Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

2 KELFTMAGYARORSZAG 1558. JÜLIUS 6, VASÄRNAP JtletLt&ie.fiüL(%gÍ!fLp.eL j JHátt Jtacika éLetíízÉ Van-e orvosság a megöregedés ellen? A reptéri fa árnyékában sir egy édesanya. Karján ná­polyit csipegető kétéves kisfia ül, s okos szemeivel követi a lecsorduló cseppeket. Az­tán kis kezével megsimogatja a „mama” homlokát. — Ma...ma! Csak ennyit mond, de a~ anyai szív úgy érti azt: „Ne sírj mama, látod én sem sírok..." S az anya csitul? Nem. Tovább sír, de mostmár édes fájdalom­mal... A sebtében egybegyűlt reptéri munkások megértéssel övezik kö­rül a karonülő kisfiút. Igaz, lát­ják, hogy a feketehajú gyerek pil­lanatnyilag még nincs életveszély­ben— hiszen mosolyog is. De ha az orvosok Pestet hívták segítségül, akkor annak a fele sem tréfa! Igen, a napokban történt, a déli órákban. A Megyei Kórház Sóstói úti Gyermek-Tüdőosztályán a szo­kásos vizitre indult az ügyeletes orvos. Megsimogatta a mosolygó kis arcokat. mindegyiknek mon­dott valami szépet, kedveset, és elérkezett Lacikához is... A nyír­egyházi Vasvári Pál út 92. szám alatti szülők Mán Lacikájához. Nézte a kis tekintetet, s közben 'lepergette maga előtt a gyermek egészségi állapotának eddigi ala­kulását... Korábban súlyos álla­potban szállították be. Beszélni sem tudott és légzési zavarai vol­tak. Űgyszólván egy emberként tett, aki csak tehetett, hogy meg­mentsék Lacikát. Az orvosok ag­gódása, törődése eredményes volt. Az oxigén-palack, a legjobb bél­és külföldi gyógyszerek azonnali alkalmazása után Mán Lacika életveszélyes állapota lényegesen javult. A nehezebb rész sikerült, s az orvosok aggodalommal várták a súlyos beteg további gyógyulá­sát, a láz csökkenését. Egy ideig úgy látszott, hogy a tüdőelválto­zás — bár lassan —, de gyógyul. A további röntgenvizsgálatok és a nem szűnő láz mégis azt mutat­ták: a gyógyszeres kezelés egye­dül aligha vezet eredményre. Két lehetőség maradt: a hörgő csöiük- rözése, s ezáltal az ott lévő vála­dék leszívása, — vagy a műtét... Ez utóbbira azonban a magas láz miatt nem nyílt lehetőség. A tük­rözést pedig csak Budapesten tud­ják elvégezni — megfelelő műsze­rek segítségével. —■ Mán Lacikát Pestre kell szál­lítani...!^— mondták ki végül el­határozásukat. Igen ám, de a vo- naton-szállítás a fertőzés mellett Meghosszabbították a termelőszövetkezetek életéről szélé irodalmi pályázat beküldési idejét A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a korábban közölt, alább (ismertetett pályázat beküldési ha­lf áridejét július 1. helyett — az ügy fontosságára való tekintettel |t— augusztus 1-lg hosszabbítja i*neg. A pályázat szövege a következő: „Ez évben lesznek tíz évesek az [első termelőszövetkezetek. Ez a 'dátum a dolgozó parasztság életé­iben ugyancsak kedves, hiszen termelőszövetkezeteink létrejötte jelentette a kizsákmányolástól való végleges megszabadulást, a gondtalan, boldog életet. Ebből az alkalomból a megyei I. díj: 2000 forint II. díj: 1200 forint III. díj: 800 forint IV. díj: 600 forint V. díj: 400 forint A díjazott művek nyomtatásban is megjelennek! Beküldési határidő: 1958. aug. l. Eredményhirdetés: 1958. augusz­tus 20. A pályaműveket a megyei ta­nács mezőgadasági osztályára keli beküldeni, Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága.“ fárasztó is, s a gépkocsi sem al kalmas. Nincs hát más hátra: aj repülőgépet kell igénybe venni... * Es most a gépet várjuk itt a nyíregyházi repülőtér előtt. Még néhány perc, s a megbeszélés sze­rint 11 órakor itt is lesz. A vára­kozás ideje alatt megered a szó a körülállók ajkán: — Bizony ki gondolta volna va­laha, hogy napjainkban már eny- nyire törődnek az emberek életé­vel — kezdi a szót egy nyitott in- ges szerelő. — Itt voltam akkor is, amikor egy idős nénit hozott a mentőkocsi, s amikor a repülőgép magasba emelkedett vele Pest irányába. Harmadnap már az új­ság is írta: sikerült megmenteni egy szabolcsi parasztasszony éle­tét... De nem sokáig tart a beszélge­tés, mert a város ikertornyának irányából feltűnik a mentőgép. Néhány másodperc, pár pillanat és kattan a pilótafülke ajtaja, kedves tekintetű ember lép ki rajta. A hosszú út fáradtsága nem látszik rajta, — hisz egy óra így repülőn az egész út — és már ott áll az édesanya előtt. Féltő óva­tossággal öleli át Lacikát, meg­nyugtatja a mamát, s már indul a fülke felé. •— Lacikám...! — szól sírás han­gon az édesanya, j ahogy a kisfiú a fülke ajtajából visszanéz, még- jobban elönti szemét a könny: — Pá... kisfiam... Pá, Laci­kám...! A gépkísérő mond valamit La­cikának, s a gyermek felemeli hó­fehér kezét. Integet, mint egy kis hófehér galamb szárnya. — Ppá... — szalad ki a selymes hang hirtelen a kicsi szájon. Az­tán már együtt integetünk vala­hányon, míg a pilóta tiszteleg, s nagy szelet fogva indítja motor­ját. A kis HA—OMB nekirugasz­kodik és orrával beletúr a nyári meleget ágyazó levegőbe, arra az ikertorony irányába... Pá, Lacika... Pá...! Ma sokan töröljük le arcunkról a hála könnyeit, amellyel a te életedért tartozunk — egy egész népnek... ANGYAL SÁNDOR. X Az olvasó bizonyosan kész rá­mondani, hogy nincs. Vannak azonban emberek, akik azt állít­ják, hogy van, van bizony, csak még nem tudják biztosan, hogy mi az. Egyes kutatók azt mond­ják, hogy a kicsi és sovány em­berek fiatalok maradnak, mert kis alkatuknál fogva könnyen el­kerülik az öregedés figyelmét. Sok híve van ennek a tanítás­nak is. Talán még megyénkben is akadnak, akik esküsznek e té­tel igazságára. Bizonyosan ezek közé tartozik például az a hét nyírbélteki ember is, akik 1957. augusztusában termelőszövetke­zetet előkészítő bizottságot alakítottak. — A bizottságból még sem lett termelőszövetkezet. A kis bizottságot talán könnyeb­ben elkerüli a öregedés — gon­dolják a bizottság tagjai?! A té­tel azonban megdőlt, mert a bi­zottság megöregedett, immár a megye legöregebb előkészítő bi­zottsága. Ezt már mind a heten belát­ták és keresik az orvosságot. Hol, merre van az út? Hát a ter­melőszövetkezet! — mondhatja az olvasó és teljesen igaza van, mert az öregedés összefüggésben van az életmóddal. Ahol köny- nyebben és jobban megél az ember, ott lassabban öregszik, mert nem fog rajta úgy az idő. A hét bélteki ember is szeretné ezt az utat választani, de azt a néhány holdas kis gazdaságot is szeretnék megtartani, amiben eddig öregedtek. Tépoly Pál pél­dául, aki különben a előkészítő bizottság elnöke, azt mondja, hogy úgy jó az a termelőszövet­kezet, ha az állam odaadná ne­kik azt a 120 hold tartalékföldet, amit most az állami gazdaság használ, de emellett megtart« hatná ki, ki a maga kis gazda­ságát a családjának. Tehát olya» a „kecske is jól lakjon, de a ká­poszta is megmaradjon‘-aiapon gondolják. Egyszerre lennének« nagyüzemi termelők és kisüzemi! egyéni gazdák. — Dohát hogy lehet ilyet ki­gondolni? — kérdezték Tépoly Páltól. — Hát úgy lehet, hogy a gye­rekek nem engedik bevinni a: földet..; Meg aztán kell az nekik.. Kilenc hold'földje van és fel­nőtt gyermekei. Ez nem orvosság az öregedés ellen. Ha így gondolják a jö­vőt a bizottság tagjai, akkor