Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

2 kelftmagyarorszag 1958. JtLIUS 22. KEDD Tovább egy lépéssel A falusi politikai munka to­vábbi javításáról szóló pártok­mány elemzi az ellenforradalom óta elért sikereinket, feltárja a hiányosságokat és világosan, ért­hetően megmutatja a feladatokat. Azt, hogy eredményeinkre támasz­kodva meggyőző munkával előre kell lépnünk a szocializmus épí­tésének útján a mezőgazdaságban is. Pártszervezeteinket, a kommu­nistákat szólítja ismét csatasorba á Központi Bizottság. Hozzájuk szól: a tömegek között végzett munka javításával, példamutatás­sal, szívós, egy percre sem szűnő igaz, meggyőző érveléssel, harcos­sággal hirdessék a párt igazát, formálják a falvak dolgozóinak életét. A dombrádi kommunisták a ha­tározat szellemében tűzték napi­rendre a legutóbbi taggyűlésen munkájukat. Megemlítette a be­számoló az eredményeket, fel­tárta a hiányosságokat, körülte­kintően meghatározták a felada­tokat. A taggyűlés határozatáról A vezetőség a gyakorlatban győződött meg arról: üléseik, rendezvényeik úgy lesznek ered­ményesek, ha a feladatokat pa­píron rögzítik, az egyes tenniva­lók végrehajtásáért személyesen tesznek felelőssé kommunistákat, ha következetesen megvalósítják a hozott határozatokat. Most is ezt tették. Született néhány álta­lános jellegű határozati javaslat is, mint a falusi osztályharc, az nsztályellenség aknamunkájának leleplezése, feltárása és a dolgo­zókkal való megismertetése. Ez a pont sem megfoghatatlan azon­ban, mert megmutatták, milyen területen garázdálkodik Dombrá- don az osztályellenség, mit kell tenni aknamunkájuk visszaverése, megsemmisítése érdekében. Beis­merték, hogy elhanyagolták fi­gyelemmel kísérni, elemezni a ku- lákok, az osztályidegen elemek tevékenységét. A feladatok sikeres megoldása, a közvélemény helyes irá­nyítása, az ellenség bomlasz­tó munkájának szétzúzása ér­dekében tizenöt fős agitációs csoportot alakítottak, amelynek tagjait rendszeresen tájékoztatják a legfontosabb feladatokról. Elha­tározták: kisgyűléseken, szemé­lyes beszélgetések alkalmával ta­nulmányozzák az egyénileg dol­gozó parasztok véleményét, han­gulatát. A tapasztalatok alapján válaszolnak a legfontosabb kér­désekre. Megvizsgálják a különböző ré­tegű dolgozók helyzetét, a gond­jaikban, örömeikben való oszto- zással, meggyőző szóval, jogos sérelmeik orvoslásával szorosabb­ra fűzik a barátság szálait. A községi pártbizottság által alakított brigád vizsgálja meg a kisiparosok helyzetét, a ktsz pártszervezetében folyó munkát, a párt- és gazdaságvezetők kap­csolatát. Szükséges ez, mert a hi­bák kihatottak a munkára, s en­nek a lakosság látja a kárát. Meg­határozták: mit kell tenni a KISZ-ben, a földművesszövetke­zetben dolgozó kommunistáknak, hogy javuljon a község húsellá­tása, a keresett cikkekkel való el­látás, a dolgozó parasztok terme­lési kedve, a szövetkezet és a dolgozó parasztok közötti kapcso­lat. Fontos intézkedés az agrárproletárok és kisparasztök érdekében A pártszervezet tanulmányozta az agrárproletárok és kisparasz- tok helyzetét. Megállapították: helyzetük lényegesen megválto­zott. Jobban élnek, mint a fel- szábadulás előtt. Egyes jelenségek azonban kedvezőtlenül befolyásol­ják életüket. Gyakran előfordul, hogy az előírásoktól eltérő módon foglalkoztatják őket. Lábrakapott a