Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-05 / 157. szám
U>58. JÜLIUS 5, SZOMBAT RELETMAGVABORSZAG KÉZMŰVESEK Kisvdrdai képek műhelyében! A gyáripar és a ktez-ek termelése ki tudja elégíteni a szükségleteket; a háziipari szövetkezeteknek főképpen háziipari és népművészeti jellegű áruféleségek készítésével kell foglalkozni. Ha mégis eltér néha ettől az iránytól termelésük, az olyan készítményeket eredményezzen, amiket a gyáripar es a ktsz-ek nem termelnek. Nézzük csak: hogyan tesz eleget ennek a követelménynek a Nyíregyházi Háziipari ós Népművészeti Termelőszövetkezet? A perzsaszövö részleg szinpompás, de mégsem rikító, eredeti keleti mintájú perzsaszőnyegeket készít. A szövetkezet joggal büszke erre a részlegére, szívesen vezetik oda a vendéget. Misztikus keleti romantika hat az emberre, miközben nézi a szőnyegeket. Ügyeskezű lányok végzik a nagy türelmet igénylő, szép munkát. Halljuk, mit mond Perényi Rezsőmé, a részleg vezetője a második negyedévben történt, és a soron levő intézkedésekről. — Fejlesztettük a perzsaszövő részleget, mert belföldön és külföldön is szívesen vásárolják készítményeinket az emberek. Debrecenből kaptunk tíz darab új szövőszéket és munkába is állítottuk ezeket. Megtanítottunk „perzsázni” fiatal lányokat, akik közül Lukács Margit, Telki Klára, és Jenei Juliska is hamar elsajátították a munka fortélyait. A tervünk eredetileg negyven négyzetméter volt, s mi hatvanat vállaltunk, amit teljesítünk is. A harmadik negyedévben 100 négyzetméter perzsaszőnyeget szeretnénk gyártani. Mielőtt tovább rr^ennénk, még egy kérdésre kérünk választ: — Ügy tudjuk, hogy belföldön is igen keresettek a torontáli mintájú, úgynevezett rongy-szőnyegek; miért nem próbálkoznak meg ezzel is? — Szövetkezetünk vezetősége már intézkedett. Egy dolgozót el- küldtünk tapasztalatcserére egy testvér-szövetkezethez, ahol már foglalkoznak a torontáli rongyszőnyegek gyártásával. Ha visszajön, meg fogja tanítani a dolgozókat a szövésre, és megkezdjük a gyártási A kötöttáru-részlegről azt hallottuk, hogy új, divatos cikkekkel akarnak a dolgozóknak meglepetést szerezni. Vajon melyek lesznek ezek a cikkek? — Már megkezdtük a női csíkos, és bordás kötésű pulóverek és olaszkák, gyermek olaszkák modelljeinek elkészítését, amelyek megfelelnek a legújabb divatnak. A Budapesti Ipari Vásárra is küldtünk ilyen mintadarabokat. Nagy volt irántuk az érdeklődés — mondja Kittka Já- nosné részlegvezető. — A tetszetősségre és a minőségre nagy gondot fordítunk! A kisruhavarró részlegbe te benéztünk, ahol a hímzett kis- ruhákat készítik. Katona And- rásné mondta: — A konfekcionált áruk gyártását mellőzzük. Hímzett bébiruhákat, csecsemőkelengyéket és horgolt kesztyűket is készítünk most már, amelyek készítésével állami vállalatok és ktsz-ek nem foglalkoznak, viszont a lakosság keresi a boltokban, örömmel hallottuk, hogy készítményeinket külföldi piacokra js eljuttatják. A vesszöfonó részleg vajon milyen új cikkeket fog gyártani? Mészáros Pál, a szakma kiváló dolgozója válaszolja: — A fonott áruk iránti igények megnövekedtek. Ezért tervbevettük tanfolyamok szervezését, ahol divatos női kézikosarak, és többek között fonott bútorok gyártását is fogjuk tanítani. A mintadarabok már elkészültek. A III. negyedévben sor kerül a GYERMEKNEVELÉSI TANÁCSADÓ NYÍREGYHÁZÁN Korábban, március elsején nyílt meg a Nyíregyházi Gyógypedagógiai Intézet keretében a megye első Iskolai Gyermeknevelési Ta- uácsadó-ja. Azóta a keddi és pénteki délutánokon sok szülő kereste meg problémáivá) a tanácsadót, A jelenlévő iskolai igazgató, az általános iskolai tanító és az orvos hasznos tanácsokkal látta el minden esetben a nevelési gondokkal küzdő szülőket. tanfolyamra és az új vesszőcikkek gyártására. Természetesen a demizsonók fonását tovább folytatjuk, mert szüksége-vart erre a népgazdaságnak. Sőt: vállaljuk fonott kosarak, vesszőszékek és egyéb fonott munkák javítását is. A kötélfonó műhely termeléséről annyit, hogy bár a kötélfonás nem kimondottan háHa tizenöt evvel ezelőtt valaki végigment Laskodon, igazi közelségben tapasztalhatta, hogy milyen is volt egy zsellér- faiu élete. Ez a község B nyíri latifundiumok tipikus bélyegét viselte magán: cselédsorban tengődő emberek éltek itt, akik hiába igyekeztek kitörni abból a nyomasztó légkörből, amely gúzsbakötötte ókét. A földosztásnál gazdaságilag megszabadultak a múlt átkaitól, de meny- nyivel nehezebb levetkőzni a sok rossz örökséget! A laskodi nép azonban, mint a nyomor rebellisei, igyekezett kitörni a múlt bűvköréből és 1949-ben a fejlődés irányába fordította gazdálkodása lúdját. Ekkor alakult meg a községben a Vorosi- iov TSZ, amely pár év múlva — igaz, egy kis túlbuzgósággal —, 1952-ben már szövetkezeti községet vonzott. Az 1953-as revizionista irányzat, amely magas lóra akarta ültetni a paraszti kisárutermelést, kilódította a belépett középparasztok felét a szövetkezetből. — Azonban ez nem rengette meg a szövetkezetét, mert a kilépők amúgy sem éhek teljes szívvel a közösben. Evről-évre nőtt a Vorosi- lov TSZ becsülete. A negyvenkilences alapítók büszkén mondhatták, hogy az első egy-két év „kenyértelen és zsírtalan” harca eredményeket hozott. A szövetkezet a legjobbak közé tartozott, amikor — még 1955- ben — felütötte fejét egy minden közösséget alapjaiban aláásó jelenség: a közös megkárosítása. Néhányan a könnyebb fajsúlyú emberek közül ott lopták a közös vagyont, ahol érték. Az ezt követő rendszabályok es az ebből eredő méltatlan ellenségeskedesek nagyban ziipari profil, de mivel megyénk J területén ezzel sem állami válla-J lat, sem kísz. nem foglalkozik ! így helyes, hogy a szövetkézét" ki-í elégíti az »llami gazdaságok ésl tsz-ek kötélszükségletét. Ha bő-< vebb műhelyük lenne, fejleszteni j tudnák a részleget, növelni le- J hetne a termelést. A paplankésziin ] müheh utoljára maradt. Ez szintén nem kimondottan háziipari profil, tekintve, hogy' a paplanok készítése tisztán. kézi munkával történik. Már négy éve folytatják nagy svakor1Jtta) és az'igények is szükségessé teszik a gyártást — helyes, hogy egy ideig még fogja'koznak ' ele A jövőben azonban az itt foglalkoztatóit dolgozókat át kell csoportosítani más munkákhoz. Az elmondottakból látjuk, hogy a szövetkezet vezetősége és tag sága a háziipar termékeire való fokozottabb átállást tűzte célul maga elé. Helyes, hogy törekszenek a boltokban keresett és az állami vállalatok, valamint a k s- ipari termelőszövetkezetek által nem gyártott cikkek készítésére. Fokozzák a népművészeti munka színvonalát, hogy a belföldi igények kielégítése mellett az export-lehetőségeket is jobban kihasználhassák. Jelentős ez a szövetkezet azért is, mert sok dolgozó nőt tud foglalkoztatni. Reméljük, hogy7 az átállási nehézségeket sikerül legyürniök, megtalálják a lehetőséget arra, hogy a szövetkezet a jövőben is megfelelően működjék és jól foglalkoztassa dolgozóit. O. A. öntik a vasat a formaszekré.iyekbe a' kisvárüai Vulkán U.j öntödéjében. Aznap, amikor a ké> készült, 38" adagot csapoltak..,-V Teljesítették tervüket. 1' , ... A kisvárdai vágóhídon naponta több mint 20 sertést vágnak; és dolgoznak fel a hentesek. Mielőtt fogyasztásra, kerülne a hús, asj állatorvos megvizsgálja, hogy az állat nem szenvedett-e' olyan be* tegségben, ami a hentesáru fogyasztását kizárja. (Hammel-József felvételei)1 MIKOR LESZ KIBONTAKOZÁS LASKODON? hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenforradalom idején a szájas- kodók kierőszakolják a szövetkezet feloszlatását. Volt egy másik veszély is, ami szintén gazdasági alapjaiban bomlasztotta a közöst — A kilépett középparasztok, vagy akár a 3—5 holdas gazdák is, legtöbb esetben a termelőszövetkezetet adták „hozományul” összeházasuló gyermekeiknek — föld nélkül A földet megtartották maguknak. 1956 őszére már csak 3—3.5 hold laskodi homok jutott egy-egy tagra, amin akkor a viszonylag kezdetleges agrotechnikával végez- t ték a növénytermelést. Ez persze csak az akkori, pillanatnyi állapot volt, s nem is a döntő baj, mert úgy a termelés belterjességét, mint a területet lehetett volna fokozatosan növelni. Ha megkérdezzük ma a volt tagokat, a volt vezetőket, miként vélekednek arról: mi lehet az oka annak, hogy Laskodon az újraszövelkezés gondolata nem hajtott ki, nem bontakozott ki egy új szövetkezet, — akkor egy eléggé vegyes képet nyerünk, amiben a fentiek is helyet kapnak. Vau Laskodon no hold állami tartaléktőid, ebből, ahogy a tanácselnök tájékoztat, 140 hold a sivó homok, amiben még 0.90 ararykoronás földek is vannak. Zakor András, a volt tsz. elnöke azt mondja, hogy a 140 holdnak a fele összefüggő és hasznosítható. 30 hold állami tartalék „jó fold’;, egy részén gyümölcsös, más részén szőlő van, s szakcsoportban művelik ezt a területet. Van tehát föld, s alaptalan az, hogy agrárprole- tárok alakítanának téeszt, ha lenne föld. Föld van, de az igazi kezdeményező erő hiányzik. •— Kocsori Gyula volt tsz-tag, 10 holdas gazda, amikor érdeklődünk tőle, hogy miért nem bontakozik ki a szövetkezés, gondolkodás nélkül válászoija: azért, mert sokan megkóstolták. Van-e ennek az „igazságnak” alapja? Némi alapja van, mert \ annak, akik annakidején nem szívesen választották ezt az utat. De nem ez á döntő, hanem az, hogy annak nem tetszik a szövetkezet, aki nem szereti a munkát, a fegyelmet. És, hogy amit mond, az nem jellemző; azt maga Kocsori cáfolja meg, amikor kijelenti, hogy „nekem azért jó volt, szépen megéltem a családommal a tsz-ben”. Aki szereti a munkát, a megértést, annak nem lehet rossz a közös. Az ilyen embereket, mint Kocsori és még nagyon sokan a faluban,, az újrakezdés nehézsége riasztja el a szövetkezet alakításától. Pedig korántsem kezdenék ott, ahol KJ évvel ezelőtt, mert megvannak az épületek, var gyakorlati tapasztalatuk, s ami még felbecsülhetetlen értékű: ismerik az embereknek a közösségi élethez való viszonyát. Szécsi András, a községi pártvezetőség tagja, de maga Zasor András is mondja,- hogy tavaly is belementek volna-és az idén sem idegenkednének egy olyan" cső-* port létrehozásától, amelyikben minden tag egyforma értékű1 lenne. Az ilyeu, egymást kölcsönösen összeválogatott szövetkezetnek kétségtelenül van egy elvitathatatlan előnye: az, hogy. egyformán értik a szót és egy: intésre végzik a tennivalót. .— Azonban — és ezt ök maguk is megmondják őszintén, — ez a kezdeti kiválogatás, amiből példamutató gazdálkodású szövetkezet lenne, rejt magában egy rossz dolgot, s ez pedig neu» más, mint a leghatározottabb, befeléíordulás. Nincs jogunk igazat nem adni Zakor Andrásnak, vagy Szécsinek, s akármelyik becsületes embernek, amikor már a közösség felé irányuló gondolataikat is feltik a‘ könnyelmű emberektől. „Egy szép gazdaságot csináltam a nagy családdal együtt, és most semmi nincs belőle” — kesereg Zakor András, aki hat évig volt elnöke a tsz-nek. — „Csak azokkal kezdeném újra, akiket ismerek. Nem állhék ösz- sze azokkal, akik semmibe sem veszik a közöst.” A negyvenkilences tagok jelentős része újra megalapítaná a szövetkezetét, s fokozatosan kibontakozna az új, erőszak nélküli közösség. Hogy ez valóra váljon, ahhoz az kell, hogy a községi tanács és a pártszervezet nagyobb gonddal ápolják még a legzsengébb kezdeményezéseket is, hangolják össze egyéni érdekeiket a közösségivel, teremtsék meg az eszmei és gazdasági feltételeit egy egészséges kibontakozásnak, egy előkészítő bizottság megalakulásának, amelynek nyomán létrejövő virágzó szövetkezeti gazdaság biztosítja majd a laskodi parasztság' igazi jólétét. Samú Aadis# 3
