Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

1958. JÚLIUS 1. KEDD KELETMAGYARORSZAG 5 Vasárnap hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiá­ból a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának küldöttsége, amely a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága és a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsa meg­hívására baráti látogatást t^tt Bulgáriában. A párt- és kormányküldöttséget Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkára, ál- lamminiszter vezette. A küldött­ség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Péter János, a külügyminiszter első helyettese és Némety Béla, hazánk rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vete a Bolgár Népköztársaságban. A delegáció fogadtatására a fe­rihegyi repülőtéren megjelent dr. Münnich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai. Jelen volt a fogadtatáson az MSZMP Központi'. Bizottságá­nak, a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és kultu­rális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadtatáson a bu­dapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A párt- és kormányküldöttség különrepülőgépe röviddel 1 óra előtt érkezett meg a magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő fel­iratokkal díszített repülőtérre. A repülőtér betonján és az érkezési csarnokban a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lel­kesedéssel köszöntötték Kádár Já­nost és a delegáció többi tagját. A pártot, a forradalmi munkás­paraszt kormányt éltető jelszavak hangzottak fel. A párt- és kormányküldöttség tagjai üdvözölték a fogadtatásukra megjelent személyiségeket, a dip­lomáciai testület tagjait és a dol­gozókat, majd dr. Münnich Fe­renc, a Minisztertanács elnöke ! köszöntötte a küldöttséget, j Beszéde után Kádár János ' emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde Kádár János elvtárs beszéde elején ismertette azt a lelkes fo­gadtatást, amelyben a bolgár- nép részesítette a magyar küldöttsé­get, majd tolmácsolta a bolgár dolgozók forró, testvéri üdvözle­tét. Majd elmondotta, hogy a bol­gár nép és a magyar nép között testvéri viszony van. Jó viszony­ban vannak a pártjaink is, még­pedig teljesen érthető okból: azok a kommunista pártok, amelyek szilárdan a marxiz­mus—ieninizinus elvei alap­ján állnak, mindig jóbarátok • és mindig fegyvertársak. — Egyetértünk a szocializmus építésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdé­sében. Harcában mindkét párt — bár a miénk súlyo.s és keserves tanuisagok után —- a tömegekre támaszkodik és sem a marxiz­mus eltorzitóival, sem a világim­perializmussal, sem az osztályel­lenséggel megbékülni soha nem fogunk. (Nagy taps.) — A marxizmus—leninizmus egyfelől nagyon bonyolult tudo­mány: nem túlsók ember mond­hatja, hogy már teljes mérték­ben elsajátította. Másfelől azon­ban rendkívül érthető tudomány, mert a marxizmus—leninizmus és a marxizmus—leninizmus vezette munkásmozgalmunk és pártunk célja a dolgozó ember életének megjavítása. A mi életünk azért van, hogy a dolgozó ember szabad, ki­egyenesedett emberként és jó­létben éljen. Ez a marxizmus- leninizmus célja. (Taps.) — Elvtársak! A bolgár nép har­cát és munkáját a Bolgár Kom­munista Párt vezeti, amely a marxizmus-leninizmus elvei alap­ján áll és cselekszik. Nálunk. Ma­gyarországon, valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy mi fejletteb­bek vagyunk, mint a Bolgár Nép- köztársaság. Nem egészen így van. Mint a küldöttség tagja és mint kommunista, Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hit­tel és meggyőződéssel mondottam — hogy a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintetben utói kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. (Nagy taps.) — Amíg ugyanis a mi pár­tunk és népünk különböző elhaj­lásokkal, kilengésekkel, kitérések­kel, a különböző módon gáncsos- kodókkal, a hibát elkövetőkkel és az árulókkal viaskodott és küz­dött, hogy visszaverekedje ma­gát az egyenes útra, addig azidő alatt a bolgár nép szilárd Kom­munista Pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre (Élénk taps.) — Bulgáriában győzött a szo­cialista társadalom, városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utói kel] érni a bolgárokat, elsősorban arra gonaoiok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb lerakjuk a szocialista társadalom alapjait az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez mi­lyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még vele, a mi dolgozó népünk legön- tudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meg­gyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert a szocialista társa­dalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a miénk, ahol még mindig az átme­net állapota uralkodik. ;— A bolgár nép már