szerződés nélküli aratás, kilen­cedébe, tizedébe adják a gazdák a részesaratást. Nem védték meg­felelően a rétegeket, jogtalan munkát is végeztetnek velük egyesek. Ezt a kérdést soron kí­vül párt-végrehajtóbizottsági ülés elé terjesztik és a hozott határo­zatokról a pártszervezetek és a tanács tagjai útján tájékoztatják az érdekelteket. Az agrárproletárok és szegény parasztok között fokozottabban ismertetik a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeit, a helyi Vö­rös Csillag Termelőszövetkeze eredményeit. A szegényparasztok­ra támaszkodva erősítik a terme­lőszövetkezetet, nem feledkeznek meg a kis- és középparasztok kö­zött végzett felvilágosító munká­ról sem. A siker záloga: végrehajtani a határozatokat A határozatból csak néhány pontot ismertetünk. Több fontos kérdésben foglaltak még állást, hoztak határozatot. Az alapos elemzés, a javaslatok azonban önmagukban nem elegendők a jó munkához. A határozatokat kö- vetkezetesen váltsák valóra. Az agrárproletárok és kisparasztök érdekképviseletéről és a kisipa­rosok adóztatása terén észlelt aránytalanságok megszüntetése ér­dekében hozott határozatok való- raváltását a taggyűlés utáni na­pokban megkezdték. Folyamatban van a többi feladatok valóravál- tása is. Nagyjelentőségű és hosszú idő­re szóló határozatból nem lehet egyetlen taggyűlésen meghatá­rozni minden feladatot. Tervsze­rűen kell dolgozni. A pártbizott­ság, a párt-alapszervezetek a kö­vetkező vezetőségi üléseken, tag­gyűléseken újabb feladatokat je­löljenek meg. Kovácsolják még egységesebbé az alapszervezete­ket. Tartsák felszínen a párt és tömegszervezetek belső életének javításáért végzett politikai mun­kát s ezzel egyidőben harcoljanak a tömegek megnyeréséért, a Köz­ponti Bizottság határozatában megszabott feladatok megvalósí­tásáért. Nagy Tibor • • Oí pere a békéért [V aplementét váró hétfő délután ..; Autók tülkölnek, ^ ' emberek mennek a dolguk után. Csilingel a villamos, csilingel a fehérruhás fagyialtos is. A nyugovóra térő nap sugarai átkarolják a megszokott délutáni lüktetést. Él az utca, él a város. És a gyárban most csengették le a műszakot. Perdül még egyet a kerék, elpattan még néhány szikra s a szerelde sis­tergő szíjtárcsái lefutják az utolsó kört is. Műszak vége van a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Olajos kezű, izzadt testű munkások törlik le arcukról a verejtéket. Olyan meg­szokott, olyan mindennapi ez a látvány. Nincs benne semmi különös... Csak éppen a rohanás hiányzik. A gondbarázdás család­apák, a randevút megbeszélt életteli fiatalok nyugton hagyják a kijárati ajtót. Csoportokba gyűlnek, felkuporodnak a mun­kapadokra. Csak Kovács Józsi bácsi nyugtalankodik: •— Jól nézek ki, ha elmegy a vonatom.;; — Maradjon Józsi bácsi, hátha megéri az a kis késés! Józsi bácsi végignéz az ülőkön, aztán maga is nekitá­masztja hátát az egyik esztergapadnak. „Emberek! Szaktársak..." Mindenki odatekint. Farkas Gusztáv üzemmérnök kiáll a középre és beszélni kezd: — Azt hiszem, mindnyájan békét akarunk. Azt akarjuk, hogy mindig halljuk az esztergapad zúgását, lássuk gyerme­keink mosolyát..; Éppen ezért látnunk kell: napjainkban a Közép-Keleten újabb háborús tűzfészek van kialakulóban. Értesültünk már a feszült nemzetközi helyzetről, amelyért kétségbevonhatatlanul az angol-amerikai agresszorokat terhe­li a felelősség. Amerikai és angol csapatok szálltak partra Libanonban, illetve Jordániában. Elhatározásuk a nap-' nál világosabb: nem engedik, hogy a Közép-Kelet aranya, az olaj, a jogos tulajdonos hordóiba foly­jék. Az olajért szálltak partra a csapatok, mert min­den hordó olaj súlyos dollárokat jelent számukra. Azért mentek a Közép-Keletre, hogy visszafojtsák a szabadságra vágyó emberek forradalmát... Nem akarunk háborút, éppen ezért emelünk szót a beavatkozás ellen, A béke pedig úgy marad fenn, ha a hódítók visszavezánylik egységeiket. Ja­vaslom, emberek, még most küldjünk tiltakozó táviratot a Külügyminisztériumhoz és követeljük az agresszorok kivonu­lását. A közel-keleti népek szabadsága és a háborítatlan élet' érdekében... És a kérdés is elhangzik: „Hozzájárulnak-e?”. A hatalmas szerelőcsarnok kupolája visszaveri a hangos morajt. Nem frázisok, őszinte érzéseket kirobbantó szavak röppennek: „Ezt még kérdezni sem kell” — „írjátok a táviratot mielőbb” — „Csak az őrült akar háborút" — Id. Palsák Sándor, Cselovszki Laci, Glovács Bandi, Nagy András, Tassy János, Czakó Géza és még több, mint másfélszáz ember ajkán buggyan ki a szó. S már Kovács Józsi bácsi sem gondol a vonatindulásra, felkérés nélkül átveszi a szót: — Megértünk már elég háborút, egy porejkánk sem kí­vánja újra a pusztulást... öt perc volt az egész, egy üzem szerelőcsarnokában. És mi mégis úgy hisszük: a beláthatatlan jövendőt melengették az olajos kezű, izzadt testű munkások.., (angyal) (Részleteket közlünk a ter­melőszövetkezetek megalakulásá­nak tízéves fordulója alkalmából hirdetett pályázati felhívásra be­érkezett „Árnyék és fény” című írásból.) Kepések Bőgatyás emberek hajlonganak a ter­ményt érlelő táblákon. Csendesen ké­rődző ökrök vonszolják lassan a szeke­ret. Egy hatalmas lajt áll a tarló köze­pén. Ha elfogy a víz, bivalyt fognak elébe és a majorban lévő közös kútból töltik meg újra. Azután indulnak vissza a tar­lóra. Várják a melegtől, munkától izzadó aratók a friss vizet. A kaszások széles rendet vágnak. A marokszedők, kévekö­tők hosszú köteleket csavarnak gaboná­ból. Erősen megkötik a kévét. Veszprémi Jóska alig múlt 12 éves, de ott van az apja mellett. Igyekszik összekötözni a kévéket. Arcáról cseppekben hullik alá a veríték. Dereka sajog. Nézi a napot. Hej, de soká lesz még esíe! Homlokát megtörli az ingébe. Végignéz- a tarlón. Alig látja az első kaszást. Apja észreveszi, hogy elmaradt a fia. Megáll. Előveszi a kaszakövet. Élesíti a szerszámot. Néz visszafelé. A fiú meg­feszíti minden erejét. Sodorja a kötelet, köti a kévét. Utoléri a marokszedőt. Megállnak. A Kaszás is áll. Nézi fiának verítékben ifürdő arcát, beesett szemét, vékony kar­ját. — Bírod még? — kérdezi. Jóska felnéz az apjára. Száraz a torka, nagyot nyel. Inge ujjával végigsimítja homlokát. Aztán kihúzza vászoningét, ez­zel törli le arcáról a verítéket. — Bírom — mondja, hogy megnyug­tassa apját. Indulni készültek, mikor meglátták az intézőt. Volt az már máskor is a tar­lón. Gyakran jár az aratók közé. Ha nem volt baj a munkával, nem szólt. Ahogy nézték „vitéz” Tusnádi Pál jöttét, gondolkoztak: talán csak nem látta meg, hogy megálltak egy pillanatra? Az intéző közeledett. Már újra suhan­tak a kaszák, zizzentek a kévék. Oiyan széles előnyt fogtak a kaszások, hogy elég volt utánuk két embernek