az előkészítő bizottság elagg és ők maguk is megöregszenek. Mind­ez mégsem jelenti azt, hogy az öregedés ellen nincsen orvos­ság. Van! Mégpedig az, ha a bi­zottság összeül a községi párt-1 szervezettel, a községi tanács ve-1 zetőivel, megtárgyalja a jöven­dőt, aztán közösen hozzáfognak a termelőszövetkezet-alakító munkához. Az állam odaadja a 120 hold tartalékföldet, de csak akkor, ha a bizottság tagjai is a megalakítandó közös területéhez csatolják kis egyéni gazdaságu­kat. A bizottságnak most dol­goznia kellene, mozogni, járni az egyéni dolgozó parasztok kö­zött, beszélni a nagyüzemi ter­melésről, a nagyüzem jövőjé­ről. Higyjék el, már ez is fiata­lít. Egy jól gazdálkodó termelő- szövetkezet pedig biztos orvos­ság a korai aggság ellen és még nyugdíjat is biztosít. <—bőg—) r Uj szállodaberendezést kapott a Sóstó Egyre több vendég látogatja a Sóstót. Többen töltik szabadsá-1 gukat is a szép fekvésű üdülőhelyen. Az üdültető vállalat igyek­szik a legnagyobb kényelmet biztosítani a vendégeknek. Ezúttal a- szállodát egészítették ki bercnd.ezésekkel. Tiz darab újtípusú gar­nitúrát helyeztek el a szobákban. Többek között 10 rckamiét, 20 széket, 10 üveglapos asztalt és 10 rádióasztalt. KONKOLY A BÚZÁBAN tanács pályázatot hirdet olyan iro­dalmi mű megírására, amely egy termelőszövetkezetben az embe­rek életét, a gondolkozásukban végbement változásokat, anyagi helyzetük javulását, a közösségi szellem kialakulásáért és a nehéz­ségek leküzdéséért folyó harcot mutatja be. Csak azok az írások jöhetnek számításba, melyeknek témája nem költött, hanem a valóságban meglévő, legalább öt, vagy ennél több éves termelőszö­vetkezetekről, illetve azok tagjai­ról szólnak. A pályázat műfaj és terjedelem szempontjából kötet­len. A sikeres pályaműveket az alábbi díjakkal jutalmazza a me­gyei tanács: fl Nyíregyházán épülő OTP. öröklakások értékesítése Jó ütemben folyik az Arany Já­nos utca 7. szám alatt épülő OTP öröklakások építkezése, amely biztosítja azt, hogy a lakások a tervezett időpontra elkészülnek és még ebben az évben beköltözhe­tek lesznek Az érdeklődők vételi igényüket az OTP Szabolcs-Szatmár megyei fiókjánál (Nyíregyháza, Rákóczi u. 1. sz. alatt) jelenthetik be, ahol mindenre vonatkozóan részletes felvilágosítást kaphatnak. Az OTP Szabolcs-Szatmár megyei fiókja, VANNAK OLYAN betegsé­gek, amelyeknek kórokozóit könnyen felderíti az orvos. Idő­ben rendel rá gyógyszert, és a beteg felépül, egészséges lesz. Olyan nehéz, súlyos esetek is vannak, amelyek hosszú vizsgá­lódást igényelnek, és csak hosszú idő elteltével bukkannak a beteget elsorvasztó okokra. fgy vagyunk a pártéletben mutatkozó könnyebb és súlyo­sabb „betegségekkel”, hibákkal is. Egyes pártszervezetekben azt vizsgáljuk, miért nem jó a veze­tés, a másikban a tömegkapcso­lat gyengeségének okait keres­sük. Míg van olyan hely, ahol a pártszervezet bénasága, harc­képtelensége okoz gondot. A tápláló vér nem folyik az erek­ben, nem hozza mozgásba a szí­vet, az agyközpontot. HASONLÓ BETEGSÉG ütötte fel fejét a Nyírségi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet gazdaságá­nak pártszervezetében is. A nagykóllói járási pártbizottság hosszú időn át a jó orvos mód­jára kereste, kutatta a bajok kórokozóit. A múlt esztendő fo­lyamán négyszer tartottak vizs­gálatot. Először megállapították, hogy személyeskedések, rágal­mak, intrikák gátolják a párt- szervezet munkáját. Később rá­jöttek, hogy az egyenetlenkedést Balázs József üb. elnök, párttag szítja. Ilyenkor megpróbáltak a békítgetés