Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
kflftmagvarorszao 1958. JULIUS 27, VASÁRNAP Különös emberek — érdekes foglalkozások A SÍRÁSÓ A csend fülbe rágja magat a néma, mozdulatlan sírhantok között. Mintha a napsugár is megdermedne a jeges márvány- köveken, s az ember a nyári melegben is önkéntelenül megborzong a bánat birodalmában, az északi temetőben. Itt él, itt dolgozik hosszú évek óta Tégláéi István vezető sírásó. A deresedő, vállas, napbarnított férfi tenger szomorúságot látott, pillantásával naponta ki tudja hányszor bolygatja végig a jól ismert parcellákat: nincs-e valami rendetlenség, az idő foga nem tépte e meg valamelyik százesztendős síremléket? Tizenegy év alatt több mint hétezer kedvest, szülőt, élettársat és gyermeket temetett ej Tégláéi István. Hegyeket lehetne emelni abból a földtömegből, amit a két méter mély, fejnél nyolcvan, lábnál hetven centi széles sírgödrökből kilapátolt. — Napi munkaidőnk nyolc óra ►— mondja. — Ezt az időt rendszerint nem tudjuk betartani. Fennakadás nem lehet, a temetés nincs időhöz kötve, s ha szükséges, ebédidőben, vagy munkaidő után is dolgozunk. Az utak rendbentartása is a sírások feladata... — Sok gondot okoz a ráteme- tés — folytaja. — Mostanában gyakran fordul elő. A régi sírt fel kell bontanunk, a helyei mélyítjük, s a régebbi halott mellé temetjük később elhalálozott hozzátartozóját. T valy 53 ráte- metésem volt. — Mennyi a jövedelme? — 1150 forint a fizetésem. Megélünk belőle, a fiam is jól keres. — Mekkora a család? Szeretettel beszél hat gyermekéről, asszonyáról, érezni szavaiból a gondos, melegszívű családapát. — Volt emlékezetesebb temetése? Hatalmas, fehér síremlék elé vezet. Rajta felírat: „Az ellenforradalmi események alatt hősi halált halt Csá- lyi Ferenc főhadnagy emlékére emelték Nyíregyháza város dolgozói. Született 1928-ban, meghalt 1956-ban.” — Nem vagyok gyenge ember, habár minden temetés még engem js megráz. A bánatot, a szenvedést nem lehet megszokni. C&ályi főhadnagy temetését nem felejtem el, míg élek.,, Továbbvezet a sírok között. Mindegyik ismerőse, mindegyikről mond valamit. — Ez fiatal katonagyerek volt.ij Ez tanár... Ennek a sírjára ráborult a felesége, alig lehetett elvonszolni onnan. Ötvenkét évig éltek együtt... — Itt nyugszik a Boronkay család. Az asszony féltékenységből megölte férjét, s maga .s öngyilkos lett... — Ennek a temetésén nagy veszekedés volt. Apjuk sírjánál összeverekedett két testvér az örökségen. Bizony, ilyenek is vannak — teszi hozzá komoran. Különös sírfelirat előtt állunk: „Megyek mindenjelé, ahol sokan vannak, ahol nem pihennek, csak vakon rohannak, de égessen a nap, vagy rázzanak a fagyok, mióta elmentél, mindig is mindenütt tömegre szomjazom, s mindig magam vagyok...” Másik, alig betűzhető sírfelirat ragadja meg figyelmemet egy omladozó kövön: „It porladnak földi vészek alatt Stubner Lajos holt tetemei. Született 1818-ban, meghalt 1876-ban. Béke hamvaira!” Itt elenyészik az idő. öregek, s néha fiatalok is ide térnek, örökre, csak emlék, egy felirat marad utánuk. Aztán a látogatók is elmaradnak. — Ilyenek az emberek ■» morfondíroz Téglási bácsi. — Eltemetik övéiket, zokognak a sírjuknál, néhányszor meglátogatják a sírt, rendezgetik, ápol- gatják. Aztán nem jönnek. Addig fáj a seb,, míg friss. Az—n gyógyul. Az élet begyógyítja.., S mintha a sírásó szavait akarná igazolni, a sírok közül egymásbafeledkezett fiatal pár kanyarodik a szépen gondozott útra, egymást átölelve, szerelmesen sétálnak a halottak kertjében. Téglási bácsi utánuk néz: — Nekik van igazuk. Az élet mindig újrakezdődik .., Győri Illés György Felébredt a művéss as elefántban. • • Egy osztrák kereskedő autóján Salzburgba utazott, s útközben egy vándorcirkusszal találkozott A cirkusz mellett elhaladva a kereskedő lelassította a kocsit. Egyszerre csak hallja: recseg-ropog a Kocsi teteje. Kiderült hogy az elefánt, a cirkusz egyik sztárja, hirtelen legyőzhetetlen kedvet érzett, hogy felmásszon a kocsi tetejére. A cirkusz-alkalmazottak végül is egyesült erővel jobb belátásra bírták a vállalkozó szellemű állatot, majd nagy