Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

1958. JULIUS 2. SZERDA KET.rrMAOTARORSZÄÖ 5 Nemzetközi szemle Nyugtalanító kérdőjelek a világpolitikában A külpolitika vasárnappal zá­ruló hete egyetlen kérdésben sem hozott látványos fordulatot. A ku­lisszák mögött zajló élénk diplo­máciai tevékenység azonban arra utal, hogy a világpolitika legvál- ságcsabb pontjain döntés felé ér­lelődik a helyzet. A nemzetközi élet legaggasstóbb góca még mindig Libanon. Foszladozni látszanak azok a remények, ame­lyeket a nyugati polgári sajtó táp­lált néhány napig Hammarskjöld ENSZ főtitkár libanoni küldeté­sével összefüggésben. Joggal két­ségbevonható a „kompromisszu­mos megoldást” kilátásba helyező nyugati sajtóvélemények őszintesé­ge, mert nem lehet véletlen, hogy az angol—amerikai katonai elő­készületek befejezését éppen Hammarskjöld beiruti „békemisz- sziójához” időzítették. Az ENSZ főtitkár távozása után ismét fel­lángoltak a harcok Libanonban, a vezető nyugati lapok pedig úgy­szólván már csak azt latolgatják, hogy vajon az ENSZ „rendőri erőinek" bevetésével, vagy a köz­vetlen és nyílt angol-amerikai in­tervencióval kellene-e megmen­teni az Amerika-barát Chamoun elnök rendszerét. A „New York Herald Tribune” 'ismert szemleírója, Alsop például minden kertelés nélkül megírja: „ne essenek tévedésbe, — a li­banoni angol-amerikai partraszál­lás kilátása nem az újságírók li­dérces álma, hanem a rideg, köz­vetlen lehetőség... A csapatok felkészültek arra, hogy az első kérésre partra szálljanak.” Az imperialista beavatkozás előkészületei tehát vésztjóslóan komolynak látszanak. Ügy tűnik azonban, hogy a végső döntést még nem hozták meg. Habozni látszanak, hiszen a szuezi katasz­trófa nyomasztó emléke még nem tűnt el teljesen. Remélni lehet, hogy' a TASZSZ iroda nyilatkoza­tainak komoly hangú figyelmez­tetése is megteszi a magáét. Most ez a kérdés, lesz-e annyi józanság Washingtonban, hogy tudomásul vegye a bukott liba­noni rendszer eltűnését, vagy Chamoun elnök leszámítolása he­lyett a katonai intervenció mel­lett dönt? A közeli napok esemé­nyei bizonyára választ adnak majd erre a nyugtalanító kérdés­re. Földgolyónk egy másik válságos övezetéről , az indonéziai szigetvilágból jó hír «rkezett. Az Indonéz Köztársaság kormánycsapata’. Észak-Celebe- szen elfoglalták Medanot, a láza­dó erők utolsó megerősített állá­sát. Ezzel befejeződött a külföldi támogatást élvező ezredesi kato­nai-klikk lázadó erőinek szétve­rése Medanó eleste az indonéziai harcok végét jelentheti, ha az Egyesült Államok és a SEATO- ba tömörült szövetségesei nem szánják el magukat a nyílt be­avatkozásra. A lázadás teljes Ka­tonai leverése lehetetlené teszi, hogy a külföldi patrónusok to­vábbra is az indonéz puccsisták­kal takarózva próbálják megdön- teni Indonézia törvényes kormá­nyát. Ha ezután is folytatódnának az agresszív katonai cselekmé­nyek az indonéz köztársaság el­len, nem lenne nehéz megtalálni azok értelmi szerzőit és gyakor­lati végrehajtóit. Több jel mutat arra, hogy a ciprusi válság újabb kirobbanás irányába fejlődik Ismeretes, hogy a sziget jövőjére vonatkozó angol tervet a görög és a török kormány — ellentétes ■okokból — egyaránt elutasította. Az érdekeltek elutasító válasza nem okozott meglepetést London­ban. Felelős angol kormányfér­fiak maguk is elismerték, nem számítottak tervük azonnali elfo­gadására, A terv körül zajló heves vita «tngol szempontból mégis meghoz­ta a jól kiszámított eredményt.— Ismét robbanásig feszültté vált a görög-török viszony. Ez pedig al­kalmat ad Angiiénak arra, hogy most mint „stabilizáló tényező” lépjen fel Cipruson. „Ciprusi je­lenlétünk feltétlen szükségszerű­ség — jelentik ki Londonban, — mert csak ez mentheti meg a szigetet a polgárháborútól.” Foot ciprusi angol kormányzó már kéz­hez vette utasítását, hogy hala­déktalanul lásson hozzá a görög­török közösségek szétválasztását célzó angol terv végrehajtásá­hoz. Ez a sziget kettéosztása irá­nyában mutató angol terv meg­felelő eszköz arra, hogy állandó­sítsa a ciprusi görögök és a török kisebbség viszálykodását és — persze nem mellékesen — lehető­vé teszi az angolok jelenlétét, a döntőbíró szerepében. Nem nehéz megjósolni, hogy amennyiben Anglia ténylegesen