eszközeihez folya­modni. Ügy látszott, használ, mert a vezetőségi üléseken, tag­gyűléseken Balázs is és segítő­társa Márton Sándor is azt fo­gadták, hogy megjavulnak. Sza­vukat azonban elfújta a nyíri szél és egy-két hónap múlva újból, és fokozottabb erővel lán­golt fel az egységet megbontó káros szellem. Kezdetben nem mert volna arra gondolni senki, hogy a kis zsörtölődések mögött milyen nagy szándékok húzód­nak meg. Először csak azzal kezdődött, hogy a párttitkár felesége állí­tólag megmérgezte Ferenci gép­kocsivezető pulykáját. Hogy ki terjesztette ezt, nem lehetett tud­ni. Később már azt fogták a szerény, halkszavú párttitkárra, hegy annakidején nyilaskeresz- tes jelvényt dugdosott. A „kacsa” nőtt, hízott, a párttitkár kérte lemondásának elfogadását a já­rási pártbizottságtól, mert olyan rágalmakat szórtak rá, hogy el­lenség, kulákszármazású. A nagy- kállói járási pártbizottság nem nézhette tétlenül a dolgot. Mégis mindaddig, amíg a szeg végképp ki nem bújt a zsákból, nem tudtak közbeavatkozni, a súlyos betegséget okozó kórt megtalál­ni. PENGETTÉK MAR az ellen­forradalom előtti időkben is, hogy Balázs József szénája körül baj van. Nincs semmi keresnivalója a kommunisták között. Pór Mi­hály már akkor figyelmeztette erre az akkori párttitkárt, Márton Sándort, amikor Ba­lázs József jelentkezési ké­relmét háromszor vitte be a járási pártbizottságra. Igaz, nem volt biztos a dolgában Pór elvtárs, de időben figyelmezte­tett. Akkor azonban nem hall­gattak rá. így aztán húzódott a dolog, a betegség meg terjedt, bénította a pártéletet, de nem tudták, hol a baj. Egyszer az­tán — végre, két év után — a véletlen folytán rádöbbentek, merről fúj a szél. Történt pedig, hogy a párttitkár felesége talál­kozott Balázs József feleségé­vel. Balázsné, mivel a párttitkár jelentést tett férje ellen, mert a háztáji földbe törvénytelenül dohányt ültetett, azzal áll a tit­kár feleségének, hogy: „Tudorr. miért jelentette a férjed az enyémet. Mert csendőr volt. De tudd meg, ha neki menni kell a gazdaságból, akkor a te férjed­nek is, mert ő meg kulák volt.” NEM ZÖRÖG A HARASZT, ha a szál nem fújja — tartja a közmondás. És bizony Fór elv- társnak, aki annakidején éber* ségre figyelmeztette az akkori vezetőséget, igaza volt. Belopta magát Balázs József csendőr a párttagság soraiba. A gazdaság­ban úgy volt elkönyvelve, mint kiváló munkás, akinek a munka­csapata a kísérleti intézet „mentoangyala”. Üzemi bizott­sági elnök lett, beválasztották a pártszervezet vezetőségi tagjai közé. Hosszú ideig az egyenet­lenkedést, az intrikát szőtte, és bizony még a volt párttitkárt is félrevezette, megtévesztette. Az meg hitt neki. Súlyos hibát kö­vettek el a gazdaság kommunis­tái, de elsősorban a pártvezető­ség, amikor nem nézték meg, kit vesznek fel Balázs József személyében a kommunisták családjába. Az alapszervezet­ben elkövetett hiba nem mente­síti azonban az akkori járási pártbizottságot sem, ahol ugyan­csak jóváhagyták Balázsnak, a volt csendőrnek a párttagság soraiba való felvételi kérelmét. Az ellenforradalom leverése után Balázs azonnal jelentkezett a pártba. Felvették, hiszen nem tudták, ki volt. Jó munkát szín­lelt. Az volt a szándéka, hogy intrikát sző a párttitkár ellen és ő ül majd a nyeregbe. HOGY MILYEN MEGTÉ­VESZTŐ módon tudott dolgozni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy fel akarták ter­jeszteni kitüntetésre. Bomlasztó munkájával, nagyravágyásával elérte, hogy a pártszervezet egy­sége megbomlott, frakciók aia-_

Next

/
Thumbnails
Contents