kévékbe rakni a termést, összekötni a kévéket. Az intéző odaért Jóskáékhoz. Nézte, emelgette a bekötött kévéket. Bizonyára arrói kívánt meggyőződni: jól vannak-e bekötve, nem hullanak-e síét hordáskor, cséplés előtt? Megnézett néhány kévét, aztán köze­lebb lépett a kaszáshoz. — Ügy láttam, az imént beszélgettek — nézett a ziháló mellű kaszásra. — Csak egy percre, a gyerek miatt.. — mondta Veszprémi, és a fiára nézett, aki-ijedt szemekkel leste sz intézőt. Arra gondolt: apját most leszidják miatta. — Az ácsorgás nincs kikötve a szer­ződésben — nézett szembe a markos ka­szással az intéző, majd elindult a követ­kező réndvágó után ... Mikor Jóskaek kiértek a renddel a dűlő szélére, delet. harangoztak. Árnyé­kot kerestek. Egy bádogedény vízzel le­mosták arcukról a csípős verítéket. Ka­szájukat felakasztották a dűlőmenti fák­ra. Előkerültek a tarisznyák. Jóskáék távolabb ültek a többiektől. Apja kibon­totta a tarisznyát. Nagy darab máiét vett elő. Tört egy darabot. Odaadta a fiának. Jóska mohón enni kezdett. Száraz volt az, mint a kétszersült. Nem akart csúszni. Az apja hagymát tisztított. Az jó erős, meg icbban is csúszik azzal a máié. Jóska is kért. Szemé könnyezett az erő3 hagymától, de azért csak ette. Olyan ét­vággyal. mint kamaszkorban szokás. Mi­kor megevett régy ökölnyi nagyságút, jót ivott egy bádogból. Édesapja melle még zihált a széles rendektől. Aztán, hogy az intéző is meg­zavarta őket, még jobban igyekezett. Nem akarta, hogy megszólják kitiltsák az ara­tásból. — Gyere ide — intett fiának. A fák alatt dús volt a növényzet. Le­simította, aztán intett a fiúnak, hogy fe­küdjön oda. Jóska nem kérette magát. Ott termeit apja mellett, akinek a szemé­ben megjelent egy csillogó könnycsepp. Nézte, nézte a gyereket. Édesanyja nem hozhat ebédet, Nem hagyhatja otthon ma­gukra az apróbbakat. Meg aztán, gyalog egy napi járásnyira voltak Szamostatár- falvától. Ott. a nagyecsedi határban, báró Vécsei Aurél birtokán nem is volt szokás, hogy a kepések főtt ételt egyenek ebédre.- Tizennegyedébe vágták a búzát, a rozsot,! így szólt a szerződés. Jóska, alighogy álomra hajtotta fejét, ismét megszólalt a harang. Ilyenkor, ara­tás idején, minden félórában húzzák a harang kötelét, nehogy sokáig maradja­nak a fa alatt ebédelő aratók. Sok az aratnivaló, sürget a munka. Jóskáék is elindultak vissza a hosszú tarlón, hogy, új rendet vágjanak. Bocskoruk gyakran megtelt szemmel. Ilyenkor megálltak, és, kiöntötték. És mikor visszaértek, újra nekiledültek. Jóska csinálta a köteleket,' kötötte a kévéket. Pajtásai julottakl eszébe Olyan jó volt a kert alatti csa-1 tára, a pajkoskodásra gondolni. Majd ha vége lesz az aratásnak, játszik kedvére. Elmennek fürödni, virágot szedni. Csak, lenne már este, hogy legalább tervezget-1 hetne. Este, mikor lefeküsznek, olyan jól esik hazagondolni. Az anyjára ... Mire este lett, Jóska alig bírta fel­emelni kezét. Nem fájt nagyon, mert el voltak zsibbadva ujjai. Ismét jóllaktak máiéval, hagymával. Nagyot ittak, aztán aludni tértek a fészer .alatt. Szalmán, rossz .nagyujjassal taka­rózva aludták álmukat. Ha meg jó idő; kínálkozott, ott aludtak a tarló melletti1 fasorban. Ott jobb volt. Távolabb voltak' az intézőtől, a báró úrtól . .. (Folytatjuk.) Nagy Tibor: ÁRNYÉK ÉS FÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents