Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-30 / 178. szám
1558, JULIUS 39, SZERDA KELETMAGYARORSZÁG 3 Borjúból lesz a telién (I kofákból is megárt a sok SOK HELYEN az országban, de különösen a szatmári részen az a szokás: ha két parasztfiatal összeházasodik, a szülők egy- egy borjút adnak nekik. Ha a szülők nem tudnak adni, akkor azon iparkodnak, hogy ők kaparjanak össze annyi vagyonkát, amiből néhány rúgott borjút lehet vásárolni. Két-három év múlva így sajátnevelésű tehénkéjük lesz a fiataloknak. Szorgalom, kitartó munka kellett hozzá mindig, hogy a borjúból telién legyen. Nyilván könnyebb egy jó vemhes, vágj' fias tehénnel kezdeni. Erre azonban nem mindig van meg a lehetőség. Vágj' nincs rávaló, vagy pedig nem kapnak olyan tehenet, amilyet éppen szeretnének. Kezdetkor a termelőszövetkezetek is majdcsak úgy állnak a .jószágállománnyal, mint az ösz- szekerült fiatalok. Az ellenforradalom pusztítása miatt a termelőszövetkezetek nagy része újra jószág nélkül maradt. Azóta — különösen az utóbbi időben — a károsodást kiheverték, de elegendő jószágról még kevés helyen beszélhetünk. Nagy változás történt a 3004-es határozat megjelenése után. A termelőszövetkezetek szarvasmarhaállománya 1958 első félévében közel 1700 darabbal növekedett. E gyarapodásnak több mint kétharmada a második negyedévre esik, amikor a 3004-es határozat erőteljesebb indítékot adott a vásárlásra. NEM LEKICSINYLENDŐ a gyarapodás, de ha azt nézzük, hogy egy része hizlalásra kerül ennek a mennyiségnek és a kisebbik része továbbtenyésztésre, akkor azt mondjuk, hogy nem elég gyors a fejlődés üteme, különösen nem, ha hozzávesszük ehhez, hogy 25 szövetkezetben még mindig nincs semmilyen szarvasmarha. A termelőszövetkezeteknek helyes az a törekvése, hogy elsősorban tehenet akarnak venni. A tejből, borjúból hamarabb lesz bevételük. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy jelenleg nincs annyi megfelelő tehén, amennyire a szövetkezeteknek szükségük lenne, illetve nem vásároltak annyit. A felvásárolt szarvasmarha-mennyiségnek csak egy ötödrésze a tehén. A baktalórántházi járásban alig hatvan százalékra teljesítették a tehénvásárlási tervet. A C9engeri járásban a tervezett szarvasmarha-mennyiség megvan a szövetkezetekben, de a tehén itt is kevés. ENNEK A LEMARADÁSNAK több oka is van. A nagyobb kereslet, valamint az egyéni parasztok termelési biztonságának megszilárdulása kapcsán a korábbi évekhez képest drágább a tehén, így a tervezett összegből nem tudnak megfelelő szarvasmarhát vásárolni. Az egyéni parasztok — mivel érdemesnek látják a tehén tartást — a.jó teheneket maguknak hagyják és csak a mustrát adják el. Helyenként *a szövetkezetek is túlhajszolják azt a különben helyes elvet, hogy jó tehenet érdemes tartani. Néhány szövetkezet csak olyan marhát akar venni, ami pár héten belül leellik, vagy alatta a borjú és legalább 20 liter tejet ad. Más szövetkezetek csak' állami hitelből akarnak jószágot vásárolni, de maguk erre nem áldoznak. A községi tanácsok sem követnek el mindent, hogy ez a felvásárlás sikeresen menjen. Például legutóbb Tiszadobon, Jánkmaj- tison és Rakamazen nem ismertették a tenyésztőkkel, hogy a TEGI felvásárlást tart, így felhajtás sem volt. EZEKNEK AZ OKOKNAK egy része olyan, ami kiküszöbölhető, más részük nem. Végeredményben: rövid időn belül nem oldható meg, hogy minden termelőszövetkezet vásárlásból annyi jó tehenet szerezzen be, amennyi az egészséges létszámot biztosítja, A mellett, hogy továbbra is szükséges a felvásárlás, szorgalmazása, az állami gazdaságok segítségadása, más utat is keresni kell. Számos termelőszövetkezetben sőrébe fogtak olyan üszőket is, amik tenyésztésre alkalmasak. Ezt mutatja a nyíregyházi és mátészalkai járás példája is, ahol részben már felülvizsgálták ezeket a hízó növendékeket. A nyíregyházi járásban 74 darabot, a mátészalkaiban pedig 25 darabot találtak továbbtenyésztésre alkalmasnak. Egy út ez is. Másik mód, hogy tenyészérett üszőket vesznek a szövetkezetek. A harmadik és legjelentősebb lehetőség, hogy borjúból neveljenek tehenet a szövetkezetek. Ennek is két módja van: a saját éltetésből származó borjúkat tenyésztésbe fogni, a másik pedig: borjút vásárolni. Az a szövetkezet, amelyik 20 darab tehenet akart vásárolni és nem tud megfelelőt venni, vásároljon 100 darab választott borjút. Ne több, csak negyven darab legyen benne tnvábbte- nvésztésre alkalmas, akkor is jól járnak. A nem alkalmas 60 darabot hízóba állítják. Ilyen módszerrel a gacsályi Dózsa Termelőszövetkezetben már évek óta szaporítják az állományt. SOKAN FELHOZHATJÁK azt az érvet, hogy „a borjúból mikor látnak pénz, nincs olyan jövedelmező, mint a tehén”. Az igaz, hogy pénzzé tehető jövedelmet vagy két évig nem látnak belőle. Viszont, hogy melyik hoz több jövedelmet, a nővén- í dék nevelés-e, vagy a fejős te-♦ hén, ezen már vitatkozni lehet-1 ne. A fentebb említett száz da- ♦ rab rúgott borjú hónapról-hó- * napra tízezrekkel lesz értéke- ♦ sebb. Számolják ki, hogy két év * múlva, amikor 40 darab vem- • hes üszőt tudnak a magukénak 5 és 60 darab sőrét, vajon nem jö- $ védelmező lesz-e a borjútartás?! í Az igaz, hogy addig csak ráfor-| dítás van, de nagyszerűen gya- f rapszik a közös vagyon értéke, amivel néhány szövetkezetben a tagság hadilábon áll. Pedig ahhoz, hogy egj'szer majd igazán megkezdhessék évről-évre a bőséges osztást, valami alapot kell teremteni. VISSZATÉRVE a kezdő példához, nagyon sok olyan család van a szövetkezetekben, akik mint új házasok, borjúval kezdték és csak 2-3 év múlva lett tehenük. Gondoljanak most is arra, hogy borjúból, lesz a tehén,! hozzá kell hát fogni a növendék- j tartáshoz is. ! Csikós Balázs,( Igen sok bosszúságot okoznak a háziasszonyoknak a piaci kofák. Nem túlzás azt mondani, hogy a piacot — sajnos — a kofák hadserege veszi körül. Bár- merröl közelítjük meg az elárusító helyet, belőjük ütközünk, de különösen a baromfi piacot tartják megszállva. Felvásárolják az olcsó tyúkot, csirkét és csak a drágát hagyják hátra. Olyan esetnek is voltam már tanúja, hogy egy háziasszony kezéből kivették a portékát. S ilyenkor mit szólhat a szegény áldozat? Olyan szája van a kofának, hogy jobb hallgatni. Úgy hiszem — és ezt vallja velem sok-sok háziasszony — javítani kellene a piaci ellenőrzéseken. Ez azért is szükséges volna, hogy az oly sokat emlegetett árletörés sikeres legyen a piacokon. Eddig azonban sokszor csorbát szenvedett — a kofák miatt. Egy példát. Szombaton korán reggel hoztak egy kocsi kacsát. A kofák abban a pillanatban megrohanták és 40 forintos áron elkapkodták. Néhány perc múlva 70 forintos áron adták tovább. Szabad ez? Lehet ez? Vajon a piaci ellenőrök, az ellenőrzésre hivatott szerv hányszor kérdezte már meg a háziasszonyokat piaci tapasztalataikról, kívánságaikról, hányszor hallgatták meg véleményüket a kofák tevékenységéről? Helyes és ideje v olna erre is gondolni. Érdemes clgondolkozni ezen a