Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
1358. JÚLIUS 23, SZERDA RELETMAGT ARORSZÄÖ X I£i a hibás? Rendet teremtenek Csengerhen Még hatékonyabb intézkedésekre van szükség a jövedelmező gazdálkodás érdekében! A csengeri földműves szövetkezet hét községre terjed. Közel kilencezer ember lakja e falvakat. A lakosság cgyharmada szövetkezeti tag. A községek határainak termő talaja változatos — de a szikes földek terméketlenségét bőven kárpótolja a gyümölcstermelés, a takarmány termelés és az állattartás. Főleg ezekből pénzelnek a gazdák. Mivel az „isten háta mögött” laknak, árujuk zömét helyben adják el és a kapott forintokat a szövetkezeti üzletekben költik cl. Ilyen adottságok mellett joggal hihetné az ember, hogy jól működő, gazdag szövetkezetét talál Csengerben. Az áruforgalmi tervteljesítéssel nem is szokott különösebb baj lenni. Azonban az már hideg zuhanyként hat, hogy a több mint tíz éve fennálló szövetkezet tizenegy és fél miiló forintnyi értékű összvagyonából alig hárommillió forintnyit mondhat magáénak. Mire jó az „ahogy esik úgy puffan“?! A szövetkezet volt hivatali és választott vezetőinek egy részénél eléggé elterjedt és gyökeret vert álláspont volt az „ahogy esik, ügy puffan” elmélet. A mával sem sokat törődtek, nemhogy a holnapra gondoltak volna. S az ők hangjuk hallatszott a legjobban, mert a gyakran cserélődő ügyvezetők többsége szintén ezt a nézetet képviselte. Attól sem riadtak vissza, hogy még a jó igazgatósági határozatokat is felrúgva érvényesítsék akaratukat. Szatmári József igazgatósági tag a legutóbbi küldöttgyűlésen szóvá is tette ezt. Elmondta: határozatot hoztak, hogy nem veszik meg, az egyik csengeri házat, Csengerújfa- luban pedig nem kezdenek hozzá a salétromé* agyagtégla égetéséhez, mert egyik sem kifizető. Mégis megszegték e határozatokat, s az igazgatóság senkit sem vont felelősségre a szövetkezeti demokrácia durva megsértéséért. 650*000 forint leírás Sok hasonló példát lehetne felsorolni. S az „eredmény”? Csupán a múlt évi tiszta nyereségből mintegy hatszázötvenezer forintot kellett leírniuk! A szövetkezet élére — a tavaszi küldöttgyűlés után — jórészt új választott és hivatali vezetők kerültek, mivel sem a tagság, sem a felsőbb szervek nem tűrhették tovább a tarthatatlan állapotot Ügyvezetőnek Nagy Zsig- mondot választották meg. Azóta friss szellők fujdogálnak a szövetkezetnél. Javult az irányítás, a munkaszervezés és az ellenőrzés. Azonban azt már nem tudták megelőzni, hogy ne zárják veszteséggel az előző negyedévet. Viszont a második negyedévben már javult a szövetkezet' gazdálkodása, mert számos jó intézkedést tettek. Pl.: rendezték az árukészlet-gazdálkodást. Aki a megadott keretnél többet vásárol, fizetnie kell a büntető kamatot. A felvásárlási üzemágon belül pedig igyekszenek összevonni egyes egységeket, hogy kevesebb legyen a ráfordítás. A szövetkezet több mint 135.000 Ft tiszta nyereséget ért el. Azért van még tennivaló a Jövedelmező gazdálkodás megteremtése érdekében. Többek között a választott vezetőségnek határozottabban kell hozzányúlnia a létszám- és bérgazdálkodáshoz. Az engedélyezett százöt fő helyett Tarkaságok a tiszalöki járásból A T1SZADOBI földművesszövetkezet feldolgozta az egyik tsz-tag és egy egyénileg dolgozó paraszt jövedelmét, mely — termesztésen az előbbi javára dőlt el. A dokumentációs anyagot aztán kitették a szövetkezeti kirakatokba. Ez helyes! Azonban az már bosszantó, hogy a szövetkezet úgy akarja „aktivizálni” a tagjai közt lévő nőket, hogy meghallgatásuk néikui, kijelöléssel oldotta meg a szövetkezeti nőbizottság „megválasztását”. Nem igen erősíti ez a szövetkezeti demokráciát, de még a szövetkezet vezetőinek a tekintélyét sem a hötagok előtt. ★ A TISZAVASVÄRI szövetkezet a megye egyik legerősebb szövetkezete. Jó anyagi körülmények között működik. Dicséretükre válik ez. Viszont a gazdagság nem ok arra, hogy tagjainak a kelletténél mintegy tizenegyezer forinttal többet fizetett ki részesedés címén. Ha ennyire sok pénzük van, miért állami hiteiből építik a szövetkezet új szállodáját és vendéglőjét, mely végsó soron a tagok, az egész község javát szolgálja?! ★ A TISZALÖKI járás szövetkezeteinek jórészénél rendszeresen megtartják a felügyelőbizottsági üléseket. Legalább is az ez alkalomból felvett jegyzőkönyvekből ez tűnik ki. Ezzel szemben Tiszaeszláron ebben az esztendőben még nem tartottak egy összejövetelt sem. Ennél a szövetkezetnél minden megy magától, mint a karikacsapás? Valóban javult a szövetkezet gazdasági és politikai munkája, azonban még gyorsabb , lenne a fejlődés, ha a hivatali apprálus módot nyújtana a felügyelő bizottság szóhoz jutásához is. Nem hinnénk, hogy nem kelnének el jó tanácsaik és főleg gyakori ellenőrzéseik. százhuszonötén dolgoztak a szövetkezetnél a második negyedévben is. S így mintegy 21.000 forinttal' lépték túl a negyedévi béralapot. Helyes munka-átszervezéssel már e téren is lehetett volna csökkenteni a költségeket. Félre a nemtörődömséggelf Jóval nehezebb az emberek gon- ^ dolkodásában levő, az egyes dolgozóknál még ma is megmutatkozó nemtörődömségen — változ- tatniok. Ottlétünk alkalmával történt a következő eset. A szövet-;; kezet hentese — régi áron — al- • > kudott mog egy hfzóra. Levágták, majd az ügyvezetőre bízták: hány forintot fizessenek kilójáért. Nem tudtak a hízott sertések árcsökkentéséről! Mit tehet ilyenkor az ügyvezető? Jegyzőkönyvezteti és fegyelmit ad az illető alkalmazottnak. Ez esetben őri Elek üzemágas kapta meg, mert nem közölte a hentessel az új árakat. Ezzel a tizennyolcadik fegyelmit kellett, meghoznia Nagy elvtársnak rövid öt hónapi ottléte óta. Vajon ki a „melléjogás“ oka? A szövetkezetnél igen szívesen ’hivatkoznak arra" — ha „melléfognak” —, hogy a járási központ, vagy a MÉSZÖV nem ad meg minden támogatást A küldöttgyűlési beszámolóban szintén a felsőbb szervek határozatára hivatkoztak a kb. hatszázötvenezer forint leírása miatt. S igyekszenek tisztára mosni a választott vezetőséget és az alkalmazottakat a tagság előtt. Így próbálva elhárítani róluk a felelősséget, amiért nem fizettek a tagságnak visszatérítést Pedig valójában a leírási utasítás a szövetkezeteknél létrejött, és be nem hajtható követelések felgyülemlése miatt született meg. Igaz, a felsőbb szervek segítségnyújtása sem mindig „szeplőtelen”. Az olyan sokat vitatott almafelvásárláshoz sem adták meg a kellő támogatást, vagy az említett épületvásárlásban is „benne van a MÉSZÖV keze”.' Azonban az utóbbi időben már nem fordulnak elő hasonló dolgok. S a felsőbb szervek igyekszenek sokoldalú támogatást adni a szövetkezet politikai és gazdasági megerősödéséhez. Tehát a szövetkezetnél megkezdődött a rendteremtés, de ennek sokkal gyorsabb üteműnek, szer- vezettébbnek és hatékonyabbnak kell lennie. A cél elérése érdekében fogjon össze a választott, a hivatali és a szakszervezeti vezetés. Együtt törjék a fejüket, hogyan javíthatják ki a még fennáll» hibákat, s még bátrabban támaszkodjanak a becsületes, a rendszerető, a közösség érdekeit védő szövetkezeti alkalmazottakra — s mintegy háromezres tagságra. Varga Gyula A ramocsaházi körzeti föld- művesszövetkezet méz-szállítási szerződést kötött a nyiribronyi méhész-szakcsoporttal a múlt év decemberében. A szövetkezet a szerződött méhészekről szóló összesítőt az Országos Méhészeti Szövetkezet helyett a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának küldte meg ez év január hatodikán. Közben vita kerekedett a szövetkezet és a MÉSZÖV között a szállítási keret mennyisége miatt. Lassan elült a nagy „csatazaj”, mivel a szövetkezet megkapta a kért harminc mázsás keretet. A napokban azonban ismét kitört a vihar! A szakcsoport nem akarja eladni a mézet a kilónkénti tizenhat forint ötven filléres áron, a szövetkezet meg szeretné kapni a kilónkénti kilencven filléres jutalékot, és még jobban bosszantja az, hogy a júniusi és a júliusi árak közötti különbséget — kilónként ötven fillért — vele szeretné megfizettetni a Méhészeti Szövetkezet a méhészek számára. Szóval: a szakcsoport szidja a szövetkezetét, a szövetkezet a MESZÖV-öt és a Méhészeti Szövetkeztek azok viszont őket szidják... A leküldött húsz mézes kanna pedig tátong az ürességtől, és lehet, hogy megtöltet- lenül kerül vissza a feladóhoz. Mar mint a Méhészeti Szövetkezethez. Miért egyesült újra a petneházi és a laskodi szövetkezet? A petneházi cs laskodi szövetkezeti tagok 1956 júliusában eldöntötték: önálló szövetkezeti életet teremtenek és nem közösködnek tovább. Igen ám, de nem mércék fel kellő körültekintéssel, képesek lesznek-e külön-külön fenntartani szövetkezeteiket? Míg a két község szövetkezeti tagjai együtt voltak, jövedelmezően gazdálkodott a két szövetkezet és a tagok visszatérítést is kaptak. Azonban nem így a szétválás után! A petneházi szövetkezet a múlt esztendőt mintegy 55.000 forint veszteséggel zárta. Az idei első negyedévben sem sokat változott a helyzet. A laskodiak szövetkezete még gyengébben működött. Az 1957. évre kb. 42.000 forintot fizettek rá, míg az első negyedévi veszteségük elérte a 12.000 forintot. Ha az önállóság kimondása előtt alaposabban mérik tel a két község gazdasági adottságait, rájönnek: értelmetlen dolog kúlönvái-' válniok. S a minden áron való szétválás nemcsak a szövetkezeti tagok visszatérítését vitte el, de meggyöngítette a két szövetkezet anyagi erejét; emiatt évekig kevesebb jut majd a különböző beruházásokra, és az árukészletek növelésére. Jelentős kárt okoztak a megye szövetkezeti mozgalmának is, mivel a közös alapból közel százezer forintot kellett juttatnia a MESZÖV- nek a két szövetkezet fennmaradásához. Nyolcvankét- ezer forintot pedig árréstérítés címén adott az erősebb szövetkezetek jussából. A két község szövetkezeti tagjai — ha egy kissé nehezen is —, de belátták, hogy nem mehet így tovább. Elhatározták, ismét egyesülnek és testvéri összefogásban kiköszörülik a csorbát. Megtartották egyesítő küldöttgyűlésüket és ezután együtt dolgoznak körzeti szövetkezetük erősítéséért és tartozásaik kifizetéséért. Antal Lajos aaktalóránthéaft’ A növényvédelmi gépek díjairól A földművelésügyi miniszter az Országos Árhivatal elnökévé# egyetértésben rendeletet adott ki a növényvédelmi gépi munkaki és gépbérletek díjairól. Eszerint, a termelői szakcsoportok, szakszövetkezetek es mező* gazdasági társulások részére a növényvédelmi gépi munkák díját-*1 a csávázás kivételével — az egyéni termelők díjtételének 15 sza* zalékos csökkentésével kell elszámolni. Amennyiben az alacsonyabbá fokú társulásoknál 30 hóidnál nagyobb összefüggő táblán történik) a védekezés, a termelőszövetkezeteket megillető kedvezmény járj nekik. Közérdekű védekezés végrehajtása esetén a gépi munkáik dí» ját egységesen az egyéni termelők számára megállapított díjtétele!« szerint kell elszámolni. A háti permetező és porozógépek bérleti dija napi 10 forint. —* Ezt a díjat akkor is fel kell számolni, ha az egyéni termelő állami) segítséggel folytatott társadalmi védekezésnél veszi igénybe a ge-» pet. A mészkénléfőző üstök napi 3.—, illetőleg havi 50,— forintérti bérelhetők. Vajon kinek van igaza ebbett a hajéi hálásban? Az tény, a. szakcsoport időben megkötötte á szerződést. Tehát ők nem ihat« jak meg a levét mások bűnének« A szövetkezet addig helyesem járt cl, hogy leszerződte a mézet, azonban hiányosan állította ki az összesítőt, és mint említettük, rossz helyre küldte. (Pedig az ötoldalas körlevélben világosan — ha kicsit hosszan is leírta a MÉSZÖV az egész méz- szállítási szerződéskötés, felvásárlás és elszállítás menetét,)] Ezzel megkezdődött az akta-vándorlás. A MÉSZÖV irt a szövet-i kezetnek, új kimutatást kért, » szövetkezet beküldte azt, » mire a MÉSZÖV rájött, hogy az Or«l szágos Méhészeti Szövetkezet helyett kapta meg a papírokat és. továbította, lejárt a szerződéskötés végső határideje. Ezért ma-' radt hoppon a szakcsoport, s vele együtt a szövetkezet. Nem vagyunk bölcs Salamon,, mégis salamoni ítéletet kell! mondanunk. Már mint azt: elsősorban a szövetkezetét, másodsorban a MESZÖV-öt terheli al felelősség. Mert ez a két szerv ( a „ludas” az ügyben. Legfeljebb1 egyik jobban, mint a másik. Ez az eset nem egyedülálló a; megyében. Végső tanulságként' le kell vonniok az érdekelt szer-j veknek azt, hogy nem ilyen támogatásra van szükségük a méhész-szakcsoportoknak.