megkísérli a terv gyakorlati megvalósítását, — ez a görög-török incidensek min­den eddiginél hevesebb és veszé­lyesebb fellángolásának okozója lesz. digiek hosszú sorában, — ez a kérdés meg nem dőlt el. Egyelő­re tény az, hogy De Gaullenak si­került időt nyernie. Marokkó, Tunézia ,es Algéria képviselői leg­utóbbi tuniszi értekezletükön vá­rakozó álláspontra helyezkedtek De Gaulle további lépéseit ille­tően: függőben hagyták közös ak­ciótervüket és halasztást szenve­dett az ideiglenes algériai nem­zeti kormány felállítása. Ámde abban az esetben, ha a francia kormány „engedékenysége” csu­pán halogató taktikai célokat szolgált, akkor ez rövidesen meg fogja bosszulni magát. Észak- Afrika „pacafikálásába’’ már sok francia kormány bicskája bele­tört, csodákra De Gaulle sem ké­pes. Igazi megbékélést Észak- Afrikának csak az algériai hábo­rú befejezése hozhat. Ennek pe­dig előfeltétele, hogy a De Gaulle- kormány hagyjon fel az úgyneve­zett „Francia-Algéria” fikciójával és Algéria nemzeti létének elis­merése alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az Algériai Felsza- badítási Front képviselőivel. Végső sordh Franciaország al­gériai politikája szabja meg azt is, hogy erősebbé válhat-e Párizs hangja a nyugati együttesben. — Ameddig a francia kormány nem nélkülözheti a naponta egymil- liárd frankot felemésztő algériai háborújához szükséges amerikai dollársegélyeket, addig nem igen lehet komolyan beszélni a francia külpolitika „új vonaláról’’. Várható egyébként, hogy erről az „új vonalról" még hallani fo­gunk, amikor De Gaulle algériai látogatása után a francia kor­mányfő egymás után találkozik fő nyugati partnereivel, Macmil- lannal, Dulles-sal és Adenauer- ral. E találkozások során talán majd fény derül arra, hogy lesz-e a francia külpolitikának új, saját hangja, vagy De Gaulle nagy len­dületéből is csak arra futja, hogy magasabb árat érjen el lojális együttműködéséért. Ezeket a tár­gyalásokat minden esetre beár­nyékolja majd az a rideg tény. hogy kora ősszel ismét nagyobb amerikai és német pénzügyi se­gélyek folyósítása válik aktuális­sá. Kérdés, hogy a sokat emlege­tett „új vonal", kiállja-e majd ezt a nehéz próbát. Szovjet-iugoszláv jegyzékváltás gazdasági kérdésekről Moszkva (TASZSZ): A keddi szovjet lapok közölték azokat a jegyzékeket, amelyeket a Szovjet­unió és a Jugoszláv Szövetség’ Népköztársaság kormányai váltot­tak egymással május-junius hóna­pokban a két ország gazdasági kapcsolatairól. A jegyzékváltás nyilvánosságra hozatala azzal függ össze, hogy a jugoszláv sajtó hely­telenül és tendenciózusan világí­totta meg ezt a kérdést. A Szovjetunió Külügyminiszté­riuma május 27-én értesítette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság moszkvai nagykövetségét ar­ról, hogy a szovjet kormány szükséges­nek tartja későbbi időpont megállapítását javasolni azon hitelek felhasználására, ame­lyeket Jugoszlávia az 1956. január 12-i és augusztus 1-i egyezmények alapján kapott. A szovjet jegyzék kifejti, hogy ezt az intézkedést a szovjet vegyipar fejlesztésének meggyorsításáról nemrégen hozott határozat tette szükségessé, amely a legközelebbi években újabb nagy beruházáso­kat irányoz elő. A szovjet fél ugyanakkor kije­lentette: kész az egyezményben előírt berendezéseket szállítani, a tervezési és egyéb munkála­tokat elvégezni Jugoszláviá­nak, de nem hitel formájá­ban, hanem folyó árucsere- forgalom keretében. A Szovjetunió javasolta, hogy árucsereforgalom keretében bizo­nyos mennyiségű műtrágyát és egyéb ipari terméket szállít Jugo­szláviának a szóbanforgó vállala­tok üzembehelyezésének elhalasz-1 tett időpontjáig. A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság külügyi államtitkársága június 3-i jegyzékében elutasí­totta a szovjet kormány javasla­tait és közölte, hogy Jugoszlávia kormánya nem veheti figyelembe a szovjet kormány jegyzékében' részletezett okokat \ A Szovjetunió Külügyminiszté­riuma június 28-i válaszjegyzéké­ben megállapítja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya még a Szovjetunió javaslatának ér­demi megvitatásához sem já­rult hozzá és olyan álláspontra helyezkedett, amely csak meg­lepetést okozhat. A Szovjetunió kormánya java­solja: találkozzanak a két kor­mány képviselőivel a Szovjetunió­felvetette kérdések tárgyi megvita­tására és oiyan megállapodás lét­rehozására, amely módosításokat iktatna a szóbanforgó egyezmé­nyekbe. Újabb fény derült az amerikai megszállík északkoreai vérengzésére Phenjan, (Új Kína): A Koreai Központi Távirati Iroda szomba­ton jelentette, hogy Dél-Vanghaj tartományban újabb tömegsírokra bukkantak. Az áldozatokat az amerikai agresszorok gyilkolták meg a koreai háború alatt. Szincsun megyében, Riongdang- Ri közelében egy építkezésnél hatvan meggyilkolt asszony és gyermek holttestét találták meg. Az amerikai megszállók borzal­mas kegyetlenkedéseket követtek el Dél-Vanghaj tartományban, amikor a koreai háború alatt át-<i menetileg elfoglalták a koreai j népi demokratikus köztársaság te-, rületének egy részét A két hónapig tartó megszállás)' alatt csupán Szincsun megyében; több mint 35 ezer embert mészá-i roltak le, köztük Ricngdang-Ri 850 lakosát. Egy 800 főnyinél nagyobb cso­port lemészárlásának tányéré nemrégen derült fény Csangjun megye egyik bányájában. A Bolgár Népköztársaság De Gaulle második algériai utazása Ismét időszerűvé teszi a minded­dig homályba burkolt kérdést: milyen is lesz a tábornok-minisz­terelnök külpolitikája? A közel­jövőnek kell megmutatnia, ren­delkezik-e De Gaulle az algériai háború megszüntetésére alkalmas eszközökkel. Ez a probléma ma az egész francia helyzet alfaja és ómegája és ez a francia külpoli­tika kulcskérdése is. EGY AMERIKAI YACHT MEG­KÖZELÍTETTE A NUKLEÁRIS KÍSÉRLETI ZÓNÁT PEKING, (Űj Kína): Honolului jelentés szerint a „Phoenix” nevű amerikai yacht, tiltakozásul az el­len, hogy az Egyesült Államok tovább folytatja nukleáris kísér­leteit, vasárnap megközelítette az enivetoki kísérleti övezetet. — Életüket kockáztatják azért, hogy tiltakozzanak a Egyesült Államok nukleáris kísérletei ellen. A gaulleista francia sajtó­ban az utóbbi napokban sokat ír-! nak „a francia külpolitika új vo-1 nalóról”. A francia csapatok rész­leges kivonásáról kötött franeia- tuniszi megállapodást az. „új vo-; nal” első és jelentős állomásának; tüntetik fel. Hogy a francia-tuni-; szí egyezmény új észak-afrikai; politika kezdetét jelzi-e, vagy; csupán még egy manőver az ed-; AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK IRÁ­NYÍTHATÓ RÁKÉT ATÁM ASZ-1 PONTOT ÉPÍT DÉL-KOREÁ- BAN PHENJAN, (Új Kína): A Dél­Koreában állomásozó amerikai; hadsereg július 4-én irányítható; rakéta-támaszpont építését kezdi; meg Csoncsun közelében. Douglas, az amerikai légügyi miniszter; májusban Szöulban járt és ekkori dolgozták ki a délkoreai rakéta- támaszpont építésének tervét. A Balkán-fél- ; sziget északke­leti részén te­rül el a 110.000 négyzetkilomé­ter nagyságú 7.5 millió lako- ;sú Bolgár Nép- ! köztársaság. A ; lakosság 88 szá- 1 zaléka bolgár, 10 százaléka tö­rök, területén azonkívül ma­cedónok, romá­nok és görögök is laknak. — jjUlgariát észa­kon a Duna vá­lasztja el Ro­mániától, nyu­gaton Jugoszlá­via, délen Gö­rögország ha­tárolja, keletről pedig a Fekete-tenger mossa p-artjait. Az ország északi részén a Balkán-hegység húzódik, dé­lien a Rodope tömbje emelkedik. Bulgária 1944-ig, felszabadulá­sáig elmaradt agrár-ország volt. ; Az ötéves tervek az ország arcu- ; latát megváltoztatták. Számos bol- Jgár folyón, különösen az IszKeren a víztárolók és erőművek egész isora épült fel. illetőleg áll épí- 1 tés alatt. A főváros és Dirr.itrovo vasipara, Dimitrovgrád vegyimű­vei, Várna hajóépítő gyára, Plov­div textilkomóinátja a szocializ­mus építésnek egy-egy állomását jelentik. Bulgária ipara 1957-ben majdnem nyolcszor annyit ter­melt, mint 1939-ben. Bulgária földje ásványokban gazdag. — A Rodope-hegység déli részén, a görög határ mentén a színes érc­bányák. Dimitrovo és Tir.iovo környékén a szénbányák termelését tervszerűen fejlesztik, ugyanúgy, mint a Tundzsa-völgy világhírű rózsaolaj-lepároló üzemeit. A Marica és az Arda völgyében, a híres bolgár dohánytermelés köz­pontjaiban számcs új feldolgozó üzem létesült. Bulgáriában a me­zőgazdasági szövetkezeti mozga­lom rendkívüli sikerekre tekint­het vissza, a megművelhető föld­terület több mint 91.6 százaléka a, termelőszövetkezetek kezén van.!

Next

/
Thumbnails
Contents