bocsánatkérések közepette megérkezett a cirkuszigazgató is, aki megmagyarázta az elefánt furcsa viselkedésének valószínű okát. Az elefánt ugyanis egyik nagy számában éveken keresztül egy zöldre festett emelvényre kapaszkodott fel, és mivel a kereskedő kocsija ugyanolyan színű volt, a „kötelességtudó” állat úgy érezte, eljött az Idő mutatványának megismétlésére... >>>'wv>>>vvvvv>>>vvv*'vvyvvvvv>vvvvvvv>yvv> /ryvvvwv Féleser éves a vajai várkastély A vajai várkastély építésének pontos idejét eddig még nem sikerült megállapítani, illetve még nem találtak olyan írásbeli bizonyítékot, amely az építés időpontját minden kétséget kizárólag igazolná. Egyes feltevések szerint az épület már a 13. században megvolt. De a régi birtokos családban élő hagyomány szerint is az építés időpontja az 1418-as esztendő. Erről tanúskodik a községünkben élő Bus János bácsi, aki életének nagy részét a grófi család szolgálatában élte le. Ha elfogadjuk az ö emlékezéseiben élő családi hagyományt — és nincs semmi dokumentum, amely ezt cáfolná —, akkor nevezetes évfordulót ért meg a vajai várkastély: ebben, az esztendőben 540 éves. A legrégibb leírások szerint az építés idején csak a középső épületrész készült el. Később, az állandósuló török és a hozzájuk csatlakozó tatár garázdálkodások miatt, 1659-ben megépítették a két szélső épületsz imyat, az ií. n. bástyákat. Az eredeti épület ezekben az időkben a fejlődő haditechnika miatt már nem nyújtott kellő biztonságot a vár urának és a várba menekülőknek. Erre utalást is találunk a kuruc Vay Adám életrajzában: „Kuruc Vay Adám, bár születésének időpontját nem tudjuk, körülbelül 1656-ban született Vaja községben, hol atyja, ki 1656-ban Szabolcs vármegye alispánja volt, lakott, de mint maga írja: Vaján már nem tudták megkeresztelni, mert a tatárok pusztítása elől szülei Szőlős városába menekültek.. Visz- szatérésük után első dolguk volt, hogy megerősítsék, biztonságosabbá tegyék otthonukat. Ezért a kastély két átellenes sarkához eQy-egy bástyát építettek, kémlelő nyílásokkal, lőrésekkel ellátva. Az így átalakított vajai várkastély évtizedekkel később jelentős történelmi események színtere lett. Rákóczi szabadságharca idején egyik gyülekezőhelye volt a kuruc hadaknak, maga a fejedelem is megfordult itt. Az 1910- ben kiadott „Szabolcsvármegye Almanachja”-ban ezt olvashatjuk: Rákóczy 1703. június 15-án lépte át a magyar határt, 27-én kibocsátotta kiáltványát a magyar nemzethez, mire július 18- án a vajai vár bástyájára kitűzték a felkelés lobogóját, s innen indult meg a kuruc tábor 8000 emberrel s nyomult Kisvárda felé.” A szabadságharc vége felé fontos tárgyalások folytak a várkastélyban. A második emeleti nagyteremben találkozott Rákóczi a császár küldöttével, Pálffy tábornokkal, hogy előkészítsék a szatmári békét. Az 1711. január 31-én történt tárgyalásról Rákóczi Ferenc „Emlékira- tá”-ban így emlékszik meg: „... a haza szeretete és nyugalmának őszinte óhajtása engem Vajára vezet, hogy ott értekezzem Pálffy tábornokkal, aki József császár részéről a nemzet minden szabadságát megígérte. Ismerem e lépés minden veszélyét ... Ugyanakkor elrendeltem, hogy mire Vajáról visszatérek, minden főtiszt Apátiban gyűljön össze, Károlyi tábornok kastélyában, ahová a hadiszemle után mentem, s ahonnan Vajára elindultam. Estefelé érkeztem e helyre. Pálffy tábornok és én ugyanabba a kastélyba szálltunk ... Késő éjszakáig beszélgettünk Pálffyval... kora reggel egyidőben távoztunk.” Megyénk e történeti nevezetességű épülete nem tartozik a hivatalosan nyilvántartott műemlékek közé. Szakemberek véleménye szerint pedig minden tekintetben ott volna a helye. De ezt szeretnénk mi, vajaiak is! Községi tanácsunk ugyan sokat törődik a vár környékének gondozásával, de saját erőforrása kevés ahhoz, hogy az épület állagát kellőképpen megóvja és gondozza, pedig erre nagy szükség volna, mert az idő már több helyen kikezdte a tetőzetet és a falakat. — Szeretnénk, ha illetékesek nagyobb érdeklődést, több törődést tanúsitnának az 540 éves vajai várkastély iránt, hogy e történelmi nevezetességű épület minél tovább fennmaradhasson az utókor számára. Vaja, 1958. VII. hó. MOLNÁR MÁTYÁS r-----------------------^ GYERMEKEKNEK ÚTTÖRŐKNEK A virágok fegyverei No, gyerekek, ki gondolt kö- zületek arra, hogy a virágoknak, e sokatok által szeretőit növényeknek fegyverei is vannak? Valljátok be, hogy a virágok fegyvere alatt a tövist értettétek, vagy a csalán apró méregtőröcskéire gondoltatok. Pedig másféle fegyverük is van a különféle virágoknak. „Virágfegyverek“ az ember szolgálatában Nehogy azt higyjétek, hogy ez új felfedezés, dehogy, dehogy. Már évtizedekkel ezelőtt füstölgő gyertyákat égettek a kínaiak, hogy távoltartsák az éjjeli rovarokat. E gyertyákat különböző virágokból készítették. Ezzel a növényvilág természetes fegyverét állították szolgálatukba. Ebből már azt is kitaláljátok, hogy a növények, a virágok nem olyan védtelenek, mint feltételeztétek. Igaz, hogy a növények fegyvereket nem tunak készíteni, de még csak elfutni sem tudnak a veszély elől. Mit tesznek hát? Van védelmi eszközük; illattal, szaggal és gázzal harcolnak ellenségeik ellen. Egymás! gyűlölő virá«?fH Nézzük csak e harc lefolyását. Nem is gondolnátok arra, hogy az illatok, amelyeket annyira szerettek és amelyek a bogarakat csalogatják, milyen borzalmas fegyverek. Erről meggyőződhettek magatok is. Ha megfigyeltétek, édesanyátok soha nem teszi a gyöngyvirágot más virággal egy vázába. Miért? Mert a gyöngyvirág elpusztítja a közelében levő más virágokat. A gyöngyvirág rideg, nem tűr idegen szomszédot, ha ilyen kerül mellé, akkor könyört.v Hogyan folyik le a küzdelem? Bizonyosan kiváncsiak vagytok arra, hogy miként mérgezik, pusztítják egymást ezek a virágok. Noshát úgy, hogy mérgüket a talajba, a virágvázában a vízbe bocsátják. A másik virág kénytelen ezt a vízzel felszívni és elpusztul tőle. Olykor az is előfordul, hogy a küzdelemben mindkét fél vesztes marad, kölcsönösen felszívják egymás mérgét 9 fák fegyverei Bizonyosan szereitek az erdőben csatangolni, talán azért is, mert ott friss a levegő. Tudjátok meg, hogy az erdei levegő nemcsak azért egészséges, mert friss és portalan, hanem azért is, mert nincs bennük káros baktérium. A baktériumokat az erdei fák ilHébány szó a barátkozó növénye: nil Nehogy azt higyjétek, hogy a virágoskertben csupa ellenségek állnak egymással szemben. Aki ezt hiszi, téved. Jóbarátok is vannak. Ha például a répaágyásba néhány póréhagymát ültetünk, nem puszlenül kibocsátja méregfelhőit és azzal meggyilkolja virágtársát, szomszédját. A rózsa is egyedül szeret lenni; ha például rezedát teszünk mfcilc, azt néhány perc alatt megöli, megmérgezi. A szegi j azonban egyenrangú ellenfele, így hát nem is harcolhat egymás ellen. E két virág annyira „okos”, hogy kerüli a harcot, még ha egy vázába kényszerülnek is, de tartalékolja mindegyik az erőt, azaz egyik sem illatozik egymás szomszédságában. és elpusztulnak. Még az is gyakori, hogy a „megtámadott” virágnak nincsen ideje arra, hogy saját fegyvereit bevethesse. Ebből annyit tanuljunk meg, hogy az említett példákon kívül liliomot és pipacsot, nárciszt és nefelejcset sohse tegyünk egy vázába, de még a kiskertben egymás mellé se vessünk. latukkal klpusstítják és ezzel a fegyverrel harcolnak a kártevők és az élősdiek ellen is. így például a szárított diófalevél illata írtja a bolhát. Okos dolog tehát a kutyát, macskát szárított diófalevélen hálatni. Még az istállóban is helyes elszórni az alom közé. títja a veteményt a répalégy, mert nem szereti a szagát. A sarkantyuka a körte- és almafa barátja. Ha az almafa tövében megtelepszik, ott nem sok keresnivalójuk marad a 1 evél tét vekn ek. Néger anya éneke Leírunk egy afrikai néger dalt, a f|ng néger anyák énekét. Tanuljátok meg. Az anyák a kicsi gyermekekért élnek. A kicsi gyermekek az anyákért élnek. A kicsi gyermekek megnőnek, az anyák megöregednek. Bizonyé, maradj kisgyerek. Hogy neveljelek, arra való a karom, Hogy tápláljalak, arra való a tejem, Hogy megvédjelek, arra való a testem Bizonge maradj kisgyerek. A kicsi gyermekek az anyákért élnek. Az anyák a kicsi gyermekekért élnek. Hogy szeresselek, arra való a szivem. Bizonge, maradj kisgyerek.