megízlelte mi az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy lát­tam, hogy ez nem lehet rossz do­log, mert jó a hangulatuk, gyö­nyörűen dolgoznak és rendesen élnek. (Taps.) — Elvtársak! Nem kell szégyel- nünk, hogy bolgár elvtársaink egyben s másban megelőztek ben­nünket. Megmondtuk a bolgár elvtársaknak, hogy most utói fog­juk őket érni, versenyezni is aka­runk velük, ügy mint tíz évvel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki építi jobban a szocializ­must. — A bolgár elvtársak helye­sen alkalmazzák a marxiz­mus-leninizmust a bulgáriai viszonyokra. Ebben van ere­jük egyik forrása. — A XX. kongresszus után egy-két héttel — talán még em­lékeznek rá — elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogy „a XX. kongresszus minden­ben minket igazolt,,. Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik „érde­mes“ felelős. Bulgáriában nem is voltak olyan súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága nekiült és a XX. kong­resszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani va­lót és kiigazították. Elmondták, hegy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a mun­kához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bol­gár Népköztársaság, a bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekin­tetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan . tapaszta­latokat adhat nekünk, amelyek «ekünk hiányoznak. — Küldöttségünk azonkívül, hogy megnézte az országot, elvé­gezte a párt- és kormányküldött­ségek szokásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt mert kiszélesítettük az együttmű­ködést nagyon sok tekintetben, pártvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon, és ami leg­fontosabb, elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgár—magyar barátság még erősebb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocia­lista tábor egysége és ereje is nö­vekedett, a mostani bo’gár—ma­gyar találkozó révén. Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyé­nek és a béke megőrzésének je- ’enleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét, aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani ekarja, az a szocializmus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár üidatosan teszi ezt, akár nem. 'Nagy taps.) — Megköszönöm Münnich elv- társ elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre ügyében hozott ítélet ügyére. — Elvtársak! Aki nekivágott november 4-ének, vagyis a szo­cialista forradalmi elléntámadás- nak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps és felkiál­tások: „Éljen a párt!“) Emlékez­zenek vissza, hogyan yplt annak­idején. Gondolom, elég béketű- rőek voltunk, pedig nehéz volt a hélyzet. Szép szóval megkértük az ellenforradalmi felkelés moz­gatóit és cse’ekvő részvevőit, hogy tegyék le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taps.) A Nagy Imre-tí«$yről — Azt mondják nekünk egye­sek, hogy Nagy Imrével kapcso­latban megszegtük szavunkat. Ez rágalom Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Nagy Imre, aki október 23-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében? Arról akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1955 decemberéből van agy irata, amelyben benne van. hogy ki kell lépni a varsói szer­ződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alaki- tar'? Erről egy árva szót sem szólt. — Azt mondják nekünk, hogy a mi bíróságunk antirevizionista ak­ciót hajtod végre. Lehet és terme­sze'es is. hogy ha Nagy Imréékre ütnek a revizionisták . tyúkszeme fáj. Erről az összefüggésről mi nem tehetünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen vagy olyan hibáik miatt.von'a fe­lelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek nincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi Alkotmányunkra letett esküt! (Úgy van. úgy van!) Ha ő mondjuk október 23-án este meg­mondta volna, hogy azon a véle­ményen van, hogy vissza kell állí­tani a kisgazda pártot, be kell ven­ni a kormányba, stb. és ki kell lépni a varsói szerződésből, mi tör­tént volna vele? A világon sem­mi, csak nem lett volna minisz­terelnök, nem lett volna központi bizottsági tag, de nem is került volna soha bíróság elé. De ő mind­ezt nem mondta meg, hanem az el­lenséges nyomást kihasználva, csa­lással belopta magát a hatalomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az ellenforradalmi felkelés ellen harcolni, soha sem került volna hatalomra. — Van egy másik oldala is a do­lognak. A Magyar Népköztársa­ság bíróságai 1956 november 4. óta — mint ismeretes — számos ellenforradalmárt vontak , felelős­ségre. de milyen igazság az, hegy ha azt, aki tesz valamit, megbün­tetik, de azt, aki az egészet kigon­dolta, elhatározta, megszervezte és irányította, nem vonják felelősség­re? Ki hallott már ilyen igazság­szolgáltatást? A mi igazságszol­gáltatásunk valóban igazságszol­gáltatás és ami történt, az törvé­nyeink szellemében és törvé­nyeink szerint történik. (Közbeki­áltások: megérdemelték a bünte­tést!) — Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az íté­let. Ki tudja, kiket értenek ők „emberek" alatt. Dullest például tényleg megdöbben ette a dolog más személyeket, akiket nem akarok megnevezni, szintén meg­döbbentett. Mi Bulgáriában talál­koztunk jónéhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr. Szófia főterén leg­kevesebb 300 ezer emberrel talál­koztunk egy gyűlésen és még másutt is, sok helyen találkoztunk emberekkel. Ott semmiféle elke­seredést, vagy megdöbbenést az emberek arcán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg. Azt mondták nekünk a bol^á, rok, a dolgozók, a munkások, a parasztok, különböző emberek» magyar elvtársak, mi egy ember-» ként mellettetek vagyunk a ti har­cotokban! (Nagy taps.) — Nagyon sok üdvözlést hallot­tunk ott. Az üdvözletekben min­dig benne volt, hogy tisztelik, sze­retik és köszön'ik azt a magyar népet, amely a szovjet nép segít­ségével leverte az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kia büszkeségérzést ébresztettek ben­nem. Jól esik hallani, amikor aa embernek saját népéről jót mon­danak. Azt válaszoltam, nemcsak a küldöttség, nemcsak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták éa az összes öntudatos magyar dolgo­zók nevében is, hogy biztosak le­hetnek: a szocialista forradalom ügyéhez, a munkás-nemzetköziség­hez és testvérnépeinkhez, köztük a bolgár néphez mindörökké hűek leszünk. (Ügy van, úgy van. nagy*, taps.) Ahogyan hűek maradunk népünkhöz, ugyanúgy hűek ma­radunk ahhoz az elhatározásunk­hoz is, hogy az osztályellenségnek* a világimperializmusnak enged­ményt nem teszünk. Népéhez hű1 csak az maradhat, aki nem tesa engedményt a nép ellenségeinek. — Kedves elvtársak! Még egyJ szer megköszönöm önöknek, hogy" eljöttek fogadni bennünket. Kö­szönöm türelmüket, amellyel meg­hallgattak. Azt kérem önöktől, lel-, kesítő szavakkal és példamutatói tettekkel legyenek azon, hogy né­pünkben magasan lobogjon a lel­kesedés lángja a marxizmus-leni­nizmus eszméi, a szocializmus éa a béke ügye iránt. Ápoljuk a pro­letárinternacionalizmust, ápoljuk, országaink Szovjetunió-vezette tá­borának egységét, ápoljuk a bol­gár és a magyar nép barátságát- Ügyünkhöz a szocializmus és a béke teljes győzelméig hűek ma­radunk. (Hosszantartó, lelkes, üte­mes, nagy taps és felkiáltások. Éljen a párt! Hurrá!) Megkezdődtek a francia—angol tárgyalások Párizsban PÁRIZS, (MTI):- Vasárnap dél­után megkezdődtek a francia— angol tárgyalások, amelyeken mindkét részről a miniszterelnök, a külügyminiszter á* szakértők vesznek részt. A tárgyalások előre megállapított napirend nélkül folynak. « a két országot közösen érdeklő kérdésekre ter­jednek ki. E kérdéseket négy lő- csoportba lehet összesíteni: L a csúcsértekezlet, 2. a NATO és a nyugati védelemben alkalma­zott nukleáris fegyverek, 3. a kö­zép-keleti helyzet, t európai vo­natkozású és gazdasági kérdé­sek. Nagy tüntetés Londonban a béke, a független politika és a munkához vaié jog mellett London. (TASZSZ): Az angol ddgozók vasárnap délután a leg­utóbbi évek legnagyobb tünteté­sét rendezték a béke védelmében, a független angol külpolitika és az angol nép jogai mellett. A tün­tetést a Kommunista Párt szer­vezte. A párt felhívására az an­gol dolgozók tízezrei i elemek meg a tüntetésen. A Trafalgar téren John Gollan. a Kommunisia Párt főtitkára mondott nagy beszédet. Felhívta az angol népet, „védel­mezze meg az ország függetlensé­gét Dulles és az amerikai náborús gyújtogatok merényletei ellen." Hangsúlyozta: a jelenlegi nemzet­közi feszültség logikus következ­ménye a szocialista országok ellen folytatod ellenséges, agresszív po­litikának, amelyet az amerikai milliomosok erőszakolnak s az an­gol konzervatívok támogatnak. A szónok felhívta az angol népet, akadályozza meg. hogy az imperi­alisták kirobbantsák a Libanon el­len előkészített agressziót. A. szabadtéri színpad «níísora Vasárnap a „Megperzselt lá­nyok“ című színdarab, melyet a Miskolci Nemzeti Színház együtte­se adott volna elő. kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt. Az elő­adást szerdán este fél 9 órakor tsrtják meg a szabadtéri színpa­don. Ma este a Bolgár Állami Népi Ének és Táncegyüttes lép színre este 3 órakor. Holnapután, száz csütörtökön este ugyancsak a Miskolci Nemzeti Színház együt­tese előadásában Fehér Klára mai témájú vígjátékát, a „Nem va­gyunk angyalok“-at nézhetjük meg, fél 9 órai kezdettel. A tna esti előadás rossz idő esetén sem marad el, hanem ugyanaznap .2 alkalommal fél 6. és fél 9 órai kezdettel Jverül bemutatásra a Jó­zsef Attila Művelődési Ház nagy­termében.

Next

/
Thumbnails
Contents