállyal is meg kellett birkóznia. Már egy rövid határszemle is elárulja, hogy a szövetkezeti táblák messziről kivirítanak az egyéni kisparcallák közül, mintha ez legalábbis más föld lenne. Pedig a különbséget elsősorban a műtrágya, a rendszeres őszi mélyszántás, a zetoros növényápolás méri. A változás okát elsősorban itt kell keresni. Egyébként ez a sokat mondó erjedés ugyancsak szóbeszéd most a falun. Hiába na, az ilyen dolgok mozgatják csak meg igazán sziki és a homoki világot és véle a kis- parcelláján még ma is tamáskodó parasztembert. S zóval a maradiság hadállásai' most máUának csak ister.igazánban. És ha a magyar falu sokáig bőj- tölte is az úri henyeséget, most végre megláthatja, hogy mehet tovább, hogy melyik az az út, amély a legjobb, legelőnyösebb. A faeke és az elavult mezőgazdasági kultúra világától így jutunk egyre messzebb, s most már előbbre, hogy végre a földművesember is az legyen, ami lehet. Annyi év kiszolgáltatottsága után saját boldogulásának a formálója! Csak lássa meg a jobbat, az előbbre mutatóbbat, s mindenekelőtt tudjon olvasni: az idei nyár sokatmondó évkönyvéből. Kovács Tibor.;; Van-e gyengébb nem ? (V agy Péternek tulajdonít- ják azt a mondást, hogy: a kása nem etel, a hal néni hús és az asszony nem ember. De hangzottak el hasonló megállapítások másoktól is és legtöbbször teljes egyetértéssel bólintottak rá a férfiak. Azt kevesen kérdezték meg, hogy na az asszony nem ember, akkor mi? A régiek úgy feleltek erre, hogy az asszony „emberi állat", „oicjaiDorüa”, „lelkes állat” és így '-ovébb. S mit felel a mai íérfiak nagy része? Azt, hogy az asszony nő! S mi a nő? A nő a „gyengébb nem’’ tagja. Az alatt, hogy „gyengébb nem' nemcsak ♦esti, fizikai erők kisebbségét, hanem a szellemi képessegek korlátoltságát is értik. Ebből következik aztán, hogy sok férfi részéről a nők iránti udvariasság nem a nő, az anya vagy a jövendő anya iránti tisztelet, a munkatársi megbecsülés kifejezője, hanem a „gyengeség” elismerése. Valljuk meg, hogy sok férfi az udvariassággal az „erősebb nem”-et, tehát önmagát becsüli meg. Tegyük fel ezek után a kérdést, van-e gyengébb nem? Vagy talán úgy kérdezzük, hogy melyik a gyengébb nem? Bizonyosan vannak olvasóink közt is, akik egyből rámondják: van gyengébb nem! A nők gyengébbek! Bizonyosan nők közt is akad több, aki egyetért azzal, hogy ő „gyengébb”, mert, hogy ezt elismeri és környezete is vallja, kényelmet, sok könnyebbséget nyer. Tehát ez esetben a gyöngébbség” elismerése csak diplomáciai fogás. A férfiak részére ez figyelmességet, udvariasságot, sokszor kényelmetlen helyzetet jelent, de a férfihiúság is nagy erő. Mindent megér arra gondolni, hogy mégis csak a férfi a teremtés koronája, mert ezzel sok minden — kisebb ellenőrzés, nagyobb szabadság — jár együtt. Ennek ellenére előbbi kérdésünk jogos és felelni is kell rá. Mégha derült égből villámcsapás lesz is, mi azt mondjuk, hogy gyengébb nem nincsen. — Lehet, hogy néhányan méltatlankodva közbe szólnak: Ugyan kérem, ne tessék tréfálni! De nem tréfálunk. Ha nem volna bennünk jóindulat a férfinem iránt, talán azt mondanánk, hogy a férfinem a gyengébb nem. És bizonyítani is tudnánk. Mire alapozzuk azt az állításunkat, hogy nincsen gyengébb nem? Arra, hogy a nők korántsem gyöngébbek a férfinál. Már megállapították a tudósok, hogy a civilizált világban a nők tovább élnek, mint a férfiak. Mi ennek az oka? Tudjuk, hogy ismét lesz köz-» bekiáltó és azt veti ellen: Azért, mert a nők könnyebb műnk fc végeznek! Igaznak látszik, c'a csak látszik. A legújabb vizsgálatok szerint a nők hosszabb élete és nagyobb ellenállóképessége biológiai okokra vezethető vissza. Ezek az okok a nők' ve-1 leszületett életerejével állnak szoros összefüggésben és nincs közük a két nem eltérő életmódjához. A statisztikából ugyanis kiderül, hogy több az öregasszony, mint az öregember, tehát az élettartam meghosszabbodása a nők javára tolódott el. Egy külföldi példa szerint a nők átlagos életkora hat évvel több, mint a férfiaké. A nők hosszabb életére vonatkozó megállapítások nemcsak az emberekre érvényesek. Az állatoknál is általában a nőstények émek el magasabb kort és ellenállóbbak. A férfinem a „gyengébb’' nem. Legalábbis könnyen erre a következtetésre juthatunk, ha figyelembe veszünk néhány dolgot. A férfiaknál megfigyelt nagyobb halandóság a születéstől kezdve minden évben érvényre jut. Sőt már a születésnél is, mivel a halvaszületett gyermekek közt jóval több a fiú, mint a leány.. A világon mindenütt több fiú születik, mint leány. Azj átlagos arány 100:106. Ez a számbeli különbség azonban húsz-huszonöt éves korig teljesen eltűnik. Az orvostudomány manapság körülbelül 200 olyan betegségről1 tud, amely az emberiséget pusztítja, de — a szamár köhögés kivételével, amely eddig kiderítetlen okból a leányokra és asz- szonyokra veszélyesebb — valamennyi betegség több férfit támad meg és rabol el, mint nőt, A mai életmód, a korszerű hí-' giénia eredményeképpen mind-j két nem átlag 20 évvel további él és marad egészséges, fiatal mint a század elején. De, hogy! miért vannak az asszonyok ésj leányok e téren is előnyben, azt egyelőre nem tudjuk meg-! mondani. Nos tehát? Van-e „gyengét nem? Bizonyosan úgy felelhetünk, hogy nincsen. Az bizonyos, hogy testi erőt tekintve ai férfi erősebb, de a nő sokkal el- lenállóbb, kitartóbb. Az a tény pedig, hogy a nők az élet majdnem minden hivatásában férfiú módra helytállnak, korona-tanú; arra, hogy szellemileg is egyenrangú a két nem. Becsüljük hát egymást úgy,1 mint egyenrangú emberek. (— bőg —> apaaaoaaaaaaaaDDaDnanaaDDDaoonaaananDaDanaDot festői környezetben fekszik Felsőszombat község. Nyaralói ma már a román nép tulajdonában vannak, a dolgozók kényelmét, pihenését szolgálják.