kacsa-példán. A termelő egy félévig dolgozott, míg felnőtt a kacsa és csak 10 forinttal kapott többet, mint amennyit a kofa különösebb munka, erőfeszítés nélkül nyert. Az ilyen könnyű kereset csak a dolgozó emberek rovására történik. Mi, háziasszonyok úgy gondoljuk, ideje voina rendet teremteni a piacokon. Megvizsgálni, hogy nincsen-e több kofa a kelleténél? Nem specializálta-e több ember kofaságra magát, mint ami a zavartalan ellátás érdekében szükséges lehet? A népi ellenőrzési bizottság áldásos másikát végezne, ha ezt megvizsgálná. KOVACSNE. EPERFALEVELBOl A napokban ért véget a selyem- gubótenyésztés ez évi szezonja, beváltották az utolsó kiló gubókat is. Az idény végeztével beszé.ge. A tenyésztésbe egyre több úttörőcsapat kapcsolódik be. A ti- szadobi gyermekotthon már hagyományos tenyésztője a vállalatnak. Az idén is 5 doboz petét keltettek ki és neveltek fel. (Egy dobozban 18—20 ezer pete van.) Minden kiadás, befektetés nélkül egy kis serénykedéssel egy hónap alatt 4200 forint bevételre tettek szert. A nyírtassi úttörők, mint új tenyésztők, két doboz pete felnevelésével 1527 forinthoz jutottak A sondossáeot. szorgalmat mindenütt siker koronázta. Nemcsak úttörők, hanem idősebbek és csökkent munkabírá- súak is számosán foglalkoznak se- lyemhemyótenyésztéssel. Különösen sok tenyésztő van Nyíregyházán, Űjfehértón és Porcsalmán. Az idén Űjfehértón 27 család 25 ezer forint bevételhez jutott, egy hónapi mellékes munka gyümölcseként. Nagyecseden Kovács Dániel két dobozzal nevelt fel és 2060 forintot kapott. (BzizéLg.etéj eyy előtt Az iskolakapu megnyitva, a lépcsőn fehérblúzos úttörőlányka áll, piros nyakkendője virít a napfényben. Egyik kezével befelé int, másikkal egy icike-pi- cike lányka elé nyúl aki még bizonytalanul, de már ellen az anyja védő szoknyája mellől. A kapun belül félhomály, fiúk, lányok, kedves kisgyerekek tolonganak a folyosón. Tanévnyitás Ez van a képen, a se:cón, amely most itt izzik előttünk, frissen, levegősen a falon, a 4-es számú általános iskola lépcsőházában. Berecz András, a fiatal festőművész csak az imént tette le az ecsetet, amivel utolsóként a hatalmas falfestmény bal sarkába írta nevét. Tulajdonképpen két seccó van már itt, szembe néznek két falfelületen. Mindkettő iskolai tárgyú.. A másik iskolaudvart, beszélgető csoportokat, zászlót ábrázol. — Ezt az újabb képemet, a „tanívnyitás”-t, jobban szeretem — vallja Berecz András, kissé lehunyt szemmel mérlegelve a kép összhatását. — Le- vegősebb, vibrálóbb rajta a fény. Valahogy a tar.alom és a forma jobb együttesben van. Én magam nehezen tudnék választani a kettő közül, mert ax udvari tárgyú kép ege, a lobogó zászló, a fák szinte harsogják az üde életet, mintegy a gyermekek friss látását, energiáját. Hamarosan a stílusokra kerül a szó. Felteszem a kérdést, véleménye szerint mi is a festészetben a szocialista realizmus? — Nehéz erre válaszolni — töpreng —, talán az, hogy legyen a kép formájában egyszerű, közérthető, s tartalmában szocialista. Haladó. Mert a legfontosabb, hogy legyen tartalom, nagyszerű tartalom, kiváló formába öntve. Nem lehet jó tartalmat elképzelni jó formai megoldás nélkül. Mint ahogy a töltöttkáposzta sem töltöttkáposzta, bár megvan benne minden kellék, hús, rizs stb., ha a szakács mindezt csak úgy összedobálja. Drasztikus a hasonlat, de talán érthető. Tizian Vénusza, Giorgione Vénusza mind tartalom, mind fo’mai szempontból egységet alkot, ezért tudja jól kifejezni ezeknek a nagy mestereknek a feljogá- sát a női szépségről. A szocialista realizmus még nincs így kialakulva, de kialakul, alakulóban van, egyszerre a társadalommal, a környezettel. A művész a társadalom szeme, érzékszerve. — Azt mondtad — intek a képre —, hogy a forma közérthető, a tartalom mai, haladó legyen. Ezt a két vonást látom a képen. Tehát ez akkor szocialista-realista mű. Szerényen elhárítja szavaimat: — Az élmény frissen élt bennem, amikor elkészítettem a vázlatot. Szándékom van, hogy zsűrit hívok majd, véleményt kérek mindkét seccóról. Nem sok iskola van, amely művészi falfestménnyel dicsekedhet. A 4-ss számú iskola Tár igen. Hálából és tiszteletből festette Berecz András, az egykori tanítvány. Jó a szemnek, kulturáltabb környezetet biztosit az iskolában a szép falfestmény, de nemcsak az iskolában. Üzemekben, intézményekben is. Egyelőre azonban kevés az érdeklődés, :ok helyen még keretezett képek is alig vannak, vagy olcsó kiesesek fordulnak elő közöttük a falakon. — Eljutunk oda bizonyosan — mondja Berecz András —, hogy az emberek igényei ebben a forrná'an is kifejezésre jutnak, s a kulturális keretekből jut majd képekre, seccókra is. Hiszen nemcsak a művészet fejlődik, hanem az emberek megértése, hozzáértése is. y—b Ejtőernyő Maloimriía Sebvarróidnál lakosság életszínvonala, így fco- rántsincsenek úgy ráutalva erre a mellékes bevételre. mint a Harmincas években. Az utak korszerűsítésével (egyenesítés, szélesítés) rohamosan csökken az eperfaállomány. Az úttörő és K ISZ-szerve- zetek sem karolják fel ezt a fontos munkát olyan súllyal, amilyen jelentősége van. \ műanyag nem szorítja ki a selymet Ha a ruházkodásban nélkülözni tudjuk is a hemyóselymet, de a*, iparban nem. Malomszitát, ejtőernyőt, sebvarró-fonalat és még sok egyéb hasznos dolgot eddig .rm- nyaggal helyettesíteni ' nem tudunk. Téves tehát az a felfogás, hogy a selyemhernyótenyésztéínoK nincs jelentősége. A Szovjetunióban a megfelelő égöv alatt majdcsak minden kolhozban nagyüzemi módon, magas szakmai képesítéssel foglalkoznak a sclyemher- nyótenyésztéssel. Sajnos. Magyar- országon már ott tartunk, hngy behozatalra szorulunk. Az éghajlati és egyéb adottságaink megvannak ahhoz, hogy újra fellendüljön nálunk is a selyemhernyótenyésztés. Az út mentéről kiszoruló eperfák helyett a községek szélén állami tartalékföldeken telepítenek alacsonytörzsű eperfákat, amikről az idősebbek is talponállva tudnak levelet s: ed- ni. Sajnos, ennek a rendelkezésnek a községi tanácsok nem nagyon tesznek eleget. A vállalat várja, hogy ezen az őszön, mivel a tartalékföldek haszonbérlete lejár, ezen a téren előbbre jutnak. A vállalat ez úton is kéri az ifjúsági szervek támogatását, hogy jövőre ne hatvan községben, hanem legalább kétszer annyi helyen legyen selj'emhernj’ótenyész- tés. cs. a. NEGYVEN ORSZÁGBA szállít gyógj-szert hazánk, közülük különösen a görcsoldó papeverínt, digitálisból készült alapanyagokat, valamint antibiotikumokat. Ma már nemcsak Európa valamennyi országában, hanem a Közel-Keleten, sőt Japánban, Amerikában és Ausztráliában is szívesen vásárolják a magyar gj-ógyszereket és gyógynövényeket. Az úttörők sikerei tést folytattunk Juhász Józseffel, Szabolcs megye felügyelőjével az idei év sikereiről, nehézségeiről. Csökken a termelés I idén már csak 6800 kilót. A csökkenésnek több oka is van. Első ilyen ok, hogy állandóan növekszik a Míg 1956-ban 10 800 kilo gubot váltottak be megyénkben — s korábbi években még